2021. tavasz

2021. tavasz – most is került fel pár bejegyzés az oldalra. Én leginkább a francia és a holland nyelvvel foglalkoztam. Latinoloquus újabb nyelvek rejtelmeibe kezdett bevezetni minket, mégpedig az izlandi és a manysi nyelv rejtelmeibe!

A francia participe passé és a plus-que-parfait

A nyelvek igeidőiről szóló posztokat nézegettem. Angol, német és olasz nyelvhez már megvan a poszt az összes igeidőről. Az olasz befejezett jövő (futuro anteriore) volt az utolsó. Arra gondoltam, most a francia igeidőket is sorra kéne venni, innen még sok hiányzik. Bele is kezdtem a plus-que-parfait-ba. Írogatás közben előjött a participe passé témája – kellene egy link a plus-que-parfait-s bejegyzésbe, amely a participe passé-ra mutat. Mégis elengedhetetlen ismerni az igeidő képzéséhez. Igen ám, de participe passé-ról még nincs bejegyzés, hanem a passé composé végén térek rá ki. Ezért létrehoztam egy külön bejegyzést a participe passé-ról, ahol a rendhagyó alakokat is igyekeztem csoportokba rendezni, és a participe passé használati körére is kitértem valamennyire. Arra viszont nem tértem ki, mikor és mivel kell a participe passé-t egyeztetni, ezt majd pótolni kellene. (Bár az avoir vagy être-es bejegyzésben erről is van szó, talán nem mindenre kiterjedően.) Szóval a plus-que-parfait kapcsán jött az ötlet a participe passé-ról szóló bejegyzés megírásához. A bejegyzés megírásával kapcsolatban a Francia tanulás nevű Facebook csoportot is felkerestem, ahol többek között Vida Enikő (a Francia nyelvtan 222 pontban című könyv szerzője) is segítségemre volt. Ért néhány kisebb meglepetés, hogy mikor, hogyan kell használni a participe passé-t. Én az olasz participio passato használatából indultam ki, valóban vannak hasonlóságok, de eltérések is. Például a mellékmondat-rövidítős szerepköre a participe passé-nak szűkebbnek tűnik, mint a participio passato-nak, az okhatározói mellékmondatok rövidítése terén. Ezért ezt a szerepkört nem is írtam bele a bejegyzésbe, látszólag csak néhány igét érint, és nem biztos, hogy középfokú nyelvismerethez ilyeneket tudni kell.

A Plus-que-parfait-s bejegyzés azért tűnt egyszerűnek, mert már írtam az olasz trapassato-ról és az angol past perfect-ről is. A képzéséhez pedig másolatot készítettem a passé composé-ról szóló bejegyzésről, és átírtam benne a segédigét jelen időből imparfait-ba. A használatát úgy írtam meg, hogy másolatot készítettem az olasz trapassato használatáról, és lefordítottam benne a példamondatokat olaszról franciára. Természetesen közben azt is figyeltem, adódik-e valami eltérés a két nyelv között. Az egyik, olaszról fordított mondatot alaposan átírtam, a Facebook csoportban többen tettek javaslatot arra, hogyan lenne jobb – egyébként az eredeti olasz mondat is kicsit furcsa, melyet valószínűleg a Progetto Italiano 1 könyvből vettem, ha jól emlékszem.

A francián kívül más újlatin és germán nyelvekben is létezik az időegyeztetés szabálya, ami miatt az előidejű múltra szükség van. Ami az időhatározói mondatokat illeti, kicsit furán közelítik meg a kérdést a tankönyvek. Azt sulykolják, hogy a miután, mihelyt és hasonló kötőszók mellett az előidejű múltat kell használni. Vida Enikő mutatott rá beszélgetésünkben, hogy ez nincs feltétlen így, és spanyolos részről El Mexicano is ezt erősítette meg. A nyelvtanítás egyik hibája, hogy a Miután/Mihelyt hazaértem, elmentem zuhanyozni-féle mondatokat kerítik elő az előidejű múlt kapcsán (még az olasz Progetto Italiano tankönyv is), azonban ilyen mondatokat a valóságban nem is igazán mondunk. A valóságban valójában ritkák a miután kötőszavas időhatározói mondatok a magyarban is, én is csak idegen nyelvórákon találkoztam eddig ezekkel. Akiknek nem a szívük csücske a nyelvtanulás, nekik külön öröm, hogy ilyenekkel traktálják őket. Nincs is szükség az előidejű múltra a „miutános” mondatokban, általában nem különíthető el a két múltbeli időszak, egyszerűen egymást követő cselekvésekről van szó… Régen én is elgondolkoztam rajta, hogy itt van valami bökkenő: ha választékosan akarom elmondani egy napom egymást követő cselekvéseit, és belecsempészek a sok mellérendelt mondat közé egy időhatározói, „miutános” mondatot, akkor ott hirtelen be kellene vetni a befejezett múlt időt a miután szó miatt, pedig teljesen értelmetlen, nincs szó külön múltbeli időszakról. (Például: Hazaértem. Bementem a konyhába és elővettem egy tányért, majd az asztalra tettem. Miután az asztalra tettem a tányért, elővettem egy kanalat is. Ilyenkor a tankönyvi szabály szerint a miután miatt befejezett múltat kéne használni, azonban ennek nincs értelme, hiszen az egész eseménysor elmondható egyszerű mondatokkal is. A tányér asztalra tevése nem egy kiugró, korábbi cselekvés a többihez képest.)

Holland ige és tagadás

Legújabb szokásom, hogy az igeidőkről szóló bejegyzések végére linkeket teszek a többi nyelv hasonló igeidejéhez, ha van róla bejegyzés. Ezt tettem a francia plus-que-parfait esetében is. A holland igeidőkről szóló bejegyzéshez tévedtem, és kicsit elszörnyedtem: a két holland múlt idő egyetlen bejegyzésbe volt összeömlesztve. Rögtön neki is álltam, és szétszedtem, így lett külön a holland egyszerű múlt idő (onvoltooid verleden tijd) és az összetett múlt idő (voltooid tegenwoordige tijd). A két holland igeidő használatáról nem is írtam még mindig, csak az egyszerű múlt időről röviden, a bejegyzés végén. Egy Hollandiában élő ismerősöm, akinek a házastársa holland, küldött pár anyagot a két holland igeidő használatáról, és én is találtam a neten ezt-azt. A téma egyelőre nehezen emészthető számomra, bár nem lehet bonyolult, de a párhuzamos angol és német igeidők használata jelentősen eltér. Az egyszerű múlt idő használata megegyezhet az angol egyszerű múlt idő használatával, ott is a lezárult, jelennel semmilyen kapcsolatban nem lévő cselekvéseket lehet vele kifejezni (az angolban például a yesterday, hollandban a gisteren időhatározó tipikus). Mindkét nyelvben az egyszerű múlt idő fejezi ki a többször megtörtént cselekvéseket, ehhez tipikus időhatározók az often ill. vaak, vagy az every day / elke dag. Az egymást követő cselekvéseket is mindkét nyelv ezzel a múlt idővel fejezi ki. Ez még egyszerű. Van olyan is, hogy az egyik múlt idővel kezdődik az elbeszélés, és a másikkal folytatódik, és hasonló furcsaságok, ezeket még emésztenem kell.

A segédige-használat (hebben vagy zijn) eddig szintén a múlt időkről szóló bejegyzésbe volt belezsúfolva. Most ezt is leválasztottam egy külön bejegyzésbe (hebben of zijn). A bejegyzés elejét kicsit ki is bővítettem, hogy mikor is kerülhetünk abba a kiváltságos helyzetbe, hogy dönthessünk, melyik segédigét vessük be.

Elkészítettem a rövid áttekintést a holland igerendszerről is. Ehhez hasonló van már az angol, német és olasz igerendszerről is. Nem is tudom már, hogyan jutott eszembe pont ezt a bejegyzést összehozni… de valószínű, a fent említett igeidő-szépítgetős munka előtt vágtam bele ebbe, és akkor szörnyedhettem el, hogyan néz ki az egész.

Gondoltam egyet, és a holland tagadást is kiveséztem. Mivel a némethez nagyon hasonló ez, úgy gondoltam, nem különösebben nehéz ezt nekem megírni, és talán sokaknak hasznos lehet, akik hollandul tanulnak, de esetleg nem tudnak németül. Valóban nem volt nehéz téma ez. Találtam egy jó holland nyelvtant, melyet a Károli Egyetem Idegennyelvi Lektorátusa adott ki, ez a könyv eléggé alaposan foglalkozik ezzel a témával is. Meglepetések itt is értek, ami a némettől való eltérést illeti. Ami igazán meghökkentett, hogy geen tagadószóval tagadunk akkor is, ha van utána számnév. Ez azért tűnik ellentmondásosnak, mert a geen jelentése körülbelül olyasmi, hogy „egy sem”, ezzel pedig nem fér össze kis logikánk alapján más számnév. A hollandban a Nem látok három embert mondatot mondhatjuk úgy, hogy Ik zie geen drie mensen. A németben itt nem használhatjuk a kein-t: Ich sehe nicht drei Menschen. Az ilyen mondatok igazából nem is életszerűek, talán ezért nem is találkoztam velük németből sosem. Inkább számnév nélkül mondanánk az ilyen tagadó mondatokat, hiszen mindegy, hogy három embert vagy hány embert nem látok, a lényeg, hogy egyet sem látok. Ha pedig konkrét három emberre gondolunk, akkor már határozott lesz az egész szerkezet, és a geen ill. kein eleve fel sem merülhet. Fura, hogy a német nyelvtanok (amennyire emlékszem) nem hoznak elő ilyen mondatokat, az említett holland nyelvtan pedig előhozta ezt. Ami már életszerűbb, a „sok” határozatlan számnév használata ilyenkor. Simán előfordulhat olyan mondat, hogy Nem látok sok embert. Itt is a holland a geen, a német a kein helyett a nicht tagadószóval tagad: Ik zie geen veel mensen, ill. Ich sehe nicht viele Menschen.
A németben, ha elöljárószóval álló igevonzat (Prepositionalobjekt) áll a mondatban, akkor tagadáskor közvetlen az elé kerül a nicht. (Például: Ich warte nicht auf dich, melynek jelentése lehet az is, hogy ‘nem várok rád’, és az is, hogy ‘nem rád várok’.) Szerencsére a hollandban is teljesen ugyanez a szabály (Ik wacht niet op jou – nem várok rád / nem rád várok). Még jó, hogy az angolban mindig az adott igeidő tagadó alakját kell csak előszednünk, és semmi más nem számít.

Hónapok

Az utóbbi időben néha foglalkozom a finn és a horvát nyelvvel. Ezekben a nyelvekben a hónapnevek nem éppen szokásosak. Hasonló a helyzet többek között a török nyelvvel is. Jó lenne kívülről tudni a hónapneveket ezeken a nyelveken is, mert hogy én a nyelveknek ilyen megszállottja vagyok. Azt találtam ki, hogy a Windows háttérképére felírom a hónapneveket ezeken a nyelveken, de mindig csak addig a hónapig, ami éppen van. Szerencsére még február közepén eszembe jutott ez, így nincs sok akadálya annak, hogy az újfajta hónapnév-tanulási módszeremet kipróbáljam. Így minden hónapban hozzáírok még egy hónapnevet a többihez, és ezeket a hónapneveket látom mindig, amikor használom a számítógépet. Igen ám, de ezeket a hónapneveket mindig meg is kell nézni valahol, és onnan bemásolni. A neten viszont eléggé szétszórva vannak ezeken a nyelveken a hónapnevek. Így jött az ötlet, hogy összeszedem az összeset egy bejegyzésbe. Ha már összeszedtem, pár szót írtam is róluk. Közben néhány apró felfedezésre is jutottam, amit ott a poszt végén ki is fejtettem.

Izlandi nyelv

Latinoloquus jelentkezett, hogy elkezdett foglalkozni az izlandi nyelvvel, és a számnevekről szóló bejegyzéshez el is készített mindent.
Azonban nem csak a számokhoz, hanem a főnevekhez is küldött egy összefoglalót. Nagyon érdekes számomra, hogy az izlandi nyelvben a névelőt a főnév végére rakva még ragozzák is, így a svéd és a német keverékének tűnik ez a nyelv elsőre. A főnévről szóló összefoglalót két részre bontottuk, külön bejegyzés született a főnév neméről, és külön bejegyzés a névelőről.

Manysi számok

Latinoloquus utánajárt alaposan a manysi nyelv számneveinek. Természetesen nem mondtam nemet, hogy az oldalra is feltegyük a kutatómunkája végeredményét. Valószínűleg nem sok könyv foglalkozik a manysi nyelvvel, és az Internet sem bővölködik információkban erről a nyelvről, többféle forrásból elég sok mindennek utánajárt a szerkesztőtársam. Szokásomhoz hűen gyakorló feladatot is tettem a bejegyzésbe, hogy ha valaki esetleg netalán teljesen véletlenül manysiul akarna tanulni, tudjon itt gyakorolni is. Talán ez az egyetlen gyakorló feladat az egész Interneten manysi nyelvhez, bár több órás kutakodást a Google-lal nem végeztem, így nem vagyok ebben teljesen biztos.
A manysi nyelvnek több nyelvjárása is van, melyek beszélői nem is értik meg egymást. Többféle írásrendszer is létezik. Latinoloquus az egyik latin betűst használja, ezen kívül van cirill betűs is és még egy. A cirill betűs írásmódot inkább valamelyik nyelvjárásban használják többet, így a kissé fura jeleket is használó írásrendszer alkalmazása mellett döntöttünk.
Meglepő, hogy létezik olyan nyelv, ahol a számok ennyire hasonlítanak a magyar számokra.
És lám, már sokféle nyelv számneveivel találkoztam, mindig akad valami olyan megoldás a számok kifejezésére, amiről nem is álmodtam volna. Tudjuk már, hogy többek között a német előre teszi az egyest, utána mondja a tízest. Tudjuk, hogy a franciában a 70, 80, 90 nevét a kisebb számok neveiből képezzük. Azon is elképedtem már, hogy a dánban milyen kacifántosan fejezik ki a tízeseket, meg hogy a szláv nyelvekben többek között a százasoknak kacifántos nevük van. És még mindig jöhet valami új! Először azt hittem, Latinoloquus elírt valamit, azért van a 31-ben a harminc helyett negyven. De nem! Így fejezik ki, hogy a negyven irányába egy lépés.