Holland igerendszer – rövid áttekintés

Holland igerendszer – rövid áttekintés

Főnévi igenév és igető, a holland igerendszer alapja

A holland ige alapalakja a főnévi igenév (infinitief). Ha a szótárban megnézünk egy igét, főnévi igenév alakban fogjuk megtalálni. A magyarban a főnévi igenév -ni, a hollandban pedig -en végű (például: dolgozni – werken; jönni – komen; olvasni – lezen). Néhány holland ige főnévi igenevének végződése nem -en, csak -n (pl. menni – gaan, állni – staan). A holland igerendszer további alakjai a főnévi igenév alakjából képezhetők.

Az igék további alakjainak képzéséhez el kell hagyni a főnévi igenév -en (-n) végződését (pl. werk-, kom-, lez-). Így megkapjuk az ige tövét. Az igetőhöz különböző végződéseket illesztve más igealakokat kaphatunk, pl. we werkten – dolgoztunk; je komt – jössz. E/1-ben nincs végződés jelen időben (ik werk – dolgozom), többes számban pedig visszajön a főnévi igenév -en végződése (we werken – dolgozunk), így ez utóbbi alak megegyezik magával a főnévi igenévvel.
Ahol nem -en, csak -n a főnévi igenév végződése, ott előtte dupla magánhangzóval találkozunk (gaan, staan). Ha az -n végződést elhagyjuk, az a nem lesz már dupla (ik ga, ik sta). Hiszen a megduplázásra azért van szükség, mert zárt szótagban (például amikor -n áll a végén) a magánhangzó hosszúságát kettőzéssel jelöljük. Ha nyílt szótagba kerül a magánhangzó, nincs szükség kettőzésre. Ez a szabály a holland nyelv egész rendszerében érvényes, többek között az igealakok ragozásakor is. Így például a wonen alakban nem kell megduplázni az o-t, mivel nyílt szótagban van (elválasztáskor magánhangzó lesz a szótag végén, ezt jelenti a nyílt szótag: wo-nen). Ha azonban az -en végződés elmarad a végéről (pl. ik woon – én lakom), vagy egy mássalhangzó kerül az -en helyére (pl. jij woont – te laksz, jij woonde – te laktál), akkor zárt lesz a szótag, és a magánhangzó hosszúságát kettőzéssel kell jelölni. (A zárt szótag azt jelenti, hogy a szótag mássalhangzóra végződik. A nyílt szótag pedig magánhangzóra. A szó elválasztásakor derül ki, a szótag nyílt-e vagy zárt. Vagy, ha a szót nem lehet elválasztani, vagy eleve az utolsó szótagról van szó, akkor egyből azt kell nézni, van-e a végén mássalhangzó vagy nincs.)

Figyelem! Itt a holland igerendszer rövid áttekintését láthatjuk csak. Mindenről csak említés szintjén esik szó. Amiről többet is meg lehet tudni, ott a kék, aláhúzott linken érthető el több információ.

A holland igeidők – Kijelentő mód (Aantonende wijs)

Hogy jobban átlássuk a holland igeidőrendszer, célszerű az igeidőket párba állítani. Így 3-3 pár alapidőt különböztethetünk meg. Mindegyik pár egyik tagjából hiányzik a hebben vagy zijn, mint időbeli segédige, a másik tagjában pedig benne van. A hebben / zijn időbeli segédigéktől mentes igealakokat onvoltooid (befejezetlen, esetleg folyamatos) igeidőknek, a hebben / zijn időbeli segédigét tartalmazó igealakokat pedig voltooid (befejezett) igeidőknek nevezzük. (Ha a voltooid elejére tesszük az on- fosztóképzőt, megkapjuk a „befejezett” ellentétét.)

ONVOLTOOID („befejezetlen”) IGEIDŐK VOLTOOID (befejezett) IGEIDŐK
ONVOLTOOID TEGENWOORDIGE TIJD
(folyamatos) jelen idő

ik werk (dolgozom)

VOLTOOID TEGENWOORDIGE TIJD
„befejezett jelen idő”

ik heb gewerkt (dolgoztam)

ONVOLTOOID VERLEDEN TIJD
(folyamatos) múlt idő

ik werkte (dolgoztam)

VOLTOOID VERLEDEN TIJD
(befejezett múlt idő)

ik had gewerkt („dolgoztam volt”)

ONVOLTOOID TEGENWOORDIGE
TOEKOMENDE TIJD
folyamatos, „jelenhez-jövő” idő

ik zal werken (dolgozni fogok)

VOLTOOID TEGENWOORDIGE
TOEKOMENDE TIJD
(befejezett, ƒ„jelenhez-jövő” idő)

ik zal gewerkt hebben (addigra majd dolgoztam)

Ha a bal oldali oszlopban álló valamelyik igeidőben ragozzuk a hebben-t vagy zijn-t, mint időbeli segédigét, és utána tesszük a befejezett melléknévi igenevet, megkapjuk az igeidőnek a párját (mellette a táblázatban jobb oldalon).

Feltételes mód:

A fenti igeidőkhöz még hozzá szokták venni a jövő időknek azt a változatát, melyek a múlthoz képest fejeznek ki jövő időt, de a jelen időpontjára már lezárultak. Ezek annyiban különböznek felépítésükben a fenti jövő időktől, hogy a zullen ige múlt időbe kerül (ik zal helyett ik zou). Ezek nem csak a múlthoz viszonyított jövőt, hanem a feltételes mód jelen és múlt idejét is kifejezik

ONVOLTOOID VERLEDEN
TOEKOMENDE TIJD
folyamatos, „múlthoz-jövő” idő,
feltételes jelen idő

ik zou werken (dolgozni fogok – a múltban; dolgoznék)

VOLTOOID VERLEDEN
TOEKOMENDE TIJD
befejezett, „múlthoz-jövő” idő,
feltételes múlt idő

ik zou gewerkt hebben (addigra majd dolgoztam – a múltban; dolgoztam volna)

Ezek lennének a holland igeidők. Ugye, nem is olyan sok?

Felszólító mód:

Különösebb problémát nem okoz. Az ige tövével egyezik meg az alakja. (Ez gyakorlatilag a jelen idő E/1 alakjával megegyezik.) Ez E/2-ben és T/2-ben is kifejez felszólítást:

Ga! – Menj! / Menjetek!
Kom! – Gyere! / Gyertek!

Magázó alakjához a személyes névmás is kell:

Komt U! – Jöjjön!

A holland igenevek

A főnévi igenévről (infinitief, másik nevén: onbepaalde wijs) már volt szó a bevezetőben:

werken

Nem csak az igeidőknek, hanem a főnévi igenévnek is létezik folyamatos (onvoltooid) és befejezett (voltooid) alakja. Az előbbi a már jól ismert -en (-n) végű szó, a másikhoz a hebben vagy zijn segédige kell, akárcsak az igeidőknél:

gewerkt hebben
gegaan zijn

Ha fent újra megnézzük a táblázatokat, láthatjuk, hogy lényegében ez az alak áll a befejezett jövő idejében is, és a feltételes múlt időben is az igealak részeként. Ezen kívül még mellékmondatok rövidítésére is alkalmas. Használata nekünk, magyaroknak eléggé idegen.

Folyamatos melléknévi igenév (tegenwoordig deelwoord): A főnévi igenévhez kell egy -d végződést tenni. Vagy, az ige tövéhez -end végződést. (Mivel a főnévi igenév végződése -en, így abból is levezethető.)

werkend (dolgozó)
lezend (olvasó)

Befejezett melléknévi igenév (verleden deelwoord): Az ige töve elé ge-, a végére -t kerül:

werk-en → werk → gewerkt

Ezt az igenevet a hebben ill. zijn ige mellé rakva megkapjuk az onvoltooid igeidők voltooid párját. A befejezett főnévi igenévben (lásd fent) is ez áll.

A holland igerendszer egyéb jelenségei:

Visszaható igék: Ezek az igék mindig visszaható névmással együtt állnak. Egy részük azt fejezi ki, hogy a cselekvés elvégzője (alanya) saját magán végzi a cselekvést, visszahat saját magára, így a mondat tárgya megegyezik a mondat alanyával: mosni magát (zich wassen), magyarul: mosakodni. Más részük a mi logikánk alapján nem fejez ki visszaható jelentést, mégis így használják a hollandok.

Szenvedő igealak: A mai magyar nyelvben már nem igazán fordul elő, csak elvétve. A hollandban (és sok más nyelvben) azonban igen gyakori. A cselekvés elvégzőjét kihagyjuk a mondatból, és helyére a cselekvés tárgya kerül: Én olvasom a könyvet → A könyv olvastatik. (Kevésbé szépen: a könyv olvasva van.) A magyarban itt az -atik kerül az olvas ige végére, a holland ezt külön a worden segédigével fejezi ki, a főige befejezett melléknévi igenév alakba kerül:

Het boek wordt gelezen – Olvassák a könyvet.

A hebben ill. zijn segédigével képzett igeidők szenvedő alakjában nem a worden, hanem a zijn ige áll:

Het boek is gelezen – Elolvasták a könyvet.

Igekötők: Az igék jelentését többé-kevésbé megváltoztatják. Az ige főnévi igenév alakjának az elejére kerül, azzal egybeírva: komen – jönni → aankomen – megérkezni. Itt például az aan egy igekötő, de van sok más igekötő is. Egy másik: staan – állni → bestaan – állni valamiből. Itt a be az igekötő. Az igekötőknek két fajtája van: 1. elváló; 2. nem elváló. Ha az ige ragozott igealakba kerül (tehát jelen időbe, egyszerű múlt időbe vagy felszólító módba), akkor az elváló igekötő leválik az ige elejéről, és a mondat végére kerül: ik kom aan – Megérkezem. A nem elváló igekötő mindig az ige elején marad: Dit boek bestaat uit twee delen – Ez a könyv két részből áll.

Segédigék: Sajátosságuk, hogy egy másik igével, a főigével együtt állnak, annak jelentését egészítik ki valamilyen módon. Két fajtájuk az időbeli és a módbeli segédigék. Időbeli segédigék a hebben, zijn (ezek a voltooid igealakok képzéséhez kellenek) és a zullen (ez a jövő időhöz és a feltételes módhoz kell). A szenvedő szerkezet segédigéje a worden. Módbeli segédigék a kunnen (képes valamire, -hat, -het), moeten (kell valakinek valamit csinálni), willen (akarni), mogen (szabad, lehet valamit csinálni), hoeven (szükséges). A segédigékre jellemző még, hogy a főigével mondatkeretet alkotnak, a főige a mondat végére kerül.

Rendhagyó igék: Van belőlük egy pár. Jelen időben nincs túl sok rendhagyó ige. Rendhagyó lehet az egyszerű múlt idő (onvoltooid verleden tijd) alakja és még a befejezett melléknévi igenév is. Ezért a (jobb) szótárak az igék egyszerű múlt idejét és befejezett melléknévi igenevét fel szokták tüntetni. A segédigéknek majdnem minden alakja rendhagyó. A zijn igének a felszólító módja és a jelen idejű melléknévi igeneve is rendhagyó.

Hebben vagy zijn? Az összetett (voltooid) igealakok képzéséhez a segédige a hebben vagy a zijn. De mikor melyik? A tárgyas igék 98%-a a hebben-nel képzi az összetett igealakokat. (Például: lezen – olvasni, schrijven – írni, eten – enni, drinken – inni, zien – látni) Zijn-nel többek között a mozgást, helyváltoztatást, állapotváltozást, kezdést kifejező igéket használjuk. (Például: gaan – menni, komen – jönni, worden – válni valamivé, ontstaan – keletkezni, beginnen – kezdődni.)

Link a holland igerendszer témához:

A Holland nyelv magyaroknak nevű Facebook oldal frappáns összefoglalója a holland igeidőkről.

A Verbix nagyon kedves oldal! Bármelyik holland igét megadhatjuk, és kiírja az összes igenevét és a ragozását az összes igeidőben.

Más nyelvek igerendszerének rövid összefoglalása:

Angol igerendszer, német igerendszer, olasz igerendszer; latin ige – alapfogalmak.

Az olasz és francia igeidők összehasonlítása. Áttekintés az igéről a török nyelvben.

 

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!