Az olasz és a francia nyelvtan eltéréseiről

Az olasz és a francia nyelv nyelvtana rendkívül hasonló, de természetesen nem teljesen ugyanaz. Ha valaki mindkét nyelvet beszéli, vagy egyiket a másik után tanulja, a kis eltérések problémát okozhatnak a nyelvek helyes használatában. Ezekből a kis eltérésekből fogunk most mazsolázni. Ez az írás azoknak kíván segítséget nyújtani, akik mindkét nyelvet beszélik, vagy egyik nyelvet a másik után tanulják. Ezért például a kiejtés vagy a ragozás eltéréseibe nem megyünk bele, mert ezek nyilvánvalóak. Inkább azokra az eltérésekre fókuszálunk, melyek problémát okozhatnak, főleg személyes tapasztalataimra építve.

Az alany kihagyása a mondatból

Az olaszban (a magyarhoz hasonlóan) nem kell feltétlen kitenni az alanyt a mondatba. Még az alany személyére utaló személyes névmás is elmaradhat. Például: Megérkezett: È arrivato. Franciául csak alany kitételével helyes: Il est arrivé. Emiatt az időjárást kifejező személytelen szerkezetek is alany nélkül állnak az olaszban, míg a franciában az il névmás tölti ki az alany helyét: Piove – Il pleut (Esik az eső). Nevica – Il neige (Esik a hó). Fa caldo – Il fait chaud (Meleg van)

Szórend

Az alany az olaszban nem csak az ige előtt, hanem az ige után is állhat:

Megérkeztek a vendégek:

olasz: Sono arrivati gli ospiti.
francia: Les invités sont arrivés.

Az ige után álló alany sokszor nyomatékosítást fejez ki. A francia erre külön szerkezetet használ:

Én fizetek (és nem valaki más):

olasz: Pago io.
francia: C’est moi qui paye.

Bizonyos esetben a hangsúlytalan névmási alak szórendi helye is eltér a két nyelvben. Erről lejjebb lesz szó.

A múlt idő segédigéje

A franciában gyakorlatilag 15 igét és azok származékait kell az être-rel ragozni, az összes többi ige avoir-os. Az olaszban a francia être-es igék mind essere-vel képzik összetett alakjaikat, azonban az esserés igék tábora jóval népesebb.

Mindkét nyelvben a létigét használják:

* A francia passer azt is jelenti, hogy ‘történni’. Ilyen értelemben az olasz a succedere vagy accadere igét használja, ami szintén essere segédigével ragozódik. (Che è successo? – Mi történt?) Mind a passare, mind a passer jelentheti azt is, hogy ‘időt tölteni’. Ilyenkor a birtoklást kifejező ige a segédige mindkét nyelvben: Abbiamo passato due giorni a Milano – Nous avons passé deux jours à Milan. – Két napot töltöttünk Milánóban.

A passer igén kívül többek között a monter és a descendre használható a franciában tárgyas értelemben is (felvinni ill. levinni valamit). Ilyenkor avoir a segédige. Az olaszban ezeknek az igéknek nincs tárgyas értelemben használható, azonos alakú párjuk. Például: Felvittem a bőröndöm – ez franciául: J’ai monté ma valise. Az olasz a ‘felvinni’ kifejezésére körülírást használ: portare su (szó szerint: fel-vinni).

Az olaszban az essere, mint időbeli segédige használata gyakoribb, mint a franciában:

Az olaszban essere, a franciában avoir a segédige: essere (lenni), bastare (elégnek lenni), costare (kerülni valamibe), piacere (tetszeni), dispiacere (sajnálni), durare (tartani valameddig), esistere (létezni), parere (tűnni), servire (szolgálni; valamire való); személytelen igék: bisognare (kell valamit tenni), ci vuole (szükség van valamire). Példák:

Lui è già stato a Parigi.
Il a déjà étè à Paris.
(Volt már Párizsban.)

Il libro è costato molto.
Le livre a coûté cher.
(A könyv sokba került.)

Il viaggio è durato un’ora.
Le voyage a duré une heure.
(Az utazás egy órán át tartott.)

Az időjárást kifejező igék az olaszban mindkét segédigével előfordulhatnak, a franciában nem: piovere, nevicare:

È piovuto vagy Ha piovuto – esett az eső
Il a plu.

Egyes igék, ha irányt fejeznek ki, essere, egyébként avere a segédigéjük, pl. volare (repülni), nuotare (úszni). Például:

A madarak felrepültek a fára:

olasz: Gli uccelli sono volati sull’albero.
francia: Les oiseaux ont volé dans l’arbre.

Ha nem fejezünk ki irányt, akkor az olaszban is avere a segédige:

A madarak sokat repültek:

Gli uccelli hanno volato molto.
Les oiseaux ont volé beaucoup.

Egyes igék kicsit más jelentést fejeznek ki avere és essere igével, pl. finire (è finito – befejeződött, ha finito – befejezett valamit), cominciare (è cominciato – elkezdődött, ha cominciato – elkezdett valamit).

Módbeli segédigék mellett, ha a főige essere igével jár, akkor az olasz az essere igét használja, a francia nem: Sono potuto andare – j’ai pu aller – Mehettem. Mi sono potuto alzare – J’ai pu me lever – Felkelhettem.

Lásd még az avere vagy essere?, être vagy avoir? bejegyzéseket.

A tőbővüléses igék

Harmadik igeosztály alosztályának igéi: Az olaszban -isc- bővülés, amely egyes szám valamennyi személyben és T/3-ban jelentkezik. A franciában -iss- a bővülés, többes szám valamennyi személyében jelentkezik. Tehát a ragozásban majdnem pont ellenkező módon jön elő ez a sajátosság. A kijelentő mód jelen idejét mindkét nyelvben érinti, és néhány más igeidőt is.

Az olasz finire, francia finir (befejezni) igék kijelentő mód jelen időben:

olasz: finisco, finisci, finisce; finiamo, finite, finiscono
francia: je finis, tu finis, il finit; nous finissons, vous finissez, ils finissent

Lásd még: Az olasz isc-es igékről.

Hangsúlytalan névmások helye az ige mellett

Ha módbeli segédige is van a mondatban: Az olaszban a hangsúlytalan névmás állhat elöl vagy hátul is. A franciában csak középen állhat:

Látni akarlak:

olasz: Ti voglio vedere. / Voglio vederti.
francia: Je veux te voir.

Odamehetek:

olasz: Ci posso andare. / Posso andarci.
francia: Je peux y aller.

Lásd még: Olasz személyes névmások. Francia személyes névmások.

Névmások felszólító módban

Mindkét nyelvben az ige után állnak. A franciában hangsúlyosak lesznek és kötőjellel kapcsoljuk az igéhez. Az olaszban hangsúlytalanok maradnak és az igével egybe írjuk:

Lavati – Lave-toi (Mosakodj meg!)
Dimmi – Dit-moi (Mondd nekem!)

Az olaszban az egy szótagú igék után álló névmás kezdőbetűje ilyenkor általában megduplázódik (di’ + mi = dimmi). A franciában nincs ilyen.

Tiltás (tagadó felszólítás)

Az E/2 tegező tiltásban az olasz a főnévi igenév alakot használja. A francia ilyenkor is azt az igealakot használja, mint tagadás nélkül:

Olasz: Vieni! (Gyere!) Non venire! (Ne gyere!)
Francia: Viens! (Gyere!) Ne viens pas! (Ne gyere!)

Lásd még: Az olasz felszólító mód és a francia felszólító mód részletesen.

Kötőmód használata

Az olaszban néhány olyan esetben is kötőmódot használnak, amikor a franciában nem. Az olasz pensare (gondolni), credere (hinni), sperare (remélni) állító alakja mellett is kötőmód áll, míg a francia penser, croire, espérer állító alakja mellett nem. Tagadó alakban ezek mellett az igék mellett a francia is a kötőmódot használja:

olasz: Credo che sia vero.
francia: Je crois que c’est vrai.

olasz: Non credo che sia vero.
francia: Je ne crois pas que ce soit vrai.

Spero che tu venga.
J’espère que tu viens.

Non spero che tu venga.
Je n’espère pas que tu viennes.

Az olasz kötőmód használatáról itt lehet olvasni részletesen, a francia kötőmód használatáról pedig itt.

Birtokos névmások, pontosabban birtokos névelők

A franciában egyenértékűek a névelővel, így külön a határozott névelőt nem tűrik meg maguk mellett. Az olaszban mindig határozott névelővel együtt állnak, kivéve, ha egyes számban álló, nem becézett alakú családtagról van szó:

ma maison – la mia casa (a házam)
DE: ma soeur – mia sorella (a lánytestvérem)

Bővebben az olasz birtokos névmásokról, és a francia birtokos névmásokról szintén lehet itt tájékozódni.

Igevonzatok, elöljárószók

Egyes igék az olaszban elöljárószót vonzanak (főnévi igenév előtt), a franciában nem. Ilyen az olasz sperare + di, francia espérer (remélni valamit). Vagy az andare + a, aller (menni megtenni valamit).

Remélem, hogy látlak:

olasz: Spero di vederti
francia: J’espère te voir.

Megyek aludni:

olasz: Vado a dormire.
francia: Je vais dormir.

Feltételes mondatok

Mellékmondatban az olasz kötőmód egyszerű múlt időt ill. befejezett múltat használ a se után, míg a francia imparfait-t ill. plus-que-parfait-t a si után:

Ha lenne időm, olvasnék:

olasz: Se avessi tempo, leggerei. (avessi: kötőmód, imperfectum)
francia: Si j’avais le temps, je lirais. (avais: kijelentő mód, imperfectum)

Ha lett volna időm, olvastam volna:

olasz: Se avessi avuto tempo, avrei letto. (avessi avuto: kötőmód, plusquamperfectum)
francia: Si j’avais eu le temps, j’aurais lu. (avais eu: kijelentő mód, plusquamperfectum)

A francia régies irodalmi nyelvben viszont előfordulhat a feltételes múlt idő kifejezésére az az igealak, melyet az olasz is használ mellékmondatban (kötőmód befejezett múlt). Ez viszont annyira irodalmi, hogy nekünk ezt soha nem kell így mondanunk, elég felismernünk az irodalmi szövegekben.

Melléknévfokozás

Középfokú mellékneveknél a hasonlító szerkezetben a franciában mindig a que, az olaszban valamikor a che, valamikor a di szócskát kell használni:

Péter magasabb, mint Pál:

olasz: Piero è più alto di Paolo.
francia: Pierre est plus grand que Paul.

Amikor például mennyiség szempontjából történik az összehasonlítás, akkor az olasz is a che szót használja:

Ma több vizet iszunk, mint bort:

olasz: Oggi beviamo più acqua che birra.
francia: Aujourd’hui on boit plus d’eau que de bière.

A részelő névelő használata

Az olaszban elmaradhat a részelő névelő, bár használata olaszos. A franciában a részelő névelő elmaradása hibának számít:

olasz: Oggi beviamo più acqua che birra.
francia: Aujourd’hui on boit plus d’eau que de bière.

Tornázom:

olasz: Faccio ginnastica.
francia: Je fais de la gymnastique.

Általános alany használata T/1 helyett

A franciában eléggé általános az on általános alanyt használni T/1 helyett. Az olaszban nem.

Kezdhetünk:

olasz: Possiamo cominciare.
francia: On peut commencer.

Lásd még a részelő névelős példát is fent.

Gerundio és gérondif

A határozói igenév képzése jelentősen eltér a két nyelvben. Az olaszban külön képzője van: -ando, -endo. A franciában a jelen idejű melléknévi igenév elé en elöljárószót teszünk.

andando – en allant (menvén)
guardando – en regardant (nézvén; miközben néztük; nézve)
scrivendo – en écrivant (írván; írás közben)

Tévénézés közben ettünk:

Mangiavamo guardando la tivù.
Nous mangions en regardant la télé.

A levelet írván zenét hallgattam:

Scrivendo la lettera ascoltavo musica.
En écrivant la lettre j’écoutais de la musique.

Evés közben jön meg az étvágy:

L’appetito vien mangiando.
L’appétit vient en mangeant.

A tárgyesetű és részes esetű névmások találkozása

Az olaszban a részes esetű névmások (pl. mi, ti, ci, vi) alakja megváltozik (me, te, ce ve lesz belőlük), ha tárgyesetű névmás áll mellettük.

Ha egymás mellé kerülnek ezek a névmások, akkor a részes esetű névmás megelőzi a tárgyesetűt, pl. olasz: te lo (neked azt), francia: te le. Egyes szám harmadik személyben az olasz összevonja a két névmást (gli + lo = glielo – neki azt). A franciában ilyenkor a sorrend kivételesen megváltozik (le lui – azt neki).

Odaadom neked (azt):

Te lo do.
Je te le donne.

Odaadom neki (azt):

Glielo do. (neki azt)
Je le lui donne. (azt neki)

Szenvedő szerkezet

Mindkét nyelvben a létige a segédige. Az olaszban a venire is lehet segédige a létigével azonos jelentésben, a franciában nem lehet a venir:

Megeszik az almát:

olasz: La mela è mangiata. / La mela viene mangiata.
francia: La pomme est mangée.

A szükségesség fogalmát („kell lenni”) az olasz egyetlen igével is ki tudja fejezni szenvedő szerkezetben (andare ige), a francia nem:

Be kell zárni az ajtót:

olasz: La porta deve essere chiusa / La porta va chiusa
francia: La porte doit être fermée.

Itt lehet bővebben olvasni az olasz szenvedő szerkezetben a venire és az andare használatáról.

Körülírásos igei szerkezetek (perifrázisok)

A franciában közeljövőnek (futur proche) nevezik a menni igével alkotott szerkezetet (aller + infinitivus). Az olaszban is létezik hasonló szerkezet (andare + a + infinitivus), de nem fejez ki konkrétan közeljövőt, csak annyit, hogy valaki megy csinálni valamit. Bár a kétféle jelentés nem áll annyira messze egymástól:

Vado a dormire – Megyek aludni.
Je vais dormir – Mindjárt alszom. / Hamarosan aludni fogok.

A franciában közelmúltnak (passé récent) nevezik a venir + de + infinitivus szerkezetet. Ilyen szerkezet az olaszban nincs, helyette sima múlt időt használunk, és határozószóval kiemelhetjük, hogy a cselekvés nem rég történt meg:

Most érkeztem meg:

Sono appena arrivato. (appena = éppen)
Je viens d’arriver.

A jelenleg folyamatban lévő cselekvésre teljesen eltérő szerkezeteket használ a két nyelv:

Éppen olvasok:

Sto leggendo. (Stare ige + gerundio)
Je suis en train de lire.

–

Az olasz és francia nyelv eltéréseiről szóló témához kapcsolódó link:

A Discover Discomfort oldalán eléggé bő lére eresztve, talán kevésbé lényegre törően ecsetelik a két nyelv hasonlóságait és eltéréseit. A ragozásról és a hangtanról sem feledkeznek meg.