2022 tavasz

2022 tavasz

2022 tavasz egy olyan időszak volt, amikor az igeidőknél időztem el. Mégpedig néhány francia és spanyol igeidőnél.

A francia passé simple

A márciusi hónapban nem készültem el egy új bejegyzéssel sem, így ez a hónap eléggé terméketlen volt. Mivel mostanában a munkám mellett kevesebb kapacitásom van az oldallal foglalkozni, arra gondoltam, valami olyanról kellene írni, ami nem igényel túl nagy utánajárást és kutakodást, és hamar el tudok vele készülni. A ragozási táblázatokat, rendhagyó igéket, stb. megszerkeszteni nem túl nehéz. Mivel az angol, német és olasz igeidőket már mind kiveséztem, a franciával folytatom.

2022 tavasz Le Tartuffe passé simple

Megvan nekem itthon eredeti francia nyelven ez a könyv. Még nem olvastam, amit ideje lenne pótolni, és a passé simple alakokban is gyönyörködhetek majd.

A passé simple azért is különösen érdekes téma volt, mert jól ismerem a francia igeidőrendszert, ez az igeidő mégis kissé kimaradt nekem. Csak annyit tudtam róla, hogy nem kell tudni róla szinte semmit, és a ragozásban sem mélyedtem el sosem. Ahogy most beleástam magam a témába, kiderült, hogy az ige tövét sokszor a participe passé alakjából kaphatjuk meg, ez nekem most új volt. Szóban sokszor meg is egyezik a participe passé alakja a passé simple alakjával. Érdekes volt végigmenni az igeosztályokon és így állítani fel ragozási csoportokat ebben az igeidőben is. Vida Enikő könyve említi, hogy a participe passé alakja sokat segíthet, de ennél tovább nem csoportosítja a ragozási típusokat. Arra jöttem rá, hogy ahol a participe passé -u végű, ott a tő meg is van, és a ragozás mehet is ez alapján. Az is kiderült, hogy ahol a participe passé -is vagy -it végű, ott is mehet a ragozás ez alapján. Érdekes volt, hogy előkerültek olyan igék is, ahol a tő valójában a jelen idő T/1 alakjának a töve (imparfait tő). Annak is érdekes volt utánanézni, hogy az appeler, jeter típusú igéknél nincs olyan változás, mint jelen időben, aminek eléggé logikus oka van: a végződés nem néma. Emiatt teljesen ugyanúgy viselkedik az igető, mintha főnévi igenév alakban lenne az ige. A problémát ugyanis az okozza, hogy a végződés eltűnik, és így amikor egy teljesen hangsúlytalan magánhangzó hirtelen hangsúlyossá akarna válni, az nem megy neki csak úgy, főleg, ha a nagyon rövid svá-hangról van szó.

Ahogy említettem, új volt és elsőre meglepő, hogy sok ige passé simple alakja a participe passéból vezethető le. Belegondoltam az olasz passato remoto alakjaiba is (ez állítható párhuzamba a passé simple-lel, ugyanabból a latin igeidőből származik). Ekkor jöttem rá, hogy az olaszban a participio passato és a passato remoto is az ige szótári alakjának a része, és bizony sokszor hasonlít is egymásra a két alak, csak az utolsó betűben térnek el (például: prendere – presi – preso; accendere – accesi – acceso). Ebbe belegondolva, így már nem is meglepő annyira a francia helyzet (prendre – pris – pris), persze az olasz szereti a hangsúlytalan magánhangzókat a szó végén.

Eddig azt olvastam mindenhol, hogy középszinten nem követelmény a passé simple aktív használata, csak fel kell tudni ismerni. Felmerült bennem a kérdés, hogy ha középszinten nem követelmény, akkor hol követelmény. Felsőfokon? Felsőfokú nyelvvizsgánál írni kell olyan szövegeket, amelyekben előfordul ez az igeidő? Ez nem tűnik túl reálisnak. Hiszen vagy irodalmi műalkotásokban, vagy újságcikkekben fordulhat elő. Nem túl gyakori, hogy nem francia anyanyelvű, vagy akár egy átlag francia ajkú irodalmi műalkotást írjon francia nyelven. Az sem gyakori, hogy egy magyar anyanyelvű ember egy francia újság szerkesztőségében újságíróként helyezkedjen el. Más területen pedig nincs szükség arra, hogy valaki tudja használni a passé simple-t.
Utánaérdeklődtem francia nyelvtanulós Facebook csoportban. Az ottani nyelvtanulók és nyelvtanárok szerint sehol nem kell tudni nekünk képezni és használni ezt az igeidőt. Én azért elég bőven írtam a képzéséről, hogy ha valaki franciául akarna regényt, novellát, verset írni, ez ne lehessen akadály.

A francia futur antérieur

Ha már belejöttem az igeidőkbe, gondoltam, miért ne írnék erről is. A képzésével nem volt semmi különös. A használata már érdekesebbnek tűnt. Természetesen az olaszból indultam ki, és Vida Enikő könyve is alátámasztotta a mihelyt, miután-jellegű időhatározói mondatokban való előfordulását. Elővettem a Progetto Italiano 1 nyelvkönyvet, mert az sokat foglalkozik a futuro anterioréval (a tanulók legnagyobb bosszantására), és gondoltam, onnan veszek ötletet példamondatokhoz. Azonban rögtön feltűnt egy probléma: Vida Enikő könyve csupa olyan összetett mondatokat hoz, ahol a két tagmondat alanya különböző, a Progetto pedig csupa olyan mondatokat, melyekben a két tagmondat alanya azonos. Létezik a franciában az après + befejezett főnévi igenév és az olaszban a dopo + főnévi igenév szerkezet (és más szerkezetek is) az előidejűség kifejezésére, amikor a két tagmondat alanya azonos, ezt tudom. Azonban az olasz könyvet ez egyáltalán nem érdekli, Enikő pedig nagyon következetes, bár a futur antérieur-nél nem említi az azonos alanyok esetén a teendőt. Elképzelhető, hogy az olasz nyelvben elfogadható az alany újbóli kitétele a másik tagmondatban, a franciában pedig nem. Így hát különböző alanyú mondatokat kerítettem a bejegyzésbe, és a teljesség igényére törekedve megemlítettem, hogy azonos alanyok esetén az après + befejezett főnévi igenév szerkezetet kell használni. Közben találtam egy oktató videót, ahol előfordul a futur antérieur azonos alanyok esetén is, ezek szerint ez mégsem tabu a franciában sem.
Elővettem akkor már az angol és német befejezett jövő időről szóló bejegyzéseket is. A németben egyetlen bejegyzésben írtam a két jövő időről, és ez a bejegyzés kicsit kusza volt, így helyrepofoztam. Mellesleg semmi hasonlóság nincs a német és a francia befejezett jövő idő között. Az angol már érdekesebbnek tűnt, de ahogy végigpörgettem a régen írt bejegyzésem a future perfect-ről, egy mondatot sem találtam, amire kapásból azt mondtam volna, hogy a franciában is pont így kell mondani befejezett jövővel. Végül csak megtaláltam az egy szem By the time you come I will have done my work mondatot, ami franciául valahogy így lenne: Quand tu viendras, j’aurai fait mon travail. Persze az angolban itt az első tagmondatban jelen idő van, mivel időhatározói mellékmondatban nem állhat jövő idő, a franciában nincs ilyen megkötés, ezért ott jövő idő áll. Amin elgondolkoztam, hogy a by the time kötőszó megfelelőjével nem találkoztam még sem az olasz, sem a francia nyelvben. A „bölcs” gugli fordító is quand-nak fordította. Ez a fordító, bár nem azonosítható anyanyelvi beszélővel, más érdekességgel is megörvendeztetett: próbáltam olaszról franciára fordíttatni néhány befejezett jövő idős mondatot, és a francia fordításban többször is kiküszöbölte a befejezett jövő időt. Egyszer az azonos alanyok miatt après + főnévi igenév szerkezetet használt, másszor főnévvel helyettesítette az igét, ez a mondat volt az: olaszul: Dopo che sarà tornata Teresa, daremo una festa. Franciául: Après le retour de Teresa, nous ferons une fête. A dopo che sarà tornata igeidőt (szó szerint: „ha majd visszatért Teresa”) après le retour de Teresa-val fejezte ki (szó szerint: „Teresa visszatérése után”). Természetesen a Google fordítóját fenntartásokkal kezelem és csak olyan mondatot fogadok el tőle, melynek helyességéről egyébként is meg vagyok győződve.
Rájöttem, hogy a legjobb forrás a bejegyzésekhez a Youtube, ahova anyanyelvűek teszik fel oktató videóikat. Feladatot először nem tettem a bejegyzésbe. Utána arra gondoltam, a videókból vett példamondatokat használom fel a feladat elkészítéséhez, de ez végül elmaradt.

A spanyol pretérito indefinido

Pretérito perfecto simple néven is emlegetik a szakirodalomban ezt az igeidőt, ez az elnevezés észszerűbb is. Azért vettem elő, mert a fent emlegetett francia passé simple-lel azonos az eredete. Eddig inkább csak hallottam ennek a spanyol igeidőnek a létezéséről, nem nagyon ismertem. Most elsőre kissé ijesztőnek tűnt a sokféle szabály és rendhagyó ige, de ahogy egyre jobban elmélyedtem benne, egyre logikusabbnak találtam. Megvan a szabály arra a spanyolban, hogy mikor kerül y két magánhangzó közé, és arra is, hogy a kettőshangzókat mikor kell ékezettel jelölni. Érdekes, hogy a szabályos igék ragja mindig hangsúlyos, amit persze csak akkor kell jelölni, ha a hangsúly eltér az általános szabálytól. Így az is logikus, hogy  mikor van ékezet a ragon, mikor nincs, és miért nincs a vi igén például.

A francia passé antérieur

Ahogy már említettem, francia igeidők terén némi hiányosság volt tapasztalható az oldalon, ezt igyekeztem pótolni. Feladatokkal nem terheltem a tanulni vágyókat, hiszen ez az igeidő ritka, mint a fehér holló. Jól van, annál azért valamivel gyakoribb. Szóban elég ritkán fordulnak elő ezek az igealakok, így egy francia anyanyelvű nyelvoktató videójában meghallgattam, hogyan mondja az avoir és az être segédige idevágó alakjait, és ezt a bejegyzésben is megemlítettem. Persze a szó végi mássalhangzókat nem ejtik, de sose tudni, ilyen ritka alakoknál mi a helyzet. Én is megnyugodtam, amikor kiderült, hogy az eus, eut kiejtése „ü” (akárcsak a participe passé eu kiejtése).

A kötőmód múlt ideje a franciában (subjonctif passé)

Ez egy elég egyszerű témának tűnt. Ami a képzését illeti, csak a passé composé-nál leírtakat kellett átemelni. A használatáról sem lehet túl sokat írni, mivel eléggé magától értetődő. A feladatot már nem tudom, mi alapján készítettem, talán csak volt egy csendes órám, és kitaláltam ilyen mondatokat.

A francia feltételes jelen idő (conditionnel présent)

Csak később jutott eszembe, hogy talán fontosabb lenne a feltételes jelenről írni, mintsem a passé simple és passé antérieur időkről. A képzését könnyű volt megírni részletesen, mert a tőre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a jövő időre, így egy elegáns copy-paste módszerrel először átmásoltam mindent a jövő idős bejegyzésből a feltételes módhoz, majd a különbségeknek megfelelően módosítottam, amit kell. Talán nem nagyon szokták a feltételes mód tövét részletesen tárgyalni, hanem arra hivatkoznak, hogy minden igaz rá, ami a jövő idő tövére. Hogy erre a részletes ismertetőre – amit már amúgy is mindenki megtanult a jövő időnél – valakinek szüksége van-e az oldal látogatói közül, azt nem tudom. Viszont ártani biztos nem árt, és ha más nem, legalább ebben is egyedi a Webnyelv oldala.
Feladatokat is tettem a bejegyzés végére. Az jutott eszembe, hogy Maklári Tamás Német nyelvtani ABC című könyvében olyan feladatok is vannak az egyes igeidőknél, hogy csupán a megadott igét kell a megadott személyű alakba tenni, megfelelő raggal ellátva. (Például: essen – du ____.) Innen jött az ötlet, hogy lehetne ilyet a franciához is, vagy később akár más nyelvekhez is. Lehetséges, hogy a jövőben az itt felhasznált igéket egy az egyben lefordítom a másik nyelvre, és annak kell majd beírni a ragozott alakját, és ezt a feladattípust mindenféle igeidőhöz beteszem majd. Így túl sokat sem kell gondolkozni új feladatokon, könnyen összeállítható feladat oda is, ahol még nem volt eddig.

A francia feltételes múlt idő (conditionnel passé)

A futur antérieurről szóló bejegyzés módosításaival gyerekjáték volt megcsinálni a képzésről szóló részt. Igazából nem is emlékszem már, a futur antérieur, vagy valamelyik másik összetett igeidő alapján készítettem-e el ezt, de a futur antérieur lett volna a legcélszerűbb, mert csak a segédige ragjaiba kell helyenként pár betűt beszúrni.
A használatát nem bonyolítottam túl. Kisebb utánajárást igényelt, hogy van egy olyan használati köre, mely a múltra vonatkozó valószínűséget fejezi ki, ezt Vida Enikő könyve is csak röviden említi, pár példamondattal. A neten majdnem ugyanazt a példamondatot találtam több helyen is, de akadtak más példamondatok is. Enikő is és a neten egy oldal is felhozott egy olyan mondatot, hogy egy baleset áldozatainak a számát X-re becsülik. Mivel ennek negatív a jelentéstartalma, inkább kihagytam, helyette azt választottam egy weboldalról, hogy állítólag 0 százalékos kamatozású hitelt ajánl egy bank az ügyfeleknek. Próbálom az oldal szerkesztése során mindig kerülni a negatív jelentéstartalmú példamondatokat, így ha lehet, még a mourir igét is tagadó alakban használom. Úgy gondolom, a pozitív szemléletet kell sugározni az emberek felé ezen a módon is.
A feladatok készítésénél nagyon elkapott a kreativitás. A feltételes jelenből átvettem az első feladatot, a megadott igéknek a megadott személyben kell az alakjait képezni feltételes múltban. Különösebb erőfeszítés nélkül kitaláltam 5 mondatot fordításhoz, és 5 mondatot feltételes jelen időben, melyeknek az állítmányát át kell tenni feltételes múltba. Ezeket a mondatokat némi átalakítással fel lehetne majd használni más igeidőknél és más nyelveknél is feladatok írásához. Az összes bejegyzéshez nyilván legalább ennyi feladat lenne ideális, ebben lenne egy kis munka, de talán nem vészes. Egyszer talán ennek is nekilátok.

A spanyol imperfecto

Ha már így belelendültem az igeidőkbe, és egy spanyol igeidőt kivégeztem, gondoltam, miért ne jöhetne a következő. Volt már bejegyzés a francia imparfait-ról és az olasz imperfetto-ról, ez sokat segített az imperfecto megírásában, mivel gyakorlatilag teljesen megegyezik a párhuzamos olasz és francia igeidő használata az imperfecto-val. Elsőre mindig könnyebbnek tűnik egy bejegyzés megírása, mint amilyen valójában lesz. Az igeidő képzését, a ragozási példákat és a rendhagyó alakokat könnyű összegyűjteni. Utána az igeidő használatával elvagyok egy darabig, és a feladatok összeállításával is, mindig akad valami szépíteni való. Nem árt az sem, ha van egy (vagy akár több) kép a bejegyzésben, sokat dob rajta. Ezt a képet kitalálni, hogy mi legyen és megkeresni (például a Pixabay-en), szintén nem mindig egyszerű. Most is, amikor már majdnem készen volt a bejegyzés, még több napig is elvoltam az apró kis kiegészítésekkel, szépítgetésekkel. A kép általában egy nevezetességet ábrázol, mely az adott nyelvterülethez köthető – most ez nem így lett. A buszmegállóban várakozó emberek inkább magát a folyamatot próbálják bemutatni, hogy várakoznak a buszra, és ha ez múlt időben kerül elmesélésre, akkor imperfecto lesz a kedvenc igeidőnk.
El Mexicano is átnézte a bejegyzést. Neki mindig jók az észrevételei, csak nyelvtanítás szempontjából nem mindig tudom hasznosítani. Ő sokszor rávilágít olyan dolgokra, melyeket nem tudtam addig, pedig nagyon logikus. Nagyon frappánsan összefoglalta az imperfecto-t: olyan egyszeri vagy ismétlődő eseményt jelöl, melynek kezdete és vége nem ismert, vagy nem releváns. Ebben minden benne van. A tankönyvek kihangsúlyozzák, hogy a múltbeli szokásos, ismétlődő cselekvéseket imperfecto-val fejezzük ki. Azonban ez is csak akkor igaz, ha nem tudjuk, vagy nem fontos, mikor volt a cselekvéssor eleje és vége. Ezért is van, hogy ha megjelöljük, hogy hányszor történt meg a cselekvés, akkor az már nem imperfecto. Sőt, ha meg van adva az időszak (pl. tavaly nyáron), amikor rendszeres volt a cselekvés, akkor sem lehet imperfecto. Ugyanezért, ha „egész nap” az időhatározó a mondatban, akkor sem lehet imperfecto. Ez nyilván a többi újlatin nyelvre is igaz lehet, bár például a katalán és román nyelvet nem ismerem annyira, hogy ezt ki merném jelenteni. Eddig az olasz, francia és a spanyol nyelv „folyamatos múlt”-nak* becézett igeidejét tanulmányoztam behatóbban, ezek bonyolultnak mondható szabályrendszere (amit például mi, magyarok elsőre bonyolultnak találunk) megegyezik. Lehetséges, hogy az összes többi újlatin nyelvre is ugyanezek a szabályok vonatkoznak imperfecto tekintetében. Ez annyiból lenne jó nekem, hogy az olasz, francia, spanyol folyamatos múltas bejegyzés készítése során szerzett tapasztalatot tovább tudom hasznosítani, így a ritkább újlatin nyelvekhez is teljesen egyedülálló magyarázatot tudnék szerkeszteni erről az igeidőről, ami a nyelvtanulóknak hasznos lehetne. Viszont még mindig úgy tűnik, finomítani kell ennek az igeidőnek a tanítási módszerét. Vida Enikő is próbált rávezetni az imparfait kapcsán, hogy hogyan lehetne ezt az igeidőt jobban megértetni a nyelvtanulókkal. El Mexicanóval is sokat beszélgettem a témáról, és igen jó magyarázat található a weboldalán. Anno, amikor egy olasz cégnél tanítottam olaszt és az imperfettóról volt szó, egyik tanulóm mutatta, hogy a neten milyen jó magyarázatot talált hozzá, és nem értette, hogy a tankönyv miért nem tudja ilyen érthetően elmagyarázni. Utána derült ki, hogy a magyarázat, amit talált, a Webnyelven volt. Szóval jó irányba haladunk, de még mindig van mit finomítani a tanítási módszeren, hogy a neolatin nyelvet tanuló ne meneküljön ki a világból, de azért valamennyire meg is értse, ha ezt a jellegzetes igeidőt mutatjuk be neki. A bejegyzés elején a bevezető túl hosszú és talán nem is lenne rá szükség, de valahogy fel kell vezetni a témát úgy, hogy a tanuló ne is értse félre.
* Fentebb azért tettem idézőjelbe a „folyamatos múlt” elnevezést, mert rossz elnevezés. Nem csak folyamatosságot fejezhetünk ki ezzel az igeidővel, hanem ismétlődést is. A nyelvtanuló fennakadhat ezen, hogy a múltban többször megtörtént cselekvés miért jön ide, amikor az nem nevezhető folyamatosnak, pedig ez az igeidő neve. (A szaknyelvben imperfektívnek nevezik a tágabb értelemben vett folyamatos igeszemléletet, melyben az ismétlődő cselekvések is benne vannak. Ezen belül a progresszív szemlélet az, amelybe csak a megszakítás nélküli folyamatos cselekvések tartoznak, az ismétlődés nem, de egy átlag nyelvtanulónak ilyeneket nem kell tudnia.) Jobb lenne talán a befejezetlen múlt elnevezés, ami viszont azért lenne félreérthető, mert a jelennel való kapcsolatára gondolhat az ember. Az igeidők magyar elnevezése eléggé félrevezető, nem csak a spanyol nyelvben. Valamikor az igeidő képzésére utal az elnevezése (egyszerű vagy összetett), máskor a használati körére (befejezett, irodalmi, elbeszélő, folyamatos, stb.), ezek az elnevezések is keverednek egy nyelv igeidőin belül is – kész káosz az egész… A legkövetkezetesebb talán a latin igeidők elnevezése: egyik részük perfectum, másik részük imperfectum, és ezen belül van jelen, múlt és jövő.

Ahogy régebben Vida Enikővel is előjött a téma az imparfait kapcsán, úgy most El Mexicanóval is, hogy az imperfecto használatát nem lehet igazán példamondatokon keresztül bemutatni, hanem teljes szöveg kell hozzá. Sajnos ennek nehéz eleget tenni egy neten megtalálható magyarázat esetében. Akik most ismerkednek az igeidővel, azoknak érdemesebb csak egyszerűbb példákat bemutatni. A tankönyv annyiból szerencsésebb, hogy a lecke rögtön egy olvasmánnyal kezdődik, ahol egyből szövegkörnyezetben találkozhat a tanuló az új igeidővel. Itt a neten a magyarázatokkal inkább csak egyfajta bevezetést nyújtunk az adott igeidőbe. A cél, hogy ha valaki a Google-lal rákeres például az imperfectóra és megtalálja a Webnyelv oldalon a magyarázatot, valamennyire képbe kerüljön, de teljes körű „képbe kerítést” sajnos nem tudunk vállalni. Lehetne egy hosszabb szöveget keresni, feltenni az oldalra és magyarázgatni mondatonként, hogy hol milyen igeidő van és miért, de ezt ilyen formában megérteni is hosszadalmas, nehézkes kicsit. A tanári magyarázat az órán vagy akár egy Youtube videó formájában sokkal érthetőbb.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.