Passé simple – A francia irodalmi múlt idő

Passé simple

A passé simple csak az irodalmi művekben fordul elő. Középfokú nyelvismerethez a passé simple aktív használata nem elvárás, csak felismerni kell tudni a szövegekben. Hasonló, mint a magyarban például a mondá, hallá, igealakok: nem használjuk ezeket a hétköznapokban, de regényekben, versekben előfordulnak, a franciában még újságcikkekben is.
A passé simple jelentése egyszerű múlt idő. Ez arra utal, hogy egyetlen szóból áll az alakja, szemben például a passé composéval, ahol segédigére is szükség van. Az egyszerű múlt idő félrevezető elnevezés, mivel az imparfait is egyszerű igealak. Helyesebb irodalmi múltnak fordítani, vagy még jobb maradni az eredeti francia passé simple elnevezésnél.

passé simple Le Pere Goriot

A Goriot apó című regényben is előfordul a passé simple. Például: Eugène décacheta la lettre et lut.

A passé simple képzése:

Bár középszinten nem kell tudni képezni a passé simple alakjait, itt megemlékezünk a képzéséről is részletesen, hogy ha valaki esetleg franciául akarna regényt vagy verset írni, ne legyen problémája. Az ige töve megegyezik a kijelentő mód jelen idejének a tövével (ha a főnévi igenév végződését elhagyjuk). Kreatív novellisták az imparfait tövéből is kiindulhatnak, de rendhagyó igék mindenképpen lesznek.

-er végű igék a többi ige
-ai
-as
-a
-us / -is
-us / -is
-ut / -it
-âmes
-âtes
-èrent
-ûmes / -îmes
-ûtes / -îtes
-urent / -irent

Az -er csoport igéi:

Az -er végű igék ragjai egyértelműek, a többi igecsoport ragjai nem teljesen:

PARLER REGARDER CHANTER
je parlai
tu parlas
il parla
je regardai
tu regardas
il regarda
je chantai
tu chantas
il chanta
nous parlâmes
vous parlâtes
ils parlèrent
nous regardâmes
vous regardâtes
ils regardèrent
nous chantâmes
vous chantâtes
ils chantèrent

Az -er végű igék ragjai egyes számban megegyeznek a futur simple ragjaival. Ezért figyelni kell a tőre: je parlerai (beszélni fogok), je parlai (beszélék). Az -er végű igék esetében az E/1 alak szóban gyakorlatilag megegyezik a participe passé vagy a főnévi igenév alakjával (parlai, parlé, parler – kiejtésben nincs különbség). Az E/2 és E/3 alakja szóban megegyezik. (Kiejtve a parlas és a parla ugyanúgy hangzik.)
Az -er végű igék között nincs rendhagyó passé simple-ben! Még az is szabályos, amelyik jelen időben rendhagyó: aller: j’allai, tu allas, il alla; nous allâmes, vous allâtes, ils allèrent. Az acheter, appeler, jeter, payer típusú igéknél sem történik változás, nem kettőződik meg mássalhangzó, mivel a ragnak minden esetben van hangértéke: j’achetai, j’appelai, je jetai, je payai. (Vö. jelen időben: j’achète, j’appelle, je jette, je paie / je paye).

A -ger és -cer végű igéknél (pl. manger, commencer) a rag előtt egy kis beavatkozásra van szükség, hogy az igealakok kiejtése megmaradjon a régi. A c-ből ç lesz, a g után pedig e-t toldunk be. Erre a beavatkozásra T/3-ban nincs szükség, mivel a c és g kiejtése e előtt ugyanaz marad, mint a főnévi igenév alakban:

MANGER COMMENCER
je mangeai
tu mangeas
il mangea
je commençai
tu commenças
il commença
nous mangeâmes
vous mangeâtes
ils mangèrent
nous commençâmes
vous commençâtes
ils commencèrent

A többi csoportba tartozó igék:

Szabályos igéknél a ragok az -is sort követik. (-is, -is, -it; -îmes, -îtes, -irent):

RENDRE ATTENDRE PARTIR
je rendis
tu rendis
il rendit
j’attendis
tu attendis
il attendit
je partis
tu partis
il partit
nous rendîmes
vous rendîtes
ils rendirent
nous attendîmes
vous attendîtes
ils attendirent
nous partîmes
vous partîtes
ils partirent

Ugyanígy ragozódnak például a következő igék is:

sortir – je sortis
finir – je finis
entendre – j’entendis
descendre – je descendis
vendre – je vendis.

Ha az ige nem szabályos, előfordulhat az -is és az -us sor szerinti ragozás is.

A nem szabályos igék egy része a tövét a participe passé alakjából kölcsönzi. Ilyenkor, ha a participe passé -u végű, akkor a passé simple az -us sor szerint ragozódik, és egyes számban magának az igealaknak a kiejtése megegyezik a participe passé alakjának a kiejtésével:

LIRE → lu SAVOIR → su VIVRE → vécu
je lus
tu lus
il lut
je sus
tu sus
il sut
je vécus
tu vécus
il vécut
nous lûmes
vous lûmes
ils lurent
nous sûmes
vous sûtes
ils surent
nous vécûmes
vous vécûtes
ils vécurent

Hasonlóan ragozódik még például:

avoir – eu → j’eus
connaître – connu → je connus
croire – cru → je crus
devoir – dû → je dus
pouvoir – pu → je pus
recevoir – reçu → je reçus
résoudre – résoulu → je résoulus
vouloir – voulu → je voulus

Ilyenek egyes személytelen igék is:

falloir (il faut) – fallu → il fallut
pleuvoir (il pleut) – plu → il plut.
il y a – eu → il y eut.

Kivétel: voir – vu, DE: je vis.

Ha a participe passé -is vagy -it végű, akkor általában az -is sor szerint ragozzuk a passé simple alakjait:

DIRE → dit METTRE → mis PRENDRE → pris
je dis
tu dis
il dit
je mis
tu mis
il mit
je pris
tu pris
il prit
nous dîmes
vous dîtes
ils dirent
nous mîmes
vous mîtes
ils mirent
nous prîmes
vous prîtes
ils prirent

Az -us, -is, -ut, -it rag néha megegyezik a jelen idő ragjával. Így például a finir ige egyes számban ugyanúgy lesz jelen időben, mint passé simple-ben: je finis, tu finis, il finit. (Az -iss- bővülés természetesen teljesen elmarad többes számban is!) Direil dit jelentése: mondja és mondá is lehet.

További rendhagyó igék:

A többi rendhagyó igénél nem vezethető le az ige töve a participe passé alakjából. Olykor a jelen idő T/1 tövét tudjuk alapul venni (ami az imparfait tövével azonos):

écrire – écrivons → j’écrivis
construire – construisons → je construisis
craindre – craignons → je craignis
mourir – mourons → je mourus (Ez az ige már szinte szabályos.)

Egyes igék alakját nem lehet levezetni semmilyen másik alakból sem:

faire: je fis, tu fis, il fit …
naître: je naquis, tu naquis, il naquit …
vaincre: je vainquis, tu vainquis, il vainquit …
être: je fus, tu fus, il fut; nous fûmes, vous fûtes, ils furent

A venir és a tenir teljesen rendhagyó. Még a ragokból is kimarad a magánhangzó:

venir: je vins, tu vins, il vint; nous vînmes, vous vîntes, ils vinrent
tenir: je tins, tu tins, il tint; nous tînmes, vous tîntes, ils tinrent

A venir és tenir származékai (pl. devenir, appartenir) is természetesen ugyanígy ragozódnak.

Érdemes odafigyelnünk néhány igére külön, mert passé simple alakjuk ránézésre könnyen összetéveszthető más igével: voir – il vit; faire – il fit; être – il fut.

A passé simple használata:

Beszédben nem használjuk. Csak írott formában, azon belül szépirodalmi alkotásokban, mesékben, újságcikkekben található meg.

1. Lényegében a passé composéval azonos jelentésben fordul elő, annyi különbséggel, hogy nem használható olyan cselekvések kifejezésére, melyek kapcsolatba hozhatók a jelennel. Tehát mostanra már lezárult időszakban megtörtént cselekvés (sokszor történelmi események) kifejezésére használják az újságírók, meseírók, költők, írók, novellisták – de mi nem.

2. Nem fejez ki olyan cselekvést sem, melyet az imparfait-val jelölünk. Így nem fejezhetünk ki vele hosszabb ideig folyamatban levő, vagy más cselekvés körülményeit leíró cselekvéseket, állapotokat, vagy múltbeli szokásos, ismétlődő cselekvéseket. Így a passé composé – imparfait szembenállásának mintájára szembe állíthatjuk egymással a passé simple – imparfait igeidőket is.

A passé simple alakjait jó, ha fel tudjuk ismerni, de ez nem nehéz. Ha az állítmány egy olyan, rövidnek tűnő igealak, ami semmi más nem lehet, akkor nagy eséllyel az passé simple. A nehezebben felismerhető alakokat (il vit, il fit, il fut, il dit – utóbbi jelen idejű is lehetne) jó, ha megjegyezzük.

(Példamondatokat nem közlünk, mivel ilyeneket nem kell tudnunk alkotni. Aki francia nyelven akar írni irodalmi műveket vagy újságcikkeket, annak egyébként is szüksége lesz egyéb szakirányú képzésre, ismeretekre, ami már túlmutat a mi hatókörünkön. Az irodalmi művekben és újságcikkekben előforduló igeidők vizsgálata szintén külön terület.)

Link:

Nouvelobs.com – Passé simple de l’indicatif

Françaisfacile.com – Azoknak, akik gyakorolni szeretnének.

Felhasznált irodalom:

Vida Enikő: Francia nyelvtan 222 pontban, Maxim Kiadó, Szeged.

A passé simple-hez hasonló igeidő más nyelvekben:

Ez az igeidő a latin praesens perfectum alakjaiból alakult ki. Nyomokban fel is lehet fedezni hasonlóságokat, például T/3-ban a franciában -èrent, -urent, -irent végződések lehetnek, a latinban pedig -erunt. Hasonló alakok léteznek az olaszban is (passato remoto), de ott sem fordulnak elő sokkal gyakrabban, mint a franciában. Azonban a spanyolban (pretérito perfecto simple) vagy a portugálban (pretérito perfeito simples) a hasonló alakú múlt idő az egyik leggyakoribb múlt idő a beszélt nyelvben.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.