2023. nyár – első felvonás
2023. nyár azzal kezdődött, hogy június 15-én megjelenítettem az oldalon a külső és belső tulajdonságokról szóló bejegyzés németes verzióját. Ez természetesen csak azt jelenti, hogy ez volt az első nyári bejegyzés a Webnyelven, tehát sem csillagászatilag, sem más szempontból nem ezt tekintjük a nyár első napjának. De hát valahogy nekünk is el kellett kezdeni. Ahogy korábban már írtam, először a francia szógyűjteményt készítettem el a külső és belső tulajdonságokról, mert a francia nyelvvizsgára készültem. Nyilván nem akartam, hogy csak a franciás változat árválkodjon az oldalon, így később elkészítettem az angolos változatot is. Most pedig a németes változat került sorra.
Subjonctif ou l’infinitif ?
Juhász Ildikó tanárnő átnézte a francia kötőmódról szóló posztot és felhívta a figyelmem, nincs szó arról egyértelműen, hogy csak akkor használható a kötőmód, ha a főmondat és a mellékmondat alanya eltér. Elkezdtem gondolkozni, hova lehetne ezt a fontos információt beszúrni a bejegyzésbe. Végül arra jutottam, erről a témáról létrehozok egy külön bejegyzést, mivel a kötőmódos bejegyzés már amúgy is terjedelmes, és a kötőszókról szóló rész idevágó részét is elpakoltam innen. Így minden eddiginél nagyobb terjedelemben foglalkozom azzal, mikor kell a franciában főnévi igenevet használni kötőmód helyett. Tankönyvekben ez súlyos papírpazarlásnak minősülne, de az interneten hely van bőven, nem kell spórolni a „papírral”.
Spanyol kifejezések néhány igével
Mostanában a spanyol nyelvvel foglalkozom sokat, szeretnék majd nyelvvizsgázni. Egyszer csak felfigyeltem azokra a kifejezésekre, melyeket a tener, hacer vagy más igékkel mondanak. Mivel már olaszból volt ilyennel foglalkozó bejegyzés, gondoltam, spanyolból is összegyűjtöm ezeket. Így is lett. Ilyen bejegyzést franciából is elkezdtem már írni, csak közben félbehagytam. Feltűnő, hogy mind a három nyelv a birtoklást kifejező igével (avere, avoir ill. tener) mond bizonyos kifejezéseket, például azt, hogy éhesnek, szomjasnak, álmosnak lenni, vagy azt, hogy igaza van valakinek, de még az életkort is.
A spanyol tárgyeset
Mivel sem az olaszban, sem a franciában, sem az angolban, sem a németben nincs olyan jelenség, miszerint a személyeket jelölő főneveknek külön tárgyesetük van, így a spanyolban ez némi meglepetést és nehézséget okozott nekem. Sokszor teljesen elfelejtem, hogy a személynevek elé oda kell tenni az a elöljárószót. Egyszer azzal is szembesültem, hogy egy mondatban ott van az ige előtt a lo, pedig semmi nem indokolná eddigi olasz és francia ismereteim alapján. Kiderült, azért van ott, mert ott van a todo, ami a mondat tárgya, és ilyenkor kell a lo is. Ez már elég volt nekem ahhoz, hogy a spanyol tárgyesetről, mint olyanról elkezdjek írni egy bejegyzést: személyek elé kell az a, a todo-t tartalmazó mondatba kell a lo tárgyesetben – ezek már olyan szabályok, melyek nem igazán jönnek maguktól, így foglalkozni kell velük. Időközben előkerült a többi finomság is, melyekre El Mexicano vezetett rá. Azelőtt nem is tudtam, hogy ha nem konkrét személyt jelöl a főnév, akkor nem kell elé a elöljárószó tárgyesetben. Így most ezt is megtanultam, és a bejegyzésben is írtam róla.
Francia kifejezések néhány igével
Már régen elkezdtem összegyűjteni a francia igevonzatokat, igékkel alkotott kifejezéseket és hasonlókat. Mivel spanyolból nemrég kerültek fel a sajátos kifejezések, ezért elérkezettnek láttam az időt a francia gyűjteményt is befejezni és megjeleníteni. Így most már olaszból, spanyolból és franciából is megvan a gyűjtemény. Érdekes, hogy néhány kifejezést máshogy mond egy-egy nyelv, mint a másik. Ha valakinek nincs igaza, arra az olasz azt mondja, hogy avere torto, a francia, hogy avoir tort, de a spanyolnak nincs hasonló fordulata erre, marad annyi, hogy no tiene razón. Ha köhögök, azt pedig az olasz mondhatja úgy, hogy ho la tosse, a spanyol úgy, hogy tengo tos, míg a franciának nincs ilyen összetett kifejezése erre, egyszerűen annyit mondanak, hogy je tousse. A vizsgázni az olaszban és a spanyolban az adni igével történik (dare un esame ill. dar un examen), a franciában a passer ige való erre (passer un examen). És még lehetne folytatni az összehasonlítást. Még érdekesebb lenne, ha a portugál nyelvet is hozzávennénk, vagy egyéb újlatin nyelveket. Talán pár év múlva a portugál nyelvhez is készítek hasonló bejegyzést.
Feltűnt hasonló bejegyzés hiánya az angol és a német nyelvhez. Angolból már összegyűjtöttem a have igével alkotható kifejezéseket, ahol külön ezzel az igével foglalkoztam. A legjobb lenne majd innen kivenni ezeket egy új bejegyzésbe, és kiegészíteni a take, make, do, get, put, stb. igékkel alkotható kifejezésekkel. Németből talán kevésbé jellemzőek az ilyen kifejezések, talán a haben, nehmen, machen és a tun olyan igék, melyekkel alkothatók ilyenek. (Például Platz nehmen, Abschied nehmen, sich ein Beispiel nehmen.) A németben ezek az igék igekötőkkel is előfordulhatnak, melyek a jelentést megváltoztathatják, talán ezekről is lehetne ugyanabban a bejegyzésben írni. Egyszer majd ezeket is összegyűjtöm. Gondolom, a hollandban is lehetnek hasonlók, még nem találkoztam ilyen gyűjteménnyel, igaz, németből sem.
Német: A ragozhatatlan, idegen eredetű melléknevek
Rájöttem, hogy ez, mint olyan, egy nagy kamu. A nyelvtanulók kedvéért kitalálták ezt a kategóriát, mert viszonylag jól hangzik, pedig eléggé értelmetlen. A szabály úgy hangozna, hogy az idegen eredetű mellékneveket nem ragozzuk. Példának megemlítik általában a super, prima, valamint a lila és rosa mellékneveket, és ennyi. Nem olyan régen botlottam az aktuell melléknévbe és fejtörést okozott számomra, hogy ezt lehet-e ragozni, hiszen messzire ordít róla, hogy nem német eredetű. Mint kiderült, ez ragozható. Elgondolkoztam, hogy akkor mégis mi lehet a szabály arra, hogy melyek azok az idegen eredetű melléknevek, amelyek nem ragozhatók. Ha jól belegondolok, például az interessant sem német eredetű – nem véletlen, hogy ez a szó nagyon hasonló az angolban, olaszban, franciában, spanyolban is, nyilván latin átvétel. Igazából, ahogy a legtöbb európai nyelv, úgy a német is tele van latin és görög eredetű szavakkal, így ha az lenne a szabály, hogy az idegen eredetű mellékneveket nem ragozzuk, akkor a melléknevek felét nem is lehetne ragozni. Megkérdeztem másokat, de ők sem tudtak a kérdésre érdemben válaszolni, hogy pontosan mely melléknevek azok, amelyeket nem lehet ragozni. Latinoloquus a német nyelv terén is eléggé otthon van, ő azt a választ adta, hogy minden ragozhatatlan melléknévnek meglehet a maga magyarázata, amiért nem ragozható, és ez teljesen igaz is lehet. Én arra jutottam, hogy az -a végű melléknevek biztosan mind ilyenek. Az -a végződés tipikusan nem németes végződés, valószínűleg latin eredetű. Igazából a nyelvérzék a legjobb tanácsadó. Nem hangzana jól például az ein super Haus helyett az, hogy ein superes Haus. A lila és a rosa helyett a lilane és rosane alakok előfordulnak a köznyelvben, és így ragozhatóvá tehetők, de például a prima melléknév is borzalmasan mutatna és hangzana ragozott alakban. A prima egyébként latin eredetű, és eredetileg a primus (első) nőnemű alakja, ami aztán nagyon jó, nagyszerű jelentéssel került be a német nyelvbe, és a magyarba is. Ettől még lehetne egy lista valahol arról, melyek a nem ragozható melléknevek a németben (leszámítva a helységnevekből képzett -er végű mellékneveket), amely az említett néhány melléknéven kívül többet is tartalmaz.
A német melléknévragozásról szóló bejegyzésben kicsit kiegészítettem, pontosítottam azt a részt, mely a nem ragozható melléknevekről szól.
