2020 nyár

2020 nyara

2020 nyara még tart, de eddig sem telt tétlenséggel. A nyelvek továbbra is foglalkoztatnak. Kicsit beleástam magam a finn nyelvbe is, és nagyon érdekesnek találtam. A spanyolt is újra elővettem. Olaszos és németes témában is bővült a weboldal.

A német részes eset

Korábban már írtam a német alanyesetről és tárgyesetről egy-egy átfogó posztot. Akkor már tervben volt, hogy a részes és birtokos esetről is írni fogok. Ezt szokás szerint félretettem. Nyár elején megkeresett valaki Interneten keresztül néhány németes kérdéssel, többek között a részes eset felől érdeklődött, mert nem értette. A vele való beszélgetés is inspirált arra, hogy végre megírjam az oldalon a részes esetről szóló bejegyzést. Saját tapasztalataim alapján, amit más némettanárok is megerősítenek, a legtöbb tanuló nem tudja könnyen helyesen használni a gefallen (tetszeni) igét, pedig teljesen azonos a használata a magyaréval. Akinek tetszik, az van részes esetben. Ennek ellenére többször mondják, hogy ich gefalle, pedig ez azt jelenti, hogy én tetszem, nem azt, hogy nekem tetszik. Ezért erről az igéről is írtam egy kicsit bővebben.
A feladatok nem maradhatnak el, tettem először egy fordítási feladatot a bejegyzésbe. Másnap az jutott eszembe, hogy jó lenne feladat a gyenge főnevek részes esetéhez, és a részes esetű személyes névmásokhoz is. Így aztán egy júliusi estén meg is csináltam mindkét fordítási feladatot a megoldókulccsal együtt.
Az jutott eszembe, hogy a tárgyesetről szóló bejegyzésbe is kerülhetne feladat a gyenge főnevekről és a személyes névmások tárgyesetéről. A gyenge főnevekhez készítettem is egy fordítási feladatot.
Azon is elkezdtem gondolkodni, hogy a névmásokról szóló feladat inkább a külön a személyes névmások mindenféle esetével foglalkozó posztba illene.

Gyenge főnevek újratöltve a tárgy- és részes eset kapcsán: A gyenge főnevekkel is foglalkozik egy poszt külön, talán ahhoz meg a gyenge főneves feladatokat lenne jobb betenni, amelyeket most említettem. Vagy lehet, a gyenge főnevekhez valami más feladat kellene, amelyik nem külön-külön a különböző esetekkel foglalkozik, hanem egyben mindennel? Azt találtam ki végül, hogy a gyenge főnevekkel foglalkozó bejegyzés végére belinkelem a tárgyesetről és részes esetről szóló bejegyzést is, és odaírtam, hogy a végükön vannak olyan feladatok, melyekkel a gyenge főneveket gyakorolhatjuk. Kitaláltam még egy feladatot, ami kissé rendhagyó: Írjunk történetet, mesét, bármit a gyenge főnevek felhasználásával! Volt régebben egy kreatív tanulóm, aki egy olyan mesét írt, amiben szinte csak gyenge főnevek voltak, ő adta az ihletet. Én úgy vettem észre, hogy keveset foglalkoznak a gyenge főnevekkel a nyelvkönyvek, nyelvtanárok, pedig érdemes erre külön időt szánni. Nekem gimnáziumi tanulmányaim alatt a gyenge főnevek majdnem teljesen kimaradtak. Harmadik osztályban (ma már 11.-nek szokták nevezni) az egyik olvasmányban párszor előfordult a Junge szó nem csak alanyesetben, és említés szintjén ott volt a lecke után, hogy az gyenge főnév, és talán volt egy gyakorlat is rá. Ezzel le is tudtuk a gyenge főneveket. (Ráadásul fakultáción, emelt óraszámban tanultam a németet – elvileg.) Tehát egyáltalán nem néztük át, melyek a gyenge főnevek. Igaz, azóta biztos sok más módszer létezik és talán a nyelvtanárok is komolyabban veszik ezt a témát. A Kon-Takt című tankönyv egy lehelettel több figyelmet fordít erre, de még ez sem kielégítő: a kilencedikeseknek már a tárgyesettel együtt megtanít néhány gyenge főnevet, de a részes esetnél egyáltalán nem jön elő a téma, ha a tanár nem hozza elő. Metodika szempontjából is érdekes kérdés, mikor érdemes tanítani a gyenge főneveket. Rögtön a tárgyesettel együtt? Vagy csak akkor, amikor már megvan az összes eset?
Elsőre ijesztő lehet az a lista, ahol a gyenge főnevek vannak felsorolva. Ezen könnyíthet a vicces feladat, hogy írjunk történetet a gyenge főnevekből. Vicces, fantasztikus történetek születhetnek, amikor a rendőr és a turista elutazik egy bolygóra, ahol van egy elefánt és egy oroszlán…

A finn többes szám

2020 nyara finn nyelvkönyvekLangfocus videói között belebotlottam a finn nyelvről szóló videóba is. Langfocus a videóiban elsősorban különféle nyelveket mutat be. Végignéztem a finn nyelvről szóló videót. Nem győztem csóválni a fejem, amikor bemutatta, hogy a finn agglutináló nyelv, csak azért, mert amik pl. az angolban a névszó elé kerülnek különírva, azok a finnben a szó végére kerülnek egybeírva. (A nyelvtípusok meghatározása nálam mindig is sántított, főleg az agglutináló, mivel csak írásban szúr annyira szemet, hogy itt egybe van írva az, ami más nyelvtípusban külön, pedig szóban ugyanúgy egy egységnek hatnak a külön és egybe írt nyelvtani elemek is – de most nem erről akarok írni.) A bemutatott, sok raggal ellátott szó (taloissanikinko) rögtön inspirálóan hatott rám, és elkezdett foglalkoztatni, a finnben vajon hogyan van a főnév többes száma. Az előbbi szó alapján gondoltam, biztos -i lesz, de kiderült, ez csak akkor van, ha más ragok is kerülnek még a szó végére. Rágugliztam a Finnish plural nouns kifejezésre, és elsőre foreigner.fi oldalát találtam meg. Ez egész barátságosnak tűnt, mert csak egy részét említi a fokváltakozásnak, mint további guglizásaim után kiderült. Finnkult csak utalt rá finn nyelvleckéjében, hogy a többes szám képzésekor fokváltakozás történik. Még tovább guglizva és a szekrényben rejtőzködő finn nyelvkönyveimet előszedve összeraktam, mit is kell tudni a finn többes szám képzéséhez, így megszületett erről is egy bejegyzés. Ennek azért is szükségét láttam, mert finn nyelvhez eddig csak egyetlen bejegyzés árválkodott az oldalon, és már voltak, akik kérdezték, hogy mikor lesz folytatás.
Izgalmasnak tűnik ez a finn nyelv. Aránylag sok nyelven tudom, hogyan van a főnév többes száma, és még mindig lehet valami újjal találkozni, mint ami a finnben a fokváltakozás. Mivel érdekelnek a nyelvek, nem kimenekülök a világból a finn sok szabályától (most még legalábbis), hanem kifejezetten tetszik, hogy ennyire ízekre kell szedni a szavak végét, hogy milyen betűk vannak ott, és átgondolni, mi lesz velük. Szerintem kifejezetten illik a fokváltakozás a finn szavakhoz, így hangzanak jól. Mindennek utánanézni és egy bejegyzésben itt rendszerezni, ez sokat segített abban is, hogy ezek a szavak rám ragadjanak. Pont ez a legjobb nyelvtanulási módszer, amikor az ember nem tanul, hanem foglalkozik valahogy a nyelvvel, és közben sokszor látja a szavakat (jobb esetben hallja is és ki is mondja, le is írja), és így megragadnak. Amikor bejegyzéseket készítek olyan nyelvekhez, amiket nem is beszélek, több forrást is megnézek, és újra meg újra elém kerülnek ugyanazok a szavak, ugyanazok a többes számú alakok. Ezekre az újra felbukkanásokra nem is számítok, és pont ennek van nagyon jó hatása abban, hogy a szavak rögzüljenek. Utána még be is írom a bejegyzésbe az adott szót a többes számával, így már szinte biztos, hogy meg is tanulom.
Feladatokat is tettem a bejegyzésbe, újra elővettem a már oly régen használt learningapps oldalt. Ez a feladattípus, amikor össze kell párosítani az egyes számú alakokat a többes számúakkal, elsőre talán dedósnak tűnhet, mert bárki meg tudhatja csinálni, az is, aki semmit nem tud finnül és a finn többes számról. De pont ez benne a jó: látjuk magunk előtt az egyes számú és a nyakatekert többes számú szavakat is, ezáltal is rögzülnek. Valószínűleg nincs túl sok gyakorlat a neten finn nyelvhez, így talán hasznos lesz ez. Ha lúd, legyen kövér, olyan feladatot is tettem a bejegyzésbe, amiben többes számba kell tenni a megadott főneveket. Találtam egy oldalt, ahol különböző témakörönként vannak csoportosítva a szavak, innen lopkodtam főneveket. A főnevek többes száma ott nem volt odaírva, annak nekem kellett utánanézni, hogy tényleg az lesz-e, amire gondolok. Én is tanultam vele, mert nem mindnek lett az a többes száma, amire elsőre gondoltam, naná, hogy én is elsiklottam olyan szabályok felett, amiket én magam írtam le a bejegyzésben. Így van ez, mindig tanul az ember, és amikor egy nyelvvel ismerkedik, hibázik. Sokakat ez talán elkeserít, pedig ez így van mindig, ezen nem szabad elkeseredni. Gyakorlás nélkül nincs nyelvtudás, bármennyire is szeretnék néhányan.

A finn többes szám kapcsán szöget ütött a fejembe, hogy a svéd nyelv is olyan régóta érdekel, de azt se tudom, ott hogyan képzik a többes számot. Kicsit utánaolvasgattam ennek, és örültem, milyen érdekes és viszonylag egyszerű ez. -R kerül a főnevek végére, persze a rag előtt általában valami változás is történik, ahogy az sok más nyelvből is ismerős jelenség. Akartam erről is írni egy bejegyzést, de mindig akad valami másik nyelv, ami egy másik nyelvet háttérbe szorít.

A számok finnül

Ha már így belemerültem a finnbe, gondoltam, a számokról is elkészítek egy posztot. Több weboldalt is találtam, ahol utána tudtam nézni a számoknak. Nulla finn nyelvtudással korábban nem tudtam, hogyan lehetne megjegyezni, hogy a kahdeksan (8) számnév végén miért nincs két pont az utolsó a-n, az yhdeksän (9) számnév végén pedig miért van. A poszt írása közben hirtelen véletlenül megvilágosodtam: ez a hangrendi illeszkedés miatt lesz így. Írtam is erről a posztban, hátha másnak hasznos lesz. Még a sorszámnevek leptek meg, mert olyanok, amikhez hasonlókkal más nyelvekben eddig nemigen találkoztam: tíz és húsz közötti számoknál előbb van az egyes, utána a tízes, és az elején az egyes kapja a sorszámnév végződését. Mintha angolul nem úgy mondanánk, hogy fourteenth, hanem fourthteen. Húsztól felfele még érdekesebbek a sorszámnevek, mert három számnévi alak is megbújik egy szóban, és mind a hármat ragozni kell. Például, a huszonhárom összetevői a kettő, a tíz és a három, és mindegyiket sorszámnév alakba kell tenni! Így a huszonharmadik úgy lesz, hogy kettedik-tizedik-harmadik. Mivel más nyelvekben eleve nem a kettőből és a tízből tevődik össze alakilag a húsz, ezért más nyelvekben eleve nem is létezhet ilyen. Még az eszperantóban alkotjuk a tízeseket ilyen jól levezethető módon (például 2 = du, 10 = dek, és ezért 20 = dudek, míg finnül 2 = kaksi, 10 = kymmenen, és ebből: 20 = kaksikymmentä).
Már a többes szám képzésének tanulmányozásakor szembesültem azzal a meghökkentő ténnyel, hogy a finnben a számok után nem a szokásos többes számot használjuk, hanem valami más alakba kerül a főnév. Ahogy egyre jobban beleástam magam a nyelvbe, kiderült, hogy ez a partitívusz, és hogy még sok másra is jó. A számnevekről szóló bejegyzésben utaltam is rá, hogy itt ezt kell használni, és hogy majd erről később bővebben lesz szó. Tervben van egy poszt a partitívuszról is. Lehetséges, hogy majd egymásra épülő leckék lesznek finnből az oldalon. Bár, ahogy én a neten lényegében mindent megtaláltam a finn nyelvről, úgy más is meg tudja találni, tehát talán nincs feltétlen szükség arra, hogy én erről még külön írjak. Meglátom még, hiszen ez nekem kedvtelés is, nem azért csinálom, mert eddig még soha senki nem foglalkozott vele, hanem mert szeretem. Az biztos, hogy a főnév többes száma felől még nem nagyon közelítették meg a finn névszóragozást. Én csak gondolok egyet, már sok nyelv főneveinek többes számáról írtam, miért ne írhatnék a finnről is. Azonban úgy láttam, nem szokták a főnév többes számát így elszigetelten tárgyalni a finnben, mivel a betűk váltakozása a -t jel előtt nem csak a többes számra jellemző, hanem a névszók (és az igék) sok más alakjára is. Ahol csak néztem, szinte mindenhol csak pár szót ejtettek a főnév többes számáról a finnben, és külön táblázatban mutatták be mindenféle ragokkal a fokváltakozást és egyéb módosulásokat a névszók végén. Talán hasznos lesz egyeseknek az én megközelítésem, hogy amit csak tudtam, összeszedtem a főnév többes számáról, és ha valaki ezt tudja, annak egyszerűbb lesz majd a névszók egyéb alakjainak a képzése is.

Tesztek

Nem sokat foglalkozom a tesztgyűjteménnyel, amely a fenti menüből érhető el. A két új, finn nyelvről szóló bejegyzésbe (Finn többes szám és Számok finnül) tettem teszteket is. Eszembe jutott, hogy a gyűjteménybe is be kéne tenni ezeket a többi közé, be is tettem. Már nem is emlékeztem, hogy lovári nyelvhez is készítettem tavaly teszteket, és hogy azokat is betettem a gyűjteménybe is. Ha új teszteket készítek, esetleg hajlamos lehetek elfelejteni betenni azokat a közös gyűjteménybe. Vagy nem – ki tudja, talán mindig pont eszembe jut ez is. Néha elfelejtem, hogy mit felejtek el… már csak ilyen vagyok.

Spanyol személyes névmások

A spanyol nyelvtanról nincs túl sok poszt az oldalon. Ezért is gondoltam, hogy írok újra valamiről. Több nyelvhez írtam már a személyes névmásokról külön posztot, és a spanyol sem tűnt olyan nehéz témának, különösen az olasz és a francia személyes névmások után. A tárgyesetű és a részes esetű névmások nagyon hasonlóan viselkednek mondaton belül, de én inkább csak a tárgyesetnél fejtettem ki bővebben ezt, a részes esetnél kevesebb példát hoztam. Nem biztos, hogy ez a megközelítés a legjobb, de minden megközelítésnek van előnye és hátránya is.
Először arra gondoltam, a személyes névmások alanyesetéről, tárgyesetéről, részes esetéről és a visszaható névmásokról írok. Végül a visszaható névmások lemaradtak, helyettük az elöljárós esetről írtam. Jobbnak látom, ha majd a visszaható igéről és a visszaható névmásokról egyben lesz egy mindenre kiterjedő bejegyzés.
A felszólító mód témája is előjött a hangsúlytalan névmási alakok mondatbeli helye kapcsán. A spanyol felszólító móddal már nagyon régen foglalkoztam, nem is tudom, tanultam-e valaha erről. Volt régen a tévében egy Telespañol című nyelvlecke sorozat, ami számomra nagyon hasznos volt, kár, hogy hamar vége lett. Onnan rémlett az ¡hazlo! (szó szerint: ‘tedd meg azt!’) és a ¡no lo hagas! (‘ne tedd meg azt!’, ‘ne csináld!’), illetve a ¡dígame! (‘mondja nekem!’) és a ¡dime! (‘mondd nekem!’) a felszólító móddal kapcsolatban. Utánanézve a felszólító módnak eléggé furcsa az olasz alapján, hogy az olaszban csak a magázásnál van kötőmód, és ilyenkor külön írjuk a hangsúlytalan névmási alakokat, a spanyolban pedig mindig egybe írjuk, és más személyekben is van kötőmód. A tiltásnál pedig a spanyolban mindig kötőmód van, míg az olaszban a helyzet ugyanaz, mint parancsolásnál, kivéve az E/2-t, ahol a főnévi igenevet használjuk. Tehát akadnak jócskán különbségek a két nyelv között a felszólító mód képzésében. Már előre látom, ahogy a spanyol felszólító módról fogom írni a bejegyzést, nagyon fogom élvezni. De ahhoz előbb a kötőmódról kéne írni, külön a kötőmód összes igeidejéről, külön a használatáról, az sem egy nap alatt lesz meg. Eddig csak az olasz kötőmódról írtam kimerítően, még a francia is várat magára, pedig az is nagyon izgalmas téma. Ez utóbbi biztosan hasznos lenne, mert internetes fórumon már olvastam, hogy valaki hiányolta az anyagot a francia kötőmódról, hogy a neten sehol nem találni.
Sokáig úgy gondoltam, hogy nem nagyon érdemes sokat írnom a spanyol nyelvről, ehhez a nyelvhez úgyis van anyag bőven a neten. Rákerestem a személyes névmások kapcsán is, és nem volt annyira sok anyag, mint ahogy azt már több éve is gondoltam. Talán nem lesz haszontalan a spanyol nyelvtanról írni, hátha akadnak, akiknek ez jól jön. Korábban azt hittem, a francia nyelv sem fog sokakat érdekelni, mégis több komment is érkezett a francia nyelvvel foglalkozó bejegyzésekhez.
Az El Mexicano blog szerkesztőjével gyakran beszélek neten keresztül. Ő egyébként műszaki szakember, de nálam jobban tisztában van a nyelvtörténettel, nyelvészeti fogalmakkal, pedig én nyelvszakokon végeztem. Természetesen megmutattam neki is a spanyol személyes névmásokról szóló bejegyzést, ő több dologgal pontosította, kiegészítette.

Trapassato remoto – egy ritka olasz igeidő

Jó ideje zavart már, hogy vannak még olyan olasz igeidők, melyekről még nem írtam bejegyzést. Egy augusztusi napon egyszer csak jött a gondolat, hogy meg kéne írnom a posztot a trapassato remotóról. Pár óra alatt teljesen készen is lettem vele. Ez nálam ritka, mert egy poszton minimum napokon keresztül szoktam dolgozni, mire teljesen kész lesz. Olyan poszt is van, amely évek óta figyel a háttérben, arra várva, mikor írom meg készre. Igaz, mit is írhattam volna ennél többet erről a ritka olasz igeidőről? Túl sok mindent nem lehet. Nem mintha olasztanárként problémát okozna egy posztot összehozni a trapassato remotóról, azért több könyvet is fellapoztam, ahol erről írnak. Mégis csak hitelesebb, és hátha van valami olyan, ami hirtelen nem jutott volna eszembe. Itthon öt könyvet is fellapoztam, de csak háromban találtam olyat, amit fel is használtam. A neten is keresgéltem kicsit, hogy mit is írnak erről az igeidőről, néhány oldalt be is linkeltem.
Egyetemista koromban még elkerülte az én figyelmem is, hogy a trapassato remoto olyan cselekvést fejez ki, mely közvetlen megelőzött egy másik cselekvést. Erre a leíró nyelvészetet tanító oktatónk hívta fel külön a figyelmünket. Valamiért leegyszerűsítjük, hogy a passato remotóhoz képest a trapassato remoto előidejűséget fejez ki, és punktum. Ezért is külön kiemeltem a bejegyzésben ezt a „közvetlen megelőzi” részt.
A bejegyzést úgy készítettem el, hogy először egy az egyben átmásoltam copy-paste módszerrel a trapassato prossimós bejegyzésből egy részt, majd utána átírtam benne az eltéréseket. Így a ragozási táblázatokat nem kellett az elejéről szerkeszteni.
Nem emelik ki túlságosan a könyvek, hogy ezt az igeidőt lényegében alig használják, kizárólag az irodalmi művekben (és nyelvvizsgákon) fordul elő. Ezért is próbáltam kicsit humorosabb módon kiemelni ezt, és hogy legfeljebb annak lesz rá szüksége, aki olaszul regényt akar írni.

– – –

Talán jól haladok, olaszból már csak egy igeidő hiányzik az oldalról, a Futuro anteriore, ezt az idén még szeretném is pótolni. (Ez sem tartozik a hétköznapi élet legfelkapottabb igeidői közé.) Ettől eltekintve a kijelentő módot és a kötőmódot már kiveséztem. Még az igeidők egyeztetéséről kéne bővebben írni, arról csak egy bejegyzés van, ami csak az alapokat ismerteti.
2020 nyara olasz és spanyol nyelvkönyvekA spanyol személyes névmások kapcsán elkezdett piszkálni a spanyol felszólító mód, meg a kötőmód, meg a múlt idők, melyekről még egy árva szót sem ejtettem az oldalon. Erre a témára is rá szeretnék gyúrni a közeli jövőben. A franciával jobban állok, a kijelentő mód igeidőinek több mint a fele megvan, a plus-que-parfait hiányzik még nagyon, illetve az irodalmi múlt (Passé simple) és annak előidejű változata. Utóbbi kettőt csak felsőfokú nyelvvizsgán kell tudni aktívan használni, vagyis, aki felsőfokú nyelvvizsgát tesz franciából, annak a regényírás rejtelmeiben is otthon kell lennie. Ki tudja, nyelvvizsgán esetleg meg kell írni egy regény részletét? Valószínűleg aki felsőfokúzik, annak Molière-rel is meg kell kísérelnie felvenni a versenyt. Igaz, évtizedekben számolható, amilyen régen franciából ezt a ritka múlt időt tanultam érintőlegesen, akkor mondták csak, hogy felsőfokon tudni kell aktívan használni, azóta a nyelvvizsga követelményei is változhattak. Azóta lehet, nem a prózaírás, hanem a költészet terén kell otthon lennie a nyelvvizsgapapírra vágyónak. Visszakanyarodva eredeti témámhoz, a francia kötőmód az, ami még nagyon hiányzik az oldalról. És a spanyol. Meg a portugál. Ezeket tényleg jó lenne az idén megcsinálni.
Apropó, spanyol felszólító mód: még az angolról sem írtam. Igaz, az olyan egyszerű, hogy nincs is mit írni róla. Dehogy nincs! Ez lesz a következő bejegyzés augusztus folyamán, ha minden rendben halad.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!