Il trapassato remoto

A trapassato remoto nem kifejezetten kezdőknek való téma. Nem azért, mert nehéz lenne, hanem egyrészt jól meg lehet lenni nélküle a hétköznapi életben (nyelvvizsgán már kevésbé), másrészt megértéséhez ismerni kell más szabályokat, az igeidők egyeztetését, és egy másik, hozzá nagyon hasonló igeidőt, a trapassato prossimo vagy trapassato imperfetto álnéven ismert csodát. Az olasz kijelentő mód 8 igeideje közül ez a trapassato remoto az, amit az összes közül utoljára kell megismerni, ahogy írtam, kiemelkedő fontossága miatt is, valamint megértéséhez ismerni kell a többi igeidőt. Viszont ha már ismerjük ezeket, az addigiakhoz már csak egy hajszálnyival fog újat hozzátenni.
Néha megpróbálják a trapassato remoto elnevezést magyarra fordítani, több-kevesebb sikerrel. Azonban egyik magyar elnevezésnek sem volt annyira elsöprő sikere, mint az eredeti olasz trapassato remoto elnevezésnek, így legjobb, ha mi is ennél maradunk. A sokféle elnevezés között még talán az előidejű régmúlt vitte a pálmát. (A dobogón második helyen az irodalmi régmúlt végzett.) Régmúlt, mert nagyon régen történt eseményről van szó, amelyről talán már csak könyvekben olvashatunk. Előidejű pedig azért, mert még ahhoz képest is egy régebbi történést, cselekvést, eseményt, állapotot (vagy nevezzük, aminek akarjuk) fejez ki. A remoto jelentése távoli, a passato jelentése múlt, a trapassato pedig valami olyat akar kifejezni, hogy „még annál is múltabb”.

Olasz regények, melyekben minden bizonnyal előfordul a trapassato remoto, ha máshol nem is. Forrás: repubblica.it.

A trapassato remoto képzése:

avere vagy essere passato remoto alakban + participio passato

Mozgást, állapotváltozást kifejező igéknél az essere a segédige, pl. fui venuto, fui arrivato, fummo tornati, fummo restati; visszaható igéknél is: mi fui alzato; ci fummo lavati. Bővebben: Az avere vagy essere segédigét használjunk?

A participio passato képzése (-ato, -uto, -ito, de sok ige alakja rendhagyó!)

A trapassato remoto használata:

A másik trapassato igeidő (trapassato prossimo vagy trapassato imperfetto néven is ismert) kapcsán láthattuk már az igeidők egyeztetésének alapszabályát. Ha a főmondat igéje múlt időben van, akkor a mellékmondat igéje nem állhat jelen időben, hiszen azzal is múlt idejű cselekvést fejezünk ki (erre az olasz nyelv imperfetto alakot használ). A magyarban ez nincs így, nálunk jelen idővel fejezzük ki ezt:

Láttam, hogy jön – Vedevo che veniva. („Jön” – jelen idő; „veniva” – múlt idő, imperfetto)

A „jön” itt jelen időben áll a magyarban, pedig múlt időt fejez ki: nem most jön, hanem akkor jött, amikor láttam, a múltban. Ezért teszi az olasz ezt az igét múlt időbe („veniva”).
Ha viszont azt akarjuk kifejezni, hogy láttam, hogy már megjött, mert pl. a fogason volt a kabátja, akkor ott a magyarban múlt időt használunk. Ilyenkor valójában két múltbeli időszakról van szó. Az egyik időszakra a „láttam” ige utal: az az időpont, amikor ott voltam az előszobában és láttam valamit. A másik időszakra a „megjött” ige utal, ez korábban történt, mint a „láttam” igével kifejezett időszak. Két múltbeli cselekvés közül tehát a korábbit mi magyarok egyszerűen múlt idővel fejezzük ki, az olaszok pedig trapassatóval (erről már volt szó a fentebb linkelt bejegyzésben):

Láttam, hogy már megjött – Vedevo che era già venuto. („Megjött” – múlt idő; „era venuto” – trapassato)

A fent leírtakban talán nincs is új. Ha mégis, ismételjük át!

Még csak most lesz szó valójában a trapassato remoto használatáról! Az eddigiek csak bevezetésnek voltak jók.

A trapassato remoto használata majdnem teljesen megegyezik a trapassato imperfetto / trapassato prossimo használatával, de azért mégis van egy kis különbség. Az egyik különbség, hogy a főmondatban mindenképpen passato remotónak kell lennie, de ez még nem elég! Ha ehhez képest egyszerűen csak előidejűséget akarunk kifejezni, akkor a már korábbról is ismert trapassato prossimót kell használni. Ha nem csak egyszerűen előidejűséget akarunk kifejezni, hanem azt, hogy a korábbi cselekvés közvetlen megelőzte a másikat, tehát a két cselekvés között nagyon kicsi idő telt csak el, akkor jön csak a képbe a trapassato remoto! Erre a nagyon kicsi eltelt időre utalhat olyan kötőszó, mint az appena, appena che, non appena (mihelyt), de ettől még a dopo che (miután), quando (amikor) is megállja a helyét. A tosto che (alighogy, mihelyt) is előfordul olykor:

a) Appena fummo arrivati, cominciò a piovere – Mihelyt megérkeztünk, elkezdett esni az eső.

DE:

b) Quando eravamo arrivati, è cominciato a piovere – Amikor (nem mihelyt!) megérkeztünk, elkezdett esni az eső.

Az utóbbi b) mondatból az sejthető, hogy nem azon nyomban rögtön elkezdett esni az eső, amikor megérkeztünk, hanem annál ráérősebb volt. Míg az első mondatból olyasmi derül ki, hogy éppen hogy csak nem áztunk meg, egy hajszálon múlott az egész.
Azonban az a) mondathoz hasonló eléggé ritkán fordul elő, mivel ezeket az igeidőket inkább csak az irodalmi nyelvben használják, például olasz regényeket olvasva találkozhatunk ilyenekkel. Ha valaki esetleg olaszul ír regényt, beleteheti a következő mondatok egyikét, esetleg többet is belőlük:

Appena che ebbe visto il lupo, cominciò a correre – Mihelyt meglátta a farkast, futni kezdett.

Appena che ebbe finito il lavoro, venne il direttore – Mihelyt befejezte a munkát, jött a főnök.

Appena che ebbi scritto la lettera, andai alla posta – Mihelyt megírtam a levelet, elmentem a postára.

Tosto che fummo scesi dal treno, chiamammo un facchino – Ahogy leszálltunk a vonatról, rögvest hívtunk egy hordárt.

Non appena mi fui svegliato, squillò il cellulare – Éppen hogy csak felébredtem, és megcsörrent a mobil.

–

Linkek, ahol további példákat is találunk, esetleges olaszul írandó regényünk színesítésére inspirációként:

Oneworlditaliano – Itt még gyakorló feladat is rendelkezésükre áll az irodalmi babérokra vágyóknak.

Iceberg Project – Explore the Italian Language

ThoughtCo

Felhasznált irodalom:

Maria Teresia Arbia: Olasz nyelvtan röviden és érthetően (PONS), Klett Kiadó, Budapest, 2006.

Maria Teresa Angelini, Móritz György: Gyakorlati olasz nyelvtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Király Rudolf, Szabó Mihály: Olasz nyelvkönyv, Tankönyvkiadó, Budapest