2020. ősz, 2.

2020. ősz… sajnos újra terjed a koronavírus. Amikor csak lehet, érdemesebb otthon maradni. Ezt az időszakot igyekszem nyelvtanulással, a weboldal bővítgetésével tölteni, amennyire időm is engedi.

Megoldókulcs pótlása

Észrevettem, hogy a német vonatkozó névmásokról szóló bejegyzésben a feladatokhoz nem készítettem még el a megoldókulcsot. Pótoltam a hiányosságot. Nem tudom, miért maradt ez el eddig. Ami érdekes, hogy egyetemen nagyon sulykolták, hogy a vonatkozó névmás mindig az után a szó után áll, amelyre vonatkozik. Kivétel lehet az összetett igeidő, különben a főige még messzebb kerülne a segédigétől azáltal, hogy a mellékmondat beékelődik a főmondatba. Mégis csak szebb: Ich habe mit dem Lehrer gesprochen, den du schon kennst. (Beszéltem a tanárral, akit már ismersz.) Így eléggé nyakatekert lenne: Ich habe mit dem Lehrer, den du schon kennst, gesprochen.

A számok horvátul

Valamikor októberben került terítékre a cseh jelen idő. Így most a cseh és a horvát nyelvhez is csak egy-egy bejegyzés van. Gondoltam, változtatok a helyzeten, így a horvát számokról összeállítottam egy bejegyzést. Ez eléggé nehéznek tűnt az elején. Guglizgattam a neten, először csak magyar és angol nyelvű oldalak után, hogy vajon miket írnak a horvát számokról. Ellentmondásosnak tűnt, mert minden oldal valamiben mást írt, mint a többi. Az egyik oldal szerint a négy četiri , a másik szerint četri. Az egyik oldal szerint kell az egyesek és tízesek közé i betű, a másik oldal szerint nem. Az egyik oldal szerint az ezer horvátul tisuću, a másik szerint tisuća. Olyan oldalakat is találtam, ahol, mint később kiderült, el volt gépelne néhány számnév. A legtöbb oldal elintézte azzal, hogy leírják a számokat 1-től 20-ig, esetleg 100-ig. Rákerestem németül is a Zahlen auf Kroatisch kifejezésre, és egy oldalt találtam, ami tényleg viszonylag részletesen belement a témába. Még olaszul is rákerestem az i numeri in croato kifejezésre, de ott sem találtam az addigiakhoz képest újat. Valamelyik angol nyelvű oldal említette, hogy a tisuću tárgyesetben van, és „frozen”, azaz állandósult ez a tárgyesetű alak az alanyesetű helyett. Kiderült az is, hogy az egyesek és tízesek közé kitehetjük az i szócskát, de nem kötelező. Végül arról is lehullt a lepel, hogy a négy lehet četiri és četri is. Egy Youtube videó alatt egy kommentelő (akinek pontos személyét homály fedi) említette, hogy a rövidebb četri alakot nem is lenne szabad leírni, mert írásban a hosszabbat kell használni. A rengeteg forrásban volt egy kis ingadozás a 14, 40 és 400 alakjai között, valahol a rövidebb četri, valahol a hosszabb četiri előtaggal írták. Sőt, valahol četeri- előtag volt valamelyik számban, de mivel ez egyetlen helyen volt csak, elgépelésnek tudtam be.
Előástam a jó régi, 1980-ban kiadott Szerb-horvát nyelvkönyvemet a szekrény mélyéről. Annyira el volt dugva, hogy kétszer is meg kellett néznem, mire meglett. Bármennyire is régi, végső soron összhangban volt az, amit benne találtam, azzal, amiket a netről szedtem össze. Van azonban egy buktató ebben a könyvben, amire még az első, horvát nyelvvel kapcsolatos bejegyzéshez írt kommentben hívta fel valaki a figyelmem: a könyv címében az van, hogy szerb-horvát, tehát a szerb és a horvát nyelvet is tanítja (ami ugyanaz a nyelv is meg nem is), de a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a szerb nyelvet tanítja latin betűs írással. Ez azért vicces, mert a horvátok latin, a szerbek cirill betűkkel írnak. Ezért először azt sem értettem, miért írják ott a 2 nőnemű alakjának azt, hogy dve, amikor az máshol dvije. (A bevezetőben természetesen kitér a könyv az ij-ező nyelvváltozatra, de szerb és horvát nyelv helyett keleti és nyugati variánst ír.) Ez a könyv volt az egyetlen forrás, amelyben ezernél nagyobb, nem kerek számot is lehetett találni, a neten egyik oldal sem írt ilyet, hiába tettem tűvé a netet, rákeresve a Croatian numbers, a Zahlen auf Kroatisch és az i numeri in croato kifejezésekre is. Egy forrással természetesen nem elégszem meg, főleg nem egy 40 éves forrással. 200 évvel ezelőtti magyar szövegeket olvasva is észre lehet venni, hogy akkor nem teljesen olyan volt a nyelv, mint most. Így valószínűleg az a 40 év is érezhető. Egy videóban horvát anyanyelvű magyarázza angolul a horvát számokat, írtam kommentet a videó alá, melyben érdeklődtem az ezernél nagyobb, nem kerek számok felől. Erre hamar válasz is érkezett, ami összhangban volt azzal, amit az ősrégi nyelvkönyvben is olvastam. Volt még lehetőségem egy-két modernebb horvát nyelvkönyvhöz hozzáférni, de egyikben sem foglalkoztak a nagyobb számokkal. Sőt, még inkább összezavart, mivel a 16.-ra hímnemben azt írták, hogy šestnaesti, de minden más forrás szerint šesnaesti volt a helyes alak (tehát t nélkül az s után). Egy facebookos horvátul tanulós csoportban is feltettem a kérdést, ott többen is a šesnaesti alakot tartották jónak, de ott is előkerült valaki, aki addig a šestnaesti alakot gondolta helyesnek, szerinte a Gugli neki ad igazat, a szótár pedig nekünk. Még misztikusabbá teszi a dolgot, hogy az a rejtélyes elírás, a plusz t csak a sorszámnévnél jön elő és csak hímnemben, egy-két forrásban.
Kicsit kalandos volt tehát összeszedni mindent a horvát számokról. A nagy kutakodás eredményeként viszont most már a Webnyelven olyan részletes anyag áll rendelkezésre a témáról, amit sehol máshol nem találhat meg az ember. Úgy emlékszem, a svéd főnév nemével és „névelőjével” kapcsolatban is sikerült anno a maximumot kihozni a témából, amit szerintem csak lehet. Akkor is több forrásból összeszedtem mindent egy helyre, kiegészítve saját tapasztalattal, melyet a többi nyelv tanulmányozása során szereztem.

Fosszilis szerb-horvát nyelvkönyv 1980-ból

A szekrény mélyéről nagy nehezen előkerült szerb-horvát nyelvkönyvet lapozgatva megint elcsodálkoztam, hogy milyen jó ez a nyelv, mennyire tetszik. Szó van benne arról is, hogy a számok után a főnevek milyen alakba kerülnek, még véletlenül sem alanyeset többes számba, hanem birtokos esetbe. Ha számok nélkül állnak a főnevek, akkor természetesen alanyeset többes számban vannak, már nyilván ha az alany szerepét töltik be a mondatban. Beugrott, hogy ez nagyon hasonló ahhoz, ami a finnben van: ha számnév áll a főnév előtt, akkor a főnév nem a szokásos többes számba kerül, hanem partitívuszba. Hogy a genitívusz és a partitívusz között van-e valami hasonlóság, az érdekes kérdés, viszont létezik genitívusz partitívusz a németben, és lényegében az angolban is, ahol pont a birtokos esetet használják részmennyiség kifejezésére. Lehet tehát némi párhuzam aközött, ahogy a horvátok és a finnek gondolkodnak. Olyasmi ez, mintha angolul azt mondanánk, hogy two of the friends, ahelyett, hogy two friends. Az of the friends lényegében birtokos esetben van, csak angolul nem szoktuk így nevezni.
Mivel újra megtetszett a horvát nyelv, megfordult a fejemben, hogy folytatom a nyelvleckéket az oldalon. Nem tudom, ez mennyire jó ötlet, ha annyit osztok meg épp, amennyit én is megtanultam, mert így könnyebben lehet benne hiba, ha magáról a nyelvről nincs egy átfogó képen. De talán nem is lenne baj, ha lenne az oldalon olyan is, hogy egy nyelvet párhuzamosan mutatok be azzal, ahogy megismerem. A horvát számnevek utáni kutakodás meghozta tehát a kedvem a horvát nyelvhez. Nem mintha olyan nagyon belemerültem volna a horvát nyelv rejtelmeibe, de sokkal egyszerűbbnek tűnik az egész, mint gondoltam. Régen tanultam oroszt, és így a szavak fele ismerős. Meglepő módon a szabályok sem tűnnek olyan nagyon idegennek, valami az oroszra emlékeztet, valami pedig más nyelvekre, akár az olaszra vagy az angolra, vagy még a finnre is, ahogy már említettem. A jelen idejű igeragok egy része az olaszra emlékeztet, de még az igék ragozási csoportjai is. Az olaszban a főnévi igenév végződése lehet háromféle, eszerint különböztetünk meg ragozási csoportokat. A horvátban is az a hangzó határozza meg az ige ragozását, amely, ha nem is a főnévi igenévhez tartozik, de közvetlen előtte áll.
Egy szabály, ami nagyon meglepett: az egy szótagú hímnemű főnevek többes számának a hangzója (az -ovi és -evi ragban az o ill. e) a szó végi mássalhangzótól függ. A finn alapján azt várnám, hogy az utolsó szótag magánhangzója határozza meg, milyen magánhangzó lesz a ragban. Hirtelen nem is emlékszem hasonló szabályra semmilyen nyelvből, mint ami itt a horvátban van, vagyis, hogy a rag magánhangzóját az előtte álló mássalhangzó határozza meg…

Ami még érdekes, hogy amikor beírtam a gugliba, hogy i numeri in croato, feldobott egy területet, ahol be lehetett írni számjeggyel a számot, és kiírta betűvel horvátul. Úgy tűnt, ez a Google Translate része, és volt is oda link. Amikor a Google Translate-be írtam be számjegyekkel számokat, már nem írta ki betűvel a másik nyelven… ki érti ezt?

Csak zárójelben: a cégnél, ahol jelenleg dolgozom, megfordulnak külföldiek is, többféle országból. Legutóbb a közeli Szlovákiából volt valaki. Arra gondoltam, kellett nekem pont a horvát nyelvben elmélyedni, miért nem inkább a szlovákkal kezdtem foglalkozni, így tudnék a külföldiekkel is beszélni egy kicsit. Előkerestem a szekrényem mélyéről a szlovák nyelvkönyvemet (mert nekem olyan is van, miért pont az ne lenne, ráadásul nem is egy) és kicsit lapozgattam. Ami elsőre lejött: ez a szlovák tisztára olyan, mint a horvát. Nyilván a felszín alatt azért nagyobb különbségek is megbújnak, de akkor is érdekes volt ezzel így szembesülni. Munkába buszozás közben néha egy horvát nyelvkönyvet olvasgatok, tanulgatom a nyelvet, és ezek után lapozni bele szlovák nyelvkönyvbe, érdekes volt. A szláv nyelvek eléggé hasonlítanak egymásra. Talán-talán annyira hasonlóak, mint az olasz és a spanyol, vagy az olasz és a portugál. Viszont jelenleg nem tervezek szlovákul tanulni. A horváttal is sokkal kevesebbet foglalkozom, mint „kellene”, egyelőre ez is elég.

Hogyan együnk szendvicset angolul?

Régebben elkezdtem írni egy bejegyzést, melyben az angol igeidőket röviden összefoglalom úgy, hogy ugyanazt a mondatot átteszem mindegyik igeidőbe, és kielemzem, miben lesz más. Szokásom szerint ez a bejegyzés félbemaradt, de most valamiért visszatértem hozzá, és megcsináltam végig. Most hirtelen jött az ihlet, hogy hogyan kellene megírni ezt a bejegyzést. Aztán láttam, hogy már elkezdtem én ezt régebben, de most nem úgy akartam megírni. Ezért aztán két része lett a bejegyzésnek, kétszer megyek végig az igeidőkön: egyszer csak vázlatosan, egyszer pedig több magyarázattal. Fordítási feladatot is tettem a bejegyzés végére. Számomra is kicsit érdekesnek tűnik ugyanazt a mondatot több igeidőben is látni, talán azoknak is hasznos lesz, akik angolul tanulnak és már ismerik valamennyire az összes igeidőt.
Természetesen Bruce-nak is megmutattam a bejegyzést, talál-e hibát az angol mondatokban. Az egyetlen, amit talált, az a some sandwich kifejezés volt, ami helyesen some sandwiches vagy a sandwich lenne. Viszont a mellette álló some pizza jó egyes számban. Én valahogy sosem találtam eddig szabályt arra, hogy megszámlálható főnevek elé ki lehet-e tenni a some névmást vagy nem, bár engem is foglalkoztatott a dolog valahol, de nem találtam erre szabályt. Úgy tudtam, some-mal sem helytelen, bár eléggé ritka így, és azt jelenti, hogy „valamiféle”. Bruce szerint nem jó a some sandwich kifejezés. Akkor használható a some egyes számú főnév előtt, ha az a főnév egy nagyobb dolog egy részére utal. Például a pizza azért jó így, mert ha egy nagy pizzára gondolunk, amiből eszünk valamennyit, akkor az a valamennyi lehet jelölve a some szóval. Bár a pizza nem is megszámlálhatatlan főnév. Bruce azt mondja, mindig fura területekre (strange area) sikerül tévednem, amikor az angollal kapcsolatban kérdezgetem. Már az a sok igeidő, amin végig mentem a bejegyzésben, az is ezt váltotta ki belőle: You’ve got more verb forms and tenses there than I could probably think of!

Olasz kötőmód jelen idő, feladatok

Néha olaszozom valakivel, és előkerült a kötőmód jelen ideje. Ekkor jutott eszembe, mi lenne, ha ehhez is lennének feladatok. Az is eszembe jutott, hogy nem olyan rég a francia kötőmódhoz már készítettem feladatot, ahol az ige főnévi igeneve van megadva, és azt kell a megfelelő alakba tenni. Ezt a feladatot szinte egy az egyben átemeltem az olaszos bejegyzéshez, persze franciáról olaszra fordítottam a mondatokat. Úgyse tűnik fel senkinek, hogy ugyanaz a feladat van a francia és az olasz kötőmódnál is. Ha meg mégis feltűnik, akkor sincs semmi, tudja hasznosítani mindkettőt az, aki mindkét nyelvet tanulja.

Német kijelentő mód jelen idő, feladatok

Írt valaki egy kommentet, hogy nagyon tetszik neki az oldal és a sok feladat, de lehetne még több feladat rajta. Ezért is jutott eszembe, hogy például a német igeidőkhöz is lehetne írásbeli feladatot is adni. Ezt a jelen időhöz el is készítettem. A következő a német múlt időről szóló bejegyzés lesz, onnan sem hiányozhatnak a feladatok.

A spanyol szavak hangsúlya

Talán szinte minden spanyolul tanuló előtt ismert Jusztin Ági neve, aki sok anyagot készít a netre a spanyolul tanulni vágyók számára. Van neki egy ingyenes spanyol nyelvtani rendszerező email tanfolyama, amire nemrég feliratkoztam. Az első leckék egyikében a hangsúlyról volt szó, ez megihletett, és úgy döntöttem, összeszedek minden tudnivalót a spanyol szavak hangsúlyáról és írok róla egy bejegyzést. Ezt annál is inkább szükségesnek éreztem, mivel számomra a téma már hosszú ideje kissé zavaros volt, és gondoltam, érdemes lenne rendbe tenni. Az olaszban csak nagyon ritkán jelölik a rendhagyó hangsúlyt a szavakon, a spanyolban meg szinte mindig, de akad néhány speciális eset, ami összezavart. Leginkább a vonatkozó névmások és a kérdőszók ill. kötőszóként használt kérdőszók hangsúlyának jelölésmódját kevertem össze, mikor kell a hangsúlyt jelölni, mikor nem. Konzultáltam El Mexicanóval, ő elmondta, hogy a mutató névmásokon a hangsúly jelölését 1999-ben eltörölték. Arra is rámutatott, hogy a hangsúly jelölése logikusabb annál, mint gondoltam: pont azt kell hangsúlyjellel jelölni, ami hangsúlyos. Az is logikus, hogy mi hangsúlyos, hiszen a kérdőszók a mondat elején mindig hangsúlyosak, mivel a mondanivaló szempontjából fontosak, így hangsúlyosan is ejtjük őket. Ugyanez a helyzet az általam speciálisnak vélt esetekkel is. Logikus, hogy a névelő nem hangsúlyos, a birtokos determinánsok sem, viszont a személyes névmások igen.
Sajnos a szakirodalommal, melyet felhasználtam, nem volt sok szerencsém. Kertész Judit Rendszeres spanyol nyelvtanja 2001-ben jelent meg, a hangsúly jelölésének a szabályai pedig 1999-ben változtak meg, és pont nem kerültek bele az új szabályok a könyvbe. Ettől még nagyon jó könyv, nagyon szeretem. A mai napig emlékszem, hogy még pont a megjelenése környékén vásároltam Pécsett az egyetem jegyzetboltjában, és onnan hoztam haza, ami nem kis teljesítmény volt, mivel a könyv vékonynak nem éppen mondható. Egy másik spanyol könyv, melyet szeretek forgatni, Király Rudolf könyve, de ezzel óvatosnak kell lenni, mivel ősrégi. Ettől még nagyon tetszik nekem az a módszer, amilyen részletességgel tárgyalja a nyelvtant, bár én a mai világban már természetesen máshogy tanítanám.

Spanyol nyelvkönyveim közül néhány. A tanfolyamos könyvről sajnáltam a borítót levenni, így semmi nem látszik belőle.

Szerencsére nincs hiány spanyol nyelvkönyvekből itthon, én is tanultam tanfolyamon spanyolul anno, amihez szintén kellett könyv. Az egyetem akkor nagyon jó volt hozzánk, és egy darabig ingyenesen lehetett nyelvórákat felvenni különböző nyelvekből. Ezt azért tették lehetővé, mert a diplomához már akkor is nyelvvizsgára volt szükség, nem is egyre. Természetesen nekem a nyelvvizsgákkal nem volt problémám, de rafinált módon kihasználtam az egyetem nyújtotta lehetőséget és többek között spanyol órákra is jártam. Idővel aztán az egyetem rájött, hogy nem jó ez így, és már csak bizonyos mennyiségű idegen nyelvi kurzust lehetett felvenni ingyen. Szerencsére addigra már fel tudtam venni több spanyol kurzust is. Emlékszem, hogy tanárunk temperamentuma hasonló volt a spanyolokéhoz, így az órák nem voltak unalmasak, bár ő inkább a spanyol kultúrával kapcsolatos dolgokat részesítette előnyben, a nyelvtant kevésbé. Egyszer spanyol költők verseiből is behozott az órára, természetesen spanyolul, egy szerelmes versen pedig egy csoporttársam elérzékenyült. Filmeket is néztünk Spanyolországról. Volt, amikor nem a tanteremben tartottuk az órát, hanem bementünk a belvárosba, ahol idegenvezetőt játszottunk és megpróbáltuk egymásnak spanyolul elmagyarázni, hogy melyik épület micsoda. Holland nyelvkurzusokra is jártam ott, bár ott idegenvezetősdit nem játszottunk, de azért azok a kurzusok is igen jó hangulatban teltek. Szabadon választható tantárgyak keretében fel lehetett venni például svéd és lengyel nyelvkurzust, meg is ragadtam a lehetőséget. A lengyel nyelvkurzust anyanyelvi tanár tartotta, aki aranyos akcentussal beszélte a magyart, amitől még érdekesebb volt az óra. Szabadon választható tárgyként volt még többek között hindi nyelv is, azt sajnos nem tudtam beiktatni az órarendembe. Egyszer egy szál zürjén (komi) nyelvórára is beültem, melyet a Finnugor Tanszék szervezett, de az már túl sok volt nekem. Emlékszem, nem volt túljelentkezés azon a kurzuson, kb. fél órán keresztül csak én voltam és a tanár, majd utána tévedt be még egy hallgató az órára. Elég nagy meglepetésként ért akkor, hogy a zürjén nyelvet cirill betűkkel írják.
Azt hiszem, ezzel a kis kitérővel zárom 2020 őszéről szóló összefoglalómat.