A spanyol szavak hangsúlya

Spanyol hangsúly – A spanyol szavak hangsúlya

A spanyol hangsúly eltér a magyartól. A magyarban a szavak első szótagjára esik a hangsúly. A spanyolban a leggyakrabban az utolsó előtti szótag a hangsúlyos, valamivel ritkábban az utolsó szótag, még ritkábban hátulról a harmadik vagy különleges esetekben hátulról a negyedik, ötödik szótag is lehet hangsúlyos.
A hangsúly azt jelenti, hogy egy szóban valamelyik szótagot (magánhangzót vagy kettőshangzót) erőteljesebben ejtünk, mint a többit. Ha a hangsúly nem szabályos, akkor mindig jelölik a spanyolban. Ha szabályos, általában nem jelölik, ezért tudnunk kell felismerni egy szóról a szabályok alapján, hogy hol van a hangsúlya.
A spanyolban,  ha a hangsúly nem szabályos, ékezetjellel jelöljük. Ez hasonló a magyar magánhangzók ékezetéhez (á, é, í, ó, ú). Azonban nem szabad a kiejtését a magyarral összekeverni! Például, a spanyol é nem magyar é-t jelöl, hanem ugyanazt a hangot, mint az e, csak hangsúlyosan kell ejteni. Még csak a hosszúságot sem jelöli ez az ékezet a spanyolban, a magyartól eltérően. Például, a cómodo szóban nem kell hosszú ó-t ejteni az elején. Ebben a szóban pont a szó elején van a hangsúly, mint a magyarban (ezt jelöli az ékezet az első o-n), ezért kb. úgy ejthetjük ezt a szót, mint ha magyarosan azt mondanánk, hogy „komodo”. A spanyol después szó végén az é-vel jelölt hangot sem magyar é-nek ejtjük, hanem hangsúlyos e-nek.

Itt a szavak hangsúlyával foglalkozunk. A mondat hangsúlya (intonáció) egy másik téma.

spanyol hangsúly

Segovia: vízvezeték. A római korban a vízvezeték megbízhatóságára nagy hangsúlyt fektettek. Még ma is használható lenne akár. Csupán az autók szennyezése tett kárt benne. Úgy látszik, nekünk is nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a műemlékek megóvására. WikimediaImages képe a Pixabay -en.

Amikor a spanyol hangsúly szabályos:

A spanyol szavak túlnyomó többségére jellemző, hogy ha magánhangzóra, s-re vagy n-re végződik, akkor az utolsó előtti szótagja hangsúlyos, ha pedig egyéb mássalhangzóra, akkor az utolsó szótagja. Ezért az ilyen szavakat tekinthetjük szabályos hangsúlyúaknak.
A szabályos hangsúlyt a spanyolban nem jelölik. Nekünk kell felismernünk a két szabály alapján, hogy hol van a hangsúly, az utolsó előtti vagy az utolsó szótagon. Könnyítésképpen a példákban aláhúzással jelöljük a hangsúlyos magánhangzót.

1. A spanyol szavak hangsúlya az utolsó előtti szótagra esik, ha:

a szó magánhangzóra végződik
a szó s-re vagy n-re végződik

Magánhangzóra végződő szavaknál:

libro (könyv)
ventana (ablak)
guitarra (gitár)
mañana (holnap / reggel)
urgente (sürgős)
importante (fontos)
bocadillo (szendvics)
favorito, favorita (kedvenc)

-s végű szavaknál:

libros (könyvek)
ventanas (ablakok)
urgentes (sürgősek)
tenemos (nekünk van)
cumpleaños (születésnap)
antes (előtt)
mientras (miközben)

A libros, ventanas, urgentes szavakból látható, hogy a többes szám jele alapesetben nem változtatja meg a szó hangsúlyát. Hiszen a magánhangzóra és s-re végződő szavak hangsúlyára ugyanazok a szabályok érvényesek.

-n végű szavaknál:

vienen (jönnek)
tienen (nekik van)

2. A spanyol szavak hangsúlya az utolsó szótagra esik, ha

a szó mássalhangzóra (kivéve -s és -n) végződik:

ciudad (város)
verdad (igazság)

azul (kék)
final (végső)
cristal (kristály)

hablar (beszélni)
tener (birtokolni)
tenedor (villa)

actor (színész)
actriz (színésznő)

Ilyen főneveknél és mellékneveknél a többes szám -es jele alapesetben nem változtatja meg a hangsúly helyét, az akkor is az alapszó végén marad. Hiszen az -s végű szavak hangsúlya az utolsó előtti szótagra esik, a mássalhangzó végű szavaké pedig az utolsó szótagra, így marad a hangsúly az alapszó végén. Például: ciudad (város) – ciudades (városok); azul (kék) – azules (kékek). Így a hangsúlyt sem egyes, sem többes számban nem kell jelölni ezeknél a szavaknál.

Amikor a hangsúly nem szabályos:

Sok szónak nem szabályos a hangsúlya. Tehát, például magánhangzóra végződik egy szó, mégsem az utolsó előtti szótag a hangsúlyos. Vagy, például l-re végződik, és mégsem az utolsó szótag a hangsúlyos. Ezeknek a szavaknak a hangsúlyát külön meg kell tanulni! Ami nagyon fontos: ékezettel jelölni kell a nem szabályos hangsúlyt! Az ékezet a spanyolban tehát a szóhangsúlyt jelöli, más a funkciója, mint a magyarban! A magyarban ugyanis az e és é közötti különbség, hogy az e-t röviden, az é-t hosszan ejtjük, és még máshogy is képezzük, tehát máshogy is hangzik a két betű által jelölt hang, nem csak a hosszúságukban tér el. A spanyolban az e és é közötti különbség csak annyi, hogy az e hangsúlytalan, az é hangsúlyos, nem kell az spanyol é-t hosszabban ejteni, mint az e-t, és nem is képezzük máshogy!

Ha a szó s-re vagy n-re végződik, de a hangsúly nem az utolsó előtti szótagon van, természetesen jelölni kell:

violín (hegedű)
almacén (áruház)
melocotón (barack)

después (aztán; később)
detrás (hátul)
¡adiós! (Viszontlátásra!)

Ha egy szó magánhangzóra végződik, és nem az utolsó előtti szótag a hangsúlyos, az rendhagyóságnak számít, és jelölni kell a hangsúlyt. Ugyanez a helyzet a mássalhangzóra (nem s-re és n-re) végződő szavaknál, ha nem az utolsó szótagjuk a hangsúlyos:

álbum (album)
chófer (sofőr)
lápiz (ceruza)

difícil (nehéz)
fácil (könnyű)

ahí (ott)
cómodo (kényelmes)
águila (sas)
música (zene)

Ha ezeknek a szavaknak a hangsúlya szabályos lenne, akkor például a difícil és fácil utolsó i-jére esne a hangsúly, a cómodo szóban pedig a középső o-ra. Mivel nem így van, ékezetet kell tenni a hangsúlyos magánhangzókra.
Ha rendhagyó hangsúlyú főneveket és mellékneveket többes számba teszünk, az általában nem befolyásolja a hangsúlyukat, így ugyanúgy jelölni kell a hangsúlyt továbbra is:

difíciles (nehezek)
fáciles (könnyűek)
cómodos (kényelmesek)
músicas (zenék)
lápices (ceruzák)

Egyes főnevek, melléknevek rendhagyó hangsúlya többes számban is ugyanott marad ugyan az alapszón, de a többes szám -es jele miatt már szabályosan az utolsó előtti szótagra fog esni. Ilyenkor szabályos lesz a hangsúly és nem kell jelölni, csak az egyes számú alakon:

almacén – almacenes (bolt – boltok)

Valamikor pedig pont a többes számú alak lesz szabálytalan hangsúlyú, mivel az alapszón ugyanott marad a hangsúly többes számban is:

joven – jóvenes (fiatal – fiatalok)

Ha egy melléknév alapból hímnemben rendhagyó hangsúlyú, nőnemben az -a végződés miatt a hangsúly szabályossá válhat, mert a hangsúly ugyancsak az alapszón ugyanott marad:

francés – francesa (francia)
inglés – inglesa (angol)

Néhány névmásnál szintén a végződéstől függ, kell-e jelölni a hangsúlyt:

algún – alguno
ningún – ninguno

Gyakran előforduló, rendhagyó hangsúly:

Az -ión végű főnevek:

Hangsúlyuk mindig az utolsó szótagra esik, amit többes számban természetesen nem kell jelölni. A hangsúly többes számban is az o-n van:

acción (cselekedet) – acciones (cselekedetek)
estación (állomás) – estaciones (állomások)
intención (szándék) – intenciones (szándékok)
habitación (szoba) – habitaciones (szobák)
solución (megoldás) – soluciones (megoldások)

Kijelentő mód jelen időben a következő esetekben:

Az estar ige hangsúlya majdnem minden személyben rendhagyó, valamikor jelölni kell, valamikor nem: estoy, estás, está; (estamos, estáis), están.

T/2-ben jelölni kell a hangsúlyt a ragon: cantáis, coméis, vivís. Kivéve néhány rendhagyó igét: dais, sois, vais.

A különböző igeidők igealakjaiban a hangsúly sokszor eltér a szabályostól. Ezekkel a különböző igeidők képzésének tárgyalásakor foglalkozunk majd külön.

Felszólító módban az igealak végére névmások kerülhetnek, azzal egybe írva. Ez a hangsúly jelölését is érinti. Ezzel bővebben a felszólító módnál foglalkozunk majd.

Egyéb esetek:

A szóvégi -io vagy -ia alapesetben hangsúlytalan, ilyenkor nem kell jelölni a hangsúlyt:

academia (akadémia)
dormitorio (hálószoba)
Francia (Franciaország)

Ha az i hangsúlyos az -io, -ia végződésben, akkor ékezni kell:

frío (hideg)
vacío / vacía (üres)
tío (nagybácsi)
tía (nagynéni)
alegría (öröm)
día (nap)
energía (energia)
sandía (görögdinnye)

Egy szótagú szópárok:

Két azonos alakú szó közül az egyik hangsúlyos a mondatban, a másik hangsúlytalan:

mi (az én … -m); (elöljárószó után álló névmási alak)
tu (a te … -d); (te)
te (téged, neked); (tea)
el (a, az – névelő); él (ő – hímnemben)
se (magát); (tudom / legyen)
si (ha); (igen)
mas (de, hanem); más (több)
de (elöljárószó); (adjon)

Ezeket úgy tudjuk megjegyezni, ha arra gondolunk, hogy egy mondatban a két szó közül melyik szokott hangsúlyos lenni. Például, a mi coche, tu casa kifejezésekben a mi és a tu után álló főnevekre kerül a hangsúly. A mi és a tu a névelőkhöz hasonlóan viselkednek, a névelő pedig nem szokott hangsúlyos lenni, ezért az el szón sincs ékezet. Ugyancsak nem hangsúlyosak az igék elé kerülő tárgyesetű, részes esetű és visszaható névmások sem (te és se), ezeket alapból is hangsúlytalan névmási alakoknak nevezik. Az elöljárószók sem hangsúlyosak, hiszen nem azok állnak mondanivalónk középpontjában, hanem a szó, amely előtt állnak. Azt pedig könnyű felismerni, hogy a magyar „ha” szócska nem szokott hangsúlyos lenni, így a spanyol megfelelője sem lesz az (si), míg ha valakinek igennel válaszolunk, azt hangsúlyosan is ejtjük, ezért lesz a ékezetes.

Kérdőszók és kötőszók:

Kérdőszóként ékezetet használunk, kötőszóként nincs ékezet. Hiszen a kérdőszók hangsúlyosak is, mondanivalónk szempontjából fontosak, így hangsúlyosan is ejtjük őket. Mivel valamit meg akarunk tudni, így mondanivalónk szempontjából a kérdőszó fontos, ez a hangsúlyos ejtést is szükségessé teszi. A kötőszók pedig mellékmondatot vezetnek be, ezek kevésbé hangsúlyosak, a hangsúly a főmondaton van:

¿dónde? – hol?   donde – ahol
¿quién? – ki?   quien – aki
¿qué? – mi?    que – ami
¿cómo? – hogyan?   como – ahogy
¿cuándo? – mikor?    cuando – amikor
¿cuánto? – hány?    cuanto – ahány
¿cuál? – melyik?   cual – amelyik

¿Dónde vive Juan? – No sé donde vive Juan.
¿Cómo se llama este señor? – Dígame como se llama él.

Az ékezet nélküli que jelentése az is lehet, hogy „hogy”.

Megjegyzés

Régebben az este, esta, ese, esa, aquel, aquella névmások ékezetet kaptak, ha önállóan (főnév nélkül) álltak. 1999 óta ez a szabály már nem él. Tehát sosem kapnak ékezetet ezek a névmások.
Régebben ékezetet kapott a son (hang) szó, szemben a son (vannak) szóval. Ma már egyiken sincs ékezet.
A solo „csak” értelemben ékezetet kapott régen az első o-ra, és „egyedül” jelentésben nem volt ékezet. Ma már egyik értelemben használva sincs ékezet.

Feladat – ejercicio

Pótoljuk a hiányzó magánhangzókat! Ha kell, ékezettel jelöljük rajtuk a hangsúlyt!

1. ¿C_mo _st_ usted? – Muy bi_n, gr_cias.
2. ¿Hay alg_n libro de _ste tema? – No hay ning_no.
3. ¿D_nde _st_ m_ coche? – Yo no s_ d_nde _st_ t_ coche.
4. _l s_ lava s_ tiene tiempo.
5. ¿Qui_res venir a m_? ¿S_ o no?
6. Est_ habitaci_n est_ c_modo.
7. M_ t_o es m_s alto qu_ t_ t_a.
8. _ste muchacho es franc_s, _sta muchacha es franc_sa.
9. _l español no es d_f_cil, m_s es f_cil.
10. ¿D_nde _st_s t_?
11. _st_s ciud_des s_n gr_ndes.
12. Ten_mos muchos l_bros. Vos_tros tambi_n ten_is muchos l_bros.
13. ¿Qu_ es _sto? Es un l_piz.
14. Los arm_rios est_n detr_s.
15. La lecci_n es d_f_cil.
16. Las lecci_nes son f_ciles.

A feladat megoldókulcsa

Linkek a spanyol hangsúly témához:

El Mexicano: A spanyol hangsúly

El Mexicano: A hangsúly leleplezi a titkokat

Egyéb forrás:

Kertész Judit: Rendszeres spanyol nyelvtan, Aula Kiadó, 2001.

A hangsúly más nyelvben:

A hangsúly a németben.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.