Passato prossimo
(Közelmúlt)
Az olaszban több múlt idő is létezik, míg a magyarban csak egy van. A passato prossimo az egyik olasz múlt idő neve. Szó szerint azt jelenti, hogy „közelmúlt” (passato = múlt, prossimo = közeli). Ez az elnevezés félrevezető, mert nem csak a közeli, hanem a távolabbi múltban megtörtént események, történések kifejezésére is használják: Mio fratello è nato nel 1992 – A testvérem 1992-ben született. Questo bambino è nato ieri – Ez a gyerek tegnap született.
A passato prossimo képzése:
Passato prossimo igeidőben az essere vagy avere igét ragozzuk jelen időben, ezután jön a főige befejezett melléknévi igeneve (olaszul: participio passato, képzését lásd lejjebb):
avere/essere jelen időben + participio passato
Az összes tárgyas ige, valamint egyes tárgyatlan igék mindig az avere-vel képzik a passato prossimo-t, míg a mozgást, állapotváltozást kifejező tárgyatlan igék, valamint a visszaható igék az essere-vel. Hogy mikor melyik segédigét használjuk, arról bővebben az Avere vagy essere című bejegyzésben lehet olvasni.
Ha a segédige az essere, a participio passato nemben és számban egyezik az alannyal. Ha a segédige az avere, nem kell a participio passato-t egyeztetni az alannyal. Viszont a tárggyal egyeztetni kell, ha megelőzi a mondatban az igét.
Példák a ragozásra:
parlare (beszélni) |
andare (menni) |
ho parlato (beszéltem) hai parlato (beszéltél) ha parlato (beszélt) |
sono andato / sono andata sei andato / sei andata è andato / è andata |
abbiamo parlato (beszéltünk) avete parlato (beszéltetek) hanno parlato (beszéltek) |
siamo andati / siamo andate siete andati / siete andate sono andati / sono andate |
–
A passato prossimo használata
Akkor használjuk, ha megállapítjuk valamiről, hogy a múltban megtörtént. Használhatjuk egymást követő események elbeszélésére is:
Mi sono alzato. Poi sono andato alla camera da bagno, mi sono lavato, e ho fatto colazione.
(Felkeltem. Aztán a fürdőszobába mentem, megmosakodtam, majd megreggeliztem.)
Nem használhatjuk viszont a múltban többször megtörtént események kifejezésére, a múlt adott időpontjában folyamatban lévő esemény kifejezésére, háttérkörülmény kifejezésére, vagy párhuzamosan folyó cselekvések kifejezésére. Ezeket az imperfettóval kell mondanunk. Módbeli segédigék mellett csak akkor használunk passato prossimót, ha a vele kifejezett cselekvés egyértelműen megtörtént.
Az imperfetto és a passato prossimo használata közötti különbségről az Imperfetto cím alatt lehet olvasni.
–
A participio passato képzése
Bővebben: Participio passato
A participio passato (befejezett melléknévi igenév) az összetett igeidők részét képezi a essere vagy az avere ige mellett.
Képzésekor a főnévi igenév -are végződése helyébe -ato, -ere végződése helyébe -uto, -ire végződése helyébe -ito végződés kerül:
-are | -ere | -ire |
-ato | -uto | -ito |
Például:
amare | vendere | finire |
amato | venduto | finito |
Sok ige rendhagyóan képzi a participio passato alakját, ezeket meg kell tanulni. Pl. fare – fatto; scrivere – scritto; leggere – letto; vedere – visto; venire – venuto; prendere – preso.
–
Feladat gyakorláshoz:
Avere vagy essere? Csoportosítsd az igéket segédigéjük szerint!
–
Forrás:
T. Marin, S. Magnelli: Nuovo progetto italiano 1, Edilingua, 2006.
One World Italiano – Passato prossimo
Hasonló igeidő más nyelvekben:
Közeli rokon nyelvek: A francia passé composé vagy a spanyol pretérito perfecto compuesto közel áll az olasz passato prossimo alakhoz, de a spanyol igeidő képzése és használata több tekintetben is eltér.
Távolabbi rokon nyelvek: Az angol present perfect, a német Perfekt vagy a holland voltooid tegenwoordige tijd is mutat hasonlóságokat a fent tárgyalt olasz igeidővel.
szeptember 29, 2022
Dino FrancescoÜdv! Nem értem:
Ha a segédige az essere, a participio passato nemben és számban egyezik az alannyal.
ugyanakkor a
A participio passato képzése fejezetben nincs nem és szám szerinti képzés
szeptember 29, 2022
Bodnár Tamás, webnyelvA képzésnél a participio passato alapalakjának a képzését mutatjuk be. Ennek a végén van szó arról, hogy ez -o végű melléknévként viselkedik, ami azt jelenti, hogy nemben és számban egyeztetni kell azzal a szóval, amelyre vonatkozik. Általában nem szokás úgy bemutatni, hogy pl. az -are végű igék participio passato alakja -ato, -ata, -ati, -ate, lesz, hanem csak az -ato végződéssel mutatják be. De ha Önnek ez a megközelítés a szimpatikusabb, így is fel lehet fogni.
szeptember 29, 2022
Dino FrancescoKöszönöm! Csak matekosként tényleg nem értettem. Az bemutatott participio passato képzés az e.sz. e.sz. -re vonatkozó példa.
Tipikus példája annak, hogy különböző nyelvek különböző logika szerint épülnek fel, és nem mindig lehet megfeleltetni még a nyelvtani funkciókat, fogalmakat sem.
A befejezett melléknévi igenévnek a magyarban nincs értelme egyes vagy többes számról vagy személyekről beszélni, viszont a passato prossimo használatakor az olaszban a participio passato-val egyeztetni kell (bizonyos esetekben).
Még egyszer köszi.