A német főnévragozás

A német főnévragozás azt jelenti, hogy a főnév alakja (illetve gyakrabban csak az előtte álló névelő vagy névelőszerűség), ha mondatba kerül, megváltozhat. A magyarban is van ilyen, pl. az „asztal” szó megváltozik, ha betesszük egy mondatba. Pl. Látom az asztalt; Az asztalnak a színe. A szavaknak ezeknek a változataira mondjuk, hogy valamilyen esetben van. A német főnévnek (és melléknévnek is) négy esete van: alanyeset (Nominativ), tárgyeset (Akkusativ), részes eset (Dativ) és birtokos eset (Genitiv). A ragozási táblázatokban is ebben a sorrendben szerepelnek az esetek, de egyes nyelvtankönyvek a birtokos esetet a részes eset előtt szerepeltetik. A német főnévnek van továbbá neme: hímnem, nőnem, semleges nem, és száma: egyes szám – Singular vagy Einzahl, többes szám – Plural vagy Mehrzahl. A főnév esete, neme és száma mind befolyásolják a ragozását.

A főnév nemét, számát, esetét általában nem is maga a főnév, hanem a főnév előtt álló névelő vagy egyéb determináns jelöli (pl. der Vater, dieser Vater, die Mutter, meine Mutter). A főnév maga esetragokat ritkán kap. Ilyen esetrag a hímnemű és semleges nemű főnevek birtokos esetének -(e)s ragja (pl. des Vaters) és a többes szám részes esetének -n ragja (pl. den Vätern), az ún. erős főnevek esetében.

A főnév előtt állhat háromalakú determináns (pl. der, die, das; dieser, diese, dieses; jener, jene, jenes), kétalakú determináns (ein, eine, ein; kein, keine, kein; mein, meine, mein), melyek utalnak a főnév nemére, számára és esetére. Állhat a főnév előtt ettől eltérő szó is, vagy melléknév, esetleg semmi nem áll előtte. Főnévragozás során tehát elsősorban ezeket a főnév előtt álló szavakat ragozzuk, magukat a főneveket csak ritkábban. A háromalakú determinánsoknak alanyeset egyes számban három alakjuk van, ragozásuk megegyezik a határozott névelő (der, die, das) ragozásával. A kétalakú determinánsoknak alanyeset egyes számban két alakjuk van, mert a hímnem és semleges nem alakja megegyezik, ide tartozik a határozatlan névelő (ein, eine, ein), a kein és a jelzői birtokos névmások. A határozott  és határozatlan névelő ragozását lásd itt, a kein ragozását pedig itt. Előfordulhat, hogy a főnév előtt nem áll semmilyen szó, amit ragozni lehetne (főleg tulajdonnevek előtt), ilyenkor elsősorban a főnév mondatbeli helye alapján lehet kikövetkeztetni, milyen esetben van.

—————— o ——————-

A német főnévragozás csoportjai:

erős ragozású  főnevek (ebből van a legtöbb, ezekkel ismerkedik meg legelőször a nyelvtanuló) (bővebben lásd lejjebb!)

gyenge ragozású főnevek (hímnemű főnevek, -(e)n ragot kapnak mindig) (bővebben lásd itt!)

rendhagyó ragozású főnevek (birtokos esetben -ns végződést kapnak; ill. még a Herr főnév) (bővebben itt!)

Valamint, külön kategóriát alkotnak:

főnévvé vált melléknevek (bővebben lásd itt!)

–
Megkülönböztetik még a vegyes ragozású hímnemű és a vegyes ragozású semleges nemű főneveket a nyelvtanok, de erre szerintem nincs szükség – a lentiekből kiderül, miért.

———————–

ERŐS RAGOZÁSÚ FŐNEVEK

Ezekből a főnevekből van a legtöbb, ezek tekinthetők szabályos főneveknek. Az ettől való eltérésre kell nyelvtanulás során különösen odafigyelni.

Az erős főnevek sajátosságai:

• hímnem és semleges nem egyes szám birtokos esetben -(e)s végződést kapnak,
  pl. des Vaters, des Kindes (az apának a…, a gyereknek a…)
• többes szám részes esetben -(e)n végződést kapnak,
  pl. den Vätern, den Müttern, den Kindern
  Kivéve: a többes számban -s végű főnevek, és a többes számban eleve -n végződésű főnevek:
  die Autos (az autók) → den Autos (az autóknak); die Frauen (hölgyek) → den Frauen (a hölgyeknek)
• Többes számukat többféleképpen képzik. (A főnév többes számáról bővebben itt lehet olvasni.)

———————————————–

VEGYES RAGOZÁSÚ HÍMNEMŰ ÉS VEGYES RAGOZÁSÚ SEMLEGES NEMŰ FŐNEVEK

Nyelvtanítási szempontból nem tartom célszerűnek megkülönböztetni a német főnévragozás ezen csoportját. Csak bonyolultabbá, átláthatatlanabbá teszi az egészet, és elriasztja a nyelvtanulót! Egyszerűen elég annyit megjegyezni, hogy azok a főnevek, melyek többes számban -(e)n vagy -(e)s végűek (pl. die Professoren, die Autos), nem kapnak többes részes esetben plusz -n ragot. Ha ezt a szabályt tudjuk, elfelejthetjük a hímnemű és semleges nemű vegyes ragozás fogalmát.

Pl. Ich gebe den Professoren einen Brief. Ich spreche von den Autos.

Érdekesség ráérő emberek és ínyencek számára:
Hogy mindenki megnyugodjon, íme néhány főnév, melyek többes számban -s, -n vagy -en végűek, és ezért többes datívban nem kapnak még egy -n ragot pluszban:

das Auto, -s, -s; der Professor, -s, -en; der Staat, -es, -en; das Ohr, -es, -en; das Bett, -es, -en

A vegyes ragozás egyébként arról szólna, hogy a főnév egyes számban erős, többes számban gyenge ragokat kap. Ez azonban kizárólag a többes részes esetre van külön kihatással. Egyébként még pontatlan is a csoportosítás, mert pl. a das Mädchen főnevet (és általában a -chen végű főneveket) és a das Auto főnevet az erős ragozású főnevek közé sorolják, pedig ezek ragozása is az állítólagos vegyes ragozás szabályait követi, vagyis többes szám minden esetében egységes az alakjuk. Továbbá, ennyi erővel a nőnemű főnevek körében is meg lehetne különböztetni vegyes ragozást, amibe pl. a die Schwester, -n; die Gefahr, -en szavak tartoznának, hiszen többes számban ezek ragozása is egységes. Mégsem különböztetik meg nőnemben ezt a ragozási típust – szerencsére.

Inkább csak nyelvészeti szempontból érdekes, hogy megfogalmazható a főneveknek egy olyan csoportja, ahol egyes számban erősek a ragok, többes számban pedig a főnevek többségétől eltérően teljesen egységesek, és ez alapján se nem erős, se nem gyenge, hanem vegyes főnevekről beszélhetünk. A német nyelv megtanulásában nem segít, ha megkülönböztetjük ezt a csoportot és külön fejben kell tartanunk olyan főneveket is, melyek ide tartoznak, ez inkább csak nehézséget okoz. Egyszerűbb minden főnévnek megtanulni a többes számát, és hogy a többes számban -s és -n végű főnevek nem kapnak külön ragot többes részes esetben.

————————————

Felhasznált irodalom:

Karácsony Lajos, dr. Tálasi Istvánné: Német nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.

Link:

UdoKlinger.de – Deklination von Nomen – A német főnévragozás bemutatása németül