2019 tavasz

Az elmúlt kb. egy évben kicsit kevesebb időm jutott a Webnyelv szerkesztésére. Úgy néz ki, 2019 tavasz egy kis lendületet hozott, júniusban újra több időm lett az oldallal foglalkozni.

Német esetek, és a német alanyeset

Ahogy a kezdetektől felrakosgattam a bejegyzéseimet az oldalra, már az elején feltűnt valami. A bejegyzések mindig arról szóltak, ami éppen foglalkoztatott, vagy amit éppen érdekesnek találtam. Például, jónak láttam összefoglalni, mikor milyen nemű a német főnév. Vagy, a KATI szórend összefoglalásához támadt éppen kedvem. Gondoltam, ezek úgyis sok embert érdekelnek. Nincs tehát különösebb logika abban, hogy mit teszek fel ide, mit nem. Úgy jön minden, ahogy éppen kedvem van. Tehát, ha valaki odatéved az egyik bejegyzésemhez, nem feltétlen fogja megtalálni azt is az oldalon, ami elengedhetetlen előismeret lenne ahhoz, hogy azt megértse. Például, írogatok arról, mikor hogyan változik a névelő tárgyesetben, részes esetben, hogyan kell ragozni a főneveket, mellékneveket az egyes esetekben, de arról nem írok, hogy mi az az alanyeset, tárgyeset, részes eset, stb. Ez már az oldal szerkesztésének az elején is feltűnt nekem.
Az elmúlt pár évben készítettem néhány német nyelvleckés videót a Youtube-ra. Az első leckét teljesen az alapoktól kezdem, a második lecke pedig erre épül, ennek a folytatása. Gondolkodtam, mi lehetne a harmadik lecke. Arra gondoltam, lehetne szó esetleg a tárgyesetről, hogy mi is az tulajdonképpen, hogyan van a magyarban, és hogyan van a németben, valamint hol tér el a két nyelvben. A videóból még nincs semmi, de innen jött az ötlet, hogy ide az oldalra is készítsek ismertetőt a német esetekről. Hiszen lehet valaki olyan kezdő is a nyelvben, aki nem tudja, mi az az eset, ezt is el kellene magyarázni. Ezért kb. fél éve nekiálltam írni egy magyarázatot arról, mi az az eset. Ez most lett kész. A eset fogalmának tisztázása után az alanyesetről is ejtek pár szót. Már régebben is feltűnt nekem, milyen fura az a sein ige, hogy a bővítmény is alanyesetben van utána, pedig egyébként nem tanítanak arról semmit, hogy egy igének alanyeset is lehet a vonzata. A heißen igével is ugyanez a helyzet, az ráadásul el is tér a magyartól, mert a magyar megfelelőjében nem alanyesetet használunk mellette. Tanultam anno természetesen az ún. kopulatív igékről, és ezeknek mind utánanéztem, hogy nyelvtanilag is alanyesetet vonzanak a németben. Találtam is egy weboldalt, ahol ezt tárgyalják. Ezen kicsit meg is lepődtem, hiszen ilyesmikkel nem szokták a nyelvtanulókat terhelni, nem gyűjtik össze számukra az alanyesetet vonzó igéket. Viszont azért jó tisztázni ezt is.
Ahogy utólag átolvastam a magyarázatot, amit írtam, vannak kétségeim, mennyire lett ez érthető. (Bár a bejegyzést Facebookon megosztva sok lájkot kapott.) Nem tudni, hogy aki az oldalra téved, milyen előismeretekkel rendelkezik. Talán az igevonzat fogalma is új neki. Ettől még remélem, érthető lett a magyarázat. Nem is tudom, szükség van-e arra, hogy ebbe ilyen részletesen belemenjünk. Nekem talán soha senki nem magyarázta, mi az az eset, nyilvánvaló volt számomra. Amikor tanultuk a tárgyesetet németből, rögtön értettem, hogy mi az, és mások is értették. Utána már a részes esetnél sem volt kérdés az, hogy mi az az eset. Ettől még előfordulhat, hogy valaki nagyon speciális helyzetben tanulja a németet, és ezért ezek a fogalmak nem tisztulnak le neki az elején, vagy valamiért összezavarodik, és nem érti ezeket. Talán nekik segíteni fog a bejegyzésem a német esetekről.
Számomra kétséges, kinek lehet hasznos az egész bejegyzés. Az alapoktól kezdem, az eset fogalmától, majd az alanyesetet fejtem ki, de itt belemegyek a kezdőket még nem érdeklő bleiben, scheinen, werden igékbe is. Igazán eklektikus a műfaj, minden van benne, az elején a kezdőkhöz szól, majd átmegy tudományos nyelvészeti értekezésbe. Na, mindegy, valamire majd csak jó lesz ez is.
Tervben van, hogy az esetekről szóló bevezető és az alanyeset után majd a többi esetről is írjak. Jó összefoglalni a német tárgyesetet, hogy hogyan is képezzük azt, és hogy mikor kell használni a magyarral azonos jelentésben, mikor máshogy. Nem tudom még, egyetlen bejegyzésben írjak-e majd a tárgyesetről, részes esetről és birtokos esetről, vagy három különböző bejegyzésben. Majd elválik.

Egy kis lovári nyelv

Egy ismerősömnek nyelvvizsgára lenne majd szüksége, és az angol mellé a lovári nyelvet választotta. Tudja, hogy foglalkozom nyelvekkel. Már korábban is kérdezte tőlem, nem tudnék-e neki ebben a nyelvben segíteni, de hát lovárival sosem foglalkoztam. Most újra kérdezte, engem meg elkezdett foglalkoztatni, milyen is lehet ez a nyelv. Próbáltam a neten utánanézni, de feltűnően keveset találtam ehhez a nyelvhez. Az ismerősöm problémája is azzal kezdődött, hogy a neten nem sok mindent talált, még a Google fordítójában sem szerepel ez a nyelv. Nem hagyott nyugodni a dolog, így abból a kevésből, amit a neten találtam, nekiláttam összegyűjteni a főnév nemével kapcsolatban mindent, amit csak lehet. Ebből meg is született a lovári főnév neméről szóló bejegyzés egy nap alatt. Manapság talán viszonylag sokan választják ezt a nyelvet azok, akiknek nyelvvizsgára van szükségük, mert elterjedt, hogy könnyebb nyelv, mint a többi. Talán nekik is segítség lehet ez a kis összefoglalóm a főnév neméről. Készítettem teszteket is a Learningapps oldalon, hadd gyakorolhasson, akinek ahhoz van kedve. Jó lenne még legalább néhány bejegyzést írni ehhez a nyelvhez. Így akik elkezdik tanulni ezt a nyelvet, innen is kaphatnának egy kis segítséget. A következő téma a főnév többes száma lesz majd, erről még mindenképpen írok bejegyzést. A többi pedig attól függ, mennyire lesz érdeklődés, illetve a lovári nyelvet tanuló ismerősömnek mennyire lesz szüksége segítségre, amihez nekem is el kell mélyednem a lovári nyelv rejtelmeiben.
Korábban már kifejeztem itt a blogban a félelmeimet a fura lelkesedésemről. Hirtelen fellelkesít egy új nyelv, hogy azzal foglalkozzak, pedig az oldalon a már fellelhető nyelvekhez lenne érdemesebb bővíteni a magyarázatokat. Ezért les csupán egy-egy bejegyzés évek óta például a horvát és a finn nyelvről. A katalán nyelvvel kapcsolatos kísértésemnek ellenálltam pár éve. Most a lovárival kapcsolatban ez nem sikerült.

Palindromok

Már évekkel ezelőtt elkezdett foglalkoztatni, hogy a Webnyelvre írjak erről. Időnként szembe jött a neten ilyennel foglalkozó weboldal, és az sem hagyott nyugodni, hogy több nyelvben is meg kéne nézni, hogyan is vannak ezek a visszafele olvasva is azonos, vagy legalábbis értelmes mondatok. Elég sokáig csak ott volt a vázlataim között valami, amin néha szerkesztettem egy kicsit, toldozgattam, mire kész lett: Palindrom – azaz visszafele is értelmes mondat. Nagyon maximalista vagyok általában, erről a témáról is többet akartam írni először, a palindrom készítés rejtelmeibe is be akartam vezetni az Olvasót, ezt végül el is felejtettem, de nem is volt ehhez sok ötletem. Először valami olyasmire gondoltam, hogy nézegessük a szavakat, visszafele olvasva mi jön ki belőlük, mindenképpen készítsük elő az egyetlen betűből álló, tehát visszafele olvasva is azonos szót (a magyarban ez csupán a névelő, de más nyelvekben több ilyen egybetűs szó is akad), és ebből … De hogy mihez kezdjünk ebből, arról fogalmam sincs. A lényeg, foglalkoztatott, hogy sok nyelvben is alkothatók ilyen visszafele is értelmes mondatok, így feltétlen írni akartam egy bejegyzést a palindromokról úgy, hogy több nyelvre is kitérek. A vége az lett, hogy mindegyik nyelvhez összeollóztam a netről a számomra érdekes, szerintem mások számára is könnyen értelmezhető palindromokat. Régen feltűnt, hogy az olasz ne visszafele olvasva kiadja az azonos jelentésű francia en szót, ugyanígy a francia le az azonos jelentésű spanyol el szót. Így aztán elkezdtem foglalkozni a nyelvek közötti palindromokkal, ezekből is került fel néhány, bár hosszasabb keresgéléssel biztos többet is sikerült volna találni.
Régóta foglalkoztatott az is, hogy a zenében előfordul-e az olyan dallam, amit visszafele lejátszva is az eredetit kapjuk vissza. A jó öreg Enterprise számítógéppel foglalkozó fórumban (erről korábban írtam) a zeneszerkesztés kapcsán fel is vetettem ezt mellékesen, és valaki belinkelte J. S. Bach rák kánonját, ami meg is tetszett. Valaki másnak a fórumon, aki szintén zenél, az volt a véleménye erről, hogy ez egy eléggé leegyszerűsített, matematikai szabályokra épülő zene, a zenétől pedig ennél többet várna. Lehet ebben valami, de én például nem hiszem, hogy tudnék ilyen zenét írni, szóval mindenképpen elismerésre méltó. Így aztán rákerestem erre a zenére újra és ezt is belinkeltem a palindromról szóló bejegyzés végére. Közben belebotlottam Haydn 47. szimfóniájába is, így ez sem maradt ki a bejegyzésből. Ha jól emlékszem, a francia Wikipédián találtam még pár dolgot, palindromok a dátumban, az óránál, a matematikai műveletekben… egy csont, amit alaposan le lehet rágni. Ugyanakkor sejtem, hogy ennek az egésznek semmi értelme nincs a gyakorlatban, csak jól el lehet szórakozni vele, az emberek érdekesnek találhatják.

A híres, latin palindrom a Heavy on the Magick című játékprogramban

A Sator-amulettel kapcsolatos latin palindrommal évtizedekkel ezelőtt is találkoztam, csak akkor nem tudtam, hogy ezt palindromnak nevezik. Valószínűleg nem sokan ismerik az 1986-ban megjelent Heavy on the Magick című játékprogramot, melyet akkor Spectrum számítógépre adtak ki. Ebben is megtalálható az a négyzet alakba helyezett palindrom egy terem falára függesztve. A játékban termek között kell mászkálnunk, ellenséges lényekkel megküzdenünk, ajtókat kulcsszavakkal kinyitnunk. Az ajtók kulcsszavát persze nem olyan könnyű megfejteni. Az egyik ajtó kulcsszava az említett latin palindrom betűiből rakható össze, nem is olyan könnyen.

Angol, angol, angol – apró részletek feszegetése

Angol to és -ing – mikor melyiket kell használni? Őszintén bevallom, angoltanárként is egyszer már az őrületbe kergettek azok az igék, melyek után to és -ing is használható, de kicsit más jelentéssel. A remember-nek még nagyon örültem, érthető volt. A regret-et is valahogy begyömöszöltem az agyamba. A stop kifejezetten üdítő volt számomra, mert logikusnak is találom a használatát. Amikor a try-hoz értem, már kezdett elegem lenni. És mikor kiderült, hogy még a forget is ott van, betelt a pohár és ezt már be sem írtam az ezzel foglalkozó bejegyzésbe, amit aztán teljesen el is felejtettem. Teltek, múltak az évek, és egyszer csak 2019 tavaszán valaki írt egy kommentet, hogy sehol nem találja azt a fránya forget igét. Megnéztem, tényleg nem volt ott. A sok év alatt viszont feldolgoztam azt a traumát, ami anno a forget kapcsán ért, így teljesen higgadtan utánanéztem, jól emlékszem-e, mi a helyzet azzal az igével, mert emlékezetből mégsem akarok csak úgy odavakarni valamit a virtuális papírra. Így hát, ami késik, nem múlik, még két linket is tettem a bejegyzésbe, ahol az érdeklődők angolul is utánaolvashatnak a forget használatának – ha nem felejtik el. Ha már ennél a bejegyzésnél jártam, kicsit szépítettem a bejegyzésen, az alcímeket szépen kiemeltem, és a magyar jelentését is odaírtam mindegyik ige mellé, valamint a példamondatok fordítását is. Rejtély számomra, miért kellett az alcímeken szépíteni, miért nem voltak alapból szépek. A weboldalt többször átoperáltuk, változtatgattunk a külsején, új sablonok kerültek fel, ami a bejegyzések esztétikájának a levesébe úgy látszik, beleköpött. Bonyolult dolog a weboldalszerkesztés, de nem adjuk fel!

Az angol folyamatos múlt időről szóló bejegyzésbe feladatokat tettem. Az ötlet onnan jött, hogy a tanulóimnak gyakran írok házi feladatként mondatokat, hogy fordítsák le angolra. Mivel a folyamatos múlt időt elég sokat kell gyakorolni, elég sok mondat összegyűlt hozzá. Innen jött a gondolat, hogy akkor már ezeket össze is gyűjthetem és betehetem a bejegyzés végére. Ezt gyorsan meg is tettem. Ha már ott jártam, kicsit máshol is pofozgattam a bejegyzésen, esztétikai szempontból is. Láttam, hogy kicsit röviden intéztem el a magyarázatot, mikor kell használni a folyamatos múlt időt, így ezt is kibővítettem. Még mindig kutatom, hogy hogyan lehet a legérthetőbben elmagyarázni ezt azoknak, akik még soha nem hallottak róla. Vida Enikővel a francia imparfait (folyamatos múlt) kapcsán is előjött már korábban a téma. Egy korábbi blogbejegyzésemben erről írtam is, ez már két éve is lehetett – hogy repül az idő!

Az angol melléknévfokozás pofonegyszerű, mégis egyszer már a falat vakartam miatta. Elsőre megtanultuk, hogy a rövid melléknevek végére -er, -est kerül (pl. small, smaller, smallest), a hosszú melléknevek elé more, most (pl. interesting, more interesting, most interesting). Jaj, de egyszerű! – gondolja mindenki, amíg elő nem kerülnek a se nem hosszú, se nem rövid melléknevek. (Ezek kétszótagúak.) Bezzeg a németben és sok más nyelvben csak egyféleképpen lehet a mellékneveket fokozni, az mennyivel egyszerűbb! Igazából az angol sem bonyolultabb, csak a nyelvkönyvek és az ezzel foglalkozó weboldalak mind máshogy írják le (már ha belemennek egyáltalán ebbe a kérdésbe), és kicsit túl is bonyolítják. Egy könyvben azt olvastam, hogy a kétszótagú véghangsúlyos melléknevek -er, -est végződést kapnak, erre csak a polite (udvarias) melléknevet hozta példaként, aztán máshonnan kiderült, hogy a polite így is jó (-er, -est végződésekkel) és úgy is (more, most szócskákkal). Tehát a véghangsúlyos kétszótagú melléknevekre vonatkozó szabályt el is felejthetjük, vaklárma volt. No, aztán nézegettem a neten különböző angol nyelvű oldalakat erről a témáról. Több weboldal is felsorolta a kétszótagú mellékneveknél az -y, -ow, -le, -er végződést, hogy ezek -er, -est végződésekkel fokozhatók. Az -ow végződésűre mindenhol csak az egy szál narrow példáját hozták, ugyanakkor pár sorral lejjebb már azok között a melléknevek között is feltüntették, melyek mindkét módon fokozhatók. Így az -ow végződést is elfelejthetjük. Hozták aztán a -le végűekre egy szál példaként a simple, az -er végűekre az egy szál clever melléknevet, de aztán ezekről is kiderült, hogy így is fokozhatók és úgy is. Lényegében semmi nem maradt a bonyolult szabályból, elfelejthetjük a véghangsúlyos melléknevek szabályát és az -ow, -le, -er végű mellékneveket is, mert mindenhogy jók. Egyedül az -y végűek maradnak, melyekről mindenhol egybehangzóan azt olvastam, hogy csakis -er, -est végződésekkel fokozhatók (pl. easy – easier – easiest). Igaz, mire eddig eljutottam, elkezdtem kételkedni, hogy esetleg nem létezik-e még a more easy, most easy is, bár még sosem hallottam ezekről, de ezek után sose tudni. Meg is kérdeztem egy angol anyanyelvű ismerősömet, mit gondol erről, és itt jön az óriási meglepetés! Tényleg létezik more happy, more easy, more heavy is! Bár megjegyezte, ezek kicsit furcsán hangzanak, de azért használhatók. Tehát mégis jobb az easier, happier, heavier. Összességében egyedül csak az -y végű kétszótagú melléknevekről kell megemlékezni, amelyeknél marad az -er, -est végződés annak ellenére, hogy nem egyszótagúak.
Régebben egy másik angol anyanyelvű ismerősömmel is előjött a téma. Ő azt mondta, hogy a more, most szinte mindig használható. Ahol kétséges, hogy hogyan kell mondani, ott a more, most biztos, hogy jó lesz. A modest (szerény) melléknév is nyugtalanított anno, hiszen nem túl hosszú, lehetne -er, -est végződésekkel fokozni, de hogyan mutatna már a modestest végén a két est? Ilyen alak nincs is, erről is angol anyanyelvű ismerősöm homályosított fel, eddig sehol nem olvastam erről a melléknévről. Most meg felmerült bennem, hogy ha lehet happier, happiest, akkor mi a helyzet az unhappy-vel? Nem az lenne logikus, ha a happy mintájára fokozódna? De ott az a fránya un- szótag, amitől már – akárhogy számoljuk – háromszótagú lesz, tehát megy a másik csoportba. Kiderült, itt is felesleges volt aggódni, angol anyanyelvű ismerősöm szerint mindkét megoldás jó, és a Google mindkét kifejezésre nagyságrendileg kb. ugyanannyi találatot dob ki. Szóval lehet unhappier és more unhappy is. A Wordreference fórum tanúsága alapján másoknak is fejtörést okozott, hogyan kell fokozni az unhappy, untidy mellékneveket.
Régebben felfigyeltem szövegekben a northernmost, southernmost szavakra, persze egyből értettem a jelentésüket, de szerkezetükben újak voltak. Utánanéztem hát az égtájakból képzett melléknevek fokozásának, így aztán ezeket is betettem a bejegyzésbe már az elején.
Egy német nyelvtan említi a hiányos fokozású mellékneveket, mint például belső – legbelső, alsó – legalsó. Ezeknek nincs középfoka. Németül persze ott voltak a megfelelőik, de nem hagyott nyugodni, angolul hogyan lehetnek. Ezeknek is utánanéztem és betettem a bejegyzésbe. Valószínűleg sokaknak ismerősen hangzanak pl. az innermost, undermost szavak, de eddig ezeket, mint rendhagyó fokozású mellékneveket külön kigyűjtve még nem nagyon láttam.