2019-2020 tél

2019 2020 tél

Idén télen az időjárás volt 0 alatt és 0 fölött is, de hó nem nagyon volt. Ez nem igazán befolyásolta a Webnyelv bővítését. Bár ha nagyon meleg lett volna, valószínű kevesebbet foglalkozom az oldallal. De télen erre nem sok esély van, legalábbis jól megszokott mérsékelt éghajlati övünkben.

A határozott névelőről: Névelő – a nyelvek sokszínűségének tükrében

Szokásos lelkesedésemnek köszönhetően belevágtam néhány új bejegyzésbe, melyek eléggé terjedelmesnek ígérkeznek. A terjedelem sok munkával is jár, amire az elején még nem gondolok. Utána kell nézni ennek-annak, ha rendesen le akarom írni a témát. Így hát lett egy-két félkész bejegyzés. A névelővel is elvoltam egy darabig, mire készen lett. Ezt a bejegyzést az ihlette, hogy Facebookon találtam egy képet, amely viccesen szemlélteti négy nyelvben a határozott névelőt, az ordibáló olaszokkal és franciákkal, egy töprengő némettel, alatta a névelő több mint tíz alakja a négy esetben, mellette pedig az egy szál the angolul.
A kutakodás közben nagy meglepetés ért: kiderült, hogy a svédben a könyv szó nem semleges nemű. Valamiért sokáig meg voltam arról győződve, hogy semleges, talán a német alapján. Azonban három különböző forrásban is közös neműként láttam a szót. Pár éve beszélgettem egy dánul jól tudó ismerősömmel, tőle már tudtam, hogy a dánban nem semleges a könyv. Azonban valamiért azt hittem, hogy ez csak a dánban van így, ez a kis kivétel ebből a szempontból a germán nyelvek között. Erre kiderül, a svéd is az. Vajon a norvéggal mi lehet a helyzet? A bejegyzésbe tehát a svéd névelőhöz végül példának a den störa boken került, és a boken végén véletlen sem t áll.
A bejegyzés írása közben rájöttem, ez olyasmi téma, mint a létige vagy a birtoklást kifejező ige sok nyelvben. Azoknál a posztoknál is leírtam sok nyelven ezeket, itt pedig bemutathatnám sok nyelven a névelőt. Nagy volt a kísértés, hogy még néhány nyelvben bemutassam a névelő alakjait ott, ahol a névelő hat fajtájáról beszélek. A neten sok nyelvben rákerestem a névelőre, így bemutattam a görög és a macedón névelőt is, amit eredetileg nem is terveztem. Lehet, később még alaposan megnézem, hogyan változik a románban a névelő alakja a főnév nemétől ill. egyéb tényezőktől függően, vagy a norvégban, dánban és még ki tudja, milyen nyelvekben, és ezzel is kiegészítem a bejegyzést. El Mexicanóval mostanában a baszk nyelvről is beszélgettünk, ő elég jól ismeri ennek a nyelvek a névelőjét (végartikulusát) is. Igazából tényleg nem mutatna rosszul egy poszt, ahol 20 nyelven be van mutatva a határozott névelő alakja részletesen.
Később a határozatlan névelőről is jó lenne egy cikk. Erről is akartam írni a szóban forgó cikkben, de terjedelmi okokból nem tettem, így is meglehetősen távol áll attól, hogy rövidnek lehessen nevezni.

400 – kerek szám!

A névelőről szóló bejegyzés lett kereken a 400. bejegyzés az oldalon. Ritkán van ilyen kerek „évforduló”, ezt meg kéne ünnepelni. Vagy inkább várjuk meg az 500. bejegyzést, és azt ünnepeljük? Az mégis csak kerekebb még a 400-nál is, hiszen 1000-nek pont a fele. Igaz, 400 pedig 800-nak a fele, tehát a „kerekség”, mint fogalom, nem olyan. Létezik egyáltalán, mint matematikai fogalom, olyan, hogy kerek szám? Eddig nem hallottam róla. Bár lehetne benne valami, hiszen a tízes számrendszerben ott van az a fordulópont, amikor eggyel megnöveljük a szám értékét, és a helyi értékek mind változnak, és egyes helyi érték(ek) visszaáll(nak) nullára. Igaz, ennek túl nagy jelentősége nincs, hiszen ugyanúgy csak eggyel nagyobb a szám a nála eggyel kisebbnél, mint bármely más szám. Csak a mi kis emberi eszköztárunk olyan, hogy valahol be kell tenni ilyen „fordulópontokat” is (mert a számokat nem tudjuk máshogy ábrázolni), aztán ezek kerekségén felbuzdulva az ünneplés jut eszünkbe. Na, ez aztán fantasztikus levezetés volt, szerintem ezzel meg is ünnepeltem a kereken 400. bejegyzést. Kíváncsi vagyok, lesz-e 1000. bejegyzés és mikor. Soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő, de én amondó vagyok, hogy igen, lesz ilyen is. Nagyon érdekelnek a nyelvek és azok kutatása, és hogy leírjam, amit megismertem belőlük. Remélhetőleg lesznek majd új szerkesztőtársak is, mint Kriseff és Latinoloquus az egzotikusabb nyelvekhez. Sose tudni persze, életemben milyen új célokat fogok találni, jelenleg aránylag jól belefér az időmbe az oldal szerkesztése, de ez később változhat. Meggyőződésem szerint a Webnyelv oldal megalkotása és bővítése nem csak egy emberi ötlet, hanem Fentről is támogatják. Ahogy a legelső blogbejegyzésemben is írtam, egy keresztény lelkipásztor javasolta, hogy csináljak egy weboldalt, és abban is biztos vagyok, hogy ő ezt nem véletlen mondta, bár még ő sem tudhatta az elején, hogy ebből mi lesz. Meggyőződésem az is, hogy az életnek nem állóvíznek kell lennie, hanem mindig nyitottnak kell lenni az új dolgokra, a komfortzónánkat is folyamatosan tágítani kell – bár ez a weboldal ebben engem nem kifejezetten segít. De az is lehet, hogy nekem is meg kell tanulnom kicsit nyugton maradnom és hűségesnek maradnom a jól megszokott, hasznos dolgokhoz is, akkor is, ha néha kicsit több pörgésre vágynék.

Egy kicsit vissza a múltba! Olasz múlt idő

A nyáron elkészítettem a francia imparfait használatáról szóló  bejegyzést, amihez most feladatokat az olasz imperfettós bejegyzésből akartam volna akkor lopni. Ekkor láttam, hogy az olasz imperfettós bejegyzésben nincsenek feladatok. Akkor gyorsan írtam oda feladatokat, és ezzel nagy örömmel le is tudtam az egészet. Most, január eleje felé egy olaszos tanulómmal az imperfettóról tanultunk, és neki is ajánlottam az oldalon ezt a bejegyzést. Akkor láttam, hogy a feladatok megvannak ugyan, de megoldókulcs nincs hozzájuk. Ezt meg hogyan felejthettem el? Nem tudom, de gyorsan elkészítettem a megoldókulcsot. Olasz anyanyelvű ismerősömnek is megmutattam. Amivel kicsit meglepett, hogy viccesnek találta a metrò és tassì szavakat, mintha a húszas évekbe mentünk volna vissza. Mármint száz évvel ezelőttre, hiszen kb. egy hete most is a húszas évek kezdődtek. A 2000 után megjelent Progetto Italiano tankönyv is írja még ezt a két szót, pedig ma már nem igazán használják. A dict.cc szótárban is megnéztem, ott nem is szerepelt a metrò szó. Úgy mondják inkább az olaszok, hogy taxi és metropolitana. Abban a sejtésemben is megerősített az olasz ismerősöm, hogy az i miei amici (szó szerint: a barátaim) kifejezést nem használják, inkább csak azt mondják, hogy gli amici (a barátok).

Egy kis latin

Latinoloquusnak lett egy kis szabadideje, és a latin személyes névmásokról írt egy bejegyzést. Kicsit tanakodtunk, hogyan is kellene a névmásokról írni. Javasoltam neki, olyasmi legyen, mint ahogy eddig a többi nyelvnél (pl. német, olasz) is bemutattam a névmásokat.
Rákerestem az Interneten a latin személyes névmásokra. Találtam egy videót, ahol zeneszám formájában, angolul énekelve mutatják be a személyes névmásokat. Ez eléggé vicces, ugyanakkor hasznos is lehet. Beágyaztam ezt a videót a bejegyzés végére. Eléggé profinak tűnik a zenekar, és többféle latin nyelvtani jelenséget is dalba foglaltak. Ez valóban vicces. Egy másik dalukban eléneklik, hogy mikor kell használni az eseteket. A dalokban megfigyelhető, hogy az angol anyanyelvűek latin kiejtése miben más, mint a mienk, van benne némi akcentus. Hosszú é például nincs az angol hangzókészletben, helyette olyan hangot ejtenek, mint ami a day szóban van. Ezek a latin tanulását segítő zeneművek engem is megihlettek. Valami hasonlót én is csinálni fogok, csak nem a latinhoz. Ha majd megleszek vele, arról mindenképpen beszámolok itt is.
A személyes névmás birtokos esetéről Latinoloquus egyelőre nem írt. Úgy gondolta, az egy hosszabb téma lesz.

Egy kis összehasonlítás: rendhagyó igék az angolban és a németben

Érdekes téma ez, és korábban nem is jutott eszembe, hogy erről is lehetne írni. Teljesen váratlanul jött az ihlet ehhez a bejegyzéshez, benne le is írtam, hogy hogyan. Utólag belegondolva is fura, hogy nem igazán figyeltem fel sosem az angol és német rendhagyó igék hasonlóságaira. Pedig mindig is nagyítóval kerestem a hasonlóságokat a nyelvek között. Ráadásul annyira ordítóak ezek a hasonlóságok, mégis elsiklottam felettük. Az még feltűnt, hogy a német beginnen és az angol begin mennyire hasonlít, de az nem , hogy a német begann és az angol began is. Inkább azon morfondíroztam mindig, hogy a német igék harmadik alakjának elején miért van ge- szótag, az angol igéknél meg miért nincs. Egészen mostanáig mintha fel sem tűnt volna, hogy például a sehen és a see ige múlt idejében a németben és az angolban is ott van egy a betű: sah ill. saw. Sok más igénél is vannak ilyen hasonlóságok, amik kiszúrják az ember szemét, mégsem emlékszem, hogy ezek nekem valaha feltűntek volna. Most viszont előkerült a téma és ebbe is beleástam magam. Nem hagy nyugodni továbbra sem, hogyhogy életemben sosem tűntek fel ezek a hasonlóságok az angol és a német rendhagyó igéknél. Vagy feltűntek egyszer, de utána elfelejtettem? Rejtély… Talán az lehet az oka, hogy kicsit összevissza tanultam a múlt időket az angolban és a németben. Kb. két évet tanultam angolul, amikor abbahagytam ideiglenesen az angol tanulását és németet kezdtem tanulni. Németből először az összetett múlt időt tanították, és akkor én még csak az angol egyszerű múlt időt ismertem. Valószínűleg tudhattam akkor is már az angol befejezett jelenről, mert amikor csak tehettem, egy angol könyvet bújtam otthon. Talán emiatt nem kerültem szembe olyan könyörtelenül azzal, hogy a rendhagyó igék mennyire hasonlóak a két nyelvben. Viszont akkor sem értem, miért nem tűnt ez fel később sem, vagy ha fel is tűnt, miért mentem el úgy mellette, mint valami teljesen hétköznapi, banális dolog mellett. Hiszen ezek a világon a legizgalmasabb dolgok közé tartoznak.
Az is feltűnt régebben, hogy a hollandban is hasonlítanak a rendhagyó igék alakjai az angolhoz és a némethez, de ez se váltott ki belőlem túl heves reakciót. Láttam, hogy majdnem úgy van egy-két ige alakja, mint angolul vagy németül, de kicsit mégis más, és nem foglalkoztam vele tovább. Lehet, már nekem is sok volt annyi rendhagyó ige? Most kicsit próbáltam pótolni a lemaradásomat, így a bejegyzés végén pár szót ejtettem a holland rendhagyó igékről is. Ha már lúd, legyen kövér, a svéd rendhagyó igéket is megemlítettem. Most szembesültem azzal, hogy a svéd még jobban hasonlít az angolhoz, mint eddig gondoltam – mindkét nyelvben megvan a fallen, driven, given szó. (Bár a használatuk nem teljesen egyezik meg a két nyelvben.) Ez csak hab volt a tortán azután, hogy tavaly nyáron kiderült, hogy a svédben a man többes száma män, ami nagyon hasonló az angol man – men alakokhoz.
Sokáig valami különcnek gondoltam az angolt, a szavak nyomokban hasonlítanak talán a német, holland, svéd, norvég, dán szavakhoz, míg ez utóbbi nyelvek egymáshoz sokkal jobban hasonlítanak. Erre itt van a svéd man – män, fallen, driven, given szó. Amennyire emlékszem, a norvégban és a dánban sok szó végződik e-re, ami a svédben a-ra, így még több lehet azokban a nyelvekben az egybeesés az angollal. A svédben az említett igék alapalakja falla, driva, giva, utóbbi kettő talán norvégul és/vagy dánul drive és give lehet, mint az angolban.

A nyelvváltásról

Ki tudja, honnan, de jött egy gondolatom, hogy írni lehetne a nyelvváltásról. Pontosabban a tapasztalataimról ezzel kapcsolatban. Régóta megfigyeltem magamon, hogy több nyelvet is használva mindennapjaim során időnként érdekes dolgokat tapasztalok magamon. Gondoltam, jó lenne ezeket leírni: Nyelvváltás – Mi történik azok fejében, akik több nyelven beszélnek? Összevissza írtam mindent, ami eszembe jutott, így a bejegyzés sem lett túl rendezett. Gondolatok innen, onnan, amonnan. Azért talán így is érdekes lehet néhány Olvasónak. Megosztottam az írást Facebookon El Mexicano csoportjában. Meglepetésemre nagyon sokan reagáltak rá. Megosztották  tapasztalataikat, ők mennyire zavarodnak össze nyelvváltáskor, hogyan keverik össze a nyelveket. Senki nem írta, hogy lazán tud váltani a nyelvek között, minden probléma nélkül. Lehet, nem is létezik az a fajta ember, akit említettem a poszt elején, hogy meg se kottyan neki a váltás egyik nyelvről a másikra – csak elméletben. Nem tudom, az oda-vissza tolmácsoló szinkrontolmácsok hogyan csinálják. Lehet, hogy fejleszthető a készség, hogy az ember ne zavarodjon össze közben? Ezt nem tudom, de biztos valami hasonlóról lehet szó.

Egy kis német

Az Einer, keiner határozatlan névmásokról szóló bejegyzésbe régen tettem feladatokat is. Azonban a feladatok megoldókulcsát valamiért nem készítettem el, ami nemrég tűnt fel. Ezt pótoltam. Közben rájöttem, hogy volt egy kis gond ezekkel a feladatokkal. Keveredtek benne a megszámlálható és a megszámlálhatatlan főnevek, utóbbira a visszautalás olyan névmással történik (welcher, welche, welches), amiről nincs szó a bejegyzésben. Erről a témáról tehát egy külön bejegyzésre lesz szükség. El is kezdtem a német megszámlálhatatlan főnevekről szóló bejegyzést. Ilyen kategóriáról csak az angolban szoktak beszélni a főnevekkel kapcsolatban. A németben máshonnan közelítik meg a témát. Mindenesetre most a németre is kiterjesztem itt ezt a fogalmat, így talán angolosok is könnyebben megértik, a németben ilyenkor mit kell használni.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!