Latin személyes névmások

Latin személyes névmások
(Prōnōmina persōnālia)

A személyes névmások fejezik ki legtöbbször a mondat alanyát, az igét pedig ezekkel a személyes névmásokkal kell egyeztetni számban és személyben. A latin személyes névmások rendelkeznek külön egyes (egŏ, tū…) és többes számú (nōs, vōs…) alakokkal, amelyeknek a névszóragozás során különböző további alakjai vannak különböző nyelvtani esetekben.

A latinban a magázás idegen, nincs külön névmás erre (mint pl. a német Sie, vagy holland U), a többes számú alakok használata csupán az uralkodók és a pápa megszólítására korlátozódik.

A latin személyes névmások közül hiányzik a 3. személyű névmás, ugyanis a nyelvtan az erre a célra szolgáló mutató (Gavin 1996, M.Nagy– Tegyey, 1992) vagy determinatív (Ferenczi-Monostori, 1998) névmást (is, ea, id) nyelvtanilag nem ide sorolja. Ennek oka egyrészt az, hogy eltér a ragozása a többi rendes személyes névmásétól, másrészt pedig mutató névmási funkciója is van, harmadrészt a többi mutató névmás (pl. ille, illa, illud) is kifejezhet hasonló funkciót, főleg késő ókori és középkori szövegekben. Ennek ellenére, praktikus és didaktikai okokból mégis a személyes névmások között szerepeltetjük. Ennek a 3. személyű, funkciójában személyes névmásnak külön van hímnemű, nőnemű, és semlegesnemű alakja, egyes és többes számban, mindegyik latin esetben.

1. A személyes névmások alanyesete

egŏ – én
– te
is, ea, id – ő

nōs – mi
vōs – ti
iī (/ eī / ī), eæ, ea – ők

1. A latinban – az újlatin nyelvek többségéhez (a franciát leszámítva) és a magyarhoz hasonlóan – csak akkor kell külön feltüntetni a személyes névmást, ha nyomatékos, hangsúlyos szerepben áll az alany. A legtöbbször azonban elhagyható, ugyanis a személyragok egyértelműen kifejezik azt:

Vēnī, vīdī, vīcī. – Jöttem, láttam, győztem. (Névmás nélkül.)

Proximus sum ego mihi. – Legközelebb én állok magamhoz.

2. Amint az utolsó példamondatnál láthattuk, hogy igazából a személyes névmásnak és úgy általában az alanynak a latinban – a magyarhoz hasonlóan – nincsen rögzített helye a mondaton belül. Az érzelmektől mentes közlésnél általában a ’drámai szórend’ (alany – többi mondatrész – állítmány) az ajánlott.

Ego inde vēnī. / Inde ego vēnī. / Vēnī ego inde. / Vēnī inde ego. / Ego vēnī inde. / Inde vēnī ego. – Én innen jöttem.

3. A 3. személyű névmásnak három neme van: hímnem, nőnem, semlegesnem. Általában a nyelvtani nemet követik a névmások. Ha a természetes nem kerül előtérbe, akkor élő személyek esetében a névmás vagy hímnemben vagy nőnemben áll az egyén nemének megfelelően, élettelen dolog esetében semlegesnemű főnévre utal.

lupus ← is

Marcus ← is

Tullia ← ea

opus  ← id

aliquid  ← id

Újdonság azonban, hogy a latin nyelv 3. személyes névmása többes számban is három nemre oszlik. Felmerül a kérdés, hogy hogyan tud 3 különböző nemű, többes számban álló személyes névmás több dologra utalni (M. Nagy-Tegyey, 1992, M 4, 113-115).

Több élő személyre való utalás:

a, Közös nem esetén, a főnevek közös nemébe kerül a rá utaló névmás

Iūnō et Minerva ← eæ, Cicerō et Cæsar ← iī

b, Különböző nemű személyekre utaló többes számú névmás hímnembe kerül

Cicerō et Tullia ← iī

Több élettelen dologra való utalás:

a, Ha az élettelen dolgok nyelvtani neme egynemű, akkor az adott közös nem vagy semleges nem utal az adott dolgokra:

stultitia et timiditās et iniūstitia ← eæ v. ea

b, Ha az élettelen dolgok nyelvtani neme különnemű, akkor a semleges nem utal az adott dolgokra:

mors et somnus ← ea

Több élő személyre és élettelen dologra való vegyes utalás:

Ha egyszerre utalunk élő személyre és élettelen dologra, akkor vagy a személy nevét követi, vagy semlegesnemben áll.

rēx et rēgia classis – iī, ea

lībera cīvitās et rēx – iī, ea

2. A személyes névmás tárgyesete

– engem
– téged
eum, eam, id – őt

nōs – minket
vōs – titeket
eōs, eās, ea – őket

1. A magyarral ellentétben a tárgyat mindig ki kell tenni (az újlatin nyelvekhez hasonlóan):

amō. videō. Videō eum. – Szeretlek (téged). Látlak. Látom (őt).

2. A személyes névmás tárgyesetének mondatbéli pozíciója teljesen tetszőleges. Ha hangsúlyos, akkor a mondaton belül előre kerül.

3. A tárgyesetet vonzó elöljárószók mögé kerülnek a személyes névmások. Ez a pozíció rögzített, nem kerülhet akárhova:

ante mē (előttem), ad tē (hozzád), apud eum (nála), adversos nōs (ellenünk), contrā vōs (ellenetek), secundum eōs (szerintük)

3. A személyes névmás részes esete

mihi – nekem
tibi – neked
– neki

nōbis – nekünk
vōbis – nektek
eīs/iīs – nekik

1. A latinban nincsen fix helye a részes esetben álló személyes névmásnak. Ha hangsúlyos, akkor a mondaton belül előrébb kerül, ha nem, akkor hátrébb:

Dā pācem mihi! Dā mihi pācem! Mihi dā pacem! Mihi pācem dā!

Az itteni változatok között nagyjából annyi különbség van, mint a magyar Adj békét nekem! Adj nekem békét! Nekem adj békét! Nekem békét adj! variációk között. Egyik mondatot se tekinthetjük értelmetlennek, ha bár a szöveg értelmének hangsúlyai máshol vannak.

2. A 3. személyű névmásnak részes esetben nincsen külön hímnemű, nőnemű és semlegesnemű alakjai se egyes számban, se többes számban. Többes számban lehet választani két lehetőség közül (eīs / iīs), de érdemes hozzátenni, hogy az első opció elterjedtebb.

3. Nincsenek részes esetet vonzó elöljárószók.

4. A személyes névmás határozó esete (ablativusa)



eō, eā, eō

nōbis
vōbis
eīs / iīs

1. Önmagában ritkán fordul elő, legfeljebb vonzatként, ablativus absolutus részeként, vagy elöljárószó mögött. Így nincsen ezeknek a névmásoknak ebben a nyelvtani esetben adekvát magyar megfelelői.

2. Egyes számban megkülönbözteti a latin a hímnem-semlegesnemet a nőnemtől; míg többes számban nincsen különbség.

3. Az elöljárószókat követi a személyes névmás (ā mē – tőlem, ergā tē – irántad, in eō – benne); a cum+ablativus (-val, -vel) elöljárószót kivéve, ahol 1. és 2. személyben névutóként kapcsolódik össze a személyes névmásokkal (mēcum – velem, tēcum – veled, nōbiscum – velünk, vōbiscum veletek, DE: cum eīs – velük).

5. A személyes névmások „nyomatékosítása”

egomet (mēmet, mihimet, mēmet) – jómagam
tūte (tēte, tibimet, tēte) – tenmagad
(is ipse, ea ipsa, id ipsum) – őmaga

nōsmet (nōsmet, nōbismet, nōbismet) – jómagunk
vōsmet (vōsmet, vōbismet,vōbismet) – ti magatok
(iī ipsī, eæ ipsæ, ea ipsa) – őmaguk

Említettük, hogy a személyes névmás jelenléte önmagában nyomatékot fejez ki, amiben a mondat alanyát kiemeljük. De ezt a nyomatékot tovább lehet fokozni a -met, -te szuffixumokkal, ami olyan jelentést kölcsönöz az alanynak, ha magyarra átfordítjuk, mint pl. jómagam, tenmagad stb. Alanyesetben, tárgyesetben, részes esetben és ablativusban is találkozhatunk vele, első és második személyben. Az E/2-es -te toldalék csak tárgyesetben és ablativusban fordul elő (tūte, tēte), részes esetben már -met rag az érvényes (tibimet).

Archaikus, klasszikus és klasszicizáló szerzőknél fordul elő, azon belül is inkább költőknél. Másik, ennél gyakoribb kifejezési módja ennek a nyomatékosításnak, ha az ipse, ipsa, ipsum névmást az adott személyes névmás mögé tesszük – nemben, esetben, számban egyeztetve.

Aki szeretné még ennél is hatékonyabban fokozni a névmás kihangsúlyozását, az egymás mellé állíthatja a toldalékolt alakot az ipse, ipsa, ipsum névmással. Ilyenkor minden esetben a -met szuffixum járul a névmáshoz: tēmet ipsum, tēmet ipsō stb.

– – – Ez a bejegyzés Latinoloquus munkája. – – –

Forrás a latin személyes névmások témához:

Nagy Ilona – Tegyey Imre: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, 1992.

Betts Gavin: Latin nyelvkönyv – Latin kezdőknek, Akadémiai Kiadó, 1996.

Ferenczi-Monostori: Latin nyelvkönyv, Tanuljunk nyelveket!, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998.

Linkek a latin személyes névmások témához:

Latin personal pronouns: Declension table – A thoughtco oldalán táblázatos formában megtalálhatók a személyes névmások, némi (angol nyelvű) magyarázattal.

Personal Pronouns – Latintutorial videója a Youtube-on (angolul). Itt a birtokos névmásokra is kitér.

Végül pedig, hogy ne legyen olyan unalmas a kőkemény latin nyelvtan:

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.