Perfect continuous – Az élet váratlan szituációi
Igeidők, melyek nélkül nem boldogulhatsz!
Van olyan, aki azt mondja, hogy a perfect continuous kifejezés zene füleinek? Gondolom, nem lehetnek túl sokan.
Nos, én nem mindig értem az embereket. Például az angolokat, amiért képesek külön igeidőt fenntartani csak azért, hogy használni lehessen csupán annyi szituációban, amennyit egy kezemen meg tudok számolni. És a nyelvvizsgaközpontokat sem értem, hogy megkövetelik a legvalószínűtlenebb, legéletszerűtlenebb, legirodalmibb szituációk ismeretét, hogy férfiasan megállja a helyét ilyen szituációban a vizsgázó, míg hétköznapi szituációkban, ha például bemegy egy boltba, már nem számít annyira, mi lesz vele.
A rendkívül felkapott, a mindennapi életben gyakran használt perfect continuous igeidőkről van szó. Hogy változatosabb legyen a dolog, perfect progressive kitüntető elnevezéssel is illetik eme csodálatos képződményeket, és hogy végképp legyen miből választani, a folyamatos-befejezett, gyönyörű magyaros elnevezés is rendelkezésünkre áll. Ráadásul nem csak jelen és múlt ideje van ennek, hanem jövő ideje is, ami annyira gyakori, hogy minden nap, minden órában, sőt minden percben használják valahol a világon. Rendben van, hogy nem csak azt tudom mondani, hogy dolgozom, dolgoztam, vagy dolgozni fogok, hanem azt is, hogy bizony már öt perce, öt órája, öt napja vagy öt éve nyomatom teljes erőbedobással, megszakítás nélkül. Vagy már kiszámolni sincs energiám, mennyi idő telt el azóta, hogy elkezdtem, csak a kezdő időpontját tudom, és annyit mondok, hogy január óta, 1955 óta, 1840 óta, vagy gyerekkorom, születésem óta, sőt már azelőtt elkezdtem:
I have been working for five minutes / five hours / five days / five years.
I have been working since January / 1955 / 1840 / I was a child / my birth.
Ez még úgy oké. Na, de mi a csudát kezdjük azokkal a mondatokkal, mint például I have been working, de nincs ott, hogy mennyi ideje, mióta? Anno úgy megörültem, amikor megtudtam, hogy ez ugyanaz, mint az I am working, csak ott van mellette, hogy mennyi ideje, mióta, és ennyi az egész! Erre kiderül, nem ennyi az egész! Még a minden apró részletet ízekre szedő, ősrégi, nyelvtani magyarázós nyelvkönyv is leállt itt, hogy ritkán így is használják ezt az igeidőt. Nem ment bele a részletekbe, mert látta, hogy semmi értelme, úgyse fog soha senki olyan szituációba kerülni, hogy ezt kelljen mondania. Azóta már évtizedek elteltek, fantasztikusan modern nyelvtanítási módszerek alakultak ki, és a nyelvvizsgák követelményrendszerének alakításánál is kénytelenek voltak belátni, hogy az ősrégi, „az úttörő elmegy a gyárba és megnézi a mezőgazdasági gépeket”-féle szituációkkal nem fogunk tudni kérni egy kiló kenyeret, ha kimegyünk külföldre. Ennek ellenére mereven, görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a hétköznapi életben alig használt igeidőkkel fűszerezzük beszédünket a nyelvvizsgán. Ha nagyon erőltetjük, a past perfect-et tényleg lehet használni sokféle szituációban. Na, de a perfect continuous (vagy perfect progressive, vagy folyamatos-befejezett, kinek hogy tetszik vagy épp egyáltalán nem tetszik) alakokat is szinte fülsiketítő tapsviharral díjazza a nyelvvizsgabizottság. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány szituációban lehet szükség például a present perfect continuous használatára olyan jelentéskörben, amikor nincs ott, hogy mióta, mennyi ideje tartott a cselekvés már, amikor végül feladtam, belefáradtam, elegem lett belőle, tehát lett valami eredménye (vagy inkább csak következménye) a jelenben. Az összes tankönyv ugyanazokat a példákat hozza, nem tudnak más szituációkat kitalálni az igeidő bemutatására, mert nincs is több szituáció, nem volt, nem is lesz, amikor ez az igeidő előfordulhat:
I have been painting the room. My clothes are dirty.
I have been running. I am so tired!
I have been repairing the car / the bicycle / the hydro-electric generator. My hands are dirty.
Murphy: English Grammar in Use című művében ott van a képen a félig kifestett szoba és a szerencsétlen emberünk, akinek csupa festék a ruhája: Festettem a szobát, festettem és festettem, de nem lett ám kész, viszont olyan festékes lett a ruhám, hogy azzal már a patyolatban sem tudnak mit kezdeni. Aztán ott vannak a hullafáradt emberek, akik vagy futottak, vagy teniszeztek, vagy ki tudja, mit sportoltak, de úgy elfáradtak, hogy ott fekszenek a teniszháló vagy a sportcipő vagy valami sporteszköz mellett, és egyhamar senki nem szedi őket onnan össze. Vagy a szerelők: szereltem az autót, vagy a biciklit, vagy a vízi turbinát, kész nem lett, de iszonyatosan mocskos lett a kezem. Ők olyan sokáig csináltak valamit, és úgy, de úgy elfáradtak benne, vagy olyan koszosak lettek, hogy arra nincsen szó. De van szó, csak külön erre, ez a present perfect continuous, vagy válogasson mindenki kedvére a fent említett három elnevezésből! A Headway nyelvkönyv is csak a hullafáradt sportolókat, a piszkos kezű szerelőket és a falat pingáló delikvenst említi az igeidő kapcsán. Zoltán Erika Angol igeidők című könyve is ezeket a példákat kedveli. Báti és Véges Angol nyelvkönyve is a gyerkőcökkel jön, akik bizony annyit futkároztak, hogy kidőltek tőle. Mindegyik említett könyv nagyon jó, de ez az igeidő rajtuk is kifogott, nem tudtak semmi újat kitalálni, csak ugyanazt a példát hozza mindegyik, mert több példa nincs, és nem is nagyon fordulhat elő. Ha minden kreativitásukat összeszedik a tankönyvírók, előfordul még a cigifüsttől átitatott szoba vagy a hóval borított utca:
It has been snowing. The street is white. (Csak havazott és havazott, és minden csupa hó.)
Everything smells of smoke. Somebody has been smoking here. (Minden csupa cigibűz. Valaki itt cigizett és cigizett és cigizett.)
Ezeket a példákat akkor találhatták ki, amikor megfenyegették őket, hogy ha nem lesz több példa a present perfect continuous-ra, akkor nagy bajok lesznek. Muszáj volt a mocskos, fáradt, izzadt embereken kívül valami mást is kitalálni.
Feladtam, mert hosszas gondolkodás után én sem igen tudtam kiötleni újabb szituációkat gyakorolni vágyó tanulóimnak. Marad a szerencsétlenül járt szobafestő a csuromfestékes ruhájával és a félig kifestett szobával és a hullafáradt sportolók, vagy az olvasásban, írásban, kávéfőzésben, üldögélésben, álldogálásban, pihenésben elfáradt emberek. Ráadásul ezt az egészet áttehetjük a múltba is, ilyenkor have been helyett had been lesz a mondatban: sok évvel ezelőtt csak festegettem, festegettem azt a szobát, nem lett kész, csupa festék lett a ruhám, és erre John is bejött a szobába, és a szoba közepén kifeküdt egy szót sem szólva, annyira fáradt volt a sok rohangálástól. Hát, igen, az angolok egy nagyon szorgalmas népség lehetnek, akik a ház felújítását annyira komolyan veszik, hogy festegetnek, lótnak-futnak, aztán teljesen odalesznek a munkától és festékesen, fáradtan, koszosan, izzadtan kidőlnek.
–
Hivatkozott források:
Báti László – Véges István: Angol nyelvkönyv. Tanfolyamok és magántanulók számára. 1. rész. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966.
John and Liz Soars: New Headway Pre-Intermediate Student’s Book, the Third Edition, Oxford University Press
Raymond Murphy: English Grammar in Use, second edition, Cambridge University Press, 1996.
Zoltán Erika: Angol igeidők. Szabályok és gyakorlatok, Corvina, 1997.
A bejegyzésben lévő kép a Howstuffworks oldalról származik. Ezen az oldalon szemléletesen bemutatják a házimunkákkal járó különféle mellékes problémákat.
augusztus 19, 2020
Kovács VeronikaTöbb szempontból is megnyugtató ez az írás.. Ezen kívül szellemes és szórakoztató is! Köszönöm! Hasznos volt 🙂
Gratulálok az oldalhoz! Igazán precíz, osszeszedett nyelvtani magyarázatokra bukkantam!
augusztus 19, 2020
Bodnár Tamás, webnyelvKöszönöm! Örülök, hogy hasznosnak találja az oldalt!