Izlandi névelő

Az izlandi névelő nem lesz szokásos angolosok vagy németesek számára. A határozatlan névelő egyszerűbb, a határozott névelő bonyolultabb, mint várnánk.

Az izlandi főnév határozatlan névelője

A magyar nyelvben ezt a funkciót az egy határozatlan névelő látja el, de – ellentétben a többi skandináv és germán nyelvvel – az izlandiban nincsen határozatlan névelő, a határozatlanságot nem jelöli semmi, csak a puszta főnév. Az einn, ein, eitt számnév nem tölt be ilyen szerepet!

Az izlandi főnév határozott névelője

A magyarban megtalálható a, az határozott névelő az izlandi nyelvben – a többi skandináv nyelvhez hasonlóan – a főnév végére kerül. Ezért nem is igazán helyes névelőnek nevezni, mert az elnevezés arra utal, hogy a névszó előtt áll (név-elő). A pontos neve ennek végartikulus. Az izlandi nyelvben ennek három alakja van:

hímnemben: -inn
nőnemben: -in
semlegesnemben: -ið.

Ezek a végződések csak egyes számban és csak alanyesetben érvényesek. A végartikulus alakja nemtől, számtól és esettől függően sokféle lehet. Ragozásával később foglalkozunk.

Lássuk, hogyan néz ki egy határozott „névelős” főnév a gyakorlatban! Először hímnemű, majd nőnemű, végül semleges nemű főnevek következnek a táblázatban:

A végartikulus i kezdőhangja lekopik, ha a főnévnek -a, -i vagy -u végződése van.

stúlka (lány) – stúlkan (lány)
auga (szem) – augað (a szem)
eyra (fül) – eyrað (a fül)

A semlegesnemű főnevek közül a következőknél kiesik a végartikulus i betűje:

tré (fa) – tréð (a fa)
hné (térd) – hnéð (a térd)
fé (pénz, vagyon) – féð (a pénz, a vagyon)

A nem hímnemű -ur végű főnevek esetében az -u kiesik, ha végartikulus társul a szóhoz. Például:

lifur (máj ) – lifrin (a máj)
hreidur (fészek) – hreiðrið (a fészek)
veður (időjárás) – veðrið (az időjárás)

Viszont ha a szó hímnemű, az -ur u-ja megmarad:

drengur – drengurinn (a fiú)
vinur (barát) – vinurinn (a barát)

A fentiek persze csak alanyesetben és egyes számban érvényesek. Mint már tudjuk, az izlandi nyelv főnévragozási rendszere nem mondható egysíkúnak. Így az -in, -inn, -ið végartikuluson kívül még sokféle alakja van a „névelőnek”.

A némettel ellentétben, többes számban külön van ragozás minden nemben. Szerencsére legalább a részes eset és a birtokos eset minden nemben azonos végartikulussal örvendeztet meg minket:

A számot és az esetet nem csak a végartikulus, hanem a főnév alakja (végződése) is jelöli! Ennek megfelelően a végartikulust a ragozott, adott számban és esetben álló főnévhez kell illeszteni! Például:

bók + in (a könyv), bók+ina (a könyvet), bók+inni (a könyvnek), bókar+innar (a könyvnek a…) bækur+nar (a könyvek, a könyveket), bóka+nna (a könyveknek a…)

A többes szám részes esetben álló főnév -m végződése eltűnik a végartikulus előtt, és -unum lesz belőle.

A többes szám birtokos eset -a végződése végartikulus előtt lekopik, ha

a nőnemű főnevek -á vagy -ó végződésűek: á – ánna, fló – flónna,
a hímneműeknél: skór – skónna, ljár – ljánná,
a semlegesneműeknél: tré – trjánna, hné – hnjánna, fé – fjánná

Tárgyesetben, részes esetben és birtokos esetben a végartikulus i kezdőhangja kiesik a nőnemű főneveknél, amelyek -á, -ó, -ú végződésűek. Alanyesetben nem esik ki az i:

á – folyó

áin – a folyó; ána – a folyót; ánni – a folyónak; árinnar – a folyónak a
(Bővebben: Wiktionary)

fló – bolha

flóin – a bolha; flóna – a bolhát; flónni – a bolhának; flóarinnar – a bolhának a
(Bővebben: Wiktionary)

–

Forrás az izlandi névelő témához:

Einarsson, Stefán: Icelandic grammar, text and glossary, 2nd edition, Baltimore The Johns Hopkins Press, 1949

Hilmisdóttir, Helga – Kozlowsky Jacek: Beginner‘s Icelandic, Hippocrene Books, New York

Thomson, D. Colin: Ílensk Beygingafræði, Isländische Formenlehre, Icelandic Inflections, Helmut Buske Verlag, Hamburg, 1987

Kress, Bruna: Isländische Grammatik, VEB Verlag, 1982

A névelő néhány más nyelvben:

Az angol határozott névelő, a német névelő, a holland főnév neme és névelője, a svéd főnév neme és névelője.

Névelők az olaszban, a francia főnév neme és névelője, a spanyol főnév neme és névelője, a portugál főnév neme és névelője.

A lovári főnév neme és névelője.

Névelő – a nyelvek sokszínűségének tükrében – A határozott névelő fajtáinak összehasonlítása, csoportosításuk Európa nyelvei alapján.