2023 tavasza, 2. rész

2023 tavasza talán kicsit termékenyebb volt a szokásosnál, de az is lehet, csak sok írnivalóm akadt a mostanában megjelent bejegyzésekről. Ezért erről az évszakról most két bejegyzést is írok. Így talán arra is nagyobb az esély, hogy valaki el is olvassa a két részre bontva is terjedelmes beszámolóimat.

Késő tavaszi kép egy kirándulásról.

Én és a nyelvek: Élményeim a nyelvtanulással és a nyelvekkel

Már régóta dolgoztam ezen az íráson, mire április végén véglegesítettem. Nehezen tudtam eldönteni, mennyire részletesen menjek bele a személyes vonatkozásokba, mennyire „tárulkozzak ki”. Többször említettem már, hogy világnézetemet tekintve keresztény vagyok, és ez olykor a nyelvekkel való viszonyomra is kihat. Életemben ez talán a német nyelvnél jött elő a leginkább, így erre is valamennyire kitértem. Meggyőződésem, hogy nem véletlenül kerültem olyan egyetemre, ahol germanisztikát tanulhattam – már ezen sorok írása közben is különös öröm jár át. Az sem véletlen, hogy szinte egyik pillanatról a másikra a német nyelv szebbé vált számomra. Amikor arra az egyetemre kerültem, ahol germanisztikát tanultam, Isten megtanított sok mindenre. Többek között arra, hogy ne ragaszkodjak a végletekig a céljaimhoz, ne foglalkozzak azzal, hányast kapok, ne akarjak bizonyítani, csak egyszerűen tanuljak, és mással ne foglalkozzak. Ez igazából a legjobb hozzáállás, mert az ember rengeteget tud stresszelni akár még azon is, hogy miért csak négyest kapott, miért nem ötöst. Utólag belegondolva is sokkal jobb volt úgy tanulni a germanisztikát, hogy közben nem stresszeltem semmin, csak a tanulás örömét élhettem át. Így a német nyelvhez való viszonyom még kellemesebb lett.

A spanyol nyelv könnyedsége kapcsán is említést tettem a hitemről, miszerint a bibliaolvasáshoz számomra a spanyol nyelv tűnik a legideálisabbnak. Nekem úgy tűnik, hogy a spanyolok vidámsága, felszabadultsága, ami a spanyol nyelvben is előjön, eleve egy isteni ajándék, ami megteremti az alapot a hitbeli növekedéshez is. Számomra a hit gyakorlása nem unalmas rituálék sorozata, hanem valami olyasmi, ami az életet örömmel és felszabadultsággal tölti meg, miközben a nem hívők számára talán nem vagyok normális, vagy nem megmagyarázható dolgok szerint igyekszem élni.

Gondolkoztam, hogy a szinesztéziáról, mint mentális jelenségről írjak-e, és említsem-e, hogy ez rám is jellemző. Ez nem mondható hétköznapi témának, egyesek talán furcsának találhatják, de valószínűleg sokak számára érdekes lehet.

Olasz anyanyelvűek spanyol kiejtésének jellemzői – El Mexicano írása

Eddig még nem volt rá példa, hogy El Mexicano a Webnyelv oldalra egy teljes cikket írjon. Mivel saját oldalán már csak ritkán jelentet meg új írásokat, úgy döntött, hogy legújabb írását inkább ide, a Webnyelvre szánja. Egyfelől örülök, hogy most már őt is a Webnyelv szerkesztői között köszönthetjük, másfelől többen is sajnáljuk, hogy sok szempontból hézagpótló oldalával nem foglalkozik már annyit. Zoltán május eleje felé keresett meg, hogy olvassam át én is a cikkét, mivel olasz vonatkozású. Kicsit később döntött úgy, hogy inkább fel sem teszi a blogjába, hanem átadja nekem. Hogy weboldala valóban hézagpótló, azt azért állítom, mert amikor olasz szakon tanultunk többek között nyelvtörténetről vagy az olasz dialektusokról, alig volt olyan irodalom, melyekből a vizsgákra készülhettünk volna. El Mexicano oldalán ezekkel a témákkal is foglalkozik, és számomra innen jobban összeáll a kép, mint egyetemi tanulmányaim során. Kicsit alapból bonyolult a helyzet, hogy az olasz dialektusok valójában nem az olasz nyelv változatai, hanem külön nyelvek, ugyanakkor ezek a nyelvek hatnak az adott területen beszélt olaszra, így a „dialektusok” mellett magának az olasz nyelvnek is vannak nyelvváltozatai.

Az olasz anyanyelvűek spanyol kiejtésének jellemzői témával kapcsolatban, ami nekem kicsit meglepő volt, hogy El Mexicano úgy gondolja, megkülönböztetik az olaszok a nyílt és zárt o és e hangokat. Ez valóban így is van, de ez annyira nem központi dolog az olasz leíró nyelvészetben, hogy egyetemen olasz szakon sem foglalkoztunk vele. Az oktatónk fonetika órán fél mondat erejéig megemlítette, hogy bizonyos esetben nyílt o-t kellene ejteni, de rögtön hozzá is tette, hogy ez nem is lényeges, és ezzel letudtuk a dolgot. Én nem mindig hallom ki olasz beszédből, hogy az említett hangokat nyíltan vagy zártan ejtik-e. Sőt, én magam sem tudnám megmondani, hogy a T/2 igealakok végén az -ete végződésben az utolsó előtti e-t hogyan ejtem, csak kiejtem úgy, ahogy jön. Elvileg többek között az uo diftongusban az o-t nyíltan kellene ejteni, és sokan így is ejtik. Ezek az olasz ejtési sajátosságok tehát mindenképpen árulkodóak lehetnek arról, ha egy olasz anyanyelvű beszél spanyolul – már persze annak, akinek nincs botfüle, és ki is hallja.

Spanyol visszaható igék

Nemrég szembesültem azzal, hogy semelyik nyelv visszaható igéiről nem volt még bejegyzés. Először a spanyol nyelvben pótoltam ezt a tragikus hiányosságot, mivel most ebbe a nyelvbe vagyok belepistulva nagyon. Igyekeztem minél többféle igét gyűjteni, hogy bemutassam, olyan visszaható ige is van, mely egyáltalán nem fejez ki visszaható jelentést. Nekem kicsit túl soknak tűnik az, amit ebbe a bejegyzésbe mind beleírtam, pedig arról a jelenségről nem is esett szó, amikor még egy tárgy is van a mondatban a visszaható névmáson kívül. Persze ez nyelvtanilag nem tárgy, csak a visszaható igés szerkezet magyar fordításakor lesz az – a „megmosom a kezem”-féle mondatokra gondolok. (Me lavo las manos.) Anno olasz nyelvészetből ezt dativus eticus néven tanultuk, és többek között a diatézis nyelvtani kategóriáján belül tárgyaltuk. A diatézis egy olyan szigorlati tétel volt, melytől mindenki rettegett, hogy nehogy kihúzza.

Nem írtam a spanyol visszaható igék kapcsán arról, hogy a visszaható névmások (me, te, se, nos, os) mi mindent jelentenek, csak a legfontosabb jelentésüket ismertettem. Nem csak tárgyesetet, hanem részeshatározót is kifejezhetnek, a többes számú alakok pedig kölcsönösséget is. Ez az, amit nem akartam a bejegyzés eleje felé elárulni, mert egyszerre elég az alapvető dolgokat megismerni. Külön bejegyzésben tervezek majd részletesebben foglalkozni azzal, mi mindent fejezhetnek ki ezek a névmások.

El Mexicano átnézte a bejegyzésem. Ő nyelvészeti szempontból sokat pontosított rajta, aminek egy részét csak a végén a megjegyzésbe írtam bele, mert elsősorban a nyelvtanulóknak akartam bemutatni ezt a jelenséget. Ha komolyabb nyelvészeti mélységekbe evezünk, akkor ezeket az igéket nem is visszaható igéknek kellene nevezni, viszont aki most tanulja a spanyol nyelvet, annak ilyeneket nem kell tudnia.

Újabb angol témakör: Free Time – Szabadidő

Ahogy korábban már említettem, a hétvége a napirend témakörénél került elő, viszont később úgy láttam, hogy ez inkább a szabadidő témaköréhez tartozik. Nosza, kiegészítettem a hétvégéről szóló mondókámat egyebekkel is, és ez lett a szabadidős témakör.

A legnagyobb problémát az okozta, hogy nem találtam képet a bejegyzéshez. A Témakörök menüpont alatt úgy próbálom címszavakban összegyűjteni a témaköröket, hogy mindegyikhez legyen egy kép is. Először olyan képet akartam, ahol tévét néz egy ember. Szabadon felhasználható tévénézős képekből csak olyanokat találtam, ahol vagy csak a tévé látszott a képen, vagy csak azok, akik nézik, de nem jön át egyértelműen a képről, hogy mi is történik. Végül feladtam ezt az elképzelésem, a free time kifejezést írtam be a keresőbe, és egy olyan kép nyerte meg leginkább a tetszésem, ahol valaki lazán hanyatt fekve az egyik lábával egy ódivatú magnón támaszkodik, a másik lábának pedig a cipő talpa mered felénk. A rádiós magnó antennáját szívószál alakúra hajlították, így még inkább a szabadidő érzetét kelti a kép. Így hát ezt a képet használtam fel.

A tavaszi időszakról szóló előző beszámolómban írtam már néhány érdekes elöljárószós kifejezésről, mint a go for a walk és go on a trip. Ezeket először a napirendhez szántam, de végül ide kerültek. Bruce most néhány más apróságra világított rá. A passtime (időtöltés) megszámlálható főnév, ami kicsit meglepett. Ezért lehet olyat mondani, hogy Going to the cinema is one of my favourite passtimes too. A vessző használata az angolban egy olyan dolog, amiről szinte sehol sem beszélnek, de akit nagyon érdekel, annak elmondják, hogy nagyon ritkán kell csak használni. Régebben egy másik angol ismerősöm említette, hogy neki nagyon nem tetszik az, amikor a mondat végére kerül a too, és előtte ott áll egy vessző, pedig én azelőtt úgy tudtam, mondat végén a too előtt vessző kell. Bruce-szal is előjött párszor hasonló téma, ő felsorolásoknál vessző helyett a felsorolás utolsó két tagja között az and szót részesíti előnyben, és ez egyébként pont a magyarban is valahogy így van. Ezért így helyes: I watch also comedies and crime stories. Itt én először vesszőt tettem and helyett, azért, mert az előző mondatokban is arról írok, milyen filmeket nézek, és ahhoz hozzáteszem, hogy „a vígjátékokat, szerelmi történeteket is szeretem”, ami így, ebben a szövegkörnyezetben szerintem jól hangzik. Lehet, ez inkább beszélt nyelvi formula a magyarban is, és talán nem teljesen szabályos, bár én teljesen jónak érzem. Az angolban viszont nem jó így, kell az and. A mozival kapcsolatban pedig azt írtam, hogy, mivel nagy a képernyő is, az az érzésünk lehet, mintha ott lennénk, ahol a film játszódik. Először ezt így írtam angolul: The screen is also huge so you can have the feeling as if you were in the place where the film goes. Ez Bruce szerint nem rossz, viszont a végén jobbnak találta úgy, hogy you feel you are where the film is. Nem tudom, honnan jött nálam ez az „az az érzésem van, mintha”, talán németül olvastam egyszer hasonlót és arra gondoltam, angolul is írok ilyet. A kutyával kapcsolatban pedig először azt írtam, hogy I like dealing with him, ami Bruce szerint nem hibás, de furcsán hangzik háziállatoknál. Foglalkozni inkább problémával szoktak. Nem talált olyan szót, ami pont ugyanazt fejezné ki, mint amire gondoltam, de alternatívának felhozta, amit végül beírtam, hogy I like playing with him.

Egy másik angol témakör: Houses and Flats

Francia nyelvhez már készen volt ez a témakör. Az egyik cél, hogy mindegyik témakör meglegyen minél több nyelven, ezért a francia változat után elkészítettem az angolt is. Úgy tűnik, ez a témakör a legterjedelmesebb, mivel a háznak, lakásnak sok része van, és sokféle használati tárgy és egyéb található meg az egyes szobákban. A francia változatnál is kétségeim voltak, mennyire fontos beleírni a lábtörlőt és a kulcslyukat is. Jó sok szó gyűlt össze, és az angol változat lassan készült. Természetesen a francia változat alapján készítettem el az angolt. Voltak szavak, mondatok, melyek megvoltak a francia változatban, de az angolból kihagytam, és olyanok is, melyek a franciában nem voltak benne, de az angolba bekerültek. Most, az angol változat elkészítésekor a ház témakörénél elég sok olyan szó került elő, melynek használata külön figyelmet igényel: a first floor az amerikai angolban a földszint, a brit angolban az első emelet. A wall szót többes számban kell használni, ha több falfelületről van szó, a magyarral ellentétben. A furniture és a soap megszámlálhatatlan főnév. A room szó mást jelent megszámlálhatatlan főnévként. A carpet és a rug is szőnyeget jelent, de nem ugyanaz a kettő. Azzal is most szembesültem, hogy a wallpaper (tapéta) megszámlálhatatlan főnév. Bruce-szal való beszélgetésem közben kiderült, hogy a wallpaper a length szóval számszerűsíthető (one length of wallpaper), a tekercset pedig roll-nak nevezzük. Ezeket már nem írtam bele a bejegyzésbe, mivel ilyen szavakat magyarul is annyira ritkán használok, hogy már azt se tudom, használtam-e valaha.

Előjött, hogy még sosem találkoztam a „lifttel megy” kifejezéssel. Franciából anno már az alapoknál tanultuk a prendre l’ascenseur kifejezést, és az olaszul tanuló is általában hamar találkozik a prendere l’ascensore kifejezéssel. Viszont angolból nem hallottam még hasonlót. A tippem az volt, hogy a take the lift fejezi ezt ki, amiben Bruce meg is erősített.