Hogyan készüljünk a nyelvvizsgára? Gyakorlati tanácsok

Angol, német és olasz nyelvtanár vagyok. Szeretnék más nyelveket is aránylag jól megtanulni, hiszen hobbim a nyelvek, nyelvtanulás. Mivel franciát már sokat tanultam régebben, úgy gondoltam, ezt a nyelvet újra előveszem, felhozom magam a nyelvvizsga szintjére, és középszintű (B2-es) nyelvvizsgát teszek. A nyelvvizsgán túl vagyok, így most megosztom a tapasztalataimat, adok néhány tanácsot azoknak, akik nemsokára nyelvvizsgázni szeretnének. Az emberek más és más élethelyzetekben vannak, így a tanácsaim, személyes tapasztalataim nem mindenkinek lehetnek egyformán hasznosak. A nyelvvizsgára készülés alatti időszakomban nem tanultam a nyelvet iskolai keretek között, teljes munkaidős állásban dolgoztam, és a család nem vett el különösebb időt a nyelvvel való foglalkozás elől, valamint volt egy tanárom, akivel sajnos viszonylag ritkán tudtam csak konzultálni. Ezek a tényezők jelentősen befolyásolhatják a vizsgára készülési időszakot, és aki ettől eltérő körülmények között készül a nyelvvizsgára, nem feltétlen tudja minden tanácsomat hasznosítani. Azt mindenesetre csak javasolni tudom, hogy az autóvezetést ebben az időszakban mellőzzük, helyette tömegközlekedjünk, mert közben lehet csak nyelvkönyveket, idegen nyelvű könyveket, elektronikus könyveket (mobiltelefonon), saját jegyzeteinket olvasgatni, esetleg mobiltelefonos alkalmazásokat használni.

Ráfordított idő, kellemes időtöltés

A nyelvtanuláshoz idő kell, amit nem lehet megspórolni, pedig sokan ezt szeretnék. Rá kell szánni az időt, és ez az idő nem feltétlen szenvedés, ahogy sokan gondolják, hanem kellemes időtöltés is lehet. Mivel ilyen intenzív tanulásban, mint a nyelvvizsga előtti hetekben már régen volt részem, jó volt az agyamnak az erre irányuló képességeit újra feléleszteni. Olyan ez, amikor valaki ritkán sportol, és egyszer csak megmozgat olyan izmokat is, amiket egyébként nem nagyon szokott, és ez fel is üdíti az embert. Nyilván más elfoglaltságai is vannak az embernek, mint nyelvet tanulni, és ez akadályozó tényező lehet. Ennek ellenére a nyelvtanulásra fordított időt nem szabad nyűgként felfogni, hanem inkább egy érdekes tevékenységként, mely az agyunkat is karban tartja és felfrissíti. Ne az lebegjen a szemünk előtt, hogy muszáj sikerülnie a nyelvvizsgának, mert különben… hanem ezt kicsit felejtsük el, és a tevékenység örömét próbáljuk megtalálni! Próbáljunk meg csak azért tanulni, mert tanulni jó!

Legyen önbizalmad!

Sose értékeljük alul magunkat! Egy nagy dolognak kell felfogni, hogy valaki eljut addig, hogy egyáltalán elmenjen nyelvvizsgázni, ez már önmagában siker, akár sikerüljön a nyelvvizsga, akár nem. Nulla nyelvtudással nyilván nem menne az ember nyelvvizsgázni, tehát valamit biztos tud, aki elmegy, mondjon bárki bármit.

Az első lépések

Az első lépés, kiválasztani a nyelvvizsga típusát (pl. Origó, BME, Telc) és helyszínét. Tájékozódni kell, hogy melyik nyelvvizsgán milyen feladatok vannak, és hogy ezek közül melyik áll a legközelebb hozzánk. A készülés során több nyelvvizsgatesztet is érdemes megnézni, megoldani, így már úgy mehetünk nyelvvizsgázni, hogy nem kell azzal bajlódnunk az amúgy is stresszes helyzetben, hogy a feladatot magát megértsük, hogy mit kell csinálni. Fontos áttanulmányozni az Interneten a teendőket, szabályokat, amik betartását a nyelvvizsgaközpont kéri. A nyelvvizsgára felkészítő könyvben is el kell olvasni a bevezetést, tanácsokat, amiket a feladatok megoldásával kapcsolatban írnak. Ha nem a saját városunkban megyünk nyelvvizsgázni, alaposan utána kell járni, hogy a választott helyszínt hogyan lehet megközelíteni, a Google Maps szolgáltatásán feltérképezni a helyet és utánanézni a közlekedésnek is. Mindezt lehetőleg ne kevéssel a nyelvvizsga előtt tegyük, mert akkor már nehezebb lesz a vizsgára készüléssel járó izgalom miatt.

Hogyan menjünk el a nyelvvizsgára?

Fontos kialudt állapotban menni nyelvvizsgázni, és a megfelelő táplálkozásról sem szabad megfeledkezni. Nem jó, ha pihenés, alvás helyett a felkészítő könyveket bújjuk! Írásbeli nyelvvizsgán nem számít az öltözet, így érdemes a minél kényelmesebb ruhánkat választani és ügyelni arra, hogy ne legyen se túl meleg a ruha, se túl szűk, ami akadályozhat a koncentrálásban. Az írásbeli nyelvvizsgára érdemes vinni innivalót, ásványvizet, gyümölcslevet, vagy ki mit szeret. Nem sokkal a nyelvvizsga előtt is érdemes enni egy kicsit, például valami péksüteményt, rágcsálni valót, és a csokoládénak is jótékony hatása van. Nyilván ez egyéni ízlés kérdése is, és az is lehet, hogy valaki a vizsga előtt már nem tud enni az izgalom miatt, így ezt nagyon erőltetni nem kell, de egy kis táplálékbevitel nem árthat. A vizsga előtti napokban érdemes vitaminokat szedni, mivel szervezetünk és agyunk a szokásosnál nagyobb igénybevételnek lehet kitéve. Nyugtatók szedését nem javaslom, helyette a sport, fizikai megterhelés lehet hasznos, segíthet a testi-lelki erőnlétet egyensúlyban tartani. Fontos, hogy ne egyoldalúan szellemileg terheljük magunkat, hanem mozogjunk is minél többet!

Szintén egyéni preferencia kérdése, de szerintem érdemes akár pár órával a vizsga előtt megjelenni a helyszínen és ezalatt átnézegetni a nyelvkönyvben (pl. 1000 kérdés 1000 válasz), amit lehet, bár új szavakat tanulni nem feltétlen érdemes. Így még jobban ráhangolódhatunk csak a nyelvre. Ez a várakozás a vizsga előtt egy stresszes állapot, így nem feltétlen ajánlott annak, aki nem bírja, de annyira nem kell tőle megijedni. A lényege, hogy a terem előtti várakozás közben túl sok mindent úgyse tudunk csinálni, csak a nyelvvel foglalkozni.

A személyi igazolványt készítsünk olyan helyre, ahonnan könnyen elő tudjuk venni a vizsga előtti igazoltatás céljából. Írásbeli vizsgára ne felejtsünk el tollat vinni, akár többet is, hátha kifogy. A szótárakat se felejtsük otthon! A szótárak miatt lehet, hogy a szokásos táskánk nem lesz elég. A vizsga előtt keressük fel a mellékhelyiséget, bár közben is lesz lehetőség kimenni, erről tájékoztatnak is. Érdemes a vizsgaközpont által kért időpontokra (ami lehet a vizsga tényleges kezdete előtt fél órával is) valóban ott lenni, mert nem várt tényezők is vehetnek el időt. Én például nem számítottam arra, hogy lifttel a 9. emeletre kell majd felmenni vizsgázni, és hogy a lift előtt sor fog állni, és hogy meg kell várni, míg a lift párszor megfordul.

Az írásbeli vizsga előtt a személyzet ismerteti a szabályokat, gondoskodnak arról, hogy ki hova üljön, kiosztják a feladatlapokat, és ez mind időt vesz igénybe, ami esetleg stresszelő lehet, így erre eleve számítani kell. Lehet, hogy a tényleges vizsga tíz-húsz perccel a meghirdetett időpont után fog kezdődni az előkészületek miatt, de annyival tovább is fog tartani. Órát szoktak tenni szemben a falra, de nem baj, ha mi is viszünk magunkkal, hogy biztosan tudjuk, mennyi időnk van még! Általában kérni szokták, hogy a mobiltelefont kapcsoljuk ki teljesen. Ilyen esetre nem baj, ha majd bekapcsoláskor tudjuk a kódunkat.

Érdemes lehet a vizsga előtt egy kis időt a szabadban tölteni, friss levegőt szívni, mielőtt bemennénk az épületbe.

Hol és hogyan tanuljunk a nyelvvizsga előtti hetekben?

Jobb esetben nem a nyelvvizsga előtti hetekben kell a nyelvet megtanulni, hanem ekkorra már olyan szinten vagyunk, hogy ha nem is foglalkoznánk túl sokat a nyelvvel, az se lenne akkora baj. Viszont a tipikus nyelvvizsgafeladatok és szóbeli témakörök ilyenkor általában előtérbe kerülnek, és nem baj, ha igazán ráhangolódunk a nyelvre ebben az időszakban.

Otthon sok dolog van, ami elvonhatja a figyelmünket, vagy egyéb elfoglaltságot adhat. Egyesek hajlamosak ilyenkor tanulás helyett alaposan kitakarítani a lakást. Meg kell keresni azt a helyzetet, amikor a leginkább a tanulással tudunk foglalkozni. Lehet ez tömegközlekedés közben, vagy egy parkban egy padon ülve, vagy valakinek mégis az otthoni tanulás válik be, esetleg ezek kombinációja. Érdemes tanulás közben kis szüneteket tartani, mert ilyenkor az agyunk feldolgozza azt, amivel foglalkoztunk. Nálam erre teljesen bevált az, hogy buszon olvasgatom a mobiltelefonon a nyelvkönyvet, majd leszálláskor elteszem a telefont, és gyaloglás közben akarva-akaratlanul is eszembe jutnak azok a dolgok, amiket olvastam. Fontos az is, hogy alapvetően nem a nyelvvizsgára tanulunk, hanem magunknak, így ha jól átnézünk pár témakört, azzal saját magunkat és tudásunkat fejlesztjük.

Érdemes a nyelvvizsga előtti pár hétben alaposan átállítani az agyunkat és életünket az adott nyelvre. Ezt úgy értem, hogy naponta nézzünk videókat az adott nyelven, olvassunk, akár az 1000 kérdés 1000 válasz könyvet, akár más könyvet, és magunkkal is „beszélgessünk” az adott nyelven. Ez azt jelenti, hogy amit csinálunk, amit gondolunk éppen, azt fordítsuk le magunkban idegen nyelvre és lehetőség szerint mondjuk is el. Például, „most beszálltam a liftbe, a lift lefelé megy, mindjárt megérkezem a földszintre”. Ilyenek közben előjöhetnek szavak, amiket nem tudunk, például a beszállni, a földszint vagy a lift szót vagy nem is tudtuk, vagy csak nem akar eszünkbe jutni. Ilyen esetre jó, ha a mobiltelefonon egy netes szótárban, vagy letölthető szótárban bármikor meg tudjuk nézni azokat a szavakat, amiket nem tudunk. Ha következő nap szállunk liftbe, már menni fog elmondani idegen nyelven, amit csinálunk. Annyira fel kell élénkítenünk magunkban a nyelvet, hogy ha bemegyünk egy boltba, már majdnem ösztönösen idegen nyelven köszönjünk. Fontos akár csak rövid ideig mind a négy alapkészséget (beszéd, beszédértés, írás, olvasás) lehetőleg minden nap használni, de talán a beszéd, önálló gondolatok megfogalmazása kerek mondatokban, talán ez a legfontosabb.
Sose ijesszen el az, ha nem értünk mindent, vagy nem jut eszünkbe egy szó! A nyelvet soha nem fogjuk tökéletesen tudni, még a nyelvtanárok vagy az anyanyelvi beszélők se tudják tökéletesen a nyelvet. Ha egy középfokú vagy akár felsőfokú nyelvvizsgára megy valaki, az még nem jelenti azt, hogy minden hétköznapi társalgási témában minden szót tud. Én néha figyelem az emberek beszélgetését és magamban megpróbálom idegen nyelvre fordítani, és szoktak olyan témák is előjönni, melyeknek nem tudnám minden szavát idegen nyelvre fordítani. (Például, egy terhes nő elment ultrahangra.) Ilyenkor az adott kifejezést meg kell próbálni körülírni, hogy nagyjából kifejezze azt, amire eredetileg gondoltunk. (Például ultrahang helyett orvosi vizsgálatot mondunk.) Akár a lift szót is ki lehet kerülni, és helyette azt mondani, hogy felmegyünk vagy lemegyünk valahova, talán fel se tűnik a vizsgáztatónak, hogy azért mondjuk így, mert egy másik szó nem jut az eszünkbe.

Érdemes átlapozni az 1000 kérdés 1000 válasz könyvet elejétől a végéig, és kigyűjteni az olyan szavakat belőle, amiket addig nem tudtunk, de valamiért nagyon könnyű megjegyezni, mert például magyarul vagy egy általunk ismert másik idegen nyelven is ugyanúgy vannak, vagy nagyon hasonlítanak. Én így jegyeztem meg a francia brioche (kiejtve: briós) szót, amiről korábban nem is hallottam, és olyasmit jelent, mint magyarul is. Ha a táplálkozás témakör jön elő nyelvvizsgán, ezt a szót is be lehet dobni. A szolfézs szó is hasonló franciául (solfège), könnyű megjegyezni, és ha pont olyan témakör kerül elő, be is lehet vetni. Mivel angolul és olaszul jól tudok, így ezekből a nyelvekből is nagyon sok szó segített, melyek franciául hasonlóak, vagy leírva akár teljesen meg is egyeznek. Az olasz igevonzatok közül nagyon sok megegyezik a franciával, és ez is már nagy segítség, az íráskészséget mérő feladatnál is fel tudom használni ezeket a szavakat, vagy a szóbeli résznél is. A labdajátékok, sportok egy részének a neve biztos könnyen megjegyezhető, érdemes ezeknek is külön utánanézni, ha esetleg nem tudnánk.

Nézzünk videókat, filmeket az adott nyelven! Keressünk rá az adott idegen nyelven minket érdeklő témákra és olvasgassunk! Érdemes lehet megnézni a Wikipédián egy minket érdeklő szócikket magyarul, és az adott idegen nyelven is. Ne ijesszen el az, ha nem értünk belőle mindent!

Javasolt idegen nyelven naplót vagy blogot írni, sőt szinte kötelező. Ha csak leírjuk egy-egy napunkat, az is nagyon jó, még akkor is, ha szinte ugyanaz történik minden nap. Érdemes néhány olyan szerkezetet, vonzatos igéket megtanulnunk, melyeket szinte minden szituációban fel tudunk használni (például: foglalkozni valamivel, szeretni valamit). Tanuljunk meg rokon értelmű szavakat a gyakran előforduló szavak helyett! Például a jó helyett mondhatjuk azt, hogy csodálatos, fantasztikus, gyönyörű, nagyszerű. Érdemes olyan kifejezéseket is megtanulni, melyekre a valóságban nem is lenne szükség, de nyelvvizsgán jól hangzanak, például először is, lássuk csak, ez egy nagyon jó kérdés; egy kicsit gondolkoznom kell; véleményem szerint; egyszóval; őszintén szólva. Tanácsos olyan szerkezeteket is megtanulni párat, melyek nehezebb nyelvtannal járnak, így a nyelvvizsgán különösen értékelhetik. Franciából például szinte minden témakörnél elsüthető a Je ne crois pas que (Nem hiszem, hogy…) kifejezés, és utána használható a kötőmód. Ha lehet, próbáljunk szenvedő szerkezetet használni szóbelin és írásbelin is, mivel ez magyar anyanyelvű számára nem jön magától, a nyugati nyelvekben pedig teljesen általános, és értékelik a használatát. Használhatunk olyan mondatokat is, melyeknek semmi hasznuk, mégis színesítik a kommunikációnkat, például írásbelin, ha egy fórumhozzászólást kell írnunk, a végén mindenkinek kellemes napot kívánhatunk. Néhány közmondást, szólást is megtanulhatunk idegen nyelven, hátha szóbelin, vagy akár fogalmazásnál be tudjuk vetni őket. (A közmondásoknak utána kell nézni idegen nyelven, mert a legtöbb nem fordítható le szó szerint magyarról! Itt van is egy kis gyűjtemény közmondásokból több nyelven.)

Nyelvvizsga közben mire figyeljünk?

Írásbeli nyelvvizsgán három dolog, ami fontos: 1. Figyeljünk az időre, de ne aggódjunk az idő miatt! Talán a vége felé kevésnek tűnhet a hátralevő idő, de lehet, még bőven elég lesz. 2. A tesztlapon mindenhova írjunk valamit, oda is, ahol nem tudjuk a választ! 3. Lehetőség szerint a végén olvassuk át a fogalmazásunkat! A fogalmazás átolvasásakor érdemes külön a következőkre figyelni:

Francia nyelvnél a néma végződéseket könnyű eltéveszteni (pl. peut írása peux helyett), vagy lehagyni (pl. as helyett a), így minden ilyet nézzünk meg, ahol nemben és számban a ragozott igét egyeztetni kell az alannyal, hogy jól egyeztettünk-e! Nézzük át, hogy nemben mindenhol egyeztettünk-e, nem maradt-e le a nőnem e végződése! Könnyen írhatjuk például la petite chose helyett azt, hogy la petit chose, ha írás közben inkább a tartalomra figyelünk, nem annyira a nyelvhelyességre. Egy másik gyakori hiba a főnévi igenév -er és a participe passé -é végződésének összekeverése. Könnyen írhatunk -er helyett is -é végződést, főleg segédigék utáni főnévi igenévnél. A többes szám jele, az -s is néha lemaradhat, főleg az il és elle névmásoknál ils és elles helyett. Nem utolsó sorban azt is ellenőrizzük, hogy nem írtunk-e avoir-ral egy être-es igét. Például a rester nem annyira gyakori, mint az aller vagy a venir, itt könnyen előfordulhat, hogy avoir-ral ragozzuk être helyett. Van, hogy még nem tudjuk, milyen főnevet fogunk írni egy elöljárószó után, így például a de elöljárószót kitesszük, és eredetileg egy nőnemű főnévvel akartuk folytatni a mondatot, viszont meggondoljuk magunkat, és egy hímnemű főnevet írunk. Ilyenkor előfordulhat, hogy de la helyett de le kerül oda, és elmarad az összevonás, pedig du-t kellene írni. A ne … pas szerkezetből a pas lemaradása is tipikus hiba, mivel a magyarban csak előre teszünk tagadószót.

Angolosoknál gyakori hiba a has helyett a have, egyszerű jelen időben az -s elmaradása, vagy az ige harmadik alakja helyett a második alak használata. Előfordulhat, hogy a he névmást használjuk a she helyett véletlenül. Érdemes a végén úgy olvasni át a fogalmazást, hogy kifejezetten ezekre is figyelünk, nem tévesztettük-e el. Gyakori még angolosoknál, hogy kérdő mondatként fogalmaznak meg egy nem kérdő, de kérdőnek tűnő mellékmondatot, például: Mondd meg, hogy hol van a könyv! Ebből a “hol van a könyv” rész valóban kérdés lenne önmagában, de ha ott van előtte, hogy “mondd meg”, akkor az már nem kérdés, hanem felszólítás. Ezért nem is szabad kérdő mondatként írni le angolul, és sok angolosnak nagyon szokatlan lehet a helyes mondat: Tell me where the book is. Természetesen, ha rosszul írunk vagy mondunk egy ilyen mondatot, attól még sikerülhet a nyelvvizsga, mert bizonyos hibamennyiség még belefér. Előfordulhat még a must és can mellett az inges alak használata, tévesen.

Németeseknek nem árthat a mondatok szórendjét megvizsgálni a fogalmazás megírása után. Nem csak a KATI-szórendű mondatokat, hanem az állító mondatokat is. Előfordulhat olyan is, hogy egy rendhagyó igét szabályos igeként használunk hirtelen. Mivel mondat végén segédige után a főnévi igenév is előfordulhat és a Partizip Perfekt is, megeshet, hogy Partizip Perfekt helyett főnévi igenevet írunk véletlenül. Előfordulhat, hogy adott nemű főnévre nem az adott nemű névmással (er, sie, es) utalunk vissza, főleg, ha utólag a főnevet átírtuk egy másik főnévre. Előfordulhat, hogy egy főnévi igenév elé odakerül a zu szócska, amikor nem kell (például módbeli segédige mellett), vagy éppen elmarad, amikor kell. Figyelni kell a nembeli egyeztetésre (ne legyen meine, keine vagy eine helyett mein, kein vagy ein) és az esetvégződésekre is! Melléknévragozásnál nekem a leggyakoribb hibám az volt, hogy határozott névelőnél többes számban nem tettem ki az -n végződést a melléknév végére, hiszen nőnemben sincs, pedig a névelő ott is die. Helyesen: die kleinen Häuser és nem die kleine Häuser!

Olaszosoknak, spanyolosoknak is egyik hibaforrás, hogy a melléknevet nem jól egyeztetik a főnévvel, például nem kerül nőnemű alakba a melléknév nőnemű főnév mellett, vagy nem teszik a melléknevet többes számba. Mivel sok a rendhagyó ige minden igeidőben, meg kell vizsgálni a végén, hogy az igéket megfelelően ragoztuk-e.

Célszerű lehet egy feltételes mondatot is beleírni a fogalmazásba (például: Ha tudnám a választ, megmondanám). Szinte minden szituációban megalkotható ilyen mondat. Ezeknél a mondatoknál bonyolultabb nyelvtant kell használni, amit értékelhetnek a vizsgáztatók, de pont emiatt csak akkor használjuk, ha biztosak vagyunk benne! Itt a hibalehetőség is nagyobb, ha nem tudjuk, milyen igealakot kell használni, vagy esetleg olasz vagy francia nyelvnél nem a megfelelő segédigét használjuk, vagy elfelejtünk egyeztetni.

A legjobb, ha felkészülés során sokat írunk, és megfigyeljük, mik azok a tipikusan visszatérő hibák, amiket vétünk. Nyelvvizsgán a fogalmazás átnézésekor direkt ezeket is próbálhatjuk keresni. Hibázni mindenki szokott, mindenkinek vannak tipikusan visszatérő hibái, emiatt nem szabad elkeseredni, ez teljesen természetes. Megpróbálhatunk törekedni a hibák minimalizálására, de nem a 100%-os hibátlan nyelvvizsga a cél! A nyelvvizsgák többsége már 60%-kal sikeres. A cél, hogy nem feltétlen tökéletesen, de ki tudjuk fejezni magunkat az idegen nyelven, értsék, mit akarunk mondani. Alapvetően más struktúrájú a magyar nyelv és a legtöbb felkapott idegen nyelv, ami miatt a hibázás elkerülhetetlen, mivel nem tud az ember egykönnyen elszakadni az anyanyelvétől. Egy idegen nyelv „tökéletes” elsajátításához általában évtizedekre van szükség, a nyelvvizsgán sem ezt várják.

A szinte minden nyelvtanulónál tipikusan visszatérő hibákról itt lehet bővebben olvasni, több nyelvre lebontva.

Szóbeli nyelvvizsgán kis túlzással szinte bármit mondhatunk. Az a lényeg, hogy tudjunk beszélni. Természetesen az alapvető instrukciókat attól még be kell tartani. Valójában rossz válasz nem létezik, és ha a vizsgáztató visszakérdez, nem azért teszi, mert valami rosszat mondtunk, hanem arra kíváncsi, idegen nyelven hogyan reagálunk. A vizsgáztatóval lehet vitatkozni is, a lényeg, hogy beszéljünk. Ha valamit furcsáll abban, amit mondunk és visszakérdez, attól nem kell megijedni, lehetnek más elképzeléseink a beszédtéma kapcsán. A való életben is előfordulhat, hogy valamit máshogy képzelünk el, mint az emberek többsége, ami miatt esetleg úgy érezzük, hülyének néznek minket, de itt nem ez a lényeg. Lehet, hogy úgy gondoljuk egy szituáció kapcsán, hogy egy hónapra megyünk ki külföldre dolgozni, mire a vizsgáztató meglepődve mondja, hogy legalább egy évre számított volna. Ez sem baj, próbálkozhatunk alkudozni, nem lehetne-e például fél év, vagy kifejezhetjük meglepődésünket, hogy ilyen hosszú időtől elsőre még félnénk, vagy azt mondjuk, egy kicsit ezen most gondolkoznunk kell.

Zárszó: Álljunk hozzá pozitívan!

A legjobb, ha fel tudjuk úgy fogni, hogy a nyelvvizsgának nincs tétje és csak egy jó kis erőpróba számunkra. Persze a való életben ennél nehezebb helyzetben is lehet a vizsgázó, de sokszor a legjobb átgondolni, valójában mi lesz akkor, ha nem sikerül a nyelvvizsga. A legtöbbször az jön ki ebből, hogy akkor sem dől össze a világ, van B terv, és később újra el lehet menni nyelvvizsgázni. Van, hogy az ember próbálkozik, és még idő kell, mire egyenesbe állnak a dolgai. Vannak, akik pár évet beleöltek valamibe, majd kiderül, nem is azzal akarnak foglalkozni, és ha úgy vesszük, évek elúsztak az életéből feleslegesen. Azonban ezt sem kell tragikusan felfogni, ettől még akármi is lehet az emberből később. Hallottam olyanról, aki elkezdett egy egyetemet, majd két év után abbahagyta, mert belátta, hogy ez nem neki való. Olyanról is hallottam, aki közvetlenül a diploma előtt hagyta abba az egyetemet. Olyanról is, aki egy tanfolyamra fordított sok időt, energiát, pénzt, és végül valami teljesen más irányba kell továbbmennie, és elúszik a befektetett idő, energia, pénz, tudás. Ez talán elkeserítő, de lehet, hogy tíz év múlva teljesen boldog, sikeres ember lesz az illető, és ha vissza is gondol erre az időszakra, nem fogja már tragikusan felfogni.

Mivel én szeretem a nyelveket, nekem nem probléma a nyelvvizsgára készülést pozitív dologként élni meg. Saját döntésem, elhatározásom, hogy megtanulok egy nyelvet és elmegyek nyelvvizsgázni. Nem árt, ha van valamilyen motivációja mindenkinek. De bármilyen okból vagy kényszerből keveredjen is valaki olyan helyzetbe, hogy nyelvvizsgáznia kell, érdemes inkább pozitív élményként élni át a felkészülést. Hiszen ha átélhető pozitív élményként, miért szenvedjünk vele, ha már belekeveredtünk?

–

A bejegyzésben található képek a Pixabay oldalról származnak.

Kapcsolódó bejegyzés: Hogyan tanuljunk nyelvet? Nyelvtanulási módszerek – itt nem kifejezetten a nyelvvizsgára készülésről, hanem általában véve a nyelvtanulásról írok. Több gondolat is visszatér innen ebben a bejegyzésben.