Az eszperantó melléknév
Az eszperantó melléknév mindig -a végű. Például: granda (nagy), malgranda (kicsi), interesa (érdekes), blanka (fehér). Az -a végződésről tehát könnyen be lehet azonosítani a melléknevet, mivel más szóvaj nem végződhet a-ra, ezek alól csupán néhány női név a kivétel. (Például: Eva, Suzana.) (A határozott névelő alakja la, ez is a-ra végződik, ez ne tévesszen meg senkit!)
-A végződéssel képezhető melléknév más szófajokból is:
nun ‘most’ – nuna ‘mostani’
vespero ‘este’ – vespera ‘esti’
hodiaŭ ‘ma’ – hodiaŭa ‘mai’
morgaŭ ‘holnap’ – morgaŭa ‘holnapi’
sabato ‘szombat’ – sabata ‘szombati’
Az eszperantó melléknév használata:
A magyarhoz hasonlóan az eszperantó melléknév kétféle szerepet tölthet be a mondatban:
1. Lehet az állítmány névszói része, ilyenkor nem áll közvetlen mellette az a főnév, amelyre vonatkozik:
La libro estas granda. (A könyv nagy.)
La libroj estas grandaj. (A könyvek nagyok.)
A magyarban ilyenkor nincs ige a mondatban. Az eszperantóban viszont ilyenkor is ki kell tenni a létigét (jelen időben: estas). Múlt időben és jövő időben a magyarban is és az eszperantóban is ott van a létige: La libro estis granda – A könyv nagy volt; La libro estos granda – A könyv nagy lesz.
2. Lehet jelző. Ilyenkor közvetlen a főnév mellett áll, amelyre vonatkozik. Általában előtte áll, de állhat utána is:
dolĉa = édes
pomo = alma
dolĉa pomo = édes alma
pomo dolĉa = édes alma
granda = nagy
libro = könyv
granda libro = nagy könyv
libro granda = nagy könyv
Mi legas grandan libron – Nagy könyvet olvasok.
Mi legas grandajn librojn – Nagy könyveket olvasok.
Az utolsó példákból látható, hogy az eszperantóban a melléknevek mindig megkapják a többes szám és a tárgyeset végződését, míg a magyarban a jelzői melléknevet nem kell többes számba vagy tárgyesetbe tenni. (Például: a nagy házak eszperantóul la grandaj domoj, szó szerint „a nagyok házak”.) Erre különösen ügyelnünk kell.
Kia és tia
Melléknevekre a kia? (milyen?) kérdőszóval kérdezhetünk. A kia -a végződése a melléknévi jelleget sugározza. A kia után állhat a létige (jelen időben estas) vagy főnév is:
Kia estas la ĝardeno? – Milyen a kert?
Kia homo vi estas? – Milyen ember vagy?
Többes számban a kia is felveszi a -j végződést:
Kiaj estas la ĝardenoj? – Milyenek a kertek?
Ha tárgyesetbe kerül a főnév, amely a kia után áll, akkor a kia is felveszi a tárgyeset -n végződését:
Kian ĝardenon vi havas? – Milyen kerted van?
Kiajn ĝardenojn vi havas? – Milyen kertjeid vannak?
Kötőszóként a kia jelentése: amilyen:
Mi estas tia homo, kia vi estas – Olyan ember vagyok, mint amilyen Ön.
A tia névmás jelentése: olyan. Az -a végződés itt is a melléknévi jellegre utal.
Amikor nem használható melléknév: ha nincs alany
1. Van egy eset, amikor a magyarban melléknevet használunk, az eszperantóban viszont határozószót. Ha a mondatnak nincs valódi alanya, akkor az állítmány névszói része nem lehet önállóan álló melléknév, helyette határozószó lesz. Ez mindössze annyit jelent, hogy -a helyett a határozószókra jellemző -e végződést kapja. Ilyen, valódi alany nélküli mondatokat többek között az időjárás kifejezésekor használunk. Az eszperantóban ilyenkor nem tudjuk megjelölni, hogy mi hideg, mi meleg, tehát nem kerül alany a mondatba:
Estas varme (nem varma!) – Meleg van.
Estas malvarme – Hideg van.
A meleg azt jelenti, hogy varma. Azonban itt varme alakot kell használni, mivel nem tudunk a mondatba alanyt behelyezni. Az időjárással kapcsolatos kifejezéseknél a li, ŝi, ĝi névmások egyike sem tehető be alanynak. Természetesen ha nem azt mondjuk, hogy meleg van, hanem hogy Az idő meleg, akkor az alany az idő lesz, és -a végű melléknevet kell használni:
La vetero estas varma – Az idő meleg.
Megközelíthetjük ezt a szabályt úgy is, hogy ha van -o végű szó a mondatban (ami az alany szerepét tölti be), akkor -a végű szó kell a mondat másik felébe, vagyis az -o és az -a végződések szeretik egymást, jól megvannak együtt. Az -a végződés azonban egyedül nem lenne meg jól, unatkozna, így a felváltó sereg személyében segítségére siet az -e végződés, és leváltja.
2. Akkor is -e végű határozószót kell használni -a végű melléknév helyett, ha az alanyban főnévi igenév (ami mindig -i végű) van:
Lerni Esperanton estas bone – Eszperantóul (eszperantót) tanulni jó.
Estas bone lerni Esperanton – Jó eszperantóul tanulni.
Itt az alany az, hogy eszperantóul tanulni (lerni Esperanton). Erről állítjuk, hogy jó. Az állítmány igei része, az estas (van) a magyarban elmarad, a névszói része pedig melléknév. Az alanyban főnév igenév (lerni – tanulni) van, ezért áll bone, és nem a melléknévi alakú bona a mondat másik felében.
(Sok más nyelvben ezt személytelen alannyal fejezik ki, például angolul it is good to learn Esperanto, vagy németül es ist gut, Esperanto zu lernen. A személytelen alany azt jelzi, hogy a mondatnak nincs logikai alanya. Ha innen közelítjük meg a dolgot, megérthetjük, hogy az ilyen mondatokat az eszperantó nyelv úgy kezeli, mint az estas varma-féle alanytalan mondatokat.)
Úgy is megközelíthetjük a dolgot az eszperantóban, hogy ha egy főnévi igenév (i végű szó, itt: lerni) része az alanynak, akkor az állítmány névszói része e végű lesz (itt: bone), azaz az i és e végződések vonzzák egymást:
Estas bone lerni Esperanton.
Egy másik megközelítés: ha olyat akarunk kifejezni, hogy jó valamit csinálni, rossz valamit csinálni, érdekes / hasznos / könnyű / nehéz / stb. valamit csinálni, azaz egy melléknév és egy főnévi igenév jár együtt, akkor az -a végű melléknév helyett -e végű határozószóra lesz szükség. Még néhány példa:
Estas malfacile trovi florojn en la ĝardeno vintre – Nehéz virágokat találni a kertben télen.
Estas sane trinki pomsukon – Egészséges almalevet inni.
Estas facile ŝalti komputilon – Könnyű bekapcsolni egy számítógépet.
Estas malpermesite parki ĉi tie – Tilos itt parkolni.
Természetesen a mondat állhat múlt időben, jövő időben vagy más alakban is:
Estis sane trinki pomsukon – Egészséges volt almalevet inni.
Estis bone esti ĉi tie – Jó volt itt lenni.
Estus danĝere publikigi la leteron – Veszélyes lenne közzétenni a levelet.
+1. Ami még fontos lehet: Ha kérdőszó az alany, az alanynak számít! Tehát -a végződésű melléknév lesz az állítmány névszói részében: Kiu estas bela? – ‘Ki szép?’ Kio estas bona? – ‘Mi jó?’. (Itt nem feltétlen érvényesül a szabály, hogy az -o és -a végződések vonzzák egymást, hiszen a kiu -u végű.)
+2. Ha elmarad a mondatból az ige, és az egész mondat egyetlen melléknév lenne, akkor is -e végződés kell. Ez főleg felkiáltásoknál fordul elő:
Bonege! ‘Nagyon jó!’
Brave ‘Bravó!’
Összegzésként: Ha főnév vagy névmás a mondat alanya, akkor melléknevet kell használni. Ha nem főnév vagy névmás az alany, vagy hiányzik az alany, akkor -e végű határozószót kell használni.
–
Felhasznált irodalom:
Baghy Gyula: Eszperantó nyelvkönyv, Tankönyvkiadó, Budapest, 1967.
Kalocsay Kálmán: Rendszeres eszperantó nyelvtan, Budapest, Tankönyvkiadó.
Linkek:
Mylanguages.org – Esperanto adjectives – Jelentésük szerint csoportosítva megtalálhatunk sok eszperantó melléknevet.
American Esperantist videója: Esperanto Adjectives (mini lesson) – Rövid, angol nyelvű ismertető az eszperantó melléknevekről
Transparent Language – Esperanto Blog – Egy kis ismertető az eszperantó melléknevekről, angolul.
A melléknévről néhány más nyelvben:
A német melléknévragozás. Az olasz melléknév. Melléknevek a franciában. Spanyol melléknevek.
