2020 nyara, 2. rész

2020 nyara,
második felvonás

A nyár közepén már írtam erről a nyárról. Mivel kicsit sok téma összegyűlt, arra gondoltam, belefér egy második felvonás is.

Angol felszólító mód

Ahogy korábban említettem, az olasz és spanyol felszólító mód kapcsán felmerült az angol felszólító mód is, és eszembe jutott, hogy erről még nincs poszt az oldalon. Nem volt túl nehéz megírni. Természetesen több nyelvkönyvet, nyelvtant is fellapoztam, és a neten is rákerestem a témára. Elő is jött néhány apróság, amivel nem szoktak nagyon foglalkozni a felszólító móddal kapcsolatban. Báti László és Véges István jó öreg nyelvkönyve foglalkozik a let-tel kifejezett felszólító alakokkal is és azt is említi, hogy a let’s go tagadása a let’s not go, vagy a don’t let’s go, amivel az angolul tanulók ritkán találkoznak. Előjött az is, hogy a do-val nyomatékosítani tudjuk a felszólítást (pl. do come – gyere már!), amiről szerintem kevés angolul tanuló tud. Nekem sem volt egyértelmű, ez pontosan mit fejez ki, sürgetést-e vagy olykor kedvességet, mert hallottam pl. a do sit down kifejezést is anno még pont egy oktatótól, amikor nagy stresszesen bementem hozzá vizsgázni. Itt nyilván nem sürgetésnek gondolta. Beigazolódott a sejtésem, tényleg kifejezhet a do sürgetést is és udvariasságot is, ahogy azt egy weboldalon írták, de addig ezt a szabályt így leírva még nem láttam. Magáról arról a szabályról se hallottam, hogy szigorú parancsolásnál kitehetjük az ige mellé a you névmást is, ezt először anno egy tanáromtól hallottam, hogy a dare ige kapcsán említett egy példát: don’t you dare, azaz „ne merészeld!”. Most erről is lehullt a lepel egy weboldal révén: you come with me, ez valami olyasmit jelent, hogy „most velem jössz!” Ritkán fordulnak elő a somebody do something-féle felszólítások („valaki csináljon valamit!”), ezeket is jó volt beleírni a bejegyzésbe, hogy minden egy helyen legyen. (Vicces, mert a somebody do something mondatra a Tom és Jerryből emlékszem, amikor a kutya talpába beleáll egy rajzszög, és ő kiabál így. Igaz, miután Jerry kihúzza neki a rajzszöget, tovább kiabál, de csak megszokásból.)
Ami érdekesebb, az a mellékmondati felszólító mód, amit sokszor neveznek kötőmódnak, amiket például az it’s important, it’s essential után, a suggest ige után, valamint célhatározói mellékmondatokban használnak. Illetve még a want, tell, ask ige után is van egy szerkezet, aminek a hivatalos neve accusative with the infinitive (tárgyeset főnévi igenévvel), amit csak Báti-Véges nyelvkönyve nevez így.
Talán a felszólító mód szenvedő alakja, ami mindenkinek kimarad. Sokáig én sem tudtam erről, egyszer kíváncsiságból rákerestem, és akkor derült ki, hogy jé, ilyen is van az angolban. Régen olasz tanulmányaim során találkoztam ezzel Király Rudolf, szintén jó öreg olasz nyelvkönyvében, ahol az összes igealak szenvedő alakja fel volt sorolva. Ott a példa a sia lodato (legyen dicsérve, dicsértessék) volt. Természetesen a szenvedő alakot is beleírtam a bejegyzésbe, bár lehet, senki se fogja használni. Érdekes módon a Youtube-on egy külön videóban ezzel foglalkozik valaki, tehát mégis tudhatnak róla azért és előfordulhat talán a valóságban is, még ha én nem is emlékszem, hogy valaha találkoztam volna vele.
Egyszer zenéket kerestem az Interneten, így botlottam bele egy viszonylag ismert orosz dalba, mellyel általános iskolában is találkoztam. Magyarra úgy fordítható a címe, hogy „lenne bár mindig napfény”. Itt valójában az oroszban is felszólító mód áll, mégpedig a kicsit tabu E/3 személyben, amihez külön a пусть szóval alkotnak egy szerkezetet. A lényeg, hogy a neten ezt a zenét angol címmel találtam meg, és olyan állt benne, amivel nem gyakran találkozom: Let there be always sunshine. Ez itt a there is, there are szerkezet felszólító módja. Zeneszámokból ismerős nekem a let it rain, let it be is, ami ugyancsak nem a hétköznapi beszéd része. Konzultáltam angol anyanyelvű ismerősömmel, Bruce-szal (aki egyébként az Enterprise 128 számítógép basic programozási nyelvének a megalkotója), és azt mondta, hogy ma már ilyeneket nem igazán használnak, és kifejezhető máshogy is az ilyen. Például, a let it rain helyett lehet azt mondani, hogy I wish it would rain, mert ez nem felszólítást, hanem kívánságot fejez ki. Szerinte valami hivatalos iratban előfordulhat a let there be a fence around the house mondat, de egyébként ezen kívül máshol nem nagyon használnának ilyet.
Hogy teljesen lerágott csont legyen a téma, bennem még felmerült, lehet-e folyamatos alakja a felszólító módnak (pl. be working – most dolgozz!). Sehol nem találtam erről semmit, és Bruce szerint sem létezik.
Németh Anikó: Angol nyelvtan felsőfok című könyvében még szó volt arról, hogy a never és always mindig a mondat legelejére kerül felszólító módban, de ezt a szabályt nem írtam bele a bejegyzésbe, hiszen ezek az időhatározók amúgy is az ige előtt szoktak állni. Írt még olyan érdekes dolgokról ez a könyv, hogy a get up-típusú igéknél olyan is előfordul, hogy up you get, de ezt sem éreztem szükségesnek beírni. A szintén ritka be so kind as to kifejezést is inkább kihagytam. A mellékmondati felszólító móddal (kötőmóddal) kapcsolatban felmerült még az it’s time kifejezés, de ezt is inkább kihagytam. És bizony vannak még kifejezések, melyekkel felszólításhoz hasonlót fejezhetünk ki, ilyen a you had better do is, amit ugyancsak nem írtam bele a bejegyzésbe. Egyébként van már egy bejegyzés az ilyen fura szerkezetekről, ahol a suggest, it’s time és a had better do is terítékre kerül.

Question tags

Az utókérdésként használt will you udvarias felszólítással kapcsolatban előszedtem az utókérdésről (question tag) szóló bejegyzést, és láttam, nincsenek benne feladatok. Gondolkoztam, fordítási feladatot tegyek-e bele, vagy valami mást. Végül olyan feladatot találtam ki, hogy csak a mondatok végére kell írni a question taget. Ennek az a hátránya, hogy így nem igazán lehet gyakorolni a mondatszerkesztést, hogy a mondat első fele egyáltalán nincs kérdő alakban, pedig ezt sokan el szokták téveszteni. Azonban talán az is segít ezt rögzíteni, ha ilyen mondatokat lát a tanuló a feladatban. Miután ezeket leírtam ide, másnap újra gép elé ültem, és írtam egy fordítási feladatot is, biztos, ami biztos alapon. Bár mindkét feladat elkészítése már szeptemberre esett, még talán belefér a nyári blogba ez is.

A francia kötőmód jelen ideje

A kötőmód egy eléggé fontos témakör a franciában. A múltkor ígértem, hogy erről is lesz szó az oldalon. Egyelőre a subjonctif présent-ról (kötőmód jelen ideje) írtam egy bejegyzést. Most a képzése is elég lesz, ez is egy viszonylag nagy téma, a kötőmód használatáról majd később írok. Szokás szerint tettem egy feladatot is a poszt végére. Kitaláltam viszonylag egyszerűbb mondatokat kötőmóddal, szinte mindegyik úgy kezdődik, hogy Je veux que vagy il faut que. Ezek magyar megfelelői után is felszólító módot (kötőmódot) használunk, ezért nem okozhat különösebb problémát. Van egy-két je ne pense pas que kezdetű mondat is, talán még ez is belefér úgy, hogy a kötőmód használatáról még nem volt szó. A mondataimat és a megoldókulcsot megmutattam Bácsy Éva tanárnőnek, nem talált benne hibát, így fel is raktam az oldalra.
A poszt vége felé próbáltam kicsit viccesebbre fogni a stílust. A rendhagyó igék rendhagyóságát nehéz megmagyarázni. Feltűnt azonban, hogy ahol L van az igető vége felé, ott az az L csúnya dolgokat művel, aminek a nyelvtanulók nem nagyon örülnek. Pontosabban nem olyan csúnya az, szépen hangzik, amikor ILL szótag lesz az L-ből (pl. aller – que j’aille; voulouir – que je veuille; valoir – que je vauille). A pouvoir – que je puisse rendhagyóságában az -ss- valószínűleg a latin possum alakból maradt meg, és fura, hogy pont kötőmódban, a többi igealakban pedig nem.
Fontosnak tartottam megemlíteni, hogy a rendhagyóságokban van némi logika. Hiszen a többi igénél megszokott T/3 alakból nem lehetne képezni a kötőmód jelen idejének alakjait a vont, font, sont, ont alakokból.

A kötőmód jelen idejének alakjait minden nyelvben olyan különösnek tartom. Nem gondolom, hogy a nyelvrokonság lenne az oka, de az angolban, németben és a franciában is olyan érdekes formában visszaköszön az ige eredeti töve. Ami kijelentő mód jelen időben komplikált, rendhagyó, az kötőmód jelen időben leegyszerűsödik, és ez több nyelvben is így van. Az angolban az I suggest he go / he be / he have… mondatban is az ige alapalakja áll a goes, is, has helyett. A németben is: Ich habe gehört, dass er … sei / Er hat gesagt, dass ich … könne, ezekben a mondatokban is a főnévi igenév töve jön vissza a rendhagyó ist, kann helyett. A franciában is szinte kikövetkeztethetetlen a sok igecsoportnál, mikor van -s, -s, -t rag, mikor van a -t helyett -d, vagy éppen semmi, a kötőmód jelen ideje pedig ezt leegyszerűsíti. A nem éppen kikövetkeztethető je vais, tu vas, il va is csak megkapja az ugyan rendhagyó aille tövet, de az ige ragozása végig következetes. Mintha minden ige -er végű lenne. Igaz, ott van az être és az avoir, de ezek az igék mindig mindenhol rendhagyók, csak az eszperantóban nem. Az olasz kötőmódjának jelen ideje is csatlakozik a mezőnyhöz, számomra legalábbis letisztultabbnak tűnnek az igealakok, mint kijelentő módban. A nyelvtanulók rémálmaiban szereplő vado, vai, va helyett kötőmódban mind a három személy vada, és kész. És a spanyolban, portugálban sem nagyon más a helyzet.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.