2019 nyara

2019 nyara valamivel tevékenyebben telt, mint a tavalyi nyár.

Egy kis svéd

Egy ismerősöm arról beszélt, hogy érdekli a svéd nyelv. Lehet, hogy majd ki is menne Svédországba. Kicsit beszélgettünk a svéd nyelvről, meg úgy általában a nyelvekről. Úgy látszik, az ismerősök mindig erőteljes hatással vannak rám, amikor egy idegen nyelvről beszélnek velem, amit szeretnének megtanulni. Ahogy a svéd nyelvről beszélgettünk, én is belelkesedtem, és rögtön meg is írtam egy bejegyzést a svéd jelen időről. Amúgy is már többen „reklamáltak”, miért nincs több bejegyzés a svédhez, most talán többen is örülni fognak ennek.
Az európai nyelvek között lehet, hogy ebben a nyelvben a legegyszerűbb a jelen idő képzése, mivel minden személyben csak egy -r ragot kap az ige, egyéb szabályokból és rendhagyó igékből sincs sok. Igaz, nehezíti a dolgot, hogy nem tudhatjuk, hogy egy -a végű ige jelen időben -ar vagy -er végű lesz-e. Meglepődtem, hogy a neten alig találtam valamit erről a témáról, még angolul is. Mindenhol csak megemlítik, hogy az -a végű igék egy része -er végű lesz jelen időben, ezen túl nem mennek bele jobban a témába. Egy oldalon találtam egy listát a svéd rendhagyó igékről, ahol a jelen idejüket is feltüntették. Ezt a listát böngészve meg tudtam állapítani különböző igeosztályokat, amikről viszont még sehol nem olvastam így összeszedve. Kiderült, hogy a -ra végű igék nem kapnak -r végződést, hanem a szó végéről az -a tűnik el. Az is kiderült, hogy a -la végű igék végéről is az -a tűnik el, így ezek jelen időben l-re végződnek. Valamint, találtam 7 teljesen rendhagyó igét. Fura, hogy ez az összes tudnivaló még sehol nem volt összegyűjtve a svéd jelen időről, ahol néztem. Németül is rágugliztam a svéd jelen időre. Egy letölthető word doksiban említik, hogy az r tövű igék nem kapnak ragot, és ennyi. De ott sem direkt a jelen időről volt szó, hanem a svéd igecsoportokról általában. Nyelvtanulás szempontjából szerintem sokkal célszerűbb a jelen időnél még nem menni bele az igecsoportokba, hiszen ennek csak a múlt időnél lesz jelentősége.
Lehet, hogy elhamarkodott volt az állításom, miszerint a svéd nyelvben a legegyszerűbb a jelen idő, hiszen sok nyelv van még, melyekben nem tudom, hogy van a jelen idő. Egyébként a norvég és a dán is hasonlóan egyszerűen képzi a jelen időt, egy -r végződéssel. Lehet, ezekben a nyelvekben egyszerűbb. Egyszer majd el kellene mélyedni ezekben a nyelvekben is és megnézni alaposan a jelen idő témát. Ha azt vesszük, az angolban egyszerűbb a jelen idő, mint a svédben, mert csak egy -s ragot kap az ige, és nagyon kevés szabály van arra, hogy mi történik az -s előtt az ige végével (pl. az y i-re változik), és a kivételes alak is kevés. (Ezek a szabályok mind leírhatók, míg az nem írható le, hogy mely svéd ige lesz jelen időben -er végű, a nyelvtanulónak meg kell tanulnia.) Viszont, ha a kérdő és tagadó alakot is figyelembe vesszük, a szabály már bonyolultabb. Igaz, így is nagyságrendekkel könnyebb az egyszerű jelen idő képzése az angolban, mint pl. a németben vagy az oroszban vagy az újlatin nyelvekben. Az angolban ott van a folyamatos jelen idő is, így rögtön felmerül, hogy melyiket kellene összehasonlítani a svéddel a képzésmódja szempontjából. És egyébként is relatív, mi egyszerű, mi nem. Az egyszerű jelen idő az elnevezése ellenére rendkívül sok bosszúságot tud okozni a nyelvtanulóknak, mert mindig lefelejtik E/3-ban azt az s-t. (Természetesen nem az egyszerű tanulhatósága miatt nevezik egyszerű jelen időnek, hanem mert nem összetett, azaz egyetlen igealakból áll – ami viszont csak az állító alakra igaz.) A svédben ilyen veszély nem fenyeget. Sokaknak nehéz a do és does használata is, ez sincs a svédben. Tehát, ha objektíve próbáljuk megközelíteni, az angol egyszerű jelen idő a könnyebb szerintem. Ha azt vesszük, nyelvtanulás szempontjából melyik könnyebb, akkor talán a svéd lenne az, mert a kérdezés és tagadás nem külön szabályokra épül, de ez szubjektív. Mindenki döntse el maga.

A jelen idő után a svéd főnév volt a következő célpontom, szeptember 3-án meg is jelenítettem a bejegyzést. Magyarországon nem lehet kapni túl sok könyvet, amely a svéd nyelvvel foglalkozik. Nekem mégis volt valahonnan három már régebbről, ezekben alaposan átnéztem a főnév nemével és névelőjével foglalkozó részeket, és a neten is keresgéltem, mit írnak erről. Mindenhol a legfontosabb tudnivalókat említik, túlzottan nem mélyednek el a téma részleteiben. Például, egy angol nyelvű oldalon kérdezte valaki, hogy meg lehet-e állapítani egy svéd főnévről, hogy milyen nemű, amire a tömör válasz az volt, hogy nem. Németesek azért már kicsit előbbre vannak azzal, hogy pl. a -heit, -keit, -schaft, -ung végű főnevek nőneműek, meg még néhány apró szabállyal, hogy például a napok és a hónapok, évszakok hímneműek. A svédhez viszont semmi hasonlót nem találtam a neten. Gondoltam, kizárt, hogy ne lehessen valami minimális szabályrendszert felépíteni. Továbbá, régen azt is megállapítottam, a latin eredetű szavak sok nyelvben megőrzik eredeti nemüket, akkor ennek a svédben is így kell lennie. És hátha véletlenül a napok és a hónapok is ugyanolyan neműek mind. Beleástam hát magam a témába, szótárban megnéztem sok főnév nemét, valamint végigböngésztem a Kevés szóval svédül könyv végén a szószedetet, a netes szótárakat is bevetettem, hogy le tudjam vonni a következtetéseimet. Kiderült, hogy a svédben a napok, hónapok, égtájak mind közös neműek (utrum főnevek). A német analógiájára pl. az -ik, -ur végű főnevek is ebbe a csoportba tartoznak. A latin eredetű -ment, görög eredetű -ma végűek pedig semleges neműek. Így össze is tudtam állítani egy kisebb útmutatást arra, hogy mi segíthet egy svéd főnév nemének a megállapításában.
A svéd határozott „névelő” érdekes, mert nem a főnév előtt áll, hanem a végén, azzal egybeírva (végartikulus). Itt is létezik többféle szabály, hogy bizonyos végződéseknél a „névelő” hogyan módosul, pl. magánhangzó után kiesik a „névelő” kezdő magánhangzója, valamikor megkettőződik a „névelő” előtti mássalhangzó. Sajnos ezt sem találtam meg teljességgel összefoglalva sehol, a szótár alapján én raktam össze többféle szabályt. Amin elgondolkoztam, hogy a szó végi m és n hol megkettőződik a „névelő” előtt, hol nem, és erre sehol nem térnek ki, hogy mi az oka. Arra gondoltam, hogy esetleg én nem tudok valami hangtani vagy egyéb szabályról, de semmit nem találtam, ami ebben útmutató lenne. A man „névelős” alakja mannen, megkettőződik benne az n, míg a son „névelős” alakja sonen, itt meg nem kettőződik meg. Mi lehet az oka? Arra tudok gondolni, hogy a man magánhangzója rövid, és a dupla n miatt marad rövid a „névelős” alakban is. A son alakban pedig hosszú az ó, és pont ezért marad a szótag nyílt, hogy az ó is hosszú maradhasson. Ez a szabály szerintem pont igaz, és a son tényleg egy kivételes főnév lehet, de ezen kívül még legalább annyi főnevet találtam, ahol nem kettőződik meg az m ill. n, mint ahánynál megkettőződik. A jelenség oka rejtély maradt, így hát igyekeztem felsorolni minél több főnevet mindkét csoportból.
Bár a svéd nyelvkönyvek  külön tárgyalják a főnév többes számát és a végartikulus többes számú alakját, én a többes számú végartikulusokat is betettem a bejegyzésbe. Azt is belevettem, amikor jelzős főnévvel van dolgunk, ez egy speciálisabb eset, mert ilyenkor nem csak végartikulus, hanem valóságos névelő is áll a jelzős szerkezet előtt. Így nagyjából mindent összegyűjtöttem talán, ami névelő. Természetesen a főnév többes számáról és a melléknevekről és jelzőkről külön lesz majd bejegyzés.

Egy kis francia: Imparfait vagy passé composé?

Nézegettem a vázlataim között, mi az, amit folytathatnék ill. be is fejezhetnék. Az Imparfait vagy passé composé? című vázlat pont olyan volt már, hogy nagy része megvan, csak kicsit pofozni kéne rajta és megjeleníteni. Ami még hiányzott belőle, az a feladatok. Az imparfait-ról szóló bejegyzésbe is tettem anno feladatokat. Arra gondoltam, az olasz imperfettóról szóló bejegyzésben megnéznem, mi a helyzet feladat ügyben, hátha tudok onnan ötletet meríteni. Kicsit megdöbbentem, hogy oda még nem készítettem feladatokat. Így elsőre az imparfait első feladatát szinte egy az egyben átmásoltam ide, ebben a feladatban a jelen idejű igealak helyett kell imparfait-t, illetve itt most imperfettót használni. De kéne még egy másik feladat is, amikor a tanulónak kell eldönteni, melyik múlt időt kell használnia.
Időközben kicsit belekóstoltam a lovári nyelvbe, meg a svédnek sem tudtam ellenállni, így a francia múlt idő témája a süllyesztőbe került egy kicsit. Egy augusztusi napon elővettem egy orosz nyelvkönyvet és lapozgattam, miket lehetne összeszedni belőle a jelen időről (amiből egyébként már elkezdtem írni egy bejegyzést, és elég sok meg is van belőle már, de néhány apróságba jobban bele kellene menni). Elég sokféle érdekes szabályt találtam. De most a svéd a cél, a névelő után a svéd többes szám az, amiről írni szeretnék, no meg a múlt idő sem hagy nyugodni. Így kicsivel az orosz könyv lapozgatása után rögtön el is döntöttem, hogy rövidesen elkezdem az említett svéd bejegyzések valamelyikét. Aztán láttam, hogy ott figyel a francia Imparfait vagy passé composé majdnem készen, meg is néztem, miket irkáltam benne, és meglepődtem, mert már szinte el is felejtettem, mennyire bőven kifejtettem a témát. Így hát most ez lett a soros. A fordítási feladathoz a mondatokat kicsit kiegészítettem, elkészítettem a megoldókulcsot is.

Latin esetek

Nem olyan régen írtam a német esetekről egy bevezetőt, és kicsit bővebben belementem abba is, hogy az alanyesetet mikor kell használni. Latinoloquus ezt látva ihletet kapott, hogy ő is írjon a latin esetekről. Szépen, részletesen összefoglalta a megszólító esetet és az alanyesetet. Talán nem szokták így megközelíteni a dolgot nyelvtanulók számára, hogy egy adott esetről egyben elmondják, hogy mikor kell használni. Viszont pont ezért világíthat rá olyan szabályokra, melyek felett egyébként elsiklik a nyelvtanuló. Ez a német alanyesetnél igazából csak a heißen igénél szokott problémát okozni, mert ennek az igének a használata eléggé eltér attól, ahogy magyarul fejeznénk ki ugyanazt. A latin alanyesetnél viszont jó pár szabály van arra, mikor kell használni, amire elsőre nem is gondolna az ember. Az angolról is lehetne írni hasonlót, csak ott átlag nyelvtanuló számára ennek nem sok értelme lenne, mivel alapból nem beszélünk esetekről nyelvtanítás szempontjából. Esetek persze az angolban is vannak, mint minden nyelvben, más kérdés, hogy miknek nevezzük őket. Nyelvtanítás szempontjából néhány igénél lenne ennek jelentősége az angolban, például a seem, sound, feel igéknél. És lehet, ezekről tényleg érdemes lenne beszélni, mivel eltér a magyartól a használatuk, és néhány nyelvtanuló nem is használja jól. Valójában itt nem is arról van szó, hogy alanyesetet kell használni ezek után az igék után, hanem melléknevet a határozószó helyett. Inkább úgy célszerű erről angolosoknak beszélni, hogy az ige kiegészítője nem kap semmilyen „kiegészítést”, sem -ly végződést a végére, sem elé semmilyen elöljárószót. Ez azonban egy másik téma. Én mindenesetre alig várom, hogy hozzájussak a német tárgyesetről szóló bejegyzéshez, és beleírjak mindent, amikor csak tárgyesetet kell a németben használni, az egyértelmű lesen, essen, trinken ige melletti tárgyesettől kezdve a haben és brauchen igén át ki tudja, meddig. Emlékeim szerint vannak is ezzel kapcsolatos vázlataim, majd előkeresem.

Videó: a német számok

Már régóta dolgozgattam a német számokról szóló videón, ami végül készen lett. Elsőre sosem tűnik nagy munkának elkészíteni az anyagot, leírni mindent, amit a videón bemutatok. Végül mindig azt veszem észre, hogy még ezt is kell, még azt is kell rajta szerkeszteni, hogy jobb legyen, szebb legyen, még mindig hiányzik belőle valami, így aztán eltart az egész egy darabig. Miután mindent összeírok, videorögzítő programmal felveszem az egészet és a hangot is hozzá. Meg kell még szerkeszteni az indítóképet, ahol a videó címe látható a Webnyelv logójával, ez nem nagy munka. Alá kell keverni a zenét a videó elején, majd összefűzni a kész videóanyaggal, a végére pedig a lezáró részt tenni. Összességében nem nehéz, egy rutinmunka ez, de a beállításokra figyelni kell, mert ha nem állítom be megfelelően a képformátumot és a hangformátumot, akkor nem tudom összefűzni a különböző formátumú videókat (magát a videót és a bevezető ill. lezáró részt hozzá), és akkor gondban vagyok.
A videóhoz a linket beraktam itt az oldalon a Számok németül című bejegyzés elejére is.
Ebben a videóban végigveszem a tőszámneveket és a sorszámneveket is, és kicsit beszélek a törtekről és a négy matematikai alapműveletről. A törteknél sajnos becsúszott egy hiba: valamiért azt gondoltam, a ketted németül zweitel. Hiszen a könyvek szerint, melyeket megnéztem, a sorszámnévből képezhetők a törtek. Konkrétan nem írják a könyvek, hogy nem létezik a zweitel, csak a halb ill. Hälfte, mert az kivétel. Erre egy német anyanyelvű hívta fel a figyelmem a videónál. Sajnos a videót átszerkeszteni nem tudom már. Annyit tudtam tenni, hogy hozzátettem egy feliratot az adott részhez, ahol helyesbítem a tévedést. Sajnos a Youtube-on ezek a feliratok kikapcsolhatók, nálam például első volt, hogy kikapcsoltam ezeket, mert csak zavartak. Szerencsére nem találkozik az ember túl gyakran a „ketted” törttel, és a videó alatt a komment is figyelmeztet a hibás alakra.
Érdekes, hogy a magyarban létezik a ketted szó, de elég ritka. Matekórákon hallhatjuk néha így, hogy például egyketted.