Nyelvvizsgáztam eszperantóból

A háttérről röviden

Angol, német, olasz nyelvtanár vagyok, egyik hobbim az idegen nyelvek. Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy nyelvvizsgát tegyek azokból a nyelvekből, amelyeket tanulok, de csak a 2020-as évek elején jutottam el addig, hogy ennek ténylegesen nekilássak. Elsőként a franciát választottam, mivel ezt ismertem a legjobban, és ebből tűnt a legkönnyebbnek a felkészülés. 2022 őszén le is vizsgáztam. Ezt követte a spanyol, mert ebből is volt már egy jó alapom, és úgy éreztem, nem lesz túl nehéz eljutni a vizsgáig. 2024 tavaszának végén mentem vizsgázni. A következő nyelvnek már előre a hollandot szemeltem ki, mert ezzel is viszonylag sokat foglalkoztam már. Azonban egy Facebook csoportban belefutottam egy régi ismerősömbe, akiről kiderült, hogy időközben eszperantó nyelvtanár lett. Az eszperantóval is aránylag sokat foglalkoztam régebben és a terveim között szerepelt nyelvvizsgázni is, de úgy gondoltam, ilyen egyszerű nyelvből nem bajlódnék sokat a vizsgára készüléssel, inkább a többi nyelv között ezt is mellesleg megtanulom. A régi ismerősöm segítségével mégis kicsit jobban belemerültem az eszperantóba, de némi gondolkodás után arra jutottam, inkább a hollandra fogok először rágyúrni. Egyszer csak, a 2024-es év vége, 2025-ös év eleje felé azzal keresett meg az ismerősöm, hogy veszélyben az eszperantó nyelvvizsga, valószínűleg meg fog szűnni, az utolsó vizsgalehetőség 2025 februárjában lesz. Így átnyergeltem az eszperantóra és teljes erőbedobással elkezdtem ezzel a nyelvvel foglalkozni, hogy februárban mehessek nyelvvizsgázni. Egy kis idő múlva jött a hír, hogy mégsem szűnik meg az eszperantó nyelvvizsga, és lesz ősszel is. Így végül nem mentem el februárban, viszont a holland helyett az eszperantó maradt továbbra is érdeklődésem középpontjában. Ismerősöm azt javasolta, inkább felsőfokúra menjek, mivel az eszperantó felsőfok nincs túl messze a középfoktól, és értékesebb is lehet egy ilyen papír. Így aztán 2025. októberben elmentem eszperantóból felsőfokú nyelvvizsgára. A francia nyelvvizsga után írtam egy bejegyzést, melyben a nyelvvizsgára készülőknek adtam gyakorlati tanácsokat, és ezekhez kapcsolódva inkább csak érintettem a személyes élményeimet. A spanyol nyelvvizsga után egy jóval személyesebb, élménybeszámolóra kihegyezett posztot írtam. Ezúttal is az utóbbi vonalat követem, az eszperantó nyelvvizsgán szerzett élményeimről írok.

BME után Origó – az írásbeli

Itt a fák mögött írásbeliztem eszperantóból.

A francia és a spanyol nyelvvizsgát a BME Nyelvvizsgaközpontnál csináltam meg, és nagyon megkedveltem ezt a nyelvvizsgahelyet. Sajnáltam, hogy a többi nyelvből már másik helyen tudok csak vizsgázni. Azonban az Origó Nyelvvizsgaközpont helyszínei is megnyerték tetszésemet, hasonlóan pozitív, kellemes élményt nyújtott a nyelvvizsga eseménye az Origó falain belül is. Az írásbelit az ELTE Lágymányosi Campus Déli tömbjében rendezték. A terem megtalálása nem okozott különösebb problémát, bár azon meglepődtem, hogy tizedes törteket alkalmaznak a termek számozásához. Miután beléptem a vizsgaterembe, már rutinosan előkészítettem a személyi igazolványom. A teremfelügyelő először a nyelvet és a szintet kérdezte meg, utána be is tudott azonosítani, olyan sokan mentek eszperantóból felsőfokúzni, nevezetesen én voltam az egyetlen. Elgondolkoztam magamban a vicces helyzeten, hogy a vizsga anonim, így a vizsgapapírokra nem kerül rá a nevem, viszont így sem lesz nehéz rájönniük, hogy a sok jelentkező közül vajon kié lehet az a dolgozat. Természetesen nem én voltam a nagy előadóteremben az egyetlen vizsgázó. Többféle nyelvből és többféle szinten írtak nyelvvizsgát egyszerre. A papírok kiosztásánál a nyelvet és a szintet mondták a vizsgafelügyelők. Meglepőnek találtam, hogy egy fő svéd nyelvből írt felsőfokút, ketten pedig török nyelvből. Többen írtak vizsgát valamilyen szláv nyelvből, egy fő pedig románból írt felsőfokút. Jó lenne tudni, vajon mi állhat a hátterében annak, hogy valaki svéd vagy török nyelvből felsőfokú nyelvvizsgára menjen, ezt sajnos nem volt lehetőségem a vizsgázó társaktól megkérdezni. A vizsga  menete nagyon hasonló volt, mint a BME-n: először ismertették a tudnivalókat, például melyik papírra írjuk a végleges megoldást, melyikre a piszkozatot, és mennyi időnk van. A jelentkezés módja és a jelentkezési felület a BME és az Origó weboldalán is nagyon hasonló, szinte megegyezik, még az értesítő emailjeik is.

Amennyire emlékszem, a francia és a spanyol írásbeli alatt is stresszes voltam. Az eszperantóra is jutott némi stressz, félidő tájékán elkezdtem kétségbe esni, hogy nem fogok beleférni az időbe és emiatt az agyam elkezdett leblokkolni, de sikerült visszazökkennem. Már az utolsó feladat írása előtt kezdtem érezni azt a felszabadult érzést, amit csak vizsga után „kellene”. Összességében az eszperantó írásbeli vizsga alatt éreztem magam a legjobban a három nyelv közül. Felsőfokú vizsgánál 4 óra áll rendelkezésre, ezalatt egyszer sem mentem ki a mellékhelyiségbe, csak a feladatokra koncentráltam, melyek annyira „beszippantottak”, hogy más szükségeimmel nem is volt nagyon időm foglalkozni. A középfokú spanyol nyelvvizsgára 3 óra állt rendelkezésre, ezalatt emlékeim szerint minimum egyszer ki kellett mennem, de az is lehet, hogy kétszer, erre már nem emlékszem. A spanyol írásbeli nyelvvizsga végén nem éreztem azt a nagy felszabadulást, amit kellett volna, az eszperantó végén pedig nagyon is felszabadultnak éreztem magam. A francia nyelvvizsga utáni állapotomról már nincsenek emlékeim.

A vizsga helyszínének megközelítése nem okozott különösebb gondot. Mivel átszállni nem akartam, a metrómegállótól gyalogolni kellett, útközben egy kis péksüteményre is beugrottam. A vonatom nem késett, a reggel fél 10-kor kezdődő vizsgára bőven beértem. Feltűnt, hogy feleslegesen túlzott kényelemmel szolgálják ki az autósokat, hiszen szinte közvetlenül az épület bejárata előtt autóút volt, ahol vidáman közlekedtek az autók. Ez azért is veszélyes, mert az emberek nem ehhez vannak szokva (például aki nyelvvizsgázni megy oda, nem fordul meg ott minden nap, így nem ismeri a helyet), és a gyanútlan, vizsga után felszabadult ember könnyen kisétálhat az autó elé az útra, ráadásul egy ügyesen megépített fal is gondoskodik arról, hogy az esetleges autókat ne lássa az, aki jön az épület felől. Érkezéskor pedig az épület előtt majdnem elsétáltam, mert oda semmilyen út nem vezetett a járdáról, és fák is gondoskodtak arról, hogy az épület főbejáratát gyalogosok ne vehessék észre. Például a BME Nyelvvizsgaközpont épülete és minden általam ismert egyetem épülete előtt teljesen más a helyzet, jóval messzebb fordulhatnak csak elő autók. Valószínűleg befolyásos vezetők számára nagyon megterhelő lehet pár méter gyaloglás, így parancsukra kénytelenek voltak ilyen észszerűtlenre és veszélyesre megépíteni a bejárat előtti részt.

A szóbeli

Itt voltam szóbelizni eszperantóból.

A szóbeli az ELTE Origó Nyelvi Centrum Kft. épületében volt, egészen közel a metrómegállóhoz. Az épület aránylag kicsi volt (például a BME épületéhez képest), kb. 2-3 emelettel, legalábbis én ennyit láttam belőle. Nem hozta azt a feelinget, mint egy nagy, egyetemi épület, de így is sajátos, kellemes hangulata volt. A recepciónál eligazítottak, hova kell menni. Felfigyeltem a lépcsőfordulókban kiállított retró tárgyakra, többek között egy Commodore 64 számítógép és egy Philips kazettás magnó várta a meglepő pillantásokat.

Érdekes egyébként, hogy a BME-nél a labor az írásbelivel volt egy napon, az Origónál pedig a szóbeli beszélgetés napjára tették. Ennek különösebb jelentősége talán nincs, bár nekem visszagondolva kiegyensúlyozottabb érzést nyújtott, hogy nem kellett az írásbelivel egy napon laborfeladatokat is csinálni. A szóbeli beszélgetés előtt jobban megbirkózik az ember a laborral. Nem tudom, ez csak most alakult-e így, vagy a BME-nél a labor mindig az írásbelivel egy napon van, az Origónál pedig a szóbeli összes része van mindig egyszerre.

A labor 10 órakor kezdődött. Előre féltem, hogyan fog annyi vizsgázó beférni a terembe. Sajátos élmény volt a francia és spanyol nyelvvizsga után, hogy a vizsgafelügyelő egyes számban beszélt hozzám. Abban a megtiszteltetésben is részem volt, hogy a mintegy 15 ülőhely közül választhattam ki a számomra legszimpatikusabbat. Természetesen a legközelebbi széken foglaltam helyett, de nagy poén lett volna hátulra, a terem túlsó végébe ülni le. A labor előtt arra is gondoltam, hogy esetleg több nyelvből is fogunk vizsgázni egyszerre, és a fejhallgatón mindenki más szöveget fog hallani, de nem így oldották meg. El tudom képzelni, hogy bosszantó lehetett mindössze egyetlen személy számára állítani össze a vizsgafeladatokat felsőfokú eszperantó nyelvvizsgához.

A szóbeli beszélgetés előtt nagyon izgultam, mert kevésnek éreztem a tudásom, és próbáltam minél több témakörbe még belelapozgatni. Nagyjából 5-10 perccel a sorrakerülésem előtt jött egy isteni békesség, és akkor felhagytam mindenféle kapkodós információgyűjtéssel. Tetszett, hogy a beszélgetés előtt egyben kellett kiválasztanom a vizsga három részéhez a tételek sorszámát, és képernyőn láttam mindent hozzá. Így a vizsga folyamatosabb, gördülékenyebb volt, ami nyugodtabb, kellemesebb érzést biztosított, mint amikor a BME-s vizsga közben mindig meg kellett állni az egyes vizsgarészek előtt a tételek kiválasztásához.

Kivetítő az Origó Nyelvi Centrumban, ahol eszperantóból nyelvvizsgáztam.

Ami még nagyon tetszett, hogy a földszinten volt egy képernyő, ahova vizsga után kiírták az eredményt. Természetesen csak a szóbeli beszélgetést tudták akkor kiértékelni, de ennek is nagyon örültem. Vizsgája végeztével egy hölgy is pont akkor próbálta megfejteni a kijelző kiírásait, amikor én. Azért volt nehéz eligazodni rajta, mert nem név, hanem egy kód alapján írattattak ki az eredmények. A hölgy ukránból vizsgázott, meg is kérdeztem tőle, miért esett a választása egy ilyen kevésbé felkapott nyelvre. Azt mondta, a munkahelyén várják el a nyelvtudást. Legalább ezt megtudtam, még ha a svéd és török nyelvből vizsgázók indítékait továbbra is homály fedi.

Egyéb apróságok

Írásbeli előtt elfelejtettem begyűjtőútra indulni és nassolnivalókat vásárolni. Ahogy írtam, utazás közben ugrottam be  péksüteményért. Szóbeli előtt vettem egy kis nassolni valót, de nem sok fogyott el belőle. Ásványvízből pedig szokásos mennyiséget vittem magammal, és bőven elég volt. Érdekes, hogy a francia nyelvvizsgánál talán kicsit kevésnek éreztem a nassolnivalót, ezért spanyol nyelvvizsgára már nagyobb mennyiséggel zsákmányoltam, viszont ez már soknak bizonyult. Spanyol nyelvvizsgánál inkább az innivaló mennyisége volt kevés. Ennek az időjárás lehet az oka, már majdnem nyár volt, míg franciából és eszperantóból is ősszel mentem nyelvvizsgázni.

Szokás szerint kevésnek éreztem a tudásom, ami nem meglepő, mert az angol, német, olasz nyelvtudásomhoz viszonyítom akaratlanul is más nyelvismeretemet. Ezt éreztem francia és spanyol nyelvvizsga előtt is. Úgy látszik, ezzel a becsapós érzéssel meg kell barátkoznom. Zavart, hogy – bár másfél éve voltam spanyolból nyelvvizsgázni – sok minden spanyolul ugrik be elsőre az eszperantó helyett, még a nyelvvizsga előtti napokban is. A nyelvvizsga után pedig elkezdtem a hollanddal foglalkozni, akkor pedig minden eszperantóul ugrott be a holland helyett. Talán itt lehet a kutya elásva, bizonyára jól ki tudom fejezni magam az adott nyelven, csak először mindig valami más nyelven ugranak be a szavak, és emiatt azt érzem, hogy az éppen szükséges nyelvben nem jók a kompetenciáim. „Mindig mások mondják, hogy jó vagyok, én nem mindig érzem magam annak.” – Ezt írtam a spanyol nyelvvizsgám után, és most már kezdem érteni ennek okát. Mások azt mondják, szerény vagyok, vagy kevés az önbizalmam, de a valódi ok, amiért bizonytalan vagyok, hogy nem jönnek az adott nyelven csípőből a mondatok, gondolkoznom kell, és sokszor más nyelven jut eszembe előbb. (Akivel idegen nyelven beszélek, az nem érzékel semmit abból, hogy az agyam milyen fokozott igénybevételnek van kitéve, és ha mondom neki, hogy nem érzem olyan biztosnak magam, szerénynek vagy önbizalom-hiányosnak gondol.) Még az a jó, ha nem mondok ki más nyelven semmit, szerencsére nem jellemző rám a nyelvkeverés. A szóbelin véletlenül kimondtam egy olasz szót (sempre – mindig), de ezt észre is vettem és javítottam. Az eszperantó nyelvvizsga óta néha, amikor angolt tanítok és angolul beszélek, az az érzésem van, mintha nem angolul beszélnék és teljesen összezavarodtam, hogy milyen nyelven beszélek éppen, de ez csak egy érzés. A spanyol nyelvvizsga után pedig néha nem jutottak eszembe alapvető angol szavak az angol tanítása közben.

Régebben volt egy érzésem, hogy a túlságosan hasonló nyelvek megtanulása problémát okozhat. Főleg az olasszal és a spanyollal voltam így. Egy darabig az eszperantónál is zavaró volt, hogy nagyon sok szó hasonlít más nyelvek szavaira. Hogyan jegyezzem meg, hogy egy szó például teljesen megegyezik-e olasz megfelelőjével, vagy miben tér el tőle? Ahogy egyre többet foglalkoztam az eszperantóval, egyre kevésbé éreztem ezt zavarónak. A végződések is sokszor megtévesztőek voltak, például az olaszban létezik -ito, -ita végződés, aminek csak részben felel meg az eszperantó -ita. A „felújított” [ház] szóra az olasz logika alapján rávágnám, hogy eszperantóul renovita, pedig az eszperantóban még egy -igi- szótag is ott van, így lesz az a szó renovigita. (Az eszperantó logika: nova – ‘új’; renovigi – ‘felújítani’; renovigita – ‘felújított’.) Elsőre nagyon ijesztő lehet, hogy egy nyelv nagyon hasonlít egy másik nyelvre, de vannak eltérések is, és azt gondolja az ember, ezt meg sem lehet tanulni. Ez azonban csak elsőre ijesztő, és idővel ezeken túl lehet lépni.

Ahogy a francia és spanyol nyelvvizsga után tapasztaltam, most is nagyon megszokta az agyam a nagyobb terhelést, ami a vizsgára készüléssel jár, így nehéz volt kiesni a lendületből és visszavenni az intenzív tanulást. Találtam egy weboldalt, mely hollandoknak tanít eszperantót, ezt kezdtem olvasgatni, hogy könnyebb legyen az átállás az eszperantóról a hollandra. Természetesen az eszperantót ezzel nem fejezem be, ahogy az eddigi nyelveket sem. A nyelvtanulás nem ér véget a nyelvvizsgával, ezt továbbra is szem előtt akarom tartani, bár nem mindig sikerül minden nyelvvel annyit foglalkozni, mint amennyit szeretnék.

Érdekes, hogy francia és spanyol szóbeli nyelvvizsgánál is két hölgyből állt a bizottság, eszperantónál pedig egy férfi és egy női vizsgáztató volt. Anno a francia nyelvtanárom mondta is előre, hogy biztosan két nő fog vizsgáztatni. Nyilván ezekben a humán szakmákban kevesebb a férfi, mint a nő. Nem tudom, nyelvenként ez hogyan változik és mitől függ, de eleve elképzelhető, hogy az eszperantisták között alapból több a férfi, mint például a francia vagy spanyol nyelv rajongói, tanárai között. Kíváncsi vagyok, holland nyelvvizsgánál hogyan lesz ez, de valamiért el tudom képzelni, hogy a holland nyelv iránt több férfi érdeklődik, mint sok más nyelv iránt.

Összbenyomásom a vizsgáról

Az eszperantó szókincs eredete

Összességében eddig ezt a nyelvvizsgámat éreztem a legkellemesebbnek, legkönnyebbnek, annak ellenére, hogy ez felsőfokú volt, az előző kettő pedig középfokú. Ebben nyilván nagy szerepe lehet annak, hogy az eszperantó nyelv jóval könnyebb, mint a spanyol vagy a francia, és talán annak is egy kicsi, hogy az Origó Nyelvvizsgaközpont máshol és kissé máshogy szervezi a vizsgát, mint a BME. Ugyanakkor több szubjektív tényező is közrejátszhatott ebben. Ami az eszperantót illeti, szinte minden egyes szót értettem az írásbeli feladatok szövegében, ami a francia és a spanyol nyelvvizsgánál nem volt elmondható, pedig azok alacsonyabb szintűek voltak. Ugyanakkor az eszperantóba jóval kevesebb energiát fektettem, mint a francia vagy spanyol tanulásába. Lehet, hogy az eszperantisták megköveznének ezért, de jogosnak érzem azoknak az intézményeknek az elvárását, melyek nem fogadják el az eszperantó nyelvvizsgát, csak valamilyen természetes nyelvét. Megítélésem szerint az eszperantó felsőfokú nyelvvizsga más nyelvből az alapfok és a középfok közötti szintnek felel meg. Így a középfokú eszperantó nyelvvizsga jobb esetben is maximum más nyelv alapfokú nyelvvizsgájához lehet hasonló nehézségű. Abban persze szubjektív tényezők is közrejátszhatnak, hogy ezt így látom. Az angol, német, olasz nyelvet nyelvtanári szinten tudom, franciául is tudok valamennyit, és miután az eszperantó szókincs jelentős része ezekből a nyelvekből származik, nem csoda, ha alig botlok olyan szavakba, melyek jelentését nem tudom kikövetkeztetni. Ha nem így lenne, bizonyára nehezebbnek érezném az eszperantót. Bár a nyelv egyértelműen könnyebb a természetes nyelveknél, hiszen a holland szókincs jelentős része az angolhoz vagy a némethez hasonlít, a hollanddal mégis nehezebb a dolgom, még akkor is, ha többek szerint, és szerintem is a holland egy könnyűnek mondható nyelv.

Én és az eszperantó – csak egy nyelv a sok közül?

Hobbim a nyelvtanulás, egyik nyelvből nyelvvizsgázom, utána jön a következő, így van ez az eszperantóval is. Az eszperantónak azonban van egy küldetése, és aki ezt a nyelvet tanulja, az részévé válik az eszperantó mozgalomnak. Az eszperantisták célja a nyelvet minél inkább elfogadottabbá és elterjedtebbé tenni a világban. Engem azonban leginkább csak maga a nyelv érdekel, az kevésbé, hogy kik beszélik és milyen céllal. Nem rossz a gondolat, hogy mint semleges nyelv egy összekötő nyelv lehetne, így nem jutna jogosulatlanul előnyhöz az anyanyelvi beszélő, mint az angol esetében. Az is tény, hogy pozitívuma lenne annak, ha az eszperantót bevezetnék a közoktatásba első idegen nyelvként. Ugyanis egyszerűsége miatt könnyebben megértenék az emberek, hogyan épül fel egy nyelv, és ez jelentősen segítené a nehezebb, természetes nyelvek tanulását is. Tudtommal kísérletet is végeztek, és azok, akik az eszperantó után tanulták az angolt, gyorsabban haladtak az angollal, mint azok, akik egyből az angollal kezdték, és még az eszperantóra „elpazarolt” időt is behozták. Azzal viszont nem teljesen értek egyet, hogy az eszperantó nyelvvizsgát ugyanúgy elfogadják mindenhol, mint a természetes nyelvekből tett nyelvvizsgákat, ahogy már írtam.

Lentebb még vissza fogok arra térni, hogy az eszperantóból számomra hiányzik valami, ami a természetes nyelvekben megvan: a nyelv mögötti kultúra, a beszélők temperamentuma, ami a nyelven is átjön például az anyanyelvűek YouTube videóin. Ugyanakkor van valami más: több városban is vannak eszperantó közösségek, akik rendszeresen programokat szerveznek, előadókat meghívnak, stb. Országos, sőt világtalálkozók is szoktak lenni. Amikor az eszperantót tanultam, mindig belebotlottam ebbe, de más nyelvek tanulásakor hasonlóval nem találkoztam. Nincsenek, vagy nem igazán ismertek pl. francia, spanyol klubok, melyek mindenki számára nyitottak, akik a nyelv iránt érdeklődnek. Ha vannak is ilyenek, nem szerves részei a nyelvnek úgy, mint az eszperantónál. Elsősorban a nyelvvizsga előtt lett volna nagyon hasznos, ha ilyen összejövetelekre elmegyek.

Készülés a vizsgára

Az eszperantó valamikor gimnazista éveim alatt jött szembe először. Valamilyen újság volt talán, amely ismertette a Zamenhof-féle 16 alapszabályt, amit akkor rögtön magamba is szívtam, és a példamondatait is kívülről fújtam. (Azóta is emlékszem a következő mondatokra, amiket ott olvastam: Haltu! Kiu vi estas? és La birdoj flugas super la montopinto. A törtszámokra hozott példa, a dudek sesonoj is rögtön megmaradt.) Mivel nagy nyelvrajongó vagyok, már sok évvel ezelőtt beszereztem nyelvkönyveket eszperantó nyelvhez is. Ezek antikvár könyvek, de szerencsére az eszperantó nem avul el, még ha az internet témaköréről nem is lehet olvasni bennük. Ezeket a könyveket néha lapozgattam, bővítgettem a belőlük megismert dolgokkal a Webnyelv oldalt is. Az eszperantó nyelvtanár ismerősömmel való találkozás után kezdtem először foglalkozni a nyelvvel nyelvtanulásra leginkább hasonlító tevékenység keretein belül, de ez nem tartott sokáig, bár sok fontos tudnivalót tanultam meg ezidő alatt. Utána főleg a Duolingo és az ismerősömtől kapott Ódor György-féle modernebb nyelvkönyv lapozgatása jelentette a tanulást, néha a Webnyelvet bővítettem újonnan megismert dolgokkal. Időnként közben az eszperantó Wikipédián olvasgattam mindenféléről, és azt vettem észre, hogy szinte mindent értek. Talán csak a vizsga előtti egy hónapban kezdtem a nyelvi készségeimet (írás, beszéd, hallott szöveg értése) fejleszteni intenzívebben. Valamiért az volt bennem, hogy a vizsga novemberben lesz, és kissé meglepett augusztus vége felé, amikor kiderült, hogy már október első felében.

A tanulás során kissé nehéz volt hozzászokni ahhoz, hogy egyetlen szóból rugalmasan több szót is képezhetünk. Erre a logikára nehezen áll be az ember agya, különösen több természetes nyelv tanulása után. Ami még zavaró volt, hogy sok mindent „túl egyszerűen” fejez ki az eszperantó. Ez azt is jelenti, hogy ha egy szóban csak egyetlen betűt megváltoztatunk, már más lesz a jelentése. Számomra nagyon zavaró, hogy a jelen, múlt és jövő idejű igerag mind s-re végződik, és csak az előtte álló magánhangzóból (a, i, o) derül ki, milyen igeidővel van dolgunk. Ismert az a jelenség, hogy az ember nem olvassa a szavakat betűnként, hanem csak ránéz a szóra, és abból már tudja is, mi az, és a felcserélt vagy eltévesztett betűket sokszor észre sem vesszük. Emiatt aztán nagyon könnyű egy múlt vagy jövő idejű igealakot jelen idejűnek olvasni ki, mivel az ember kevésbé figyel arra, hogy ott a vége előtt a, i, vagy o van-e. Még amikor először találkoztam az eszperantóval, akkor is már azt éreztem, hogy a tabellaszavak hosszú listáját soha nem fogom tudni megjegyezni. Nagyon le tudja az emberi agyat zsibbasztani, hogy csak egyetlen betűben térnek el azok a szavak, melyekre más nyelvekben teljesen eltérő szavak vannak, így a kiel, kial, kiam megjegyzése, hogy melyik mit jelent… nem volt egyszerű. A lényeg, nem magolni kell, hanem gyakorolni, ami mindig érvényes a nyelvtanulásra, de a tabellaszavak rendszerérnél még jobban, mint bármi másnál. Ki tudtam volna menekülni a világból attól, hogy egyetlen betűt nem veszek észre egy szóban, ezért nem értem a mondatot. Például a ĉu és a ĉiu szavak egy picike i betűben térnek csak el egymástól. Sokan azt mondják, hogy az eszperantót pár hónap alatt meg lehet tanulni, de ezzel nem értek egyet. Úgy gondolom, minimum egy évre szükség van ahhoz, hogy az ember agya igazán ráálljon a nyelvre. Ez csak úgy lehetséges, hogy hosszú időn át is rendszeresen foglalkozunk a nyelvvel, persze ez a foglalkozás nem kell, hogy napi több óra legyen, de a rendszeresség fontos az agy akklimatizációja szempontjából.

Ami a rendelkezésre álló tananyagokat illeti eszperantó nyelvhez: hiányzott az, ami más nyelveknél alapból adott, így francia, spanyol, holland anyanyelvűek videóival is dugig van a YouTube, és többféle témák, zenék közül is lehet válogatni. Eszperantóból pedig leginkább csak a nyelvtant magyarázzák, és bár eszperantó nyelvű zene is létezik, az engem leginkább érdeklő zenei stílus (gospel) gyakorlatilag nincs jelen. (Felmerült bennem, hogy ez ellen én magam is tehetnék. Majd kiderül, lesz-e ebből valami…) Így itt eléggé megmutatkozott a mesterséges nyelv hátránya, hogy a videómegosztón hiányzik az, ahol a nyelvvel együtt a nyelv mögötti sajátos kultúra, a nyelv beszélőinek sajátos lelkivilága is hozza magával a nyelvet. Az sem segítette a nyelvtanulást, hogy egy videóban tévesen a felsőfokban álló határozószó elé is kitették a határozott névelőt, persze a kommentelés le van tiltva a videó alatt, így ezt jelezni sem tudtam. Kevesen beszélik tökéletesen a nyelvet, és ők sem videókészítéssel vannak elfoglalva. Persze akad egy-két film is, és egy igazán szórakoztató rajzfilm sorozat, ha nagyon keres az ember, de ezzel vége a választéknak. Az eszperantó irodalom eléggé kiterjedt, bár ez nem ugyanaz, mint amikor anyanyelvűek beszédét hallgatja az ember hétköznapi dolgokról, és azt sem rögtön találja meg az ember, hogy hogyan lehet az eszperantó irodalomhoz hozzáférni. Netes eszperantó rádióadások vannak, bár ez a műfaj nem a kedvencem, és inkább csak azoknak való, akik már bizonyos szinten ismerik a nyelvet. Hasznos még, hogy az elmúlt egy-két évtizedben lezajlott több eszperantó érettségi is, középszintű és emelt szintű is, és ezek letölthetők az Oktatási Hivatal oldaláról, hanganyaggal és megoldókulccsal együtt.

De hol az eszperantó?

Másik elszomorító dolog, hogy kicsiny kis megyeszékhelyünk központjában két könyvesboltba is bementem, és mindkettőben 0, azaz nulla darab eszperantó nyelvkönyvet lehetett kapni. Állítólag létezik a Kezdők eszperantó nyelvkönyve című képes szótár, ami legalább 30 másik nyelvhez is elkészült már, de még az interneten sem lehetett megrendelni akkortájt, amikor szükségem lett volna rá. (Eddig 7 nyelvhez van meg nekem ez a könyv.) Persze ez nem annyira meglepő, hiszen a könyvesboltokra az jellemző, hogy az angol és német oktatási anyagok csak úgy hemzsegnek bennük, az olasszal és a franciával is aránylag jó a helyzet, és a problémák már a spanyolnál kezdődnek. Szóbeli témakörökkel foglalkozó spanyol nyelvkönyveket anno az internetről rendeltem, mert már ezek sem voltak könyvesboltban megtalálhatók. Elvétve mindenféle ritkább nyelvből akadnak nyelvkönyvek, a töröktől kezdve a koreain át az oroszig. Ha azt vesszük, hogy csak az említett 4 nyelvből mondható aránylag jónak a könyvesboltok felhozatala, semmi meglepő nincs abban, ha eszperantóhoz már nem találni semmit.

Pár héttel eszperantó nyelvvizsga előtt jutott eszembe, hogy talán jól jönnének célirányosan nyelvvizsgára felkészítő könyvek. Rájöttem, van egy rossz tulajdonságom: a nehezét, vagy a lényeget a végére hagyom. Úgy gondolom, mindenféle egyéb anyagokból tanulok sokat, és amikor ezekkel készen vagyok, akkor veszem csak elő a kifejezetten nyelvvizsgára való felkészüléshez szükséges anyagokat és általában a nehezebb anyagokat. A hollandnál már megpróbálok figyelni arra, hogy ne így legyen.

Hasznos könyvek eszperantó nyelvvizsgához is

Szerencsére az Eszperantó Alapítvány oldaláról temérdek nyelvkönyvet, vizsgára felkészítő anyagot és egyéb könyvet lehet rendelni. (Kíváncsi vagyok, holland nyelvhez milyen felkészítő anyagokat lehet majd beszerezni, valószínűleg minden eddiginél szerényebb lesz a kínálat, de majd megkérdezem egy ismerősömet, aki Hollandiában él és tanítja is a hollandot.) Rendeltem többek között egy tematikus szótárat, amit nagyon hasznosnak tartok, témakörönként vannak rendszerezve benne a szavak. A másik könyv, amelyet rendeltem, egy eszperantó irodalmi antológia (Utam a világban – Mi vizitas mian farmon). Kár, hogy ezt a könyvet nem legalább fél évvel korábban rendeltem, ugyanis versek és rövid novellák találhatók benne, párhuzamosan magyarul és eszperantóul is, nagyon tetszik és hasznos is. Megrendeltem még a laborra felkészítő könyvet, és az elengedhetetlen Pri kio temas? című könyvet, mely a szóbelire készít fel, és a témakörök találhatók meg benne kidolgozva. (Ez a többi nyelvből az 1000 kérdés – 1000 válasz könyvhöz hasonló.) Nagy hátránya, hogy a szószedet nem tartalmazza a szavak magyar megfelelőjét, ezt a netről kell külön letölteni, és nyomtatott formában nem is hozzáférhető. Nagy előnye, hogy hanganyag is van hozzá (az olasz, francia, spanyol 1000 kérdés – 1000 válasz könyvhöz tudtommal nincs, de az angolhoz és a némethez van), ennek hátránya, hogy csak online hallgatható, nem tölthető le. Ez azért probléma, mert mobilnetet egyáltalán nem használok. Egy különleges előny, hogy a szószedet nem csak magyar megfelelőkkel tölthető le, hanem angol, német, francia és lengyel nyelven is. Ezeket nem néztem meg, de ha fél évvel korábban jutott volna eszembe, hogy könyvet is rendelhetek, biztosan megnéztem volna. Most, a vizsga után azt mondom, át fogom ezeket is tanulmányozni, hiszen mint az idegen nyelvek barátjának, ez különleges csemege lehet nekem. Sőt, még szavakat is kölcsönözhetek innen, melyeket a webnyelv.hu adott nyelv témakörével foglalkozó bejegyzésébe is betehetek. Pár hónapja a születésnapomra a családtól eszperantó Újszövetséget kértem, amit forgattam is már valamennyit, bár ez a telefonomon is elérhető, és ott párhuzamosan a magyar fordítást is tudom olvasni, és nem csak a magyart. Egyébként megjegyzem, a Bibliát az általam ismert idegen nyelvek közül eszperantóul a legjobb olvasni, mivel a mesterséges nyelv sajátos logikája által a szavak jelentése még inkább letisztul, ami segíti a szöveg megértését, a megvilágosodást. Őszintén szólva más irodalmi művek számomra kissé erőltetettnek tűnnek, furcsán, mesterkélten mutatnak eszperantóul.

Vizsgaeredményem

Az írásbeli

A százalékos vizsgaeredményem nem árul el túl sok újat rólam, mégis tanulságos. Régóta tudom, hogy a beszédkészségem és az íráskészségem a legjobb. Az eredmény is ezt tükrözi, de az megdöbbentett, hogy mindkét, íráskészséget mérő feladatra maximális pontszámot kaptam. (Nyelvtanárként persze nem túl nehéz kitalálnom, mi az elvárás.) Másfél éve a spanyol nyelvvizsga után arra gondoltam, összekeverhették valaki mással az eredményemet, mert ott is 100%-os lett az íráskészség. Ezek szerint biztosan nem keverték össze, két különböző nyelvvizsgaközpont is ezt erősíti meg. Ráadásul a spanyol és az eszperantó vizsgánál is utólag rájöttem, hogy csúszott be hiba. Spanyolból egy de elöljárószót felejtettem ki, eszperantóból pedig kreativitásom folytán a kreativa szót használtam (más nyelvek analógiájára), de ilyen szó az eszperantóban nincs, helyette a nyelv sajátos logikája alapján a kreema szóval fejezik ki ugyanezt. Azonban úgy látszik, sem a de hiánya, sem a kreativa szó nem volt elég ahhoz, hogy 99%-os legyen a feladatom. A közvetítéses feladatok közül én a magyarra fordítást nagyon jónak éreztem, 15-ből 13 pontot kaptam rá. A másik közvetítéses feladatnál eszperantóul kellett összefoglalni egy magyar szöveget, ez 11 pontot ért a 15-ből. Utóbbi feladatból is emlékszem pár hibámra, egy anstataŭ után elmaradt az al, egy ene után pedig a de. Úgy látszik, ez a de elöljárószó a spanyolban és az eszperantóban is gyengém. Az olvasáskészséget mérő első feladatnál kérdésekre kellett válaszolni a szöveg alapján. Ezt a feladatot a vizsga közepére hagytam, és pont ekkor jött rám a para, hogy nem fogok beleférni az időbe, talán ezért sem tudtam rendesen odafigyelni, és csak 9 pontot értem el a 20-ból. A másik, olvasáskészséget mérő feladat elsőre nagyon ijesztő volt. A hiányzó helyekre kellett a megadott szavak közül a megfelelőket beilleszteni. Ilyenkor sokszor az segít nekem, hogy nyelvtanilag mi passzolhat az adott helyre. Itt teljesen csődöt mondott ez a megközelítésem, mert a beillesztendő szavak jelentős része ragozatlan, -a végű melléknév volt. Sokat gondolkodtam ezen a feladaton, de végül felfogtam a mondanivalóját, és teljesen hibátlanul sikerült megoldanom, némi meglepetésemre. Így a 6 feladatból 3-ra maximális pontszámom lett, 2 feladatra is egész jó pontszámot kaptam (13-at és 11-et a 15-ből), míg 1 feladatra a 20-ból összesen 9-et. Az írásbelim ezek alapján 81%-os lett.

Tetszett, hogy szinte mindent értettem szótár nélkül, más nyelvnél középfokú feladatoknál sem értek mindent. Hogy ennek ellenére miért nem sikerült jobban az első olvasásértéses feladatom, az rejtély. Többször is elolvastam egy kritikus részt a szövegből, de nem akart átjönni az, amiről kérdeztek.

A szóbeli

Ahogy már régóta tudom, a laborfeladatok nem az erősségeim. A megrendelt könyv legnehezebb feladatain gyakorolva, valamint az Origó oldaláról letölthető mintateszt alapján feltűnt, hogy egyes kérdésekre a válasz egy nagyon rövid szócska formájában hangzik el egy hosszú mondaton belül, amire az ember általában egyáltalán nem figyel fel. Nekem ezt kihallani nem is nagyon ment általában. Ezért is kaptam az egyik beszédértéses feladatra csak 11 pontot a 20-ból, a másikra pedig 3-at az 5-ből. Az első szöveg természettudományos témájú volt. Pár évszám is elhangzott a szövegben, ahogy az általában lenni szokott a nyelvvizsgákon, ezek közül egyre rá is kérdeztek. Hallás alapján a számokat pontosan megérteni nem könnyű, főleg gyorsan (a jelenségről már írtam is régebben, hogy a számok tanításánál is érdemes ezt szem előtt tartani), ezért a számjegyek kezdőbetűit lejegyzeteltem a piszkozatlapra, és később ebből megfejtettem a számot. A második hallott szöveg nyelvtudománnyal kapcsolatos témájú volt.

A vizsgabizottsággal folytatott beszélgetés elején azt kérték, beszéljek magamról, ezután eltérő témájú kérdéseket tettek fel. A második rész képleírás volt. Magamtól is aránylag sokat beszéltem a képről, de kérdezgettek is, közvetlenül-közvetve a képhez kapcsolódóan. A harmadik vizsgarész szituáció volt, ennek második felében is tettek fel kérdéseket, melyek közvetve kapcsolódtak a szituációhoz. Korábban a francia és spanyol nyelvvizsgán is ebből a három vizsgarészből állt a szóbeli beszélgetés, és az eszperantót sem éreztem nehezebbnek, sőt inkább talán könnyebbnek. Emlékeim szerint a középfokú francia és spanyol szituáció nehezebbnek tűnt nekem, mint a felsőfokú eszperantó. Bár erre az utolsó vizsgarészre már kicsit elfáradtam most az eszperantónál, ami talán a válaszaimon is látszódhatott, talán nem tudtam olyan szép mondatokban válaszolni, mint a vizsga elején. A francia szituációban stresszes voltam és nem voltam képes a témával kapcsolatban „alkudozni” a vizsgáztatóval egy ponton, hanem rávágtam, hogy rendben van. Ehhez képest eszperantó nyelvvizsgán egyszer vissza is kérdeztem a vizsgáztatónak. Úgy látszik, fejlődöm.

A fentebb már említett földszinti képernyőn megnézhettem vizsga után a szóbeli beszélgetés eredményét: 25 – 11 – 12 volt. Ez azt jelenti, a kommunikatív értékre kaptam 30-ből 25 pontot, a szókincsre 15-ből 11-et, a nyelvhelyességre pedig 15-ből 12-t. Így lett a szóbelim összesítve 72%-os, amit a labor húzott le egy kicsit.

Az előző két nyelv vizsgaeredménye alapján is az írásbeli kifejezőkészségem a legjobb, a szóbeli kifejezőkészségem sem rossz, és a labor megy a legkevésbé. Az olvasáskészség pedig sikerülhet aránylag jól vagy kevésbé jól is. Így a szóbeli kifejezőkészségem ellensúlyozhatja a rosszabb labor eredményt, az íráskészség pedig az esetleges gyengébb olvasáskészséget.

Sajnálom, hogy a BME és az Origó Nyelvvizsgaközpontnál is körülményes a kijavított dolgozat megtekintése. Kíváncsi lennék, mik voltak a hibáim, de emiatt nem akarok Budapestre elutazni, főleg nem pár hetes időintervallumon belül. Pedig mindig jó, ha az ember visszajelzést kap a hibáiról.

Zárszó

A spanyol nyelvvizsgáról is rendkívül hosszú beszámolót sikerült írnom, és ezt itt se tudom, el fogja-e olvasni valaki. Jó lesz a holland nyelvvizsgával kapcsolatos beszámolómat majd máshogy szerkeszteni meg. Utólag kicsit sajnálom, hogy a francia nyelvvizsgáról nem írtam élményszerű beszámolót. Így azt sem írtam le, hogy 2022 őszén az orosz-ukrán háború miatt egy fűtetlen előadóteremben írásbeliztem sokadmagammal.

Az Origó Nyelvi Centrum kiírása alapján 2026 februárjában lesz legközelebb holland nyelvvizsga. Erre még nem hiszem, hogy elmegyek, de még ez sincs kizárva…