Latin declinatiók

A latin declinatiók rendszere eléggé összetett. Nézzük meg először, mit is jelent ez az egész! Akinek a téma még teljesen új, a német esetekről szóló bevezető elején is útmutatást kaphat.

A latinban a főnevek végződése a mondatban betöltött funkciójuk szerint változik. Ez azt jelenti, hogy a főneveket ragozni kell. A jelenség a magyarban sem ismeretlen, például a tárgy szerepét betöltő mondatrész -t végződést kap, így kerül tárgyesetbe (például: föld – földet). (A latinban a tárgyeset végződése egyes számban sokszor -m, például: terra ‘föld’ – terram ‘földet‘.) A latinban öt eset van:

nominativus – alanyeset
accusativus – tárgyeset
genitivus – birtokos eset
dativus – részes eset
ablativus – határozó eset

Ezekhez hatodik esetként hozzávehetjük még a vocativust (megszólító esetet), amely nagyon sokszor megegyezik az alanyesettel, ezért nem mindig tüntetik fel. (A latin alanyeset és megszólító eset használatáról bővebben itt lehet olvasni.)

A latin főnevek 5 csoportba sorolhatók a ragozásuk szerint. Ezeket a csoportokat deklinációknak (latinosan írva: declinatióknak) nevezik. Ha egy névszót ragozunk, latinosan úgy is mondhatjuk, hogy deklináljuk. Ezzel szemben ha igét ragozunk, azt konjugálásnak nevezzük, az igeragozást pedig konjugációnak (coniugatiónak).

Fontos, hogy a latin főneveknek nemük is van: hímnem, nőnem, semleges nem. Ez összefügg a ragozásukkal is. A latin főnév neméről bővebben itt lehet olvasni.

Nézzük most végig az öt latin declinatiót! Az oszlopok fejlécében a casus jelentése eset, ezek alatt az 5-6 esetet találhatjuk. A következő oszlopban általában az egyes számú (singularis) alakokat találjuk, az utolsó oszlopban pedig a többes számú (pluralis) alakokat.

I. declinatio (ā)

* Ritka kifejezésekben az –ae helyett az –ās végződés szerepel, mint pl. pater familiās (családapa), mater familiās (családanya).

** Olyan kifejezéseknél, ahol együtt szerepel azonos tövű hím- és nőnemű főnév, a nőnemű főnév pl. dativus, pl. ablativus végződése –ābus. fīliīs filiābus (fiaknak és lányaknak), diīs deābusque (isteneknek és istennőknek).

II. declinatio (ō)

a) Hímneműek (-us, -er végűek)

-us:

-er:

1. A pluralis genitivus bizonyos szavaknál -ōrum helyett  -ūm is lehet:

sestertius – sertertiūm
nummus – nummūm
vir – virūm.

2. Az -ius végű tulajdonnevek megszólító esetének végződése -ī:

Pompeius – Pompeī
Tullius – Tullī
meus fīlius – mī fīlī.

A deus (isten, Isten) ragozása:

b) Semlegesneműek:

A locus szónak kétféle többes száma van:

locī – idézetek
loca – helyek (földrajzi)

III. declinatio

a) Mássalhangzó tövűek

b) Tiszta i-tövűek

b1) Hímnemű és nőnemű főnevek

.
b2) Semlegesnemű főnevek (-e, -al, -ar)

c) Vegyes i-tövűek

Kivételek:

canis – canum
iuvenis – iuvenum
senex – senum

d) görög eredetű nevek

IV. declinatio (u)

a) Hímnemű főnevek

1. Bizonyos szavaknál -ibus helyett -ubus a végződés dativuszban és ablatívuszban:

arcus – arcubus
artus – artubus
lacus – lacubus
tribus – tribubus
portus – portubus.

b) Semlegesnemű főnevek

c) A domus ‘ház’ ragozása:

V. declinatio (e)

–

Ez a bejegyzés Latinoloquus munkája.

–

Források:

Betts Gavin: Latin nyelvkönyv, Akadémiai Kiadó, Budapest.

Nagy Ilona – Tegyey Imre: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest.

Link a latin declinatiók témához:

Wikipédia: Latin főnévragozás