A latin főnév neme

A latin főnév neme

Mint már korábban említettük, a latinban három nem van: hímnem (masculinum – m.), nőnem (femininum – f.), semlegesnem (neutrum – n.). Azt is tudjuk, hogy a latinban nem létezik névelő, de más többalakú determinánsok, melléknevek igen, amelyekkel egyeztetni kell a főnevet. Ebből az okból kifolyólag döntő fontosságú, hogy tisztában legyünk, mi egy adott latin főnév neme.
A főnév nyelvtani nemében megjelenhet a természetes nem élő személyeket/élőlényeket illetően: pl. pater m. (apa) – māter f. (anya), puer m. (fiú) – puella f. (lány), vir m. (férfi) – mulier f. (asszony), taurus m. (bika) – vacca f. (tehén), lupus m. (farkas)– lupa f. (nőstény farkas), gallus m. (kakas) – gallīna f. (tyúk). Más szavaknál mind a két nem lehetséges, attól függően, melyik nem képviselőjéről van szó: parēns mf. (szülő), cīvis mf. (polgár), coniū(n)x mf. (házastárs), sacerdōs mf. (pap) Más esetben a grammatikai nem áll rendelkezésünkre.
A grammatikai nem nagyrészt egyszerűen kikövetkeztethető a főnév alanyesetben álló végződéséből. Emiatt célszerű, hogy főnévragozási csoportonként (deklinációnként) vegyük végig az egyes főnevek nemét. Egy-egy deklinációval együtt járhat egy adott nem, de nincsen mindig így. A nem befolyásolhatja a főnévragozás mikéntjét is (pl. neutrum szabály).
A főnéveket főnévragozási csoportonként tárgyaljuk végig, először a magánhangzó tövű deklinációktól (-a, -o, -u, -e deklinációk) haladunk a mássalhangzó tövű főnevek deklinációjáig.

1. deklináció (a – deklináció)

Az –a-ra végződő 1. deklinációs (sing. gen. -æ) főnevek túlnyomórészt nőneműek, a következő szavakhoz hasonlóan:

flamma f. (láng) anima f. (lélek), cūria f. (udvar), lūna f. (hold), terra f. (föld), Trōia f. (Trója), Italia f. (Itália), Græcia f. (Görögország), Hispānia f. (Hispánia), via f. (út), fābula f. (mese), fēmina f. (nő), pecūnia f. (pénz), īnsula f. (sziget)

Kivéve:

a, férfiak által űzött foglalkozásneveket: pāpa m. (pápa), nauta m. (hajós), poēta m. (költő), agricola m. (földműves), incola m. (lakos), collēga m. (kolléga)

b, népek gyűjtőneveit: Celta m. (kelta), Scytha m. (szkíta), Persa m. (perzsa)

c, egyes folyóneveket: Mosella m. (Moselle)

d, -ās, -ēs, -ista, -istēs végződésű görög főnevek (főleg férfi személynevek): Anchīsēs m. (Anchises), Ænēās m. (Aeneas), Bathyniās m. (Bathynias), Ananiās m. (Ananias), āthlētēs m. (atléta), Baptista m. (keresztelő), comētēs m. (üstökös), planēta m. (> πλανήτης m.) (bolygó)

A 2. deklináció (o – deklináció)

Az –us-ra / –er-re  végződő 2. deklinációs (sing. gen. -ī) főnevek túlnyomórészt hímneműek,

dominus m. (úr), Marcus m. (Márk),  socer m. (após), ager m. (föld), vir m. (férfi)

kivéve nőneműek:

a1, fák nevei: cerrus f., mālus f. (almafa), pōpulus f. (nyárfa), pīnus f. (fenyő), ulmus f. (szilfa)

a2, görög eredetű országok, szigetek, városok nevei: Ægyptus f. (>Αἴγυπτος f.) (Egyiptom), Corinthus f. (>Κόρινθος f.) (Korinthosz), Dēlus f.  (>Δῆλος f.) (Délosz)

a3, görög eredetű köznevek: methodus f. (>μέθοδος f.) (módszer), carbasus f. (>κάρπασος f.) (batiszt), dialectus f. (>διάλεκτος f.) (beszédmód), gaster f. (>γαστήρ f.) (has)

a4, alvus f. (has, gyomor), humus f. (termőföld, talaj), vannus f. (rostáló kosár)

semlegesneműek:

vīrus n. (méreg)

vulgus n. (tömeg, nép)

pelagus n. (>πέλαγος n.)d (tenger)

Az –um-ra végződő 2. deklinációs (sing.gen. -ī) főnévek kizárólag semlegesneműek:

documentum n. (tanulság, példa, bizonyság), caelum n. (ég), bellum n. (háború) stb.

A 4. deklináció (u – deklináció)

Az –us-ra végződő 4. deklinációs (sing. gen -ūs) főnevek túlnyomórészt hímneműek

effectus m. (végrehajtás, kivetelezés), aditus m. (bejárás, bemenetel), fructus m. (gyümölcs, haszon), arcus m. (íj, szivárvány, boltív, öböl), artus m. (ízület, végtagok), lacus m. (tó), portus m. (kikötő), vultus m. (arcvonás, arc) stb.

kivéve:

a, acus f. (tű, hegy, él), manus f. (kéz), domus f. (ház), colus f. (rokka), porticus f. (oszlopcsarnok, ostromfedél), Idūs f. (többes szám!) (hónap idusa), tribus f. (törzs)

b, fák nevei: quercus f. (tölgy), laurus f. (babérfa) stb.

c, természetes nem alapján: ănus f. (öregasszony, anyóka), nurus f. (meny, fiatalasszony), socrus f. (anyós), pronurus f. (unoka felesége)

d, görög eredetű főnevek, mint pl. ēchō f. (>ἠχώ f.) (visszhang), Callistō f. (>Καλλιστώ f.), Argō f. (>Ἀργώ f.)

Az –ū-ra végződő 4. deklinációs főnevek (sing. gen -ūs) kizárólag semlegesneműek:

cornū n. (szarv), genū n. (térd), gelū n. (fagy), pecū n. (barom), testū n. (cserépedény, tál), verū n. (nyárs, hajítódárda)

Az 5. deklináció (e – deklináció)

Az –ēs-re végződő 5. deklinációs (sing. gen. –ēī) főnevek szinte kizárólag nőneműek,

aciēs f. (hegy, él,  arcvonal), cariēs f. (szuvasodás), faciēs f. (arc), effigiēs f. (képmás, szobor, eszménykép), glaciēs f. (jég), spēs f. (remény), eluviēs f. (kifolyás, áradás), seriēs f. (sor, sorzat), speciēs f. (tekintet, látvány, alak, külső, látszatfaj), rēs (–ĕī!) f. (dolog, ügy), fidēs (–ĕī!) f. (bizalom, hit)

kivéve

a, diēs m. (nap), meridiēs m. (dél); – habár nőneműek is lehetnek.

A 3. deklináció (mássalhangzó deklináció)

Eddig a magánhangzó tövű főnévragozási csoportokról volt szó, felismertük, hogy mindegyik deklinációnak van egy domináns neme, ami a kivételek ellenére az odatartozó szavak többségénél érvényesül. A helyzet azonban egészen más, ha a harmadik deklináció mássalhangzó tövű főneveiről van szó. Itt ugyanis a ragozási paradigma viszonylagos egységessége ellenére, az alanyesetben álló főnév töve és ugyanennek töve nem egyszer eltér egymástól. Megkülönböztetünk a 3. deklináción belül –i tövűeket, ezen belül tiszta és vegyes i-tövűeket, ill. mássalhangzó tövűeket. Ezen belül csak a tiszta –i tövűeket tárgyaljuk külön.

1.Tiszta –i tövűek:

Minden –is-re végződő tiszta –i tövű, 3. deklinációs főnév (sing. gen. –is, sing. acc. –im, plural gen. –ium) nőnemű:

febris f. (láz), puppis f. (hajófar), secūris f. (fejsze), sitis f. (éhség), turris f. (torony), vis f. (erő), Neāpolis f. (Nápoly)

kivéve hímnemű: Tiberis m.

Minden –e/-al/-ar-ra végződő tiszta –i tövű 3. deklinációs főnév (sing. gen. –is, plur. gen. -ium) semlegesnemű:

mare n. (tenger), altāre n (oltár), antemurāle n. (előfal), aquāle n. (), aquimināle n. (mosdótál), caprīle n. (kecskeól), capillāre n. (hajkenőcs), conclāve n. (szoba, zárt helyiség),  dextrāle n (karperec)., equīle n. (lóistálló), hastīle n . (lándzsanyél), incīle n. (lecsapoló árok), lūmināre n. (ablaktábla, világító test), lumbāre n. (ágyékkötő), mulctrāle n (sajtár)., nāvāle n. (hajóépítőhely)

animal n. (élőlény, állat), cervical n. (párna, vánkos), minūtal n. (apróra vagdalt étel), tribūnal n (törvényszék, emelvény), vectīgal n. (vám, adó)

alvear n. (méhkas), calcar n. (sarkantyú), calpar n. (boros hordó), cochlear n. (kalán), exemplar n. (példány), lūcar n. (közjövedelem), palear n. (lebernyeg), torcular n. (borsajtó)

2. Többi 3. deklinációs főnév:

hímneműek -er, -or, -ōs
nőneműek -ēs, -is, -ō, -x,  -ās, -aus, -ūs, msh.+s
semleges neműek -e, -c, -l, -ma, -n, -t, -ar, -ur, -us

Hímneműek

-er végűek

accipiter m. (ölyv, sólyom), agger m. (árok, sánc, gát), anser m. (lúd, liba), carcer m. (börtön, tömlöc), pater m. (apa, atya), frāter m. (fiútestvér, fivér, báty),  imber m. (eső), later m. (tégla), passer m. (veréb), procer m. (előkelők, főnemesek),  stb.

Kivétel:

a, nőneműek: linter f. (csónak)

b, semlegesneműek: cadāver n. (holttest), iter n. (út, utazás), vēr n. (tavasz),

-or végűek

– igéből képzett főnevek (-tor, -sor): āctor m. (színész), administrātor m. (vezető),  amātor m. (kedvelő), arātor m. (szántóvető), aggressor m. (agresszor, támadó), cēnsor (cenzor)

– egyéb: acor m. (savanyúsá), ārdor m. (égés, tűz, forróság), albor m. (fehérség), amor m. (szerelem, szeretet), color m. (szín), cruor m. (vér), fulgor m.  (villám, villámlás )stb.

Kivétel:

a, nőneműek: arbor f. (fa), uxor f. (feleségger), marmor n. (márvány), cor (cordis) n. (szív)

-ōs végűek:

a, sing. gen. –ōris: flōs m. (virág), honōs m. (tisztelet), mōs m. (szokás, erkölcs), rōs m. (harmat)

b, sing gen. –ōdis: custōs m., (őr)

c, sing gen. –ōtis: nepōs m. (unoka), sacerdōs m. (pap)

Kivétel:

a, nőnemű: dōs, dōtis f. (hozomány), cōs, cōtis f. (fenőkő)

b, semlegesnemű: os, ossis, n. (csont), ōs, ōris n (száj).

 

Nőneműek

–ēs végűek

a, sing.gen. –is: ædēs f. (épület, templom), ambāgēs f (kerülő út, tévút, kitérő), alcēs f. ( jávorszarvas), cædēs f. (öldöklés, mészárlás), clādēs (sérülés, kár, vereség), fēlēs f. (macska), luēs f. (fertőzés, csapás), mōlēs f. (tömeg, súly), nūbēs f. (felhő), prōlēs f. (utód, sarj)

b, sing gen. –ētis: abiēs f. (fenyő), magnēs f. (mágnes)

Kivétel:

a, hímnemű: ariēs (ariētis) m. (kos), pariēs (pariētis) m. (fal), pēs (pēdis) m. (láb)

-is végűek

apis f. (méh), aspis f. (sikló kígyó), auris f. (fül), avis f. (madár), classis f. (osztály), clāvis f. (kulcs), cutis f. (bőr), nāvis f. (hajó), nāris f. (orr), ovis f. (juh), pelvis f (medence)., pellis f. (állati bőr), pestis f. (pestis), vestis f. (ruha)

Kivételek:

a, sing. gen. -is: collis m. (domb), piscis m. (hal), fascis m. (nyaláb), orbis m. (kör), amnis m. (folyó), fīnis m. (határ, vég, cél), mēnsis m. (hónap), īgnis m (tűz), hostis m. (ellenség)

b, sing. gen. -eris: pulvis m. (por), cinis m. (hamu)

c, sing. gen. -inis: sanguis m. (vér)

-ō végűek

alcēdō f. (jégmadár), Carthāgō (Carthāginis) f., carō (carnis) f. (hús), cālīgō (cālīginis) f. (köd, homály), imāgō (imāginis) f. (kép)

a, -iō, -iōnis /-tiō, -tiōnis: ūniō (unió, egység), accūsatiō (vádolás), reflexiō (hátra hajtés, megfordítás), vīsiō (látás, látvány látomás) stb.

b, -tūdō, -tūdinis: altitūdō (magasság – mélység), celsitūdō (magasság, magaslat) stb.

c, -ēdō -ēdinis: dulcēdō (édesség, kellemesség), gravēdō (hurut, nátha), turpēdō (csúf seb) stb.

Kivételek:

Hímneműek:

a, sing. gen. –ōnis: leō m. (oroszlán), sermō m. (beszéd), carbō m. (szén)

b, sing. gen. –inis: ordō m. (rend), turbō, m. (forgás)

-x végűek

arx (arcis)f., (fellegvár, védőbástya) crūx, (crūcis) f. (kereszt), strix (strigis) f. (bagoly), lēx (lēgis) f. (törvény), merx (mercis) f., frūx (frūgis) f. (gyümölcs), nex (necis) f. (gyilkosság), nix (nivis) f. (hó), nux (nucis) f. (dió), nōx (noctis) f. (éjszaka), pāx (pācis) f. (béke), vōx (vōcis) f. (hang), supellex (supellectilis) f. (házi bútor, berendezés)

-trīx (-trīcis): āctrīx f. (színésznő), iudicātrīx f. (női bíró) stb.

Kivétel:

a, hímnemű: rēx (rēgis) m. (király), dux (ducis) m. (vezér, herceg), grex (gregis) m. (csoport, nyáj), vertex (verticis) m. (örvény), calix (calicis) m. (kehely)

-ās végűek

-tās, -tātis.: ætās f. (kor), æstās f. (nyár), cæcitās f. (vakság), cāritās f. (szeretet), clāritās f. (tisztaság), fidēlitās f. (hűség), nātīvitās f. (születés), necessitās f. (szükség), ūtilitās f. (hasznosság), ūniversitās f. (egyetem, egyetemesség)

-aus végűek

-us, -udis: laus f. (dícséret), fraus f. (csalás)

-ūs végűek

-ūs, -ūtis f.: iuventūs f. (fiatalság, ifjúság), senectūs f. (öregkor), servitūs f. (szolgaság), virtūs f. (erény), salūs f. (üdv)

-ūs, -ūris f.: tellūs f. (föld)

Msh.+s

ars (artis) f. (mesterség, művészet), pars (partis) f. (rész), stirps (stirpis) f. (törzs), frōns (frontis) f. (homlok), gēns (gentis) f. (nép), fors (fortis) f. (vakvéletlen), mēns (mentis) f. (elme), spōns (spontis) f. (önszánta)

Kivételek:

Hímneműek:

Mars (Martis) m. (Mars)

-ns, -ntis: mōns m. (hegy), fōns m. (forrás), pōns m. (híd), dēns m. (fog)

 

Semlegesneműek

-e végűek

Ld. fentebb a tiszta –i tövű igék bemutatásánál.

-c végűek

lac, lactis n. (tej)

allēc, allēcis n. (halászlé)

-l végűek:

mel, mellis n. (méz)

fel, fellis n. (epe, harag)

Kivétel: sōl (sōlis) m. (nap), sāl (sălis) m. (só)

lásd feljebb az –al végű tiszta –i tövű főneveket!

-ma végűek

-ma, -matis: epigramma (epigramma), drāma (dráma, cselekmény), thĕma (értekezés tétele)‏‏

-n végűek

-en, -inis: circen n. (körforgás), clūden n. (színpadi kard), glūten n. (enyv), nōmen n. (név, névszó)

-men, -minis: carmen n. (dal, vers), cavāmen n. (üreg, odú), certāmen n. (verseny), segmen n. (szelet), semen n. (mag), nūmen n. (istenség)

Kivételek:

pecten, pectinis m. (fésű)

-t végűek

caput (capitis) n. (fej), sinciput (sincipitis) n. (félfő)

-ur végűek

Anxur n., fulgur n. (villám), femur n. (comb), ebur n. (elefántcsont), guttur n. (torok), iecur n. (máj), mamphur n. (eszterga tengelye), robur n. (erő), sulfur n. (kén), Tibur n.

Kivételek:

vultur, vulturis m. (keselyű)

-us végűek

-us, -oris: decus n. (dísz),  tempus n. (idő), corpus n. (test), facinus n. (gaztett), frīgus n. (hideg), litus n. (part), pectus n. (mellkas), nemus n. (legelős erdő), pīgnus n. (zálog)

-us, -eris: fūnus n. (temetés), genus n. (nem), opus n. (mű), onus n. (teher), latus n. (oldal), pondus n. (súly), sīdus n. (csillag)

Kivételek:

lepus (leporis) m. (nyúl), mūs (mūris) m. (egér)

 

A neutrum-szabály

Miután ismertettük a nemeket deklinációk szerint, érdemes felhívni a figyelmet a nem és a deklinációk együttjárására. A semlegesnemű főnevek szabálya deklinációtól függetlenül érvényes minden semlegesnemű főnévre. A neutrum-szabály két szabályban összefoglalható a következőképpen:

1. Minden semlegesnemű főnév alanyesete (nom.) és tárgyesete (acc.) azonos alakú mind egyes, mind többes számban.

2. Minden semlegesnemű főnév – többes számban, az 1. szabályba foglalt nyelvtani esetekben (tehát többes szám alany- és tárgyesetben) – –a végződést kap.

Főnév Egyes szám, alanyeset Egyes szám, tárgyeset Többes szám, alanyeset Többes szám tárgyeset
2. deklináció documentum documentum documenta documenta
4. deklináció genū genū genŭa genŭa
3. deklináció

tiszta –i tövűek

mare mare maria maria
3. deklináció

mássalhangzó tövűek

cor cor corda corda

– Az írás Latinoloquus tollából származik. –

Források a latin főnév nemével kapcsolatos szabályok felállításához:

M. Nagy Ilona – Tegyey Imre: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, 1992

Betts Gavin: Latin nyelvkönyv – Latin kezdőknek, Akadémiai Kiadó

Wiktionary

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.