Az iskolai nyelvoktatás problémái. Még mindig itt tartunk?
A nyelvtanítási módszerekről
Alapvetően két fő módszer létezik, az egyik beszédcentrikus, a szóbeli kommunikációt gyakoroltatja, a másik íráscentrikus, az olvasás, írás és a nyelvtani szabályok kapják a fő szerepet. Megoszlanak a vélemények, hogy melyik módszert kell többet alkalmazni nyelvtanítás során, egyáltalán mennyi létjogosultsága van az egyik módszernek és a másiknak. Az iskolai nyelvoktatás problémái főleg arra vezethetők vissza, hogy még most is olyan régi módszerekhez ragaszkodnak sok helyen, melyekről már régen bebizonyosodott, hogy nem hatékonyak.
A rendszerváltás előtt az orosz volt a kötelező nyelv, és a beszéd gyakorlása szinte egyáltalán nem volt jelen a nyelvórákon. Leginkább nem életszerű szövegeket olvastattak és fordíttattak a tanulókkal, a nyelvtani szabályokat magyarázták és gyakoroltatták sokat, és szavakat kellett tanulni. Még a rendszerváltás utáni években is, amikor újabb nyelvek kerültek be az iskolákba, nagyon ritkán fordult elő, hogy nyelvórán anyanyelvi beszélőt halljon a tanuló hangfelvételről.
A modern nyelvoktatás célja
A modern nyelvtanításnak az lenne a célja, hogy a nyelvtanuló egy idő után önállóan megértsen idegen nyelvű szövegeket, ki tudja fejezni magát írásban is és szóban is különböző, életszerű szituációkban, és megértse az anyanyelvi beszélőket. A régi módszerek alapján ezekből inkább csak az olvasott szöveg megértésére készítették fel a tanulókat. Több évtizede már ismert tény, hogy a nyelvtudás nem azt jelenti, amit régebben gondoltak erről, hanem azt, hogy az ember a való életben képes kommunikálni az adott nyelven írásban is és szóban is. Ehhez képest sokszor azt látjuk, hogy feleslegesen terhelik fárasztó feladatokkal a tanulókat, és ezek a feladatok nem visznek közelebb egyik célhoz sem. Több olyan nyelvtanulóval találkoztam, akikkel bemagoltatnak 20, 50 vagy akár 100, vagy még annál is több szót, majd szódolgozat lesz, amelyet 60% felett kell teljesíteni az elégséges osztályzathoz. A kérdés, hogy a szavak magolása a nyelvtanulás említett céljaihoz közelebb visz-e. Akadnak olyanok, akik ha tudnak szavakat, azokat rögtön mondatokban is tudják használni, és még örömöt is okoz nekik a magolás, de ők nincsenek túl sokan. Azon túl, hogy a legtöbbek számára unalmas és fárasztó, még értelme sincs a szavak magolásának, és a tanuló rövid időn belül el is felejti a szavakat, nem hogy mondatokban használni nem tanulja meg. A nyelvtanárok talán azt mondják, muszáj valamire jegyet adni, azonban ez nem elfogadható kifogás. A szavaknak akkor van értelmük, ha azok szövegben, mondatban fordulnak elő. Még a leghagyományosabb módszer is jobb, amikor szövegek olvasása közben találkozik a tanuló az új szavakkal. Még jobb, ha mondatokat kell alkotni velük. A legjobb pedig, ha olvasott szövegben is előfordulnak az új szavak, és mondatokat is kell alkotni velük, lehetőleg írásban és szóban is.
Duolingo – Mit várhatunk tőle?
Megoszlik az emberek véleménye a Duolingóról, de összességében nagyon hasznos alkalmazás. Természetesen vannak hibái, és nem is kell egy géptől elvárni, hogy felkészítsen a nyelvvizsgára vagy az összes nyelvi készséget hatékonyan fejlessze. Ott a szavakat lehet látni, hallani, mondatokban is előfordulnak, és sokszor ki is kell mondani. Így az ember a szavakat is játszva megtanulja, mivel ugyanaz a szó többször is előfordul, a mondatalkotó készsége is fejlődik és az anyanyelvi beszélőt is megtanulja megérteni. Közben a mondatok alapján a nyelvtani szabályok is megfogalmazódnak valamennyire, bár ez a rész az, ami kívánnivalót hagy maga után, de még így is sok mai iskolai nyelvóránál hatásosabb lehet ez az alkalmazás. A probléma az, hogy az emberek csupán magától az alkalmazástól várnák, hogy megfelelő, aktív nyelvtudást adjon. A tanult szavakat, mondatokat sem jegyzetelik ki külön füzetbe, nem készítenek jegyzeteket a tanultakból, hanem elvárnák, hogy a Duolingo mindent megoldjon, és nekik semmi más erőfeszítést ne kelljen tenniük ahhoz, hogy megtanuljanak egy nyelvet. A nyelvtanuláshoz energiabefektetés kell! Ez persze nem tévesztendő össze azzal az energiabefektetéssel, amellyel a szavakat magoljuk.
Problémák az oktatási rendszerrel
Magyarország sajnos nagyon el van maradva az idegen nyelven beszélők számát illetően, ami a tanítási módszereket nézve nem meglepő. Azonban sokszor külföldön is találkozni furcsa dolgokkal. Egy ismerősöm Svájcban él és a fia ott franciául tanul, aki a segítségemet kérte. 2024 szeptemberében és októberében a nyelvórái azzal teltek, hogy a jelen időt teljesen megtanulják, az összes igeosztály ragozását, minden sajátosságával és a rendhagyó igékkel együtt, majd ezt kérték számon. Egy egyetem francia szakán egy ilyen számonkérés teljesen elfogadható és jó lehet. Talán nem is kell magyarázni, hogy középiskolában ez a módszer miért nem jó. Miután megtanulták, el is felejtik, de ha meg is jegyeznék, akkor sem adna használható nyelvtudást, valamint még unalmas és fárasztó is igeragozást tanulni. Engem, mint a nyelvtanulás szerelmesét nagyon érdekel minden nyelv igeragozása és akár a jelen idő teljes egészében, minden szabályszerűségével és rendhagyóságával együtt, és szívesen tanulmányozom, de én sem magolom. Teszek fel ide az oldalra is ilyen ismertetőket különböző igeidőkről, de nem azért, hogy valaki ezeket magolja, hanem főleg azért, hogy ha elakad, utána tudjon nézni. Az igék ráadásul a lehető legkülönbözőbb témakörökhöz kapcsolódnak (pl. munka, sport), sokkal szerencsésebb lenne az adott témakörrel foglalkozni inkább, és az ott előforduló rendhagyó igéket tanulni meg egyszerre. Ami a francia jelen idejű igeragozást illeti, régebben nagyon részletes bejegyzéseket tettem fel a témáról a weboldalamra (a francia jelen idő -er végű, -re végű és -ir végű igéiről is) és olyan részleteknek is utánajártam, melyekről nem olvastam sehol. Ennek ellenére, amikor az ismerősömnek segítettem, nekem is utána kellett néznem a ritkább jelenségeknek, pedig középfokú nyelvvizsgám is van franciából. Így jogosan merül fel a kérdés, egyáltalán mi értelme van ennek az egész magoltatásnak. Ha pedig arra kapnék jegyet, hogy mennyire tudok megtanulni 200 szót egy új nyelvből, valószínűleg megbuknék, pedig hobbim a nyelvtanulás, újabb és újabb nyelveket tanulok.
Én valamikor 2000-2005 között tanultam először a nyelvtanítási módszerekről, és már akkor is a Napnál világosabb volt, hogy a régi módszerek önmagukban nem hatásosak. Valós szituációkra kell felkészíteni a tanulókat, mind a szóbeli, mind az írásbeli kommunikáció kapcsán. Ehhez képest még ma is akadnak nyelvtanárok, akik szavakat és nyelvtani szabályokat magoltatnak, vagy éppen az egész jelen idejű ragozást egyszerre. De miért? A nyelv egy nagyon gyakorlati dolog, és magát a gyakorlati nyelvhasználatot szinte teljes egészében lenne lehetőség órán is gyakorolni, hiszen mindig lehet mondatokat összerakni szóban és írásban, és anyanyelvi beszélőt is mindig van ma már lehetőség hallgatni. Érthető, ha a történelem unalmas, hiszen évszámokat és eseményeket kell bemagolni. A biológia és a földrajz is sokszor elvont, mert közvetlenül nem tapasztalható jelenségeket kell megtanulni. Az irodalom pedig életrajzokat és elvont fogalmakat követel meg. Vagy akár a fizika, mert ezt is a gyakorlattól elvonatkoztatva kell megtanulni, és félévente egyszer, ha láthatunk valami kísérletet a tanári asztalon. Vagy akár szinte bármely más tantárgy. Vagy akár az ének-zene, amikor úgy tanítják az unalmasnak tűnő zeneelméletet, hogy hangszert soha nem látott még közelről az a 12-13 éves, akinek semmi motivációja és kedve nincs megtanulni, hogy F dónál hány bé az előjegyzés, vagy hogy éppen pentaton népdalról van-e szó. Ez is érthetetlen, hogy képzett zenészek, akik hangszeren játszanak és nagyon jól tudják, hogy a zeneelméletnek önmagában nincs értelme, ezeket próbálják általános iskolás tanulókkal elsajátíttatni. A testnevelés sem arról szokott szólni, hogy a tanulók megszeressék, hanem inkább hogy megutálják a mozgást. Megállapítható, hogy az oktatási rendszer számos területen válságtüneteket mutat. Elvont és unalmas dolgokat magoltatnak és nem mutatják meg, a valóságban ezek hogyan működnek. (Amire egyébként nincs is mindig lehetőség, tehát nem feltétlen a tanár hibája.) Én azért is szeretem a nyelveket, mert itt egyből van lehetőség a gyakorlatba átültetni mindent. Ha új nyelvet tanulok, a könyvben egyből ott vannak a szavakon kívül a mondatok is, nekem is lehetőségem van mondatokat alkotni, és a neten rákereshetek videókra, ahol anyanyelvi beszélőket hallhatok. A beszéd természetesen nem megy egyből, de egy jó nyelvórán ez sem kéne, hogy problémát okozzon.
Mi is tehát a helyzet az iskolai nyelvoktatás problémái területén?
A címben feltett kérdésre sajnos azt kell válaszolni, igen, még mindig itt tartunk, 2026-ban is. Természetesen akadnak kivételek, de egyáltalán nem ritka, hogy szavakat, szabályokat, ragozásokat magoltassanak az iskolai nyelvoktatás keretei között. Ez pedig önmagában nem ad használható nyelvtudást.
Kapcsolódó bejegyzés:
Nyelvtanulási módszerek – Hogyan tanuljunk nyelvet? – Tippek azoknak, akik iskolán kívül szeretnének nyelvet tanulni.
Külső oldal, ahol szintén előkerülnek az iskolai nyelvoktatás problémái:
Modern Iskola: Így alkalmazkodjunk az új generáció igényeihez a nyelvtanulásban – Itt is elismerik, hogy a probléma ma is valós, ami az iskolai nyelvoktatást illeti. Konkrét ötleteket is olvashatunk, mellyel az új generáció igényeinek meg lehet felelni a nyelvtanulás területén.
