Der Konjunktiv I.
Man sagt, der Konjunktiv werde auch in der Schweiz benutzt.
A német kötőmód egy sajátos igemód, ami a magyarban ebben a formájában nem létezik. A német kötőmód jelen ideje többek között felszólítást, kívánságot, bizonytalanságot fejez ki, összetett múlt ideje (Perfekt) és jövő ideje (Futur I és Futur II) bizonytalanságot, míg egyszerű múlt ideje (Präteritum) és régmúlt ideje (Plusquamperfekt) a magyar feltételes mód jelentéstartalmát adja vissza. A németben tehát nincs külön feltételes mód, hanem egy olyan igemód létezik, melynek jelen idejével részben a magyar felszólító mód alakjait, múlt idejeivel pedig részben a magyar feltételes módot fejezhetjük ki.
Nyelvtanulás szempontjából nevezhetjük a kötőmód Präteritum és Plusquamperfekt igeidőit a feltételes mód jelen és múlt idejének is, hiszen a kötőmód ezen igeidői ennek kifejezésére valók, ezért a kötőmód ezen két igeidejét (Konjunktiv Präteritum és Konjunktiv Plusquamperfekt) összefoglaló néven Konjunktiv II-nak is nevezik, ez tehát a magyar feltételes mód megfelelője, míg a Konjunktiv többi igeidejét (Präsens, Perfekt, Futur I és II) összefoglaló néven Konjunktiv I-nak nevezik, ezek a bizonytalanságot, véleményt fejezik ki függő beszédben.
Konjunktiv I (Präsens, Perfekt, Futur I-II) – függő beszéd (vélemény, bizonytalanság, „pletyka” kifejezése)
Konjunktiv II (Präteritum, Plusquamperfekt) – magyar feltételes mód kifejezése
–
KONJUNKTIV I.
A kötőmód jelen ideje
(Konjunktiv Präsens,
másik nevén: Konjunktiv I Gegenwart)
Der Lehrer sagte, dass Peter ein Faulpelz sei – A tanár azt mondta, Péter nagyon lusta.
Megkönnyebbülhetünk, hogy a kijelentő mód jelen idejének sokféle szabályai, brechungos és umlautos igéi, rendhagyó módbeli segédigéi után végre valami rendkívül egyszerű, lényegében minden rendhagyóságtól mentes igealakkal találkozhatunk ebben a csúnya, nehéz német nyelvben!
A kötőmód jelen idejében a tő minden esetben az ige töve (amit az Infinitiv alak -en vagy -n végződésének elhagyásával kapunk), és a ragok is minden esetben egységesek (-e, -est, -e; -en, -et, -en). Így a szabályos igék E/1, T/1 és T/3 alakja általában megegyezik a kijelentő mód jelen idejének alakjával (pl. ich spreche, wir sprechen, sie sprechen), a -t tövű szabályos igék E/2 és T/2 alakja is megegyezik a kijelentő mód jelen idejének párhuzamos alakjával (pl. du arbeitest, ihr arbeitet).
Az egyetlen ige, ami rendhagyó, a sein, mert egyes számban a ragból elmarad az e.
| Infinitiv | ich | du | er, sie, es | wir | ihr | sie |
| sein | sei | sei(e)st | sei | seien | seiet | seien |
| haben | habe | habest | habe | haben | habet | haben |
| werden | werde | werdest | werde | werden | werdet | werden |
| wissen | wisse | wissest | wisse | wissen | wisset | wissen |
| nehmen | nehme | nehmest | nehme | nehmen | nehmet | nehmen |
| essen | esse | essest | esse | essen | esset | essen |
| tun | tue | tuest | tue | tuen | tuet | tuen |
| treten | trete | tretest | trete | treten | tretet | treten |
| sprechen | spreche | sprechest | spreche | sprechen | sprechet | sprechen |
| fahren | fahre | fahrest | fahre | fahren | fahret | fahren |
| halten | halte | haltest | halte | halten | haltet | halten |
| lesen | lese | lesest | lese | lesen | leset | lesen |
| sehen | sehe | sehest | sehe | sehen | sehet | sehen |
| zeigen | zeige | zeigest | zeige | zeigen | zeiget | zeigen |
| arbeiten | arbeite | arbeitest | arbeite | arbeiten | arbeitet | arbeiten |
| gehen | gehe | gehest | gehe | gehen | gehet | gehen |
| kommen | komme | kommest | komme | kommen | kommet | kommen |
| lernen | lerne | lernest | lerne | lernen | lernet | lernen |
| können | könne | könnest | könne | können | könnet | können |
| müssen | müsse | müssest | müsse | müssen | müsset | müssen |
| wollen | wolle | wollest | wolle | wollen | wollet | wollen |
| sollen | solle | sollest | solle | sollen | sollet | sollen |
| mögen | möge | mögest | möge | mögen | möget | mögen |
| dürfen | dürfe | dürfest | dürfe | dürfen | dürfet | dürfen |
Látható, hogy a sein és a tun kivételével az összes ige T/1 és T/3 alakja megegyezik kijelentő mód és kötőmód jelen idejében (wir haben, sie haben; wir wissen, sie wissen, stb.). Azonban még a nem -en, hanem -n Infinitiv végződésű igék (pl. bewundern, sammeln) is eltérnek egymástól kijelentő módban és kötőmódban jelen időben T/1-ben és T/3-ban, mivel kijelentő mód jelen idejében nem kapnak e kötőhangot (pl. wir bewundern, wir sammeln), kötőmódban pedig igen, hiszen kötőmód jelen időben minden személyben jellegzetes az e hang a ragban:
| Infinitiv | ich | du | er, sie, es | wir | ihr | sie |
| bewundern | bewund(e)re | bewund(e)rest | bewund(e)re | bewunderen | bewunderet | bewunderen |
| sammeln | sammle | sammlest | sammle | sammlen | sammlet | sammlen |
A kötőmód jelen idejét két esetben használjuk:
1. A magyar felszólító mód kifejezésére E/3-ban, T/1-ben, T/3-ban: Es lebe Deutschland! (Éljen Németország!) Gehen wir nach Hause! (menjünk haza!) Gehen Sie nach Hause, bitte! (Menjen haza, kérem!) Mint látható, az utóbbi alakok megegyeznek a kijelentő mód jelen idejének alakjaival (kivéve az -n főnévi igenév végű igéket).
2. Függő beszédben, mellékmondatokban. A függő beszéd azt jelenti, hogy más szavait nem szó szerint idézzük. Szó szerinti idézésnél idézőjelet használunk, pl. Péter azt mondta: „Nem érzem jól magam”. Ha idézőjel nélkül, nem szó szerint idézzük valakinek a szavait, az ige személye megváltozik: Péter azt mondta, nem érzi jól magát („érzem” → érzi). Ha nem szó szerint idézzük valakinek a szavait, akkor a mellékmondatban kötőmódot használhatunk, de ez nem kötelező:
Peter sagte, dass er sich nicht gut fühle. (kötőmód)
Peter sagte, dass er sich nicht gut fühlt. (kijelentő mód)
A kötőmód használatával azt fejezhetjük ki, hogy nem vagyunk meggyőződve a mellékmondatban kifejezett cselekvés igazságtartalmáról, csak hallottuk valakitől, pl. Pétertől hallottuk, hogy éhes, de nem tudjuk teljesen biztosan, hogy tényleg az-e. Ezért a kötőmódot leginkább olyan mellékmondatokban használják, melyeket „Azt mondta, hogy … ” (Er sagte, dass…), „Azt nyilatkozta, hogy…” (Er hat erklärt, dass…), „Beszámolt arról, hogy…” (Er hat davon berichtet, dass…), stb. kezdetű főmondat vezet be. Így hát a kötőmód jelen ideje felfogható egyfajta pletykarovatként is! A pletykák rosszindulatát valamelyest enyhíthetjük, ha kötőmódot használunk, pl.:
Juliska sagte, dass Peter in Mária verliebt sei. (Juliska azt mondta, Péter szerelmes Máriába.)
Peter sagt, dass Karl monatlich 500 tausend Forint verdiene. (Péter azt mondja, Karl havonta 500 ezer forintot keres.)
Mint az utóbbi mondatokból látható, a főmondat állhat jelen vagy múlt időben is (sagte és sagt), ez nem befolyásolja, hogy a mellékmondatban milyen igeidő van, ettől még lehet Konjunktiv Präsens (nincs igeidő-egyeztetés, mint más nyelvekben).
További példák:
Der Arzt sagte, dass es kein Problem gebe. (Az orvos azt mondta, nincs gond.)
Die Tagesschau hat davon berichtet, dass das Land schwere finanzielle Probleme habe. (A híradó arról számolt be, hogy az országnak súlyos anyagi problémái vannak.)
–
A kötőmód összetett múltja
(Konjunktiv Perfekt,
másik nevén: Konjunktiv I Vergangenheit)
Peter sagte, dass Karl das Haus aufgesprengt habe – Péter azt mondta, Karl felrobbantotta a házat.
A haben vagy a sein segédigét kell ragozni kötőmód jelen időben, amely keretet alkot a főige Partizip Perfekt alakjával. A haben és a sein segédige megválasztására ugyanazok a szabályok érvényesek, mint minden egyéb esetben, bővebben lásd: Haben vagy sein? (a tárgyas igéket a haben-nel, míg a mozgást, állapotváltozást kifejező igéket a sein-nal ragozzuk). Ha módbeli segédige és főige is van a mondatban, akkor a Partizip Perfekt helyett is főnévi igenév áll, bővebben lásd: Infinitiv használata Partizip Perfekt helyett (pl. Ich sage, dass er habe gehen müssen).
| lernen | kommen |
| ich habe gelernt | ich sei gekommen |
| du habest gelernt | du sei(e)st gekommen |
| er habe gelernt | er sei gekommen |
| wir haben gelernt | wir seien gekommen |
| ihr habet gelernt | ihr seiet gekommen |
| sie haben gelernt | sie seien gekommen |
Pletykarovatunk folytatódik! Rosszindulatú emberek mindenféle pletykákat terjesztenek másokról, de mi ezt persze nem hisszük el, ezért nem kijelentő módban adjuk tovább, hanem kötőmódban. Tehát, ha valaki azt állítja, hogy más ezt vagy azt csinált korábban, vagy ez vagy az történt korábban, akkor kötőmód Perfekt-et használhatunk.
Függő beszédben tehát, ha úgy idézzük más szavait, hogy nem hisszük el, vagy nem vagyunk biztosak abban, amit mond, és ez a kevésbé bizonyos, esetleg hihetetlen állítás korábban történt, mint a főmondatban kifejezett cselekvés (pl. „mondja”, „mondta”), akkor használunk a mellékmondatban Konjunktiv Perfekt-et.
A kötőmód Perfekt-je (pl. er sei angekommen) előidejűséget fejez ki a főmondat cselekvéséhez (pl. sie sagt vagy sie sagte) képest. A főmondatban álló ige állhat jelen időben (er sagt) vagy akár múlt időben (er sagte) is, mindegyik után használható mellékmondatban a Konjunktiv Perfekt előidejűség kifejezésére (szemben néhány más nyelvvel, ahol az igeidők egyeztetésének szabálya miatt a főmondat igeidejétől függ a mellékmondat igeideje, de mivel a német nyelv könnyű nyelv, ilyenekre itt nem kell figyelünk, amire pl. az angolban, olaszban, spanyolban vagy a franciában igen), például:
Sie sagt, dass Karl alles gestohlen habe – Azt mondja, Karl mindent ellopott.
Sie sagte, dass Karl alles gestohlen habe – Azt mondta, Karl minden ellopott.
Er sagt, dass Maria vier Stunden später angekommen sei – Azt mondja, Mária négy órával később érkezett.
Er sagte, dass Karl gestern alle geschlagen habe – Azt mondta, Karl tegnap mindenkit megvert.
–
A kötőmód jövő ideje
(Konjunktiv Futur I,
másik nevén: Konjunktiv I Zukunft)
A werden segédigét ragozzuk Konjuntiv jelen időben, ezzel keretet alkot a főige Infinitiv (főnévi igenév) alakja:
ich werde kommen
du werdest kommen
er werde kommen
wir werden kommen
ihr werdet kommen
sie werden kommen
Mint látjuk, többes számban az alakjai megegyeznek a kijelentő mód jövő idejének alakjaival.
Ezt is függő beszédben használhatjuk, mégpedig utóidejűség kifejezésére. Ha valaki kijelentést tesz/tett a jövőre vonatkozóan, amit nem hiszünk el teljesen, akkor használhatunk kötőmód jövő időt. Így az er sagt/er sagte és a fent említett kezdetű főmondatokon kívül még gyakori az er hat versprochen (megígérte) után is, hiszen van, amikor könnyelmű ígéretet tesznek az emberek, de a hallgatóság a dolgok mögé lát, nem hiszi el, és Konjunktiv Futur alakban adja tovább:
Das faule Kind hat versprochen, es werde sofort lernen.
(A lusta gyerek megígérte, azonnal tanulni fog.)
Der Kranke sagte zum Arzt, er werde nie mehr rauchen.
(A beteg azt mondta az orvosnak, hogy soha többé nem fog dohányozni.)
A főmondatban állhat jelen idő vagy bármelyik múlt idő is, ez nem befolyásolja a mellékmondatban az igeidőt, mindegyik után használható Konjunktiv Futur.
A kijelentő mód jövő idejét használhatjuk jelenbeli valószínűség kifejezésére (pl. er wird arbeiten = bizonyára dolgozik). Ez elméletileg kötőmódban is előfordulhat, de még soha nem találkoztam vele, és a nyelvtanok sem említik. Nem kizárt, hogy valaki jelenre vonatkozó valószínűséget fejezzen ki a werden-nel, és efelől kétséget támasztva kötőmódban idézzük a szavait. Viszont, mivel az ilyen valószínűség kifejezése is eleve szubjektív, akárcsak a módbeli segédigék által kifejezett feltételezés, nem érdemes még külön kétséget fejezni ki azzal kapcsolatban, amiben az eredeti beszélő sem volt teljesen biztos.
(A jövő idővel és módbeli segédigékkel történő valószínűség kifejezéséről (Vermutung mit Modalverben) itt lehet olvasni.)
–
A kötőmód másik jövő ideje
(Konjunktiv Futur II)
A werden segédigét ragozzuk kötőmód jelen időben, ezzel keretet alkot a főige Infinitiv Perfekt (befejezett főnévi igenév) alakja:
| lernen | kommen |
| ich werde gelernt haben | ich werde gekommen sein |
| du werdest gelernt haben | du werdest gekommen sein |
| er werde gelernt haben | er werde gekommen sein |
| wir werden gelernt haben | wir werden gekommen sein |
| ihr werdet gelernt haben | ihr werdet gekommen sein |
| sie werden gelernt haben | sie werden gekommen sein |
A kijelentő mód Futur II igeidejét két esetben használjuk: 1. Ha múltra vonatkozó valószínűséget akarunk kifejezni (pl. er wird nach Hause gegangen sein = bizonyára hazament); 2. Ha egy cselekvés befejezése a jövő egy adott pillanatában előreláthatóan várható (pl. morgen wird er die Arbeit beendet haben = holnap bizonyára befejezi a munkát). A kötőmód Futur II igeidejét az 1. funkciójában nem nagyon használjuk (nem találkoztam még vele, és a nyelvtanok sem említik), csak a 2. esetben használható, függő beszédben, ha valakinek az állítása felől nem vagyunk teljesen megbizonyosodva. Tehát, utóidejűséget fejezhetünk ki vele úgy, hogy a cselekvés befejezése előreláthatóan várható:
Der Ingenieur erklärte, er werde die Arbeit übermorgen beendet haben.
(Kijelentette a mérnök, hogy holnapután befejezi a munkát
Leginkább a beenden (befejezni) igét használjuk Futur II-ban.
A Konjunktiv Futur II-nál is mindegy, hogy a főmondatban milyen igeidő áll, ez nem befolyásolja a mellékmondatban az igeidőt.
A kijelentő mód Futur II igeidejéről még itt is lehet olvasni, az olasz nyelv kapcsán.
–
Kiegészítés a Konjunktiv I-hoz
Mellékmondati szórend használata: Mint látható, a Konjunktiv I alakjait leginkább mellékmondatokban használjuk. Ezért, ha dass, vagy egyéb kötőszó vezeti be a mellékmondatot, természetesen KATI szórendet kell használni. (A fenti példákban a Futur I és Futur II kivételével mindegyik igeidőben ilyen mondatokat találhatunk.) Ha nincsen a mellékmondat elején dass, vagy egyéb kötőszó, akkor egyenes szórend áll a mellékmondatban (a fenti példákban a Futur I és Futur II-nál vannak ilyen mondatok). Természetesen a dass általában tetszés szerint elhagyható (ilyenkor egyenes a szórend), vagy ki is tehető (KATI szórend).
A mellékmondati szórendről bővebben itt olvashatunk.
Kötőmódban nem használhatunk Plusquamperfekt-et előidejűség kifejezésére függő beszédben. Kijelentő módban megszokhattuk, hogy összetett mondatban, ha két múltbeli cselekvés közül az egyik előbb történt, akkor az előbb történt cselekvés kifejezésére Plusquamperfekt-et használunk. A kötőmódban ez nincs így! Ha egy múlt időben álló főmondathoz (pl. er sagte) kapcsolódik egy olyan mellékmondat, melynek cselekvése előbb történt, mint a főmondat cselekvése, akkor Konjunktiv Perfekt-et használunk az előidejűség kifejezésére. Létezik a Plusquamperfekt-nek is kötőmódú alakja, ez azonban teljesen mást fejez ki, a feltételes mód múlt idejét.
A németben nincs meg az igeidők egyeztetésének sajátos szabálya, ami az angolban vagy az újlatin nyelvekben. Csupán annyi van belőle a kijelentő módban, hogy két múlt idejű cselekvés közül az előbbit a Plusquamperfekt-tel, a jelenhez viszonyított előidejűséget pedig a Perfekt-tel (nem pedig a Präteritum-mal!) fejezzük ki. A kötőmódban még ennyi sincs, hanem teljesen a magyar nyelvhez hasonlóan fejezzük ki az egyidejűséget, előidejűséget, utóidejűséget. A Konjunktiv I igeidői tehát nem abszolút, hanem relatív idők. A Konjunktiv Präsens egyidejűséget fejezi ki mind a jelen, mind a múlt, mind a jövő időben álló főmondat idejének cselekvésével, a Konjunktiv Perfekt előidejűséget fejez ki mind a jelen, mind a múlt, mind a jövő időben álló főmondat cselekvéséhez képest, a Konjunktiv Futur I és II pedig utóidejűséget fejez ki mind a jelen, mind a múlt, mind a jövő időben álló főmondat cselekvéséhez képest. Ezért „mindegy”, milyen igeidő áll a főmondatban, ahogy azt fentebb írtam.
– o –
DAS PASSIV
Szenvedő alakjai is léteznek a kötőmódnak is. Ha a kijelentő mód szenvedő alakjait ismerjük, a kötőmód szenvedő alakjai sem okozhatnak különösebb problémát. A különbség csak annyi, hogy a segédigét nem kijelentő módban, hanem kötőmódban kell ragozni a megfelelő igeidőben:
Vorgangspassiv: (A szenvedő szerkezetről bővebben itt olvashatunk.)
Kijelentő mód:
Jelen idő: aktív: er fragt (ő kérdez); passzív: er wird gefragt (őt kérdezik)
Präteritum: aktív: er fragte (ő kérdezett); passzív: er wurde gefragt (őt kérdezték)
Perfekt: aktív: er hat gefragt (ő kérdezett); passzív: er ist gefragt worden (őt kérdezték)
Plusquamperfekt: aktív: er hatte gefragt (ő kérdezett); passzív: er war gefragt worden (őt kérdezték)
Futur I: aktív: er wird fragen (ő kérdezni fog); passzív: er wird gefragt werden (őt kérdezni fogják)
Futur II: aktív: er wird gefragt haben (ő bizonyára kérdezett); passzív: er wird gefragt worden sein (őt bizonyára kérdezték)
Kötőmód:
Jelen idő: aktív: er frage (ő kérdez); passzív: er werde gefragt (őt kérdezik)
Präteritum: aktív: er fragte / er würde fragen (ő kérdezne); passzív: er würde gefragt (őt kérdeznék)
Perfekt: aktív: er habe gefragt (ő kérdezett); passzív: er sei gefragt worden (őt kérdezték)
Plusquamperfekt: aktív: er hätte gefragt (ő kérdezett volna); passzív: er wäre gefragt worden (őt kérdezték volna)
Futur I: aktív: er werde fragen (ő kérdezni fog); passzív: er werde gefragt werden (őt kérdezni fogják)
Futur II: aktív: er werde gefragt haben (ő majd kérdezett); passzív: er werde gefragt worden sein (őt majd kérdezték)
Zustandspassiv: (bővebben: Zustandspassiv – állapotot kifejező szenvedő szerkezet)
Az itt tárgyalt Konjunktiv I alakok ki vannak emelve. A Konjunktiv II alakjaival (Präteritum és Plusquamperfekt) nem ebben a bejegyzésben foglalkozunk részletesen.
Kijelentő mód:
| Aktiv | Zustandspassiv | |
| Präsens (jelen idő) | Man repariert den Komputer. Megjavítják a számítógépet. |
Der Komputer ist repariert. Meg van javítva a számítógép. |
| Präteritum | Man reparierte den Komputer. Megjavították a számítógépet. |
Der Komputer war repariert. Meg volt javítva a számítógép. |
| Perfekt | Man hat den Komputer repariert. Megjavították a számítógépet. |
Der Komputer ist repariert gewesen. Meg volt javítva a számítógép. |
| Plusquamperfekt | Man hatte den Komputer repariert. Megjavították a számítógépet. |
Der Komputer war repariert gewesen. Meg volt javítva a számítógép. |
| Futur I (jövő idő) | Man wird den Komputer reparieren. Meg fogják javítani a számítógépet. |
Der Komputer wird repariert sein. Meg lesz javítva a számítógép. |
| Futur II | Man wird den Komputer repariert haben. Bizonyára megjavították a számítógépet. |
Der Komputer wird repariert gewesen sein. Bizonyára meg volt javítva a számítógép. |
Kötőmód:
| Aktiv | Zustandspassiv | |
| Präsens (jelen idő) | Man repariere den Komputer. Megjavítják a számítógépet. / Javítsák meg a számítógépet! |
Der Komputer sei repariert. Meg van javítva a számítógép. / Legyen a számítógép megjavítva! |
| Präteritum | Man reparierte den Komputer. Megjavítanák a számítógépet. |
Der Komputer wäre repariert. Meg lenne javítva a számítógép. |
| Perfekt | Man habe den Komputer repariert. Megjavították a számítógépet. |
Der Komputer sei repariert gewesen. Meg volt javítva a számítógép. |
| Plusquamperfekt | Man hätte den Komputer repariert. Megjavították volna a számítógépet. |
Der Komputer wäre repariert gewesen. Meg lett volna javítva a számítógép. |
| Futur I (jövő idő) | Man werde den Komputer reparieren. Meg fogják javítani a számítógépet. |
Der Komputer werde repariert sein. Meg lesz javítva a számítógép. |
| Futur II | Man werde den Komputer repariert haben. Bizonyára megjavították a számítógépet. |
Der Komputer werde repariert gewesen sein. Bizonyára meg volt javítva a számítógép. |
——————————
Felhasznált irodalom:
Horváthné Lovas Márta: Magnet Deutsch, Kommunikatives Kursbuch, Mittelstufe, 2, Padlás Nyelviskola könyvek.
Karácsony Lajos, dr. Tálasi Istvánné: Német nyelvtan középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.
Ajánlott link:
Deutsch Grammatik 2.0 – Der Konjunktiv – Először a Konjunktiv II alakjait említi, alatta vannak a linkek a Konjunktiv I-hoz
Lingolia.com – Kicsit szűkszavúan, de ismerteti a Konjunktiv I-t, elsősorban a jelen időt
Mein-Deutschbuch.de – Az ismertetés a függő beszéddel kapcsolatban felmerülő összes problémát érinti
Verbix.com – tetszőleges német ige ragozása, természetesen kötőmódban is
Kapcsolódó bejegyzések:
Webnyelv – Konjunktiv II
Haben vagy sein? A segédige kiválasztása múlt időben
Infinitiv használata Partizip Perfekt helyett múlt időben
A mellékmondati (KATI) szórend
augusztus 15, 2017
PéterKöszönöm! Hasznos összefoglaló volt.
február 10, 2018
Szabó LászlóDer Kranke sagte dem Arzt, er nie mehr rauchen werde! Ez is helyes így?
február 10, 2018
Bodnár Tamás, webnyelvMajdnem helyes. A vessző után egy dass hiányzik, így lesz jó a szórend, a rauchen werde a mondat végén. Ha nincs dass, akkor egyenes szórend jön a vessző után: Der Kranke sagte dem Arzt, er werde nie mehr rauchen.
április 11, 2018
TotthyKedves Tamás! Én úgy tanultam a függő beszéd ragozását, hogyha megegyezne a rag függő beszédben és kijelentő módban, akkor a feltételes mód igealakjait használjuk. pl. a haben: Ich hätte du habest er/sie /es habe wir hätten ihr habet sie/Sie hätten. Te leírtad, hogy a Konjunktiv jele az,,-e” és itt is ich habe lenne, de ez kijelentő módban már létezik és ezért lesz hätte. És az összes erős ige esetében is ugyan ez a szabály. Erről mit tudsz mondani, hülyeség e avagy sem esetleg, ha nem hülyeség, miért tanultam így?
április 11, 2018
Bodnár Tamás, webnyelvTényleg van ilyen. Hogy ne legyen azonos kijelentő módban és kötőmódban a jelen idő, helyette előfordul kötőmódban a Präteritum alakja. Ez a leíró nyelvtanokban benne van. De tanítani ritkán szokták, mert a kötőmód jelen idejének használata egyébként is ritka, és nem is kötelező használni függő beszédben.Helyette nyugodtan lehet kijelentő módot is használni. De ettől függetlenül valóban előfordul az ich hätte az ich habe helyett Konjunktiv jelen időben, ha nagyon ki akarjuk emelni, hogy az nem kijelentő mód, hanem kötőmód.
január 13, 2019
Németh DávidSzia Tamás, ez így is elfogadható lenne? Der Kranke sagte dem Arzt, nie mehr zu rauchen werde.
január 13, 2019
Bodnár Tamás, webnyelvKedves Dávid! Nem helyes. A werden mellett nem állhat zu + Infinitiv. A werde ragozott igealak, ehhez kellene az er is a vessző után (er werde lenne a kötőmód jelen idő). Még a dass is kellene a vessző után, így lehetne KATI szórend, így kerülhetne a mondat legvégére a werde.
Szerintem a következő mondatra gondolhattál:
Der Kranke sagte dem Arzt, nie mehr zu rauchen.
Tehát werde nélkül a végén. Így már jó lenne, hiszen tárgyi mellékmondatot is rövidíthet a zu + Infinitiv. Itt most jövő idő lenne a mellékmondatban, ezt azonban zu + Infinitiv alakban nem lehet kifejezni, ehhez jövő idejű főnévi igenév kellene, ami a németben nincs. Helyette egyszerűen a szokásos jelen idejű főnévi igenevet használhatjuk zu-val.
Bár ez a mondat (werde nélkül a végén) nem teljesen egyértelmű, mert azt is jelentheti, hogy „Azt mondta a beteg az orvosnak, hogy ne dohányozzon”. Ha a dem Arzt nem lenne a mondatban, akkor egyértelmű lenne: Der Kranke sagte, nie mehr zu rauchen – A beteg azt mondta, soha többet nem dohányzik. Így inkább célszerű az eredeti mondatnál maradni: Der Kranke sagte dem Arzt, er werde nie mehr rauchen. Itt az er werde kifejezi azt is, hogy kételkedünk abban, amit a beteg állított, míg a zu + Infinitiv alakkal ezt nem lehetne kifejezni. Bár még az utóbbi mondat is kétértelmű, mert az er vonatkozhat a betegre és az orvosra is. Szubjektív megítélésem, hogy a Der Kranke sagte dem Arzt, nie mehr zu rauchen mondat könnyebben félreértelmezhető, mint a Der Kranke sagte dem Arzt, er werde nie mehr rauchen. Nyilván azonban nem fog senki arra gondolni, hogy a beteg mondja az orvosnak, hogy ne dohányozzon.
Hát, a nyelv az néha kicsit bonyolult. Remélem, azért érthető volt a magyarázat. A lényeg tömören, hogy a zu rauchen és a werde nem állhat együtt.
Még egy lehetőség a mondat jelentésének kifejezésére, zu + Infinitivvel, ami nem érthető félre:
Der Kranke hat dem Arzt versprochen, nie mehr zu rauchen – A beteg megígérte az orvosnak, hogy nem dohányzik többet.
március 11, 2024
Adél“Der Kranke sagte dem Arzt, nie mehr zu rauchen” nem helyes. Vannak igék, amiknél hiába egyezik Meg a fomondat es mellékmondat Alanya, csak “dass-Satz-val” állhatnak. Ilyen a sagen, fragen, antworten, erzählen, berichten, schreiben, wissen, bestimmen, passieren, geschehen, erkennen, erfahren, beobachten, (be)merken, entdecken, feststellen, finden, fühlen, richen, hören es sehen.
Pl: ich weiß, dass ich eine gute Lehrerin bin
Helytelen: ich weiss, eine gute Lehrerin zu sein.
Ich habe festgestellt, dass ich nicht kochen kann
Helytelen: ich habe festgestellt, nicht kochen zu können.
január 15, 2019
Németh DávidElképesztő jól magyarázol, minden tiszteletem neked!
március 6, 2019
Kaposi AndreaKedves Tamás!
Lenne egy nagy kérésem: lehetséges, hogy ugyanígy ahogy ezen az oldalon, levezeted a kötőmód szenvedő alakjait a Zustandpassiv-ból is? Ha lehet, ugyanazzal a példamondattal (Er ist gefragt/Er war gefragt/Er ist gefragt gewesen/Er war gefragt gewesen/ Er wird gefragt sein/Er wird gefragt gewesen sein), és az is nagyon hasznos, hogy melléírod a jelentést is! Előre is nagyon köszönöm, és bocs a pluszmunkáért, így lenne teljes a kép..
Andi
március 8, 2019
Bodnár Tamás, webnyelvKedves Andi! Meg fogom csinálni, de nem a fragen igével, mert az nem igazán alkalmas állapot kifejezésére. Például, ich bin gefragt – meg vagyok kérdezve – „megkérdezett” állapot nincs. Majd egy másik igén mutatom be a kötőmód Zustandspassiv alakjait. Még egy kis türelmet kérek.
március 8, 2019
AndiKedves Tamás!
Köszi előre is! Közben megtaláltam, hogy a Zustandpassiv-os oldaladon egy példán levezeted a Konjunktiv-ot is.
Azért jó lesz majd egyszerre, egyben látni őket 🙂 Szép Napot!
március 15, 2019
AndiKedves Tamás!
Köszönöm szépen németül tanuló sorstársaim nevében is a szuper összefoglalót!!!
március 16, 2019
Bodnár Tamás, webnyelvNagyon szívesen!
június 15, 2020
AndiKedves Tamás!
Az igeidő-egyeztésről kijelentő módban azt írod ebben a fenti bejegyzésben, hogy:
“Csupán annyi van belőle a kijelentő módban, hogy két múlt idejű cselekvés közül az előbbit a Plusquamperfekt-tel, a jelenhez viszonyított előidejűséget pedig a Perfekt-tel (nem pedig a Präteritum-mal!) fejezzük ki.”
A Plusquamperfekt oldalon meg azt, hogy
” Fontos szabály még, hogy a másik (később történt) múltbeli cselekvés kifejezésére a Präteritum igeidőt használjuk (a fenti példamondatban: ging), a Perfekt nem lenne helyette helyes! (Tehát a fenti példamondatban a ging helyett nem állhat bin … gegangen.)
A kérdésem az lenne, hogy akkor most melyik a helyes? Köszi A.
június 15, 2020
Bodnár Tamás, webnyelvKedves Andi! Mindkettő helyes. Lehet, az a zavaró, hogy egyszer „előbbi”-nek nevezek egy cselekvést, máskor meg „később történt”-nek. A kettő pont egymás ellentétei: az „előbbi”, tehát, ami előbb, azaz korábban történt, mint a másik cselekvés, az Plusquamperfekt, ha egy másik múlt idejű cselekvéshez viszonyítunk. A mondat másik részében pedig Präteritumot kell használni. Tehát Präteritum és Plusquamperfekt a két igeidő egymás mellett a mondatban. Tehát a “később történt” cselekvés Präteritumban áll, nem Perfektben, mert az nem lenne helyes. Remélem, így érthető.
június 15, 2020
AndiÁ, így már érthető, köszi a magyarázatot!!
március 10, 2022
BenceKedves Tamás!
Azt szeretném kérdezni, hogy németűl hogy fejezzük ki, ha a jövőre vonatkozoan “kívánok” valamit magamnak. Pl.: Ő németül tanul, hogy a munkaerőpiacon jobb lehetőségei legyenek. (Er lernt auf Deutch, dass er im Arbeitsmarkt bessere Möglichkeiten habe). Ez így korrekt? Vagy haben+würde? Vagy hogy? Tehát a “legyen” kifejezésére lennék kiváncsi. Van erre egyáltalán nyelvtani formula a németben a “lenni”, “lesz” helyett ebben az esetben, úgy mint a magyar “legyen”. Válaszát előre is köszönöm.
március 10, 2022
Bodnár Tamás, webnyelvKedves Bence! Amit kérdezel, az a célhatározói mellékmondat. Ilyenkor nem a dass, hanem a damit kötőszót kell használni, és a mondat végén, ahogy Te is írod a habe alakkal, kijelentő módban áll az ige. Magyarul ezeket a mondatokat úgy is ki tudjuk fejezni, hogy a mellékmondat elejére azt tesszük, hogy „azért, hogy”, „abból a célból, hogy”.
Azonban az említett mondatodnál a főmondat és a mellékmondat alanya azonos. (Ő tanul, őneki legyenek… tehát ugyanarra a személyre utalunk mindkét esetben.) Ilyenkor az um … zu + Infinitiv szerkezetet kell használni, így frappánsan kikerülhetjük az igemód problémáját: Er lernt deutsch, um im Arbeitsmarkt bessere Möglichkeiten zu haben.
március 11, 2022
BenceKedves Tamás nagyon köszönöm! Az um…zu+infinitive szerkezetre én is gondoltam. Tehát akkor nyelvtanilag helyes – ha jól értem Konjunktiv I-ban is (habe egyesszám 3. személy), damit-tal: Er lernt deutsch, damit er im Arbeitmarkt bessere Möglichkeiten habe. Ez így akkor helyes így is?
március 11, 2022
Bodnár Tamás, webnyelvKedves Bence! A damit után nem kell kötőmódot használni, elég a kijelentő mód. A Te mondatodban, mivel a két tagmondat alanya azonos, igazából a zu + Infinitiv a helyes, a damit-os kifejezésmódot jobb elkerülni.
március 13, 2022
BenceNagyon köszönöm!
december 18, 2022
Orsi“Csupán annyi van belőle a kijelentő módban, hogy két múlt idejű cselekvés közül az előbbit a Plusquamperfekt-tel, a jelenhez viszonyított előidejűséget pedig a Perfekt-tel (nem pedig a Präteritum-mal!) fejezzük ki.”
Ez jó így? Nem az volt, hogy a Plusquamperfekt-tel a Präteritum jár együtt kijelentő módban? Vagy csak elírás?
Köszi szépen előre is a választ!
december 18, 2022
Bodnár Tamás, webnyelvValóban a Plusquamperfekt a Präteritummal jár együtt. Itt is jól szerepel egyébként, csak azt nem említettem, hogy Präteritumot kell használni. (Mivel itt a kötőmódról van szó, a kijelentő módra nem tértem ki annyira részletesen.)
december 18, 2022
OrsiKöszi, de a kijelentő módra írod (itt, ebben a Konjunktiv1 bejegyzésben), hogy a Pqp Perfekt-tel jár:
“Csupán annyi van belőle a kijelentő módban, hogy két múlt idejű cselekvés közül az előbbit a Plusquamperfekt-tel, a jelenhez viszonyított előidejűséget pedig a Perfekt-tel (nem pedig a Präteritum-mal!) fejezzük ki.”
Erre kérdezem hogy nem elírás-e… a kötőmódban ok a Perfekt
december 19, 2022
Bodnár Tamás, webnyelvNekem jónak tűnik a megfogalmazás. Két múlt idejű cselekvés: az előbbi (előbb történt cselekvés): Plusquamperfekt. Ha a jelenhez képest van egy előbb megtörtént cselekvés, akkor az Perfekt.
december 20, 2022
OrsiKöszi szépen