Toldalékolás a törökben, a ragok fajtái

A török toldalékolás

Türk ekleri

A török toldalékolás szokatlan azoknak, akik angolt, németet és hasonló idegen nyelveket tanultak. Bár a magyarban is megvan a jelenség, hogy a toldalék hasonul a szótőhöz, és a toldalék magánhangzói is a szótő magánhangzóihoz illeszkednek. A -ban, -ben ragot a ház szóhoz téve úgy mondjuk, hogy „házban”, de a tévé szóhoz téve már úgy, hogy „tévében”. A -vá, -vé toldalék „v” hangja a tő végződéséhez hasonul, pl. nagy + vá = naggyá.

Magánhangzó-hangtörvények:

Mielőtt a magánhangzók szabályaira térnénk rá, először vegyük szemügyre az alábbi ábrát! A török magánhangzók rendszerét egy kocka 8 csúcsához lehet hasonlítani, ahol a csúcsokkal szemben lévő csúcsok az adott magánhangzó vele szembeni ellentétes párját lehet találni; attól függ milyen szempont szerint, hogy melyik irányba (pl.: az a hang kerekített párja → o; az u hang magas hangrendű megfelelője → ü; az i hang nyílt párja → e hang stb…).

1. Hangrend szerinti illeszkedés: a török dallamos nyelv, de nem olyan módon, mint pl. az olasz. A török a hangharmóniában fejezi ki „dallamosságát”: ennek alapján a magánhangzók hangrend szerint (mint a magyarban) két csoportra oszthatók:

– mély hangrendű magánhangzók: a, ı, o, u
– magas hangrendű magánhangzók: e, i, ö, ü

Ez azért fontos, mert a toldalékok e szabály szerint illeszkednek a szóhoz (hasonlóan a magyarhoz): háromféle toldaléktípus van: egy-, két- és négyalakú toldalékok. Ez hangrend szerinti hasonulás/illeszkedés.

Egyalakú toldalékok: nincs jelölése, mivel hangrendtől függetlenül a toldalék egy alakban fordul csak elő (pl.: -ken, -ç, -ki).

Kétalakú toldalékok: ez a toldaléktípus a szó hangrendjéhez igazodik. Ez a hangrend szerinti illeszkedés értelmében a/e hangváltozást jelent. Jelölése: . Ha az utolsó szótagban a magánhangzó:
♦  mély hangrendű, akkor a toldalék a hangzóval illeszkedik
♦  magas hangrendű, akkor a toldalék e hangzóval illeszkedik

Négyalakú toldalékok: ez a toldaléktípus a szó hangrendjén felül a képzés módjához is igazodik. Ez a hangrend szerinti illeszkedés értelmében ı/i/u/ü hangváltozást jelent. Jelölése: . Ha az utolsó szótagban a magánhangzó:
♦  mély hangrendű és ajakréses, a toldalék ı hangzóval illeszkedik
♦  mély hangrendű és ajakkerekítéses, a toldalék u hangzóval illeszkedik
♦  magas hangrendű és ajakréses, a toldalék i hangzóval illeszkedik
♦  magas hangrendű és ajakkerekítéses, a toldalék ü hangzóval illeszkedik

 

Vannak rendhagyó szavak, melyek fonetikai okoknál fogva nem követik ezt a szabályrendszert. Ezek a szavak mindegyike jövevényszó; a török szavak mind szabályosak maradnak ehhez. Ezeket a szavakat a rendhagyó többesszámnál találod.

2. Magánhangzó-kiesés: erre sajnos nincs túl pontos szabály. Általában az olyan két szótagú szavaknál, melyeknek az utolsó szótagjában zárt magánhangzó (azaz ı, i, u, ü hang) szerepel, ezek a magánhangzók kiesnek, ha magánhangzóval kezdődő toldalékkal látjuk el. Leggyakoribb ez a jelenség a testrészeket jelentő szavaknál, de előfordulnak egyéb jelentésű szavaknál is.

Testrészek:
ağız (száj) » ağızı » ağzı
akıl (agy) » akılı » aklı
alın (homlok) » alını » alnı

borun (szőr) » borunu » bornu
boyun (nyak) stb…
burun (orr)
göğüs (mell(kas))

karın (has)
omuz (váll)
Egyéb jelentésűek:
emir (parancs) » emiri » emri
fikir (ötlet) » fikiri » fikri
isim ((fő)név) stb…
kayıt (felvétel)
keşif (felfedezés)
keyif (öröm)
koyun (juh)

nehir (folyó)
oğul (fia)
ömür (élet)
resim (kép)
sabır (türelem)
şehir (város)
vakit (idő)
zehir (méreg)
zihin (elme)

Úgy is megjegyezhető, hogy az utolsó két betű felcserélődik, lényegében nincs különbség a 2 megközelítés között, de az elsőt jobban szeretem használni, mert mássalhangzóval kezdődő toldalékoknál nincs felcserélődés (nehir » nehirler).

 


A mássalhangzó-hangtörvények:

A mássalhangzókat zöngésség szerint is megkülönböztethetjük egymástól. Kétféle mássalhangzó-törvény létezik ezek alapján:

Zöngés b c d g/ğ j l m n r v y z  
Zöngétlen p ç t k ş         f   s h

1. Zöngésség szerinti hasonulás: vannak olyan toldalékok, melyek kezdő mássalhangzója hasonul a szóhoz, ha zöngétlen mássalhangzó után kerül. Ezek a toldalékok d, g, c betűvel kezdődnek. Azonban ha magánhangzó után jön, akkor a zöngés megfelelőjét kell odailleszteni, mivel az számít alapnak (pl.: -da/de; -gan/gen; -dı/di/du/dü; -ca/ce…): jelölésük:

d » t çalış + -dı/di/du/dü » çalıştı
dolgozik + -t/tt » dolgozott
Bu akşam çok çalıştı.
Ma este sokat dolgozott.
c » ç Türk + -ca/ce » Türkçe
török + -ul/ül » törökül
Türkçe bilmiyorum.
Nem tudok törökül.
g » k konuş + -gan/gen » konuşkan
beszéd + -os/es/ös » beszédes
Ablam çok konuşkan değil.
A nővérem nem nagyon beszédes.

Ezen szabály alól nincsenek kivételek, az összes d, c és g-vel kezdődő toldalék megváltozik zöngétlen hang után.

2. Mássalhangzók zöngésedése szavak végén: vannak olyan szavak, melyeknek meg az utolsó betűje ha p, ç, t, k, nk valamelyikére végződik, zöngéssé válik (b, c, d, ğ, ng). Ez csak a magánhangzóval kezdődő toldalékok esetében lesz érvényes (még akkor is, ha maga a kötőhangja magánhangzó):

p » b kitap + -(y)a/e » kitaba
könyv + -ra/re » könyvre
Dilara kitaba bakıyor.
Dilara a könyvre néz.
ç » c ağaç + -(ı/i/u/ü)m » ağacım
fa + -om/em/öm » fám
Ön bahçede olan ağacım çok büyük.
Az elülső kertben lévő fám nagyon nagy.
t » d dört + -ıncı/inci/uncu/üncü » dördüncü
négy + -dik » negyedik
Öğrenci işleri dördüncü katta.
A tanulmányi osztály a negyedik emeleten van.
k » ğ köpek + -(s)ı/i/u/ü » köpeği
kutya + -ja/je » kutyája
Arkadaşımın köpeği saldırgan.
A barátom kutyája agresszív.
nk » ng renk + -(s)ı/i/u/ü » rengi
szín + -ja/je » színe
Asena’nın çantasının rengi yeşil.
Asena táskájának a színe zöld.

Mint az utolsó két példából látható, a k zöngés párja a lágy ğ, az nk viszont normál ng-re fog végződni. A legtöbb kivételt e szabály alól a jövevényszavak és az egy szótagú szavak alkotják (de aközött is vannak kivételek, melyekre mégis érvényesül a szabály).
Ez utóbbi kettő mássalhangzó törvényre részletesen kitérünk a toldalékoknál (más fejezeteknél).

A zöngésségről bővebben: Mik a zöngés és zöngétlen mássalhangzók? A zöngésség jelentősége

Összefoglalva – A toldalékok jelölése:

A fentebb említett hasonulások és hangváltozások nagyon kevés kivétellel térnek csak el a szabályuktól. A változó hangzókat a toldalékban szereplő mássalhangzóval és magánhangzók esetében a fentebb említett nagybetűk mellett elhelyezett fok jellel szokták jelölni. A könnyedség végett én pirossal jelölöm a magánhangzóbeli változást, és kékkel a mássalhangzókat. A változatlan hangzók maradnak kis betűvel feketén leírva.
Vannak olyan toldalékok, melyeknek nincs jelölése (vagyis nem látszik meg a szón), de valamit akkor is közöl, hisz hiányával jelöl valamit. (Például ilyen a magyarban az E/3 személyrag – ő megy|; én megy|ek.) A törökben például ugyanez a toldalék “zérómorfémás”, vagyis úgy jelöl valamit, hogy nincs jelölve a szón, de például a felszólító mód jele is zérómorfémás. A zérómorfémáról magyarul itt olvashatsz többet, ha nem lett világos egészen: https://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%A9r%C3%B3_morf%C3%A9ma

Jelölés: Milyen helyzetben, minek alapján:
a
e
mély hangrend esetében
magas hangrend esetében
ı
i
u
ü
mély hangrend és ajakrés esetében
magas hangrend és ajakrés esetében
mély hangrend és ajakkerekítés esetében
magas hangrend és ajakkerekítés esetében
d
t
minden más esetben, ami nem a lentire érvényesül
zöngétlen mássalhangzó után
c
ç
minden más esetben, ami nem a lentire érvényesül
zöngétlen mássalhangzó után
g
k
minden más esetben, ami nem a lentire érvényesül
zöngétlen mássalhangzó után

A toldalék előtt szerepelhetnek kötőhangok: ezek lehetnek magánhangzók és mássalhangzók is egyaránt (törökül: yardımcı ünlü/ünsüz = segéd-magánhangzó/-mássalhangzó szó szerint). Hogy mikor kell alkalmaznunk őket, a szabály nagyon egyszerű:

  • Ha a kötőhangban magánhangzó szerepel, akkor azt olyan szavak után kell használni, amelyik mássalhangzóra végződik – így elkerülve a mássalhangzó-torlódást.
  • Ha a kötőhangban mássalhangzó szerepel, akkor azt magánhangzóra végződő szavak esetében kell alkalmazni – így elkerülve a magánhangzó-torlódást.

Toldalék neve: Jelölése: Lehetséges alakjai: Példa:
Személyrag (egyes szám első személy):
Kişi eki (birinci tekil şahıs):
-(y)m -ım; -im; -um; -üm; -yım; -yim; -yum; yüm yiyor|um
esz|em
Birtokjel (egyes szám első személy):
İyelik eki (birinci tekil şahıs):
-()m -m; -ım; -im; -um; -üm kalem|im
toll|am
Jövő idő jele:
Gelecek zaman eki:
-(y)ck -acak; -ecek; -yacak; -yecek gel|ecek
jönni fog
Határozott múlt idő jele:
Görülen geçmiş zaman eki:
-D° -dı; -di; -du; -dü; -tı; -ti; -tu; -tü git|ti
men|t (megy+t)
Feltételes mód jele:
Dilek şart kip eki:
-s -sa; -se istiyor|sa
szeret|ne
Fosztóképző:
Olumsuz eki:
-sz -sız; -siz; -suz; -süz tuz|suz
só|tlan
stb…

Ha a toldalékok jelölését már értjük, és azt, hogy a szavakban szabályszerűen hogyan fog változni, akkor már nagyon nem is szorulunk sok magyarázatra. A koncepció ez, és ezentúl ez a jelölés lesz érvényben.

 –——————–

A bejegyzés Kriseff (e-mail: hristfor@inbox.ru) munkája, köszönet érte!

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.