Az ógörög írás – ábécé, betűk, kiejtés
Mielőtt az ógörög írás témát elkezdenénk, meg kell említenem, hogy itt az újszövetségi ógörög nyelvvel foglalkozom.
A Biblia első része, az Ószövetség héber ill. arámi nyelven íródott. Az Újszövetség nyelve az ógörög nyelv egyik változata. Ezt a változatot koiné-nak nevezik. A koiné volt a hétköznapi beszélt nyelv Görögországban, ami nem teljesen azonos a nagy görög drámaírók, történetírók alkotásainak nyelvével. Szophoklész, Hérodotosz például Kr.e. 450 körül alkotott, tehát pár száz évvel utánuk íródott az Újszövetség. Ennyi idő alatt a magyar nyelv is sokat változik: ha összehasonlítunk 400-500 évvel ezelőtti szövegeket mai magyar szövegekkel, ez könnyen észrevehető. Az Újszövetség továbbá Görögországtól keletre került lejegyzésre, itt erre a görög nyelvváltozatra más nyelvek is hatottak (pl. héber). Az sem elhanyagolandó, hogy pl. Szophoklész irodalmi nyelvezetet használt, míg az Újszövetség nem irodalmi nyelvezeten íródott, hanem azon a nyelvváltozaton, amit a hétköznapi életben az emberek használtak.
Ezért az itt bemutatott ógörög nyelvváltozat nem teljesen azonos a klasszikus ógörög nyelvvel.
Segítségként /zárójelben/ a görög szavak kiejtését megadjuk, magyaros átírással. A görög magánhangzókon csak azokat a mellékjeleket tüntetjük fel, amelyekre feltétlen szükség van a megértés és kiejtés szempontjából (hehezet és alulírt ióta, míg a hangsúlyjeleket általában nem, bővebben lásd lent).
Az ógörög ábécé
Sok görög betűvel találkozhattunk már matematikai vagy fizikai tanulmányaink során. A kisbetűk és nagybetűk között olykor jelentős különbség van.
| nagybetű | kisbetű | a betű neve | a betű hangértéke |
| Α | α | alfa, alpha | á (általában röviden ejtve) |
| Β | β | béta | b |
| Γ | γ | gamma | g |
| Δ | δ | delta | d |
| Ε | ε | epszilon | e |
| Ζ | ζ | dzéta | dz |
| Η | η | éta | é |
| Θ | θ | théta | th |
| Ι | ι | ióta | i (lásd még a kettőshangzókat!) |
| Κ | κ | kappa | k |
| Λ | λ | lambda | l |
| Μ | μ | mű | m |
| Ν | ν | nű | n |
| Ξ | ξ | kszí | x (ksz), mint a taxi szóban |
| Ο | ο | omikron | rövid o |
| Π | π | pí | p |
| Ρ | ρ | rhó | r |
| Σ | σ és ς | szigma | sz (lásd még lejjebb!) |
| Τ | τ | tau | t |
| Υ | υ | üpszilon | ü (lásd még a kettőshangzókat!) |
| Φ | φ | fí | f, ph |
| Χ | χ | khí | kh |
| Ψ | ψ | pszí | psz |
| Ω | ω | omega | hosszú ó |
Példák:
δοξα /dokszá/ – dicsőség
πατηρ /pátér/ – apa
βαπτισμα /báptiszmá/ – keresztelés
γλωσσα /glosszá/ – nyelv
δωδεκα /dódeká/ – tizenkettő
ζοη /dzóé/ – élet
A kis „sz” (szigma) írására kétféle jel létezik. Szó végén ς jellel jelölik, minden más esetben σ jellel. Pl.:
σ:
ἐστε /eszte/- vagytok
ἐσμεν /eszmen/ – vagyunk
δικαιοσυνη /dikájoszűné/ – igazság
ς:
Θεος /Theosz/ – Isten
φως /fósz/ – fény
διαβολος /diábolosz/ – ördög
διακονος /diákonosz/ – szolga
vegyesen σ és ς:
Ἰησους /Iészusz/ – Jézus
Χριστος /Khrisztosz/ – Krisztus
A γ kiejtése sajátos helyzetekben
A γγ kiejtése „ng”:
ἀγγελος /ángelosz/ – angyal, hírnök
εὐαγγελιον /euangelion/ – örömhír
A γκ kiejtése „nk”, a γξ kiejtése „nksz”, a γχ kiejtése „nkh”:
ἀναγκη /ánánké/ – szükségesség, ἀναγκαζω /ánánkádzó/ – szüksége van valamire
ἐλεγχω /elenkhó/ – meggyőz
φαραγξ /fáránksz/ – völgy
A „h” hang és ékezetek az ógörögben
Mint a táblázatból látható, külön „h” hangot jelölő betű nincs. Ezt a hangot a görög sajátosan fejezi ki. A „h” kizárólag szó elején, magánhangzó előtt fordulhat elő. Úgy jelöljük, hogy a magánhangzóra, amely előtt „h”-t ejtünk, egy fordított vesszőt teszünk. Például:
ἁγιος /hágiosz/ – szent
ἑξ /heksz/ – hat
ἱερευς /hiereusz/ – pap
ἱππος /hipposz/ – ló
ἡλιος /héliosz/ – Nap
ἡμεις /hémejsz/ – mi (személyes névmás)
ὑμεις /hűmejsz/ – ti (személyes névmás)
ὁ /ho/ – a, az (névelő hímnem egyes számban)
ἡ /hé/ – a, az (névelő nőnem egyes számban)
Ha nincs a szó elején „h”, azt is jelölni kell a kezdő magánhangzón, mégpedig egy (szabályos) vesszővel:
ἐγω /egó/ – én
ἀγαπη /ágápé/ – szeretet
Tehát, minden magánhangzóval kezdődő szó elején egy ékezetnek kell lennie, ezt az ékezetet hehezetnek nevezzük. Ha kiejtjük a „h”-t, akkor erős hehezet, ha nem ejtjük ki, akkor gyenge hehezet a neve.
Nagybetűknél nem a betű fölé, hanem a betű elé tesszük a hehezetet:
Ἁγιος /hágiosz/ – szent
Ἀγαπη /ágápé/ – szeretet.
Szavak elején hagyományosan az „r”, azaz ρ (rhó) mindig hehezetes jelölésű (azaz ott van rajta az a bizonyos ékezet), de ennek nincs egyéb jelentősége, a kiejtést sem befolyásolja:
ῥαββι /rábbi/ – Rabbi
ῥημα /rémá/ – szó, beszéd, prédikáció.
A hangsúly jelölése:
A hehezeten kívül más ékezet is előfordul az ógörög nyelvben a magánhangzókon. Ezekkel a hangsúlyt jelölik és három fajtája van: tompa (pl. ὰ), éles (ά) és hajlított (ᾶ). Pontosan nem tudjuk, hogyan hangzott a görög hangsúly, melyet ezzel a három jellel jelöltek. A mi szempontunkból nincs is jelentősége igazán a hangsúlynak, így külön nem foglalkozunk vele, a szavakon sem jelöljük. (Minden görög szón van egy hangsúlyjel, amit itt a példákban nem tettünk ki.) Néhány esetben a hangsúlyjelnek jelentésmegkülönböztető szerepe van, csak ilyenkor foglalkozunk majd velük külön.
Diftongusok, azaz kettőshangzók
Ha két magánhangzó áll egymás mellett, és közülük a második ι (ióta) vagy υ (üpszilon), akkor az kettőshangzó. Az ilyen betűkapcsolatoknak a második tagját nem ejtjük ki tisztán, önálló magánhangzóként. A ι ejtése ilyenkor „j”, az υ ejtése rövid „u”-szerű hang (nem „ü”), hasonlóan a magyar „autó” szóhoz:
πτωχοι /ptókhoj/ – koldusok, szegények
πνευμα /pneuma/ – szellem, szél, lehelet, illat, lélek
βασιλεια /bászilejá/ – királyság, ország
ἡμεις /hémejsz/ – mi (személyes névmás)
ὑμεις /hűmejsz/ – ti (személyes névmás)
ἱερευς /hiereusz/ – pap
Figyelem! Az ου kivétel: nem kettőshangzót jelöl, hanem egyetlen hangot, az u-t:
οὐρανος /uránosz/ – menny
A diftongus akár szó elején is állhat (lásd az utolsó példát), ilyenkor a hehezetet jelölni kell rajta. A diftongusnak mindig a második tagjára (tehát az ι-re vagy az υ-ra) kerül a hehezet:
αἰων /ájón/ – korszak
αὐτος /áutosz/ – ő, maga
εὐαγγελιον /euangelion/ – evangélium, győzelmi hír
Előfordulhat, hogy egy másik magánhangzó után áll ι vagy υ, de nem alkot vele diftongust. Ilyenkor az ι vagy az υ két pontot kap, ami jelöli, hogy teljes magánhangzóként ki kell őket ejteni: ἁλληλουïα /hálléluiá/ – hallelúja.
Diftongusnak számít egy sajátos jelenség is, ahol a második betű ι lenne, amit nem is ejtenek ki. Írásban sem jelölik külön betűvel, helyette a magánhangzó alá teszik az ι-t, mint mellékjelet. Csak α, η és ω alatt fordul elő:
ᾳ ῃ ῳ
Az ilyen kettőshangzókat nem valódi kettőshangzónak nevezik. Az α, η és ω alá kerülő ι neve pedig alulírt ióta (latinul: iota subscriptum).
Az alulírt iótával egyszerre természetesen akár hehezetet vagy egyéb mellékjelet is kaphat a betű, így a görög magánhangzók meglehetősen „díszesek” lehetnek. Egyes magánhangzóknak akár több mint húszféle mellékjeles változata van, attól függően, hogy van-e rajta hehezet és melyik, milyen hangsúlyjel van rajta, ill. van-e alatta alulírt ióta. Ha számítógépen akarunk írni görög szöveget, gondot okozhat a sokféle, díszes karakter. Ebben segíthet a következő oldal: Ancient Greek Keyboard Online. Ezen az oldalon (a szövegablak alatt) megcsodálhatjuk a sokféle ékezetes karaktert is.
Az ógörög írás a gyakorlatban – ugorjunk bele!
Szövegminta: János evangéliumának első része ógörögül, írott és hallható formában a Youtube-on. A Classical Academic Press előadásában (angol akcentussal):
Néhány rész az Újszövetségből, kiejtéssel és magyar fordítással
Hangsúlyjelek nélkül: Ἐγω και ὁ πατηρ ἑν ἐσμεν.
Hangsúlyjelekkel: Ἐγὼ καὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν.
/egó káj hó pátér en eszmen/
Én és az Atya egy vagyunk. (János evangéliuma, 10. rész, 30. vers)
ἐγω – én; και – és; ὁ πατηρ – az atya
ἑν – egy; ἐσμεν – vagyunk
–
Hangsúlyjelek nélkül: Ἐν ἀρχῃ ἠν ὁ λογος.
Hangsúlyjelekkel: Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος.
/en árkhé én ho logosz/
Kezdetben volt (vala) az ige. (János evangéliuma, 1. rész, 1. vers)
Ἐν – ban, -ben; Ἐν ἀρχῇ – kezdetben
ἦν – volt; ὁ λόγος – az ige, a beszéd
–
Hangsúlyjelek nélkül: ἐγω το Ἀλφα και το ω, ὁ πρωτος και ὁ ἐσχατος, ἡ ἀρχη και το τελος.
Hangsúlyjelekkel: ἐγὼ τὸ Ἄλφα καὶ τὸ ω, ὁ πρῶτος καὶ ὁ ἔσχατος, ἡ ἀρχὴ καὶ τὸ τέλος.
/egó to álfá káj to omegá, ho prótosz káj ho eszkátosz, hé árkhé káj to telosz/
Én (vagyok) az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó.
(Jelenések könyve, 22. rész, 13. vers)
ἐγὼ – én; τὸ Ἄλφα – az alfa; καὶ – és; τὸ ω – az ómega
ὁ πρῶτος – az első; ὁ ἔσχατος – az utolsó
ἡ ἀρχὴ – a kezdet, az eredet; τὸ τέλος – a vége valaminek, a cél
–
Felhasznált irodalom:
Tóth Eszter, Csalog Eszter: Újszövetségi görög nyelvkönyv, Szent Pál Akadémia, Budapest, 1998.
Linkek – érdekesség, nem csak az ógörög írás témához:
Nyelv és Tudomány: A „kottázó” görögök
Youtube: Homérosz: Odüsszeia első néhány versszaka ógörögül felolvasva (rekonstruált kiejtés)
Az Újszövetség ill. Biblia fő mondanivalójáról, a megváltásról
március 13, 2017
El MexicanoNéhány apróság…
1. Az η nem é volt az ógörögben, hanem hosszú nyílt e [ɛ:] (persze aztán lehet, hogy valamikor é lett belőle, mert a bizánciban már i volt, amely az újgörög közvetlen előzménye).
2. Az φ nem f volt, hanem [pʰ], azaz „hehezett p” – eredetileg nem volt sem [f], sem [v] hang a görögben, ezek mind újgörög fejlemények.
„Szavak elején hagyományosan az „r”, azaz ρ (rhó) mindig hehezetes jelölésű (azaz ott van rajta az a bizonyos ékezet), de ennek nincs egyéb jelentősége, a kiejtést sem befolyásolja” – Valószínűleg hosszan pergetett zöngétlen r-t jelöltek vele (ahogy a spanyolban, a görögben is megkettőződik a szó eleji ρ azokban az összetett szavakban, amelyek második tagja kezdődik vele, ami szintén erre utal).
Itt egy példa is, esetleg be lehetne szúrni a cikkbe: https://www.youtube.com/watch?v=Q5FHZx0oOqs
március 13, 2017
Bodnár Tamás, webnyelvAz η kiejtéséről annyit tudok, hogy a mai görögben „i”-nek ejtik. A nyelvkönyvben, amelyet felhasználtam, azt írják, „é” a kiejtése. Mindenhol é-nek hallom a görög eredetű szavakban, ahol előfordul. Példának most csak a „hélium”, „héliosz” (Nap) jut eszembe. Viszont a Föld szóban is η szerepel, de a „geológia” szavunkban már e-vel van. Ez is érdekes.
Én csak a feltüntetett nyelvkönyvet használtam fel, ott a φ kiejtésének az „f” és a „ph” is meg van adva. A „ph”-t nem írtam oda először, de most beleírtam.
Nem tudják a pontos kiejtést rekonstruálni, talán ezért is írnak többfélét is.
március 18, 2017
LatinoloquusNagyon jó lett a cikk! További sok sikert! 🙂
A témánál maradva:
1. Az η a klasszikus görög nyelvjárásokban az ᾱ-nak a “testvérhangja” volt (ennélfogva sejthető, hogy nagyon nyíltan ejthették, talán nyíltabban is, mint feltételezik), a korai koinéban viszont a hangsúlytalan hosszú magánhangzók rövidülése miatt zártabbá vált, a kései koinéban valószínűleg már i-ként hangzott.
2. Az φ a kései koinéban a /pʰ/ és az /f/ közötti /ɸ/ hanggá vált, nem véletlenül írták át vele a római neveket (Flaccus -> Φλάκκος).
Bár ezt az írásképből nehéz kivenni, ugyanis az hírhedten konzervatív. A modern újgörög helyesírás egészen a 80-as évekig használta az összes ógörög mellékjelet anélkül, hogy bármilyen funkciója lett volna.
szeptember 16, 2018
BendepistaT.Segítő!
Szeretném megkérdezni, hogy az ógörögben kereszt vagy kínoszlop amire feszítették Jézust?
Köszönöm a segítségét!
szeptember 17, 2018
Bodnár Tamás, webnyelvPéldául a Máté evangéliuma 20.19. (“És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.”) vagy 27.32. (“Kifelé menve pedig találkozának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.”) versében van benne ez a szó (σταυρόω mint ige, ill. σταυρός mint főnév). Ez jelent keresztet és karót is. Ahogy értelmezem, jelentheti a keresztre feszítést, de karóba húzást nem jelenthet, csak azt, hogy karót leszúrni, karóval átszúrni. Legalábbis a Greekbible.com ezt írja. De nem vagyok szakértő az ógörögben.
Még az jutott eszembe, hogy a keresztre feszítettek lábát szokták eltörni a kereszten, hogy ne tudják magukat megtartani, így rövidebb ideig szenvednek, mielőtt meghalnak. Erre is utal a Biblia, hogy Jézusnál ezt nem tették meg, de akarták volna. Szegeket vertek Jézus kezébe, ami tudtommal megint a keresztre feszítésre jellemző eljárás, a szegekről is szól a Biblia. Ha nem is a kérdésre válasz, hogy az eredeti görög szó mit jelent, talán ez is segíthet jobban meghatározni, keresztről van-e szó vagy nem.
november 22, 2022
Bogireadseverithing2Ógörögül az istenek nevét hogy ejtik helyesen?
november 22, 2022
Bodnár Tamás, webnyelvEzen az oldalon találtam ehhez egy kis útmutatót. A görög betűs átírás alapján pont az a helyes kiejtés, amit nálunk tanítanak irodalomórákon. A vastagbetűs, angolos átírást figyelmen kívül kell hagyni, az az újgörög kiejtés. Annyit tennék hozzá, hogy Zeusz nevének az elején “dz” hangot kellene ejteni, mert a görögben “z” nincs, helyette dzéta van. Ezek a koiné nyelvváltozat kiejtésére vonatkoznak. Többféle nyelvváltozat létezett, előfordulhatnak eltérések a kiejtésben. Ahogy a kolléga fentebb utalt is rá, az (η) éta kiejtését általában é-nek veszik, viszont nyelvváltozatonként ettől eltérő kiejtés is előfordul – az Újszövetséget megelőző görög nyelvben eléggé nyílt lehetett a kiejtése, talán szinte olyasmi, mint az angol “have” szóban. A mai görögben a hangot, amit ezzel a betűvel jelölnek, “i”-nek ejtik, pl. Thessaloniki nevében, ami “régiesebben” Thesszaloniké, lásd még itt is.