Nyelvvizsgáztam spanyolból – élménybeszámoló

Másfél éve (2022. ősz) franciából nyelvvizsgáztam, most (2024. május) spanyolból. A francia nyelvvizsga után írtam egy összefoglalót, ebben leginkább tanácsokat próbáltam adni azoknak, akik nyelvvizsgára készülnek. Most inkább a személyes élményeimről írok.

Apró élmények – a helyszín, és sok más

A spanyol nyelvvizsgának nem volt akkora varázsa, mint régebben a franciának. Talán maga a hangulat volt más, mert olyan helyszínre jelentkeztem, ahol egy kisebb teremben írta az írásbelit 10 vizsgázó, korábban pedig egy nagy előadóban egyszerre vizsgázott rengeteg ember, egyszerre öt nyelvből. Most előbb volt az írásbeli, később a szóbeli, és korábban talán a szóbeli is megalapozta kicsit a hangulatot, talán azért is, mert mindkettő ugyanabban az épületben volt. Így maga az egyetemi épület hangulata is megfogott kicsit. Mivel azelőtt régen vizsgáztam, a francia nyelvvizsga után az az érzésem volt, hogy nagyon jó lenne hamarosan újra vizsgázni. Persze ez nem megy ilyen könnyen, mert a spanyol nyelvvizsgára felkészüléshez másfél évre volt szükségem. Most a spanyol nyelvvizsga után nem éreztem azt, hogy olyan jó lenne hamarosan egy másik nyelvből újra vizsgázni a hangulat miatt.

Az írásbeli napján egy barátomnak is programja volt Budapesten, amely előtt nálam aludt, és együtt mentünk reggel Budapestre az autójával. Ez kellemes megalapozása volt a hangulatnak a nyelvvizsga előtt. (A francia nyelvvizsgára vonattal utaztam fel egyedül.) A nyelvvizsga után újra találkoztunk, mert arra a napra közös programot is szerveztünk. Vicces, hogy olyan nyelvvizsgahelyszínt jelöltem meg, amelyet metróval könnyebben meg lehet közelíteni, mint a BME épületét, azonban végül nem tömegközlekedéssel, hanem autóval utaztunk. Így a tervezettek ellenére nem könnyebben, hanem nehezebben volt megközelíthető a nyelvvizsga helyszíne.

Külön élmény volt, hogy spanyol írásbeli nyelvvizsgánál én voltam az egyik, akit felkértek, hogy aláírásommal igazoljam, hogy a vizsgafeladatokat tartalmazó boríték sértetlen volt, és közvetlenül a vizsga előtt bontották ki. Két vizsgázót kérnek fel ilyenkor a dokumentum aláírására, az egyik a névsorban az első, a másik a névsorban az utolsó. Mivel én egészen elöl vagyok, nem csoda, hogy a tíz fős csoportban pont én lettem az első. Ha a nagy előadóterembe kértem volna a beosztásomat, ott a pár száz vizsgázó között már valószínűleg nem így lett volna.

A francia nyelvvizsga után volt egy érdekes érzésem. Azt éreztem, hogy mivel nyelvtanárként mentem nyelvvizsgázni, ez most számomra plusz tapasztalatot jelent, és szakmailag tettem magamért. A spanyol nyelvvizsga után nem volt ez az érzésem.

Egyik téveszmém, hogy a spanyol könnyű nyelv. Illetve, ha nem is könnyű, nagyon kellemes és üdítő nyelv, ami könnyebbé is teszi. Ezt támasztotta alá számomra, hogy amikor egyszerre öt nyelvből írtuk a nyelvvizsgát egy előadóteremben, a spanyolosok közül többen is idő előtt befejezték és leadták a dolgozatukat. Hát, igen, a spanyol a legkönnyebb nyelv az öt közül – gondolná az ember. Amennyire emlékszem, én szinte teljesen kitöltöttem az időt a francia nyelvvizsgával. Viszont, amikor a spanyolt írtam, legalább 10 perccel a vége előtt készen lettem – ugyanakkor pánikolni kezdtem, amikor már csak 60 perc maradt, és még hátra volt két feladat. Volt, aki a dolgozatával legalább 30 perccel idő előtt készen lett és leadta, talán ketten is. Ez talán véletlen, de az is lehet, hogy vagy a spanyol nyelv, vagy a spanyol nyelvvizsga valamiért könnyebb sokak számára.

Vonatozás és elkésés a nyelvvizsgáról

Reggel 8 órára osztottak be szóbelire, ami egy csöppet ijesztő volt, hiszen kb. 50 kilométerről kellett Budapestre felutazni, ami azt jelentette, hogy korán fel kellett kelnem, és fel kellett arra is készülnöm, hogy esetleg a vonattal problémák lesznek. Ezért, amennyire csak tudtam, a legkorábbi vonattal indultam. Valóban összeszedett egy kis késést a vonat, az egyik állomáson fél órát vesztegelt. Többen átszálltak egy másik vonatra, de utólag kiderült, azzal is nagyjából ugyanakkorra lehetett beérni Kelenföldre. Bár fél órával a megadott időpont előtt illett volna megjelenni, 8 óra előtt 5-10 perccel odaértem a francia nyelvvizsga miatt már jól megismert helyszínre. A terem előtt csak vártam, vártam, de nem volt sehol senki, pedig már 8 óra is elmúlt. Újra megnéztem az értesítőben az emeletet és a terem számát, minden stimmelt. Végül a szomszéd terembe érkezett valaki, és őt kérdeztem meg, hogy tud-e valamit a nyelvvizsgáról. Eközben érkezett még két vizsgázó, és őket is hidegzuhanyként érte a hír, hogy sehol senki. A hölgy azt javasolta, érdeklődjünk egy szinttel lejjebb egy bizonyos irodában. Ott kaptuk azt az információt, hogy a nyelvvizsga még egy szinttel lejjebb van, és ott már tényleg megtaláltuk az ajtóra kifüggesztett névsort. Úgy tűnt, az utánam következő vizsgázó már bement előttem. Rövidesen engem szólítottak, és amikor beestem a terembe, azzal kezdtem, hogy „discúlpenme!” (bocsássanak meg!) Mondták mosolyogva, hogy semmi gond. Rejtély, hogy a többi vizsgázó honnan tudta, hova kell menni, amikor feltehetőleg én voltam a rutinosabb.

A vizsgára készülve…

Amit mindkét nyelvvizsgánál éreztem, hogy a vizsga előtt az ember nagyon sokat foglalkozik a nyelvvel, ami miatt az agy talán kissé szokatlan terhelésnek van kitéve, amihez könnyű hozzászokni, szinte függőséget okoz, és vizsga után nehezen tudtam elképzelni, hogy ezt a nagy terhelést visszavegyem. Vizsga után is szívem szerint folytatnám a napi szintű foglalkozást a szóbeli témakörök kidolgozásával, olvasgatással, stb. Azt is éreztem a spanyol nyelvvizsga után, hogy szereztem egy rutint a nyelvvizsgára készülésben: tudom, hogy miket kell átnézni, milyen témakörből milyen szavakat kell kigyűjtenem és megtanulnom. Ezt akár elkezdhetném sok más nyelvből is akár most, hogy nyelvvizsgánál majd valamikor könnyebb dolgom legyen. Az is érik bennem már régóta, hogy összegyűjtsem akár csak magyarul azokat a kifejezéseket, amiket szinte biztos, hogy használni fogok idegen nyelven. Ide tartoznak:

– a kötőszavak, akár a választékosabbak is (pl. azonban; ellenben; főleg; elsősorban; ahelyett, hogy),
– a töltelékszavak (pl. nos, lássuk csak),
– egyes határozószók (pl. szerencsére, sajnos, természetesen),
– néhány ige vagy igével szereplő kifejezés (pl. szól valamiről, látható, található, történik, lezajlik),
– néhány személytelen szerkezet, melyeket kifejezetten szeretek használni beszéd közben (pl. lehetséges, könnyű, nehéz valamit csinálni),
– néhány főnév,
– egyes melléknevekhez szinonimák (pl. jó, nagyszerű, fantasztikus; szép, csodálatos, gyönyörű),
– néhány más kifejezés (pl. először is, továbbá, véleményem szerint, azt hiszem, azt gondolom, végül).

Francia és spanyol nyelvvizsgán ajánlott olyan kifejezéseket használni, melyek kötőmódot vonzanak (pl. nem hiszem, hogy…, nem gondolom, hogy…), így jobban értékelik a változatos beszédünket. Például germán nyelvekben ezek a kifejezések nem annyira speciálisak, de megfelelőiket akár itt is használhatjuk.

Vizsga utáni benyomásaim

A francia és a spanyol nyelvvizsgánál is zavart, hogy nem éreztem megfelelőnek a tudásom, annak ellenére, hogy a francia nyelvtanárom szerint nagyon jó vagyok. Mindkét nyelvnél úgy éreztem, nincs elég rutinom a nyelvben. Mivel az angol, német, olasz nyelv mondhatni csípőből megy (hiszen ezeket a nyelveket tanítom), talán ezt várnám magamtól más nyelveknél is, és nem jó érzés, hogy sok kifejezésen gondolkodnom kell, hogyan is van. Érdekes, hogy ha elmondok magamban egy mondatot angolul, németül vagy olaszul, érzem, hogy jó volt, és megelégedéssel tölt el. A francia nyelvvizsga környékén a franciával nem voltam így, és most a spanyollal sem. Hiába fordítok le magamban egy mondatot spanyolra, nincs bennem az elégedettség érzése. Talán már a francia nyelvvel kapcsolatban ez változott, másfél évvel a nyelvvizsga után elégedettséggel tölt el, ha magamban egy mondatot franciára fordítok. Lehet, később a spanyollal is így leszek?

A spanyol nyelvvizsga után tovább foglalkoztam a nyelvvel, és felfigyeltem arra, hogy van bennem egyfajta más érzés. Ahogy a kissé bonyolult nyelvtani jelenségeket láttam, az az érzésem volt, hogy ezek már megvannak, ezeket már birtokomba vettem. Nyelvvizsga előtt nem volt ez az érzésem, pedig akkor sem lehetett nagyon másképp. Francia nyelvvizsgánál ilyesmit nem tapasztaltam magamon, talán azért, mert a francia nyelvet szinte középszintre már régebben megtanultam, a spanyolt pedig az utóbbi időben hoztam fel. Nagyon régen, mintha angol nyelvvizsga környékén is lett volna olyan érzésem, hogy már birtoklom a nyelvet. Akkor nyelvvizsgára menet útközben szórólapot osztogattak egy aluljáróban, amin az állt, hogy angol nyelvtanfolyamok indulnak. Ezt látva volt az az érzésem, hogy erre nekem nincs szükségem. Valójában nyelvvizsga alkalmával belekerül az ember egy közegbe, amikor a nyelvet talán a szokásoshoz képest többet használja, elsősorban vizsga alatt, és ez azt az érzést okozza, hogy a nyelv az enyém, hiszen tudom használni, tudok vizsgafeladatokat megoldani és beszélni is, még ha nem is tökéletesen.

Mindig mások mondják, hogy jó vagyok, én nem mindig érzem magam annak. A spanyol írásbeli után vegyes érzéseim voltak. Nem volt az a megkönnyebbülés érzés, hogy túl vagyok rajta. Mindegyik feladatot megoldottam, és szerintem amennyire lehet, a legjobban, mégis fura érzéseim maradtak utána. Ahol a szavakat kellett beilleszteni a mondatokba, az egy nagyon fura feladat volt, első ránézésre egyik szó sem illett egyik helyre sem, és második ránézésre sem. Idővel aztán lettek elképzeléseim, és ezek alapján megoldottam a feladatot, és szerintem a lehető legjobbat hoztam ki belőle, mégis a negatív érzés maradt meg, hogy a szavak alig illettek valahova.

Már nem emlékszem, mit éreztem francia szóbeli közben, de talán nem éreztem azt, hogy nagyon választékosan beszélnék. A spanyol közben azt éreztem, hogy nem mondok túl választékos, összetett dolgokat. Ez nézőpont kérdése, kívülálló talán máshogy látja. Mivel az olasz alapján nem túl nehéz spanyol mondatokat összerakni, talán ezért nem tűnt számomra túl nagy számnak. Azt éreztem, hogy stresszes vagyok, így nem jönnek annyira könnyen a dolgok, mint kéne.

Korábbi (a francia nyelvvizsga utáni) tanácsomat megfogadva vittem magammal innivalót és nassolni valót is. A nassolni való nagy része megmaradt, a szóbeli előtt egyáltalán nem ettem belőle. Utána viszont még ebéd előtt ennem kellett egy hamburgert, mert nagyon éhes lettem. A víz a szóbeli és az írásbeli vizsga napján is nagyon gyorsan fogyott, legközelebb talán még többet kellene vinnem.

Stressz

A francia írásbeli nyelvvizsga előtt határozottan stresszes voltam, éreztem magamon, ahogy úton voltam a nyelvvizsgaközpont felé. Vizsga közben sem éreztem magam túl jól, talán a fejem is fájt. A spanyol nyelvvizsga előtt is határozottan éreztem stresszt. Eléggé furán alakult a spanyol írásbeli, mert sok vizet ittam előtte, és a biztonság kedvéért kétszer is elmentem mosdóba, mégis a nyelvvizsga első negyed órájában ez újra szükségessé vált. Azt is éreztem, a feladatlap egy lehetetlen dolog, talán vissza kéne adni és majd máskor újra megpróbálni. Miután a mosdóból visszajöttem, ez az érzés csökkent, és tudtam koncentrálni a feladatokra.

Bár nem volt tétje a nyelvvizsgának, mégis nyugtalansággal töltött el, hogy vajon sikerült-e. Azt álmodtam, hogy vagy a szóbeli, vagy az írásbeli részből 59%-ot értem el, épp nem lett meg a 60%. Nyilván tudja az ember, hogy ez csak álom, mégis volt egy kis súlya, hogy akár igaz is lehet. Azt is teljesen elfelejtettem, hogy a komplex nyelvvizsga úgy is meglehet, ha az egyik része 60% alatti lesz, mert a két rész átlaga kell, hogy minimum 60% legyen. Ha az álmom után ezt megnéztem volna az interneten, kiderült volna, hogy az álom alapjaiban sem volt köszönőviszonyban a valósággal.

Ami zavart még, hogy szóbeli közben nem tudtam igazán belehelyezkedni a szituációba és inkább megfelelési kényszerem volt a vizsgáztatók felé. Amikor francia nyelvvizsgán visszakérdezett valamit a vizsgáztató, beszélgetés és mérlegelés helyett rávágtam, hogy rendben van. A spanyolos szituációban is volt egy olyan rész, amiről (egyéb ismeretek hiányában) nem tudtam mit mondani, és ezen leblokkoltam, pedig ezt is meg lehetett volna oldani. Például megmondhattam volna kerek perec, hogy kedves spanyol barátom, nagyon szívesen segítenék neked ebben, de nem tudom, hogyan vannak hazánkban ezek a dolgok, és felajánlhattam volna neki, hogy utánanézünk például az interneten.

Anyagok a felkészüléshez

Arra számítok, hogy ha más nyelvekből készülök majd nyelvvizsgára, probléma lesz a felkészülés, mert az eddig megszokott könyvek és felkészítő anyagok csak a főbb nyelvekhez állnak rendelkezésre. Kisebb probléma már a spanyolnál is jelentkezett, mert nehezen tudtam beszerezni az 1000 kérdés 1000 válasz könyvet, mely szóbelihez elengedhetetlen. Végül egy antikváriumból tudtam megrendelni. A 888 kérdés és válasz spanyol nyelvből szóbeli nyelvvizsgára és érettségire készülőknek (A2/B1) című könyvet is netről rendeltem. Ez alapfokú nyelvvizsgához készült, de középfokra is hasznos lehet. Legközelebb talán hollandból szeretnék majd nyelvvizsgázni, ehhez a nyelvhez szinte egész biztos, hogy nem létezik 1000 kérdés 1000 válasz könyv. Az írásbelire való felkészüléshez a nyelvvizsgaközpont honlapja adhat majd támpontot. A szóbelihez is valószínűleg megadnak témalistát, de az már kérdéses, milyen könyvből lehet ezeket a témákat átnézi. Az is lehet, nem könyvből kell, hanem innen-onnan összeszedni a szavakat. A neten biztos van sok anyag, és bizonyára holland anyanyelvűek a Youtube-ra videókat is tesznek fel, melyek különféle témákkal foglalkoznak, és ezeket direkt hollandul tanulók számára készítik. Francia nyelvhez létezik a Nagy BME Nyelvvizsgakönyv, spanyolhoz viszont nem, és ezt nagyon hiányoltam. A BME weboldaláról persze le lehetett tölteni valami hasonló, de szerényebb anyagot. A még kevésbé felkapott nyelvekhez bizonyára még kevesebb anyag áll rendelkezésre a felkészüléshez és előre tartok tőle, hogy ez problémát fog okozni.

A felkészüléshez használtam még a Youtube-ot. Több anyanyelvű is készít nyelvtani magyarázatos videókat, ilyen csatornák az Erre que ELE, Spanishland School, Claudia. Mivel engem maga a nyelvtan is érdekel, sok ilyen videót néztem, de a hangsúly inkább azon van, hogy a vizsgára készülő olyan szövegeket halljon, melyeknek kifejezéseit maga is tudja hasznosítani. Olyan videókra is rákerestem, melyek a szóbeli témakörökhöz nyújtanak segítséget, így például Magyarországról és Budapestről is találtam videókat, melyeket spanyolok (latin-amerikaiak) készítettek. Spanyol zenéket is hallgattam. Mivel keresztény vagyok, engem elsősorban a dicsőítő dalok érdekelnek, és a spanyolok ebben (is) nagyon jók, dinamikus, vidám dalaik vannak. Kedvenc előadóim Miel San Marcos, Grupo Barak, Generación 12, Christine D’Clario. A dalszövegekre is külön rákerestem. Amelyik dalt sokat hallgattam, annak a szövegét meg is jegyeztem. Hasznos lehet, ha vannak szövegek, melyeket kívülről tudunk, mert némi átalakítással fel is tudjuk azokat használni.

A nyelvtan átnézéséhez könyveket és a netet is használtam. Közben saját magamnak is rendszereztem a szabályokat, így készültek újabb nyelvtani magyarázatok ide a Webnyelv oldalra. Szóbeli témakörökkel is a nyelvvizsgára készülés közben bővítettem weboldalam.

Felkészülés közbeni élmények

Nagyon sokáig úgy éreztem, miután elkezdtem a spanyollal foglalkozni, hogy ez nem fog menni, annyira hasonlít az olaszhoz. Idővel aztán legyőztem ezt a nehézséget. A probléma, hogy nagyon sok szó teljesen megegyezik az olasszal, sok szó pedig csak picit tér el, más szavak pedig jobban. Az rendben van, hogy a casa, libro, grande szavak megegyeznek az olasszal. Problémát okoz, hogy az olasz conferenza spanyolul conferencia, tehát a -za végződésnek a spanyolban -cia felel meg, az ilyen apró eltéréseket már nehezen fogadta be az agyam. A nagyobb eltérések is kihívást okoztak, pl. altro – otro (másik). Nem is tudom, a két nyelvben teljesen eltérő szavak és kifejezések épp könnyebbséget vagy nehézséget jelentenek-e. Sok dolog van, amit a spanyolok teljesen máshogy mondanak, mint az olaszok. Míg a gyakran az olaszban spesso, addig a spanyolban a menudo. Akadtak szavak, melyek csak kicsit térnek el egymástól, mégsem okoztak nagyon nagy problémát, ilyen a sempre és siempre. Egyes, jobban eltérő szavak pedig valamiért könnyebben megjegyezhetőek, pl. débil, ami olaszul debole. A rendhagyó jövő idejű igéket viszont könnyű összekeverni. Olaszul a venire jövő ideje verrà, spanyolul a venir jövő ideje vendrá. Az olasz verrà a spanyol verá alakra hasonlít, ez utóbbi a ver (látni) jövő ideje. Nehéz megszokni az olyan szabályokat, melyek az olaszra nem jellemzőek, de a spanyolra igen, például a de elöljárószó kitétele akkor is, ha mellékmondat jön utána. Olasz: Sono contento che verrai. Spanyol: Estoy contento de que vendrás. (Örülök, hogy jössz.)

A francia nyelvvizsga után is szívesen folytattam volna az intenzív tanulást, hogy például a buszon az 1000 kérdés 1000 válasz könyvet bújom minden nap. A készülés során hozzászoktam ehhez, és kicsit sajnáltam, hogy ezt nem kell folytatni. Hasonlóan voltam a spanyol nyelvvizsga után is. A nyelvvizsga előtt sok spanyol nyelvű videót néztem. Amikor a nyelvvizsga után jött szembe spanyol videó, ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint vizsga előtt, és felvettem a „vizsgára tanulok” lendületet, ami jó érzés számomra, és erőt kellett vennem magamon, hogy a videót bezárjam. Most az eszperantóval kezdtem intenzívebben foglalkozni, és néha beugranak spanyol mondatok. Ilyenkor azt érzem, hogy szívem szerint a spanyollal foglalkoznék tovább. Ettől még foglalkozhatok a spanyollal, de az intenzív nyelvtanulásra nincs szükség, hiszen a nyelvvizsga már megvan, nem célom felsőfokú nyelvvizsgát szerezni. A célom újabb és újabb nyelvekből nyelvvizsgázni, de néha nehéz egy-egy nyelvet „otthagyni”, mert kicsit „beleragadok”. Az „otthagyni” szót nem szó szerint értem természetesen, hiszen nyelvvizsga után is foglalkozni akarok az adott nyelvvel, csak nem olyan intenzíven, mint amikor közel a nyelvvizsga, és arra készülök. Eszperantóból nem tudok olyan könnyen összerakni még mondatokat, mint spanyolból, és ezért szívesebben gyakorolnám a spanyolt, ott nagyobb a sikerélmény. Igazából sokszor eszperantóból sem megy ez olyan nehezen, mert kicsit megerőltetem magam, és megvan a mondat, mégis zavar az érzés, hogy ez a nyelv még nem megy annyira. Ez okozhatja a már említett rossz érzést, hogy nem megy annyira a nyelv, mint szeretném – bár össze tudok rakni mondatokat, de kívülálló nem tudja, milyen küzdelem árán, és például önbizalomhiánnyal magyarázná ezt.

Vizsgaeredményem

Érdekes, hogy anno franciából és most spanyolból is egyaránt 75%-os lett az összesített eredményem. A részeredményekben természetesen van eltérés. Spanyol nyelvnél ez így alakult:

beszédkészség: 73%
beszédértés: 60%
íráskészség: 100%
olvasáskészség 68%.

Magam is meglepődtem a 100%-os íráskészségen, persze egy nyelvtanárnak nem valami nehéz kitalálni, hogy mit várnak egy ilyen feladatnál. Egyetlen hibámra biztosan emlékszem, az Estoy contentísimo de que… mondatból kihagytam a de szócskát (ami más, általam ismert nyelveknél nem kell ilyen mondatba). A francia nyelvvizsgánál az eredményeim:

beszédkészség: 83%
beszédértés: 63%
íráskészség: 78%
olvasáskészség: 78%.

Tudom magamról, hogy a beszédértés (hallott szöveg értése, magnó) megy a leggyengébben. Ahogy gyakoroltam, láttam, hogy mindig elérem azért a 60%-ot, ami megnyugtatott. A francia beszédértéses feladat nagyon nehezen ment nekem a nyelvvizsgán, és úgy éreztem, a két feladat közül az egyiknél mindössze egy-két kérdésre tudtam a választ a tízből, a spanyol beszédértést pedig nem éreztem olyan vészesnek, ennek ellenére a spanyolra kaptam kevesebb pontot. Az eredmények is azt mutatják, hogy a kifejezőkészség az erősségem akár szóban, akár írásban. Meglepő, hogy franciából a beszédkészségre több pontot kaptam, mint az íráskészségre, én írásban érzem magam a legjobbnak. Összességében én is pont így látom a készségeimet, ahogy a vizsgaeredmények mutatják: beszédértésben vagyok a leggyengébb, a kifejezőkészségem pedig a legerősebb.

Új nyelvvizsgaközpont… Hogyan tovább?

Franciából és spanyolból is BME nyelvvizsgán voltam. Mivel „csak” öt nyelvből lehet BME nyelvvizsgát tenni (angol, német, olasz, francia, spanyol), ennél a nyelvvizsgaközpontnál már nem lesz dolgom, hiszen az angolt, németet, olaszt tanítom is, a francia és a spanyol nyelvvizsga pedig megvan. Bármilyen nyelvvel is folytatom a vizsgázást, másik vizsgaközpontot kell választanom, pedig ezzel a két nyelvvel eléggé megszerettem a BME-t. Régebben még volt holland nyelvvizsga a BME Nyelvvizsgaközpontnál, most már nincs. Ha lenne, akkor oda mennék. Nem feltétlen baj, hogy másik nyelvvizsgaközpontot kell választanom (ami igen nagy eséllyel az Origó lesz), hiszen így össze tudom hasonlítani a nyelvvizsgaközpontokat és újabb tapasztalatokat tudok gyűjteni.