Latin szenvedő szerkezet

A latin szenvedő szerkezet használatának teljes körű áttekintéséhez először az igenem kategóriáját érdemes tisztáznunk.

1. A passzív igenem szabályos igéknél

Az igenem kifejezés arra utal, hogy az alany, a tárgy és a határozó milyen szerepet tölt be a cselekvésben vagy történésben.

A nyelvészet megkülönbözteti a szemantikai értelemben vett igenemet (diathesis) a nyelvtani igenemtől (genus verbi). Az előbbi egy konkrétan, absztrakt módon meghatározható funkcióra utal, míg az utóbbi a nyelvekben történő konkrét megvalósulására. Előfordul, hogy a genus verbi több diathesist is ellát.

A klasszikus nyelvek logikája kissé eltér a modern nyelvekétől. Nincs másként a latinnál sem. A latinban, a modern újlatin nyelvekkel szemben, a passzív ragozási paradigma is létezik, legalább is imperfecta actióban (folyamatos aspektusban). Perfecta actióban (befejezett aspektusban) a szerkezet a modern újlatin nyelvekhez hasonlóan analitikus.

Epistula scrībitur – A levelet (meg)írják.

Epistula scrīpta est – A levelet megírták. / A levél meg van írva.

A latin passzív igenem funkciói nem teljesen választhatók el szigorúan egymástól, legtöbbször a szövegkörnyezettől függ értelmük. A latin szenvedő igealak, és így a passzívum, mint genus verbi magában foglalhatja:

1. A szenvedő (passzív) diathesis jelentését,

a) ezen belül a dinamikus szenvedő szerkezetet (Vorgangspassiv),

b) ezen belül a statikus szenvedő szerkezetet (Zustandspassiv)

2. A mediális diathesis jelentését,
3. A visszaható, azaz indirekt-reflexív és a direkt-reflexív funkció jelentését.

–

1. A szenvedő igenem, mint diathesis esetében a cselekvést és annak „szemantikai tárgyát” magát hangsúlyozzuk ki a „szemantikai alannyal” (az ágenssel) szemben. Szenvedő szerkezetben az igealany és az ágens (a valódi cselekvő) mindig különbözik, és ez az ágens mindig külső. Tárgyas (tranzitív) igék állnak passzívumban.

A passzívum lehet folyamat és állapot. Többnyire a folyamatos igealakok folyamatot fejeznek ki, többnyire a befejezett alakok állapotot fejeznek ki. Vigyázzunk, a praesens perfectum-nak két funkciója van: a logicum és a historicum. A praesens perfectum logicumban álló passzív igelakok állapotot fejeznek ki, a praesens perfectum historicumban álló passzív igealakok múlt időben lefolyt cselekvéseket. Bár itt érdemes megjegyezni, az előbbi (állapotkifejező) eset jóval gyakoribb.

2. A mediális igenem (diathesis). A „mediális” elnevezést a régi nyelvtanokból kapta (középső igenem), ugyanis mintegy középen helyezkedik el a cselekvő és a szenvedő igenem között. Annyiban hasonlít a cselekvő igenemhez, hogy az igealany és az ágens megegyezik egymással, ám vele ellentétben a cselekvés vagy történés önmagán az igealanyon zajlik le, így nincsen nyelvtani tárgya, ahogy a passzívumnak sincsen. Nyelvtörténetileg az ikes igék –ik ragja eredetileg a magyarban a középigéket, azaz mediális igéket jelölte.

Aktív: Péter kinyitja az ajtót. – Az ajtót kinyitja Péter, és itt a cselekvőn van a hangsúly.

Passzív: Az ajtó kinyittatik. – Az ajtót kinyitja valaki, a cselekvésen van a hangsúly.

Mediális: Az ajtó kinyílik. – Az ajtó kinyílik magától.

Péter eltöri a vázát – A vázát eltöri Péter, és itt a cselekvőn van hangsúly.

A váza „eltöretik”. – Valaki eltöri, és szándékosan ő okozza, a cselekvésen van a hangsúly.

A váza eltörik. –  Véletlenül valaminek folytán eltörött.

A latin nyelvtanban nem létezik a passzívumtól elkülönülő mediális igealak (az ógöröggel és a szanszkrittal ellentétben). Azonban mivel a modern nyelvekben a passzívum nem feltétlenül fejez ki mediális funkciót, a latin passzívum viszont igen, ezért érdemes külön tárgyalni. Továbbá megjegyezendő, hogy a latinban ezt felválthatja a visszaható névmás is.

Turris sē movet. Turris movētur. – A torony mozog.

Porta sē aperit. Porta aperītur. – Az ajtó kinyílik.

3. A visszaható funkciót sokszor a mediális igenem egyik alkategóriájának tartják, így akár a mediális diathesis tárgyalásánál is tárgyalhattuk volna, mégsem azonos teljes mértékben vele.

Akkor beszélünk visszaható funkcióról, amikor a cselekvés tárgya visszahat a cselekvő alanyára. Tehát, a mediális diathesis-szel szemben, itt létezik tárgy.  (Ennek ellenére, ahogy említettük, a klasszikus nyelvek nyelvtanában  a reflexív és a mediális funkciót nem különbözteti meg az igealak.)

Ez kétféleképpen történhet. Vagy úgy, hogy a cselekvés magán az alanyon zajlik le (indirekt-reflexív), vagy az alany érdekében (direkt-reflexív). Az első esetben nyelvtanilag az alany maga a tárgy, míg a másik esetben létezik külön nyelvtani tárgy. Kissé arra hasonlít, mint a németben a tárgyesetben álló és a részes esetben álló visszaható névmás használata. A görögben mind a két visszaható funkciót a mediális igealak fejez ki.

Az első esetben a latin a közvetlen visszahatást vagy visszaható névmással, vagy passzívummal fejezi ki:

Mē lavō. Lavor. – Megmosakszom.

A latinra nem jellemző, de pl. a görögben rendkívül gyakori az indirekt-reflexív igék használata, amit a görög mediális igealak fejez ki.

παρασκευάζω πλοῖον. – felszerelek egy hajót.

παρασκευάζομαι πλοῖον. – felszerelek (magamnak) egy hajót.

Azért említjük külön, mert a latin elődjében, az indoeurópai alapnyelvben hajdanán létezett ilyen: ezeknek a hagyatéka a latinban az ún. álszenvedő (deponens) igék.

o – o

2. A passzív igenem az ún. álszenvedő (deponens) igéknél

Léteznek olyan igék a latinban, amelyeknek passzív alakjuk van, ennek ellenére jelentésük aktív, sőt egyes ilyen igéknek még tárgyuk is van. Emiatt nem lehet valódi passzív szerkezetbe átalakítani ezeket az igéket. A római grammatikusok úgy magyarázták, hogy ezek olyan latin igék, amelyek „lemondanak” (deponere) passzív jelentésükről. Ezeket deponens, semi-deponens, álszenvedő vagy félig-álszenvedő igéknek nevezzük. Értelemszerűen azokat az igéket, amelyeknek részben aktív, részben passzív igealakjaik vannak, semi-deponens vagy félig álszenvedő igéknek hívjuk.

Megelégedhetünk ezzel a magyarázattal, ha nem akarunk később a göröggel foglalkozni. Ott viszont nem célszerű deponens igékről beszélni, mert a jelenség rendkívül gyakori.

Ezek az igék valaha a latin ősében, az indoeurópai alapnyelvben mediális igék voltak. Ahogy a direkt-reflexív funkcióban létezik külön tárgy a görög igéknél, úgy egyes latin deponens igék emiatt tranzitívek.

1. konjugáció

arbitror, -ārī, -ātus sum – gondolkodik
cōnor, -ārī, -ātus sum – megkísérel
hortor, -ārī, -ātus sum – buzdít
mīror, -ārī, -ātus sum – csodálkozik

2. konjugáció

polliceor, -ērī, pollicitus sum – ígér
vereor, -ērī, veritus sum – fél

3. konjugáció

loquor, loquī, locūtus sum – beszél
patior, patī, passus sum – szenved
aggredior, aggredī, aggressus sum – támad
sequor, sequī, secūtus sum – követ
ūtor, ūtī, ūsus sum – használ
morior, morī, mortuus sum – meghal

4. konjugáció

orior, orīrī, ortus sum – felkel

o – o – o

A bejegyzést Latinoloquus írta.

o – o

Források:

Nagy Ilona – Tegyey Imre: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, 1992.

Betts Gavin: Latin nyelvkönyv – Latin kezdőknek, Akadémiai Kiadó, 1996.

E. Bornemann – E. Risch: Görög nyelvtan. Lexika Kiadó, 1999.

Kapcsolódó bejegyzések:

A szenvedő szerkezet összehasonlítása néhány nyelvben – Itt néhány mai nyelvben hasonlítjuk össze a szenvedő szerkezetet. Megfigyelhetjük azt is, hogy az újlatin nyelvekben mi lett a latin szenvedő igealakokból.

Szenvedő értelmű visszaható névmás a németben és az olaszban – Ahogy fent szó volt róla, a mediális igék a latinban visszaható névmással is kifejezhetők. Így van ez a latin utódjában, az olaszban is. Sőt, még a német is használja ezt a kifejezésmódot.