A német kiejtés tanítása – de hogyan?

Nem tudom, ki hogy van vele, de amikor én németet tanultam, először úgy fogtam fel, hogy a német és magyar kiejtés elég közel áll egymáshoz. Magyarosan kiejtettük tisztán a szóvégi -er és -en végződéseket (pl. a Vater, Mutter, Tochter, ill. a haben, kaufen szavakban), és a kettős mássalhangzókat is kettőzve ejtettük (pl. a Zucker, Mutter szót két k-val és két t-vel ejtettük). Emiatt azt gondoltuk, a szavak többségét pont úgy kell kiejteni, ahogy le van írva. Az r-et is mindig tisztán kiejtettük minden szóban. Pedig a németek egyáltalán nem így beszélnek!

Érdekes, hogy az angol kiejtés tanítására általában több figyelmet fordítanak, mint a németre. Már az első órákon felhívják a figyelmet, hogy a szóvégi -er, az valami „őr”-féle kiejtésnek örvend. Ez persze elég távol áll még mindig az igazi kiejtéstől, de valamivel jobban közelít hozzá, mint a betű szerinti „er” kiejtés. Általában nem mondják, hogy a „here” és „where” kiejtése „hír” és „ver”, hanem legalább valami „hiör”-t és „veör”-t tanítanak. (Más kérdés, hogy az angol pontos kiejtés rejtelmeibe mennyire érdemes mélyen belemenni az első órákon – egyrészt fontos, hogy azért próbáljuk valahogy úgy kiejteni a szavakat, ahogy valóban kéne, másrészt nem jó ezzel rögtön elijeszteni a tanulókat.)

Nyelvtörő

Többször gondolkodtam ezen. Ha az angolosoknak tanítják, hogy a szóvégi -er nem magyarosan ejtett „er”, akkor a németeseknek miért nem? Persze ez általánosítás, és biztos vannak nyelvtanárok, akik nem így tanítják, de velük még nem találkoztam. A német kiejtés nem is annyira kacifántos, mint az angol, és ezt a pár apróságot tényleg meg lehetne tanítani. Én nyelvtanárként természetesen ismerem mind az angol, mind a német pontos kiejtést, hiszen az egyetemen fonetikából tanultuk ezt. Ennek ellenére én is sokszor azt veszem észre, hogy ha angolul beszélek, akkor alapból minden hangot angolosan próbálok ejteni, míg ha németül, akkor ez nem jön spontán, ez nagyobb erőfeszítést igényel. Valamiért nekem is úgy rögzült, ahogy nem kéne. Pedig az első angoltanárom nagyon magyaros kiejtést tanított, volt ott „szrí”, „veör”, „hiör”, mégsem így ejtem már ezeket a szavakat. Az első némettanárom pedig németesen beszélt, nála „muta”, „cuka”, „zán” volt „mutter”, „cukker”, „zágen” helyett, de mi mégis magyarosan ejtettük a szavakat az osztályban. Aztán egy következő némettanárom már a beraten szóban az első e-t úgy elnyelte, hogy braten-nek értettem.
Talán az lehet ennek az oka, hogy az átlag magyar ember többet hall angol beszédet már születésétől fogva, mint németet? Talán… de biztos ez? Amikor én gyerek voltam, angol nyelvű tévécsatornák nem is nagyon voltak még, csak az osztrákok jöttek, és néztük is a műsorukat. A könnyűzenében viszont valóban az angol volt a fő nyelv, leginkább azt próbáltuk utánozni, megérteni, amit ott hallottunk. Igaz, én egyszer egy német zeneszám megértésével is próbálkoztam, megkérdeztem németül tudókat, mi micsoda benne, mégsem tudatosult, hogy mennyire más a német kiejtés, mint a magyar. Ha tévéreklámban hallja az ember a Gösser szót, ugyan nem ejtik ki magyarosan az -er végződést, a magyar ember mégis hajlamos „gösszer”-nek hallani. A nyelvünkben nem létező hangok helyére önként magyar hangokat képzelünk és úgy halljuk. Ellenben, ha egybefüggő német szöveget hallunk, ott már fel kell, hogy tűnjön, hogy „valami nem stimmel”.

Pillanatkép a Wikipédia Baden-Württemberg szócikkéből.

Másik kérdés, hogy mennyire várható el egy nyelvtanártól, hogy a kiejtése jól közelítsen az igazi kiejtéshez. Ahogy megfigyeltem, az egyetemek anglisztika és germanisztika szakjain sem próbálja sok magyar anyanyelvű oktató úgy ejteni a szavakat, ahogy kéne. Ez talán nem is baj, mert magyar anyanyelvű általában nem is tud tökéletes anyanyelvi kiejtést elsajátítani, legalábbis ha gyerekkora után kezdi el tanulni az idegen nyelvet. Olyan anglisztikás egyetemi oktatóval is találkoztam, aki nagyon magyarosan beszélt, ugyanakkor nyelvtanilag tökéletesen. Nyilván nem azért ejtette magyarosan a szavakat, mert nem tudja, hogyan kéne kiejteni, csak egyszerűen így ment neki. Ugyanakkor volt olyan németül tanuló diákom, aki munkája során gyakran beszél németekkel, és az ő kiejtése már jóval közelebb állt a „németeshez”, mint a „magyaroshoz”, pl. nem pergette magyarosan az r-eket. Egyéntől is függ, ki mennyire képes elszakadni az anyanyelvi kiejtéstől, és ez végül is nem egy nagy probléma.

Megint másik kérdés, hogy nyelvtanulás, nyelvtanítás során mennyire kell a kiejtéssel sokat foglalkozni. És vajon rögtön az első órákon ismertetni kell az összes kiejtési szabályt, vagy csak idővel, ahogy egyre több szó előjön? Ez módszertan kérdése is, de általában nem érdemes ezzel rögtön az elején elijeszteni a tanulót. Viszont úgy érzem, a helyes kiejtés eléggé el van hanyagolva nyelvtanítás során, pedig ugyanúgy része az idegen nyelvnek, mint a nyelvtan és a szókincs.

A legtöbb tanulóban van egyfajta gátlásosság azzal kapcsolatban, hogy olyan hangokat próbáljon kiejteni, amik a magyarban nincsenek meg. (Ez bennem is ott volt, és eleve nehezebben szólaltam meg idegen nyelven.) Sokan kellemetlenül érzik magukat, ha ilyen hangokat kell kiejteniük és van, amikor ebből nevetés lesz. Kimutatták, hogy alkoholfogyasztás hatására jobb lesz a kiejtés, mert ezek a gátlások eltűnnek. Mégsem vihet a tanár nyelvórára bort (illetve németesek számára sört), bár a hangulatot eléggé feldobná.

Összességében a kiejtés tanítására nem fektetnek elég hangsúlyt, olykor a nyelvtanár kiejtése is magyaros, és a nyelvtanuló is sokszor nehezen szánja rá magát, hogy megpróbálkozzon a helyes kiejtéssel. Ennek ellenére mégsem kaptam kielégítő választ a következőre: Miért próbálják a magyarok az angolt angolosan ejteni, de a németet miért nem próbálják németesen? Miért van, hogy ezt nem is nagyon tanítják?

Hallgassuk meg a következő rövid, német nyelvű hírt, és a videó alatt kövessük a szöveget!

Bei einem Sprengstoffanschlag auf ein Hotel im Süden Thailands sind eine Person getötet und 30 weitere verletzt worden. Vor dem “Southern Hotel” in Pattani detonierten zwei in Fahrzeugen versteckte Sprengsätze. Bei der ersten Explosion auf einem Parkplatz hinter dem Hotel wurde niemand verletzt.

Ugye, mennyire másképp ejtik, mint ahogy le van írva?

–

Link a témához:

Videójában Peter Heinrich többek között a szó végi R kiejtéséről beszél.