Indicativus praesens imperfectum passivi – Latin passzív jelen idő

Latin passzív jelen idő – Indicativus praesens imperfectum passivi

A latinban – ellentétben leánynyelveivel és a modern nyelvekkel – szintetikus passzív létezik, amit nem segédigével, hanem raggal fejez ki a nyelv.

Infinitivus imperfectus passivi (a főnévi igenév szenvedő alakja):

1. konjugáció 2. konjugáció 3. konjugáció 4. konjugáció
Aktív: -āre -ēre -ere -īre
Passzív: -ārī -ērī -īrī

Imperfectum passzív személyragok:

ego -or/-r

tū   -ris

is, ea id -tur

nōs -mur

vōs -minī

iī, eæ, ea -ntur

1. konjugáció

cantāre

cantārī

2. konjugáció

monēre

monērī

4. konjugáció

audīre

audīrī

E/1 cantor moneor audior
E/2 cantāris monēris audīris
E/3 cantātur monētur audītur
T/1 cantāmur monēmur audīmur
T/2 cantāmini monēminī audīminī
T/3 cantantur monentur audiuntur

 

Msh. tő

regere

regī

U tő

polluere

polluī

I tő

cupere

cupī

E/1 regor polluor cupior
E/2 regeris pollueris cuperis
E/3 regitur polluitur cupitur
T/1 regimur polluimur cupimur
T/2 regiminī polluiminī cupiminī
T/3 reguntur polluuntur cupiuntur

 

loquī

(beszélni)

E/1 loquor
E/2 loqueris
E/3 loquitur
T/1 loquimur
T/2 loquiminī
T/3 loquuntur

A passzív használata:

A latinban a passzív alakban álló ige kifejezhet:

a) tényleges passzív szerkezetet: Epistula ā patre scrībitur. – Az apa levelet ír.

b) mediális szerkezetet: Poculum frangitur. – A pohár eltör.

c) visszaható szerkezetet: Hostēs in silvā occultantur. – Az ellenségek az erdőben rejtőznek.

d) aktív szerkezetet (lásd: deponens igék): Fīlius patrem sequitur. – A fiú az apját követi.

a) A latinban a dinamikus szenvedő szerkezetet a folyamatos (imperfecta) actio fejezi ki, az állapotot pedig a perfecta actio. A cselekvőt a szenvedő mondatban az ablativus auctoris (ā, ab + ablativus) vagy az ablativus rei efficientis (puszta ablativus) fejezi ki. Ablativus auctoris-t akkor használjuk, ha élő személy a cselekvő, az ablativus rei efficientis-t akkor, ha élettelen okról van szó.

Ablativus auctoris:

  • Puer ab amīcīs laudātur. – A fiút a barátai dicsérik.
  • Urbs ā mīlitibus dēfenditur. – A várost megvédik a katonák.
  • Epistula ā rēgīnā scrībitur. – A levélt megírja a királynő.
  • Carmina pulchra ā poētīs – A költők szép énekeket énekelnek.

Ablativus rei efficientis:

  • Ager pluviā rigātur. – A földet az eső öntözi.
  • Mūrus lapidibus magnis aedificātur. – A falat nagy kövekkel építik meg.
  • Dolor tempore lenītur. – Az idő csillapítja a fájdalmat.

c) A latinban a visszaható igéket visszaható névmással és passzív alakkal is ki lehet fejezni.

  • Lāvor prīmā lūce. – Hajnalban megfürdök.
  • Hostēs in silvīs occultantur. – Az ellenségek az erdőben rejtőznek.
  • Nāvis ad lītus vertitur. – A hajó a part felé fordul.
  • Vestior antequam exeō. – Felöltözöm, mielőtt kimegyek.

d) A deponens igék olyan passzív alakú igék, amelyek aktív igeként viselkednek, így tárgyuk/bővítményük is lehet.

Loqueris-ne Anglicē? / Loqueris-ne Latīnē? – Beszélsz angolul? / Beszélsz latinul?

A bejegyzés Latinoloquus tollából származik.

Forrás:

Nagy Ilona – Tegyey Imre: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest

 

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.