2020 tavasza

A szokásos téma. Ha 2020 tavasza, akkor…

2020 tavasza bizonyára mindannyiunk számára rendkívüli volt. Talán mindenki számára megdöbbentő, egyedülálló időszak volt ez, ebben a modern korban, amikor nagyon fejlett a technika, mégis egy vacak vírust nem tudnak egykönnyen megfékezni. Többféleképpen hatott ez az emberek életére, az én életemre is megvolt a hatása, negatív és pozitív is. Nem célom itt erről részletesen írni.

Egy nyelvtanárnak ilyenkor érdemes figyelnie az idegen nyelvű híreket, hiszen a tanulókkal is szóba kerül beszélgetés közben a téma, és nyelvvizsgán is kérdezhetnek erről is. Nem baj, ha egy nyelvtanár már tudja 2020 márciusában, hogy a koronavírust angolul nem crown virusnak mondják, és érdemes más idevágó szavakat is tudnia angolul, pl. kijárási korlátozás, védőmaszk. Facebookon a nyelvtanuló csoportokban eléggé intenzíven posztoltak a témával kapcsolatban. Volt, aki egy német nyelvtanulós csoportba feltöltött egy szókincsgyűjteményt a koronavírussal kapcsolatos kifejezésekből. Valószínűleg a szóbeli nyelvvizsgákra felkészítő könyvek újabb kiadásait kibővítik majd az ezzel kapcsolatos szavakkal. Én legalábbis ezt tenném, hiszen ez az időszak egy eléggé felkapott beszédtéma lett, és valószínű az is marad sokáig.
Én is nézegettem különféle videókat, híreket több nyelven is a jelenlegi helyzetről. Sejtettem előre, hogy a koronavírus minden nyelven majdnem ugyanígy van. Németül hímneműnek kellene lennie a latin eredetű -us végződés miatt, de a hímnemű alak mellett a semleges nemű is előfordul, sőt gyakoribb is a hímneműnél a das Coronavirus. A német raccsolás nekem mindig is nagyon tetszett, főleg tévéreklámokban. Különösen két magánhangzó között ejtik olyan érdekesen az r-et, ez a Coronavirus szóban különösen megfigyelhető. Mivel a virus egy latin szó, innen került át sok más nyelvbe, ezért a szó viselkedése sem a szokásos. Hiszen az idegen eredetű szavakat sokszor máshogy kezelik a nyelvek. A németben ezért a többes száma Viren, tehát az -us végződés felülíródik. Pont ilyen figyelhető meg az -um végű, szintén latin eredetű szavaknál is (pl. das Museum, die Museen).
Angolul annyira nem lepett meg, hogy a coronavirus i-jét „áj”-nak ejtik. (Bocsánat az iskolás fonetikus átírásért!)
Nekem a spanyol coronavirus végén a kasztíliai módon ejtett s nyerte meg leginkább a tetszésem, ez az -us végződés nem túl gyakori a spanyolban, és így különösen érdekesen hangzik. El Mexicano arra is felfigyelt, hogy a betegség neve, a covid-19 az írott nyelvben nőnemű, míg beszédben hímnemű. Mindkét nemet meg lehet indokolni. Mivel a betegség (enfermedad) a spanyolban nőnemű szó, ezért jogos, ha az ebbe a kategóriába tartozó covid-19 is nőnemű. Ugyanakkor az idegen eredetű főnevek a spanyolban hímneműek, kivéve például, ha -a végűek.
A spanyolban az el virus többes száma los virus, tehát nem kap a főnév végződést. Ez azért van, mert eleve -s végű, és a hangsúlya nem az utolsó szótagra esik. Az -s végű főnevek közül csak a véghangsúlyosak kapnak -es ragot a spanyolban, ilyen például az el autobús, los autobuses szó. Az olaszban sem változik, egyes számban il virus, többes számban i virus. Ennek azonban más oka van, mint a spanyolban. Az olaszban ugyanis a mássalhangzó végű (többnyire idegen) szavak nem változnak többes számban, attól függetlenül, hogy mire végződnek. (Például l’autobus többes számban gli autobus, vagy il computer többes számban i computer.)

Egy kis német

Ahogy már említettem, a német megszámlálhatatlan főnevek valahogy kimaradtak eddig, és ezt feltétlen pótolni akartam. A pótlás meg is történt. Furcsa kicsit, hogy a welcher, welche, welches névmás ilyen használatával nem foglalkozik minden nyelvkönyv, sőt a legtöbb nem foglalkozik vele. Én is talán csak egyetemen találkoztam ezzel először. Ugyanakkor az angolban az ezzel párhuzamba állítható nyelvtant nagyon komolyan veszik. Éppen nem is életszerű, hogy egy olyan kérdésre, hogy „Kérsz teát?” egy viszonylag hosszabb mondattal válaszoljunk. Általában angolul a yes, please, németül a ja, bitte mondattal válaszolunk. Mégis, aki nagyon beszédes kedvében van, válaszolhat úgy, hogy igen, kérek (abból). Ez az életszerűtlen „abból” az, ami nem hagyott nyugodni és írnom kellett róla. Azonban a hétköznapi beszédben nem bonyolítják túl ennyire. Azt mondják, hogy igen, hogyne, persze, naná, és nagyon szépen megköszönik. Nyilván akadnak rendkívülibb szituációk, amikor úgy reagál valaki, hogy „na, ide azzal a teával”, de ezt általában nem a főnökével szemben engedi meg magának az ember. Igaz, egyes munkahelyeken nagyon jó a légkör, és még akár ilyen is előfordulhat.

Számok, számok… Hogy értsük meg idegen nyelven?

Eszembe jutott és nem hagyott nyugodni, mekkora gondot okozhat, ha idegen nyelven mondanak számokat. Én legalábbis így vagyok ezzel. Tudom, hogy egy számot mondanak, teljesen megértem a szavakat, de idő kell, mire egy viszonylag nagyobb számról összeáll, hogy az mennyi is magyarul. Szóval, ez a téma felmerült bennem március végén, erről kezdtem írni, sőt másnap be is fejeztem a bejegyzést.

Egy kis török

Kriseff írt egy újabb bejegyzést, mégpedig a török helymeghatározásról. Ez az irányhármasság többé-kevésbé hasonló formában több nyelvben megvan. A spanyolban is két külön szó van az „ott” és „az” kifejezésére, attól függően, hogy a megszólított személyhez közeli vagy tőle távoli helyre utalunk (pl. az esto, eso és aquello mutatónévmás segítségével). A horvát nyelvben is van ilyesmi. Én erről a kettő nyelvről tudok kapásból. Nem gondoltam, hogy a törökben is ez a helyzet.

Egyebek

Több posztot is kicsit kiegészítgettem. Ahogy foglalkozom a nyelvekkel, előjön ez-az, hogy egy adott témához mi tartozik még hozzá. Valaki felvetette a francia passé composé magázó alakját, hogy être segédigénél többes számba kerül-e a participe passé (befejezett melléknévi igenév). Nem kerül többes számba (ha egyetlen embert magázunk), pedig a többes számot is kifejező névmást használjuk ilyenkor. Ezt is beírtam a már régebben elkészült passé composé-ról szóló bejegyzésbe. Eszembe jutott az is, hogy az angol melléknévvonzatok közül kihagytam még néhány -ed végű melléknevet, a surprised at valamiért kimaradt, és még egy-kettő. Ezeket is beírtam most. A német múlt idők használatáról érdeklődött valaki, így ehhez is hozzáírtam egy kicsit. Bár a németben a múlt idők használata nem akkora ördöngösség, hiszen a két múlt idő közül bármelyik használható (csak nem használják az egyiket túl gyakran), a harmadik múlt idő meg úgy elvan azért valahogy. Azért nem egy utolsó ezt a Plusquamperfekt témát is jól kivesézni! Azt a pár szabályt azért jól nézzük meg, amit tudni kell a német múlt idők használatáról!