2018 – 2019 tél

2018 – 2019 tél

2018 – 2019 tele alatt is felkerült néhány bejegyzés az oldalra. Kicsit elmélkedősebbre sikerült most a lenti összefoglaló, a bejegyzések témájával kapcsolatban eszembe jutott néhány gondolat a nyelvekkel kapcsolatban.

Egy kis latin. Merengés az angol és német igék három alakjáról

Latinoloquus még a nyáron elküldte az anyagot a latin supinum tőhöz. Ezen időközben többször is csiszoltunk, végül decemberben jelenítettem meg az oldalon. Latinoloquus írt a végére egy kis összehasonlítást is az olasz nyelvvel. Eléggé bonyolult ez a latin, nekem legalábbis. A latinban a supinum az ige szótári alakjának az utolsó tagja, ebből a szempontból az angol harmadik alaknak (pl. written, spoken, been) vagy a német Partizip Perfektnek (pl. geschrieben, gesprochen, gewesen) felel meg. Ez a megfeleltetés persze csak az ige szótári alakjára vonatkozik, mert jelentésben az említett angol és német igealak megegyezik ugyan, a latin supinum nem azonos ezekkel, bár ennek tövéből lehet képezni a befejezett melléknévi igenevet (participium perfectum) is, ami gyakorlatilag az angol és német említett alakok megfelelője.
Kicsit furcsa számomra, hogy a latin imperfectum tövet, perfectum tövet és supinum tövet ennyire részletesen tárgyalják a nyelvtanok. Talán ahhoz lenne hasonlítható ez, mintha az angol és német harmadik alak ill. Partizip Perfekt alak képzését szinte az összes létező igére nézve megvizsgálnánk. (Pl. ilyen alapon létezik az angolban az -ed végű, az -en végű vagy az alapalakkal megegyező alakú harmadik alak, és még néhány más változat is.) Az angolban ezt nem szokás külön tárgyalni, hanem az ige három alakjának viselkedése alapján csoportosítják inkább a rendhagyó igéket, pl. valamelyik igének mind a három alakja ugyanaz, valahol az első és a harmadik alak egyezik meg, valahol az i – a – u tőmagánhangzók váltogatják egymást, stb. A legtömörebb jótanács végül is az, hogy a rendhagyó igék három alakját meg kell tanulni. Mivel a latinban alapvetően négy igeragozási osztály van (az angolban és a németben lényegében csak egy), ezért az ige szótári alakjának bármely tagjának a leírása összetettebb.
Nekem is furcsa volt elsőre, hogy nem magának a supinum alaknak, hanem a tövének a képzését tekintjük itt át. Ezt is meg lehetne közelíteni máshogy is. Azért jó a tőről beszélni, mert abból nem csak a supinum alak képezhető, hanem pl. a participium perfectum is.

Latinoloquus úgy gondolta, eljött az idő írni a latin főnevekről. Azon tanakodtunk, ezt hogyan is tegyük, hiszen a Wikipédián lényegében minden fent van a latin főnevekről. Latinoloquus végül írt egy bevezetőt, amely az igéről szóló bevezetőhöz hasonló. Ahogy felvittem az oldalra az írást, azon gondolkodtam, hogy a főnév neméről és többes számáról külön bejegyzések vannak az olasz, francia, spanyol nyelvhez, vagy akár a némethez, hollandhoz. Nem igazán szokás a latin főnév nemét vagy többes számát külön tárgyalni, hiszen itt a deklináció fajtáján áll vagy bukik minden. Ennek ellenére ott, ahol szó van a latin főnév többes számáról, írtam néhány példát, némi magyarázattal, hogy az -us végű főnevek többes száma -i, az -a végűeké -ae, az -is végűeké (olykor) -es, meg hogy ez nincs azért mindig így. (Nem alanyesetben persze mások lesznek a végződések mind egyes, mind többes számban, így pláne értelmetlennek tűnik elszigetelten az alanyeset többes számának tárgyalása, bár nyelvtanulási szempontból lehet értelme.)

Lenni és birtokolni. Merengés az újlatin nyelvek igecsoportjairól

Nem olyan régen összeállítottam egy gyűjteményt a „lenni” ige alakjairól több nyelven. Már korábban is gondoltam rá, hogy a „birtokolni” (pl. angol have, német haben) igéről is lehetne hasonló gyűjtemény. Ennek is nekiálltam és január 24-én el is készültem vele: A birtokolni ige sok nyelven. Közben nézegettem a létigés gyűjteményt, és valahogy zavart, hogy katalán nyelven nincs benne a létige. Pótoltam ezt a súlyos hiányosságot. A neten több oldalon is utánanéztem a katalán létige alakjainak és a személyes névmásoknak, így biztosan nem lesz benne hiba. Még Youtube videót is találtam, ahol elmondják nekünk a létige ragozását katalánul. Jelenleg még a germán nyelvek közül izlandi és feröeri nyelven hiányolom a létigét és a „birtokolni” igét, egyszer majd ezeknek is utánanézek.
Érdekes ez a katalán nyelv. Ahogy a külföldi, katalán nyelvtannal foglalkozó oldalakat böngésztem, láttam az igecsoportokat, és kicsit mintha a franciához állna a legközelebb ennek a nyelvnek a logikája. Pedig első ránézésre inkább a spanyol egy furcsa változatának tűnik. Talán már írtam régebben a francia jelen idejű igeragozásról szóló bejegyzés kapcsán, hogy a francia igecsoportok felosztása zavaros. Teljesen egyértelmű, hogy az olaszban az -are, -ere, -ire, a spanyolban és a portugálban az -ar, -er, -ir főnévi igenév végű igék léteznek. A franciában ott vannak az -er és -ir végű igék, a többi pedig homályos, hogy milyen végű is, sőt még az -ir végűek is félig össze vannak kavarodva az -oir végű igékkel, és a -re végű „igeosztályt”, már ha egyáltalán létezik ilyen kategorikus formában, nem tudom hova tenni. Az egész igeragozás nem írható le egyértelmű világos szabályokkal, mégis tulajdonképpen nem bonyolultabb az olasznál vagy a spanyolnál, talán még egyszerűbb is. A katalán igecsoportokban is valami hasonlót véltem felfedezni, mint a franciában. Ahogy pár éve, most is jött a kísértés, hogy kezdjek el külön a katalán nyelvvel is foglalkozni a Webnyelven. Ezt még mindig nem akarom, de egyszer lehet, nem fogok tudni ellenállni, és jön a bejegyzés pl. a katalán jelen idejű igeragozásról vagy a főnév neméről és többes számáról.

Ahogy megjelenítettem a bejegyzést a birtokolni igéről, Latinoloquus szinte azonnal megkeresett és elküldte a görög birtokolni ige alakjait. Ezeket is betettem e bejegyzésbe. Görög nyelvváltozatokból sincs hiány, az ógörög kétféle nyelvváltozatában és újgörög nyelven is megkaptam az igealakokat.

Még amikor elkezdtem írni a birtokolni igéről ezt a bejegyzést, előkerestem néhány nyelvkönyvem, hogy majd azokból is megnézem az igealakokat. Egy lengyel, szlovák és lett nyelvkönyvet találtam a polcomon. A neten talált információkkal kellett végül beérnem, egyelőre nem találtam meg a lengyel és a szlovák nyelvkönyvben a birtokolni ige ragozását. Igaz, a neten is többféle forrást megnéztem és megegyeztek, így már csak nem tettem fel én sem rosszul az igealakokat. A napokban lapozgatni kezdtem az asztalomra kikészített lett nyelvkönyvet, és ha a birtokolni igét nem is, de a létigét megtaláltam benne rögtön az első leckében. Természetesen nem állhattam meg, és alaposan átlapozgattam ezt a nyelvkönyvet az elejétől a végéig. Birtokolni ige sehol, viszont megtudtam, hogy a lett nyelv igen érdekes. Egyes szavak a némethez, más szavak a latinhoz, megint más szavak az oroszhoz hasonlítanak, tehát mindenből van benne egy kicsi. A hosszú magánhangzók vízszintes vonallal jelölése is némileg a latinos írásra emlékeztet. Az első leckéből megtudtam, hogy a melléknevek hímnemben általában -s végűek, ami többes számban -i-re változik. A nőnemű melléknevek -a végűek, többes számban -as a végződés. Viccesnek találtam, hogy a „fehér” lettül balts, ami nőnemben balta. Az is érdekes, hogy az ajtó olyan szó, melynek csak többes száma van. Így aztán a mondat, hogy „az ajtó fehér”, lettül úgy van, hogy durvis ir baltas. Ez a mondat teljesen megmaradt a fejemben. Figyelemre méltó az ir szó, ami a létige, tehát itt is ugyanúgy névszói-igei állítmány van, mint pl. az angolban vagy a germán és újlatin nyelvekben. Ha nagyon erőltetjük, az ir még hasonlít is az angol is, vagy a svéd är igealakra. (Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy onnan vették át! Bár sose tudni…) Elgondolkoztam azon is, hogyan mondhatják a lettek azt, hogy „több ajtó”, mi történhet, ha többes számban kéne mondani. Mivel az ige alakja E/3-ban és T/3-ban ugyanaz, így az ige alakja sem fejezné ki, hogy egyes vagy többes számra gondolunk-e. Hogyan különböztetheti meg a lett nyelv a két mondatot, hogy Ajtó van a szobában vagy Ajtók vannak a szobában?

Angol inges alak

Régóta figyelt már a vázlataim között az angol inges alak használatáról szóló bejegyzés. Először az inges alak képzéséről szóló bejegyzésben akartam írni a használatáról is, de aztán láttam, szép terjedelmes külön a képzése és külön a használata is, így új bejegyzést szántam neki. Érdekes dolog ez az angolban, és eléggé sajátos. A legtöbb nyelvben külön van határozói igenév és folyamatos melléknévi igenév, és főnévként megint egy másik alak használatos. Az angolban az inges alak mind a három lehet, pl. a seeing jelentheti azt is, hogy látás, látva / látván, látó vagy akár látni. Igaz, a német Partizip I is használható több funkcióban is, tehát pl. a sehend jelentheti azt is, hogy látó, és adott esetben azt is, hogy látva / látván, de nem olyan széles használati körben, mint az angol inges alak. Elvileg más lenne az angol inges alak neve akkor, amikor az egyik, és akkor, amikor a másik funkciót tölti be a mondatban, tehát nevezik present participle és gerund alaknak is, annak ellenére, hogy alakilag teljesen megegyeznek. Emlékszem, az egyetemen szemináriumon egyik évfolyamtársam úgy hivatkozott rá, hogy gerund, és a tanár kijavította, hogy maradjunk abban, hogy ING-form. Tehát alighanem ez az elnevezés lehet a tudományosan leginkább elfogadott. Néhány tankönyv bonyolítja a helyzetet, hogy a present participle alaknak van múlt ideje (a gerundnak nincs), azt nevezik perfect participle alaknak (van past participle is, ami az ige harmadik szótári alakja, hogy még nehezebb legyen megkülönböztetni ezeket az igealakokat). De talán pedagógiailag is egyszerűbb azt mondani, hogy inges alak, és a mondatban betöltött bizonyos szerepkörben befejezett alakba is tehetjük (pl. having seen). Nem tudom, nyelvtanulók körében mennyire ismert az inges alaknak ez a fajta befejezett alakja, talán elvétve használják, de nem hiszem, hogy meg tudják nevezni, hogy ez a gerund befejezett alakja. Erről, és az inges alak szenvedő alakjáról és használatáról majd később írnom kell egy külön bejegyzést, Az inges alak egyéb, szokatlan formái vagy valami hasonló címmel.
Ami azt illeti, igen terjedelmes lett az inges alakról szóló bejegyzés, 11 pontba sikerült szedni a használatát. A jó öreg Báti-Véges-féle nyelvkönyvet, a Murphyt (English Grammar in Use) és néhány más könyvet is lapozgattam, hogy hol mit írnak az inges alakról. Vannak egyezések, de szinte mindegyik könyv ír valami olyat, amit a többi nem, így ha mindent össze akarok foglalni, akkor ilyen terjedelmes lesz a bejegyzés.

Angol és német szakosként sokszor keresem a hasonlóságokat, egymásnak megfeleléseket a két nyelvben. A német nyelvkönyvek például szeretik nagyon gyakoroltatni az ohne dass (anélkül, hogy) és anstatt dass (ahelyett, hogy) mondatszerkezeteket, amik egyébként eléggé nyakatekertek, és a valóságban alig fordulnak elő. Elgondolkoztam, hogy ha pl. a Magnet Deutsch könyv egyik ilyen mondatát kéne angolra fordítani, az hogyan lenne. Az a vicces, hogy az angolban eddig még semmilyen nyelvkönyvben nem találkoztam ilyen mondatokkal. Ha a két tagmondat alanya megegyezik, akkor a német ohne zu megfelelője az angolban a without + inges alak, az anstatt zu megfelelője az instead of + inges alak. De mi van, ha nem egyezik meg a két tagmondat alanya? A németben ilyenkor van az ohne dass és anstatt dass, az angolban pedig soha nem találkoztam még ilyen mondattípusokkal. Egyrészt azért, mert nincs is rájuk nagy szükség, egyszerűbben is ki lehet fejezni az ilyet, pl. egy egyszerű de szócskával a magyarban – a mondat szerkezete is sokkal egyszerűbb, és mégis szinte teljesen ugyanazt fejezi ki. Mint tudjuk, az inges alak előtt állhat tárgyesetű vagy birtokos esetű névmás vagy főnév. Arra gondoltam, ezen a módon kifejezhetjük azt, amit a németben az ohne dass-szal vagy az anstatt dass-szal. Alkottam is ilyen mondatokat (annak ellenére, hogy sehol nem láttam még ilyeneket) és megmutattam egy angol anyanyelvű ismerősömnek. Ő azt mondta, nyelvtanilag rendben vannak ezek a mondatok, de kevésbé bonyolultan is ki lehetne fejezni ezeket. Így aztán bekerült az inges alak használatáról szóló bejegyzésbe ez is, de odaírtam, hogy nem használják túl gyakran.

Német kötőmódos szenvedős táblázat – mindent vagy semmit!

Csak hogy 2018 és 2019 tele még érdekesebb legyen… A német kötőmódnál jelezte valaki kommentben, hogy szívesen látná a kötőmódnak nem csak a Vorgangspassiv, hanem a Zustandspassiv alakjait is ott egy helyen. Nem feltétlen logikus módon, már a Vorgangspassivnak is nem csak a kötőmódú, hanem a kijelentő módú alakjait is odaírtam, de nem tudom magam sem, minek. Talán, hogy egy helyen legyen minden? Az ésszerűségemet a Zustandspassiv kapcsán sem követtem, odaraktam a kijelentő módú és a kötőmódú alakokat is egy jó nagy táblázatba. Előnye, hogy legalább egy helyen van az egész. De még mindig nem értem, miért tettem a kijelentő módú alakokat a kötőmódos bejegyzésbe. Biztos nagyon maximalista voltam megint, és a „ha lúd, legyen kövér” elvemet megint követtem. Most a lúd nem csak kövér lett, hanem szinte dagadt, túlsúlyos. Sebaj, majd egyszer megpróbálom az elveimet átgondolva átírni ezt a részt a bejegyzésben – talán.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.