Német esetek – pontosabban: nyelvtani esetek

Ez a bejegyzés elsősorban teljesen kezdőknek szól. A mondattan alapjaival ismerkedhetünk meg itt, ami más nyelv tanulásához is jól jöhet elindulásnál. Talán nem teljesen kezdőknek is hasznos lehet ez a bejegyzés, de nyelvvizsgára készülőknek valószínűleg nem mond újat. Mik azok a német esetek, miért kellenek? Mit lehet velük kifejezni? Mi történik egy szóval, ha bekerül egy mondatba? Mikor használjuk még az alanyesetet azon kívül, amikor a szó a mondat alanya? Ezekre kapunk itt választ.

Ha egy szót beteszünk egy mondatba, a szó általában nem marad változatlan alakban, hanem többé-kevésbé módosul. Például, ha a macska szót betesszük egy mondatba a látok szó mellé, nem úgy lesz a mondat, hogy Macska látok, hanem hogy

Macskát látok.

A macska szóból tehát az lesz, hogy macskát. Nyelvtanilag ezt úgy mondjuk, hogy a macska szó tárgyesetbe kerül. Ha az én, adok, tej, macska szavakat rakjuk egy mondatba, a tej és a macska szintén nem változatlan formában kerül bele: az Én adni tej macska hallatán azt gondolhatjuk, hogy valaki nem tud rendesen magyarul, ha ilyet mond. A tej szóból tejet lesz (tárgyesetbe kerül), a macska szóból pedig macskának, a macska tehát részes esetbe kerül. Az én pedig marad én, nem változik, azaz alanyesetben van:

Én tejet adok a macskának.

Nyelvtanilag tehát a látni ige mellett egy alany és egy tárgy állhat, például Én (alany) macskát (tárgy) látok, az adni ige mellett pedig még egy részeshatározó is. Természetesen különféle más szavakkal is bővíthetjük a mondatot, és azok a szavak is megváltoztatják alakjukat, ha mondatba kerülnek. Hogy hogyan változnak meg mondatba kerülve ezek a szavak (pontosabban főnevek), azt leginkább az ige határozza meg. Például, a látok mellé nem tehetjük be a macskát helyett, hogy macskának, vagy macskától.

Tömören összefoglalva az eddigieket: Ha mondatba teszünk egy szót, általában nem változatlan alakban kerül bele, hanem megváltoztatja alakját. Nyelvtanilag ez az alakváltoztatás azt jelenti, hogy valamilyen esetbe kerül, például tárgyesetbe vagy részes esetbe.

Ha egy mondatot elemzünk, többek között a főnevek végződéséről állapíthatjuk meg (a magyar nyelvben legalábbis), hogy azok milyen esetben vannak. Például a macskát végén -t van, ezért tárgyesetben áll, vagyis a mondat tárgya. (Persze ez így nem pontos, hiszen pl. az elefánt végén is -t van, még sincs tárgyesetben.) A macskának végén -nak van, ezért részes esetben áll, a mondatban részeshatározó szerepét tölti be. (Azonban a -nak végződés nem csak részeshatározót, hanem sok mást is kifejezhet, pl. az Örülök a macskának mondatban a macskának már nem részeshatározó, hanem az örülni ige vonzata, azaz állandó határozó.)
Nem csak a végződések segíthetnek eldönteni, hogy egy mondatrész pontosan micsoda, hanem az is segíthet, ha rákérdezünk az adott mondatrészre. Ha -t van a végén és úgy tudunk rákérdezni, hogy kit? vagy mit?, akkor az tárgy. Ha -nak vagy -nek van a végén és úgy tudunk rákérdezni, hogy kinek a számára? vagy minek a számára?, akkor az részeshatározó lesz.

A magyarban tehát a főnév különféle végződéseket kap, ha bekerül egy mondatba. A németben viszont általában nem kap végződéseket ilyenkor a főnév, hanem a főnév előtt álló névelő vagy valami névelőszerű szócska alakja változik meg. Ezt a változást nevezzük úgy, hogy a szó valamilyen esetbe kerül. Például, a kutya németül der Hund. A kutyát németül den Hund, tehát nem kerül a Hund szó végére semmi, hanem az előtte álló névelő változik meg (der-ből den lesz), ami viszont a magyarban változatlan marad. Ha nincs névelő a szó előtt, akkor nem változik meg semmi, ez aránylag ritka, főleg személyneveknél van így. Például, a Látom a kutyát mondat németül Ich sehe den Hund. Látom Jánost németül Ich sehe János. Az utóbbi mondatban a János szóval nem történik semmi a németben. Van olyan névelő, ami nem változik meg tárgyesetben a németben, pl. a macska németül die Katze, de ha azt mondom, hogy Látom a macskát, az németül Ich sehe die Katze, tehát a die nem változik meg tárgyesetben. Hogy mikor változik meg a névelő tárgyesetben, mikor nem, akkor máshol lesz szó. Most egyelőre csak az alanyesettel fogunk foglalkozni.

A szavakat tehát többé-kevésbé módosítani kell, ha bekerülnek egy mondatba. Ezt a „több-kevesebb” módosítást nevezzük úgy, hogy az adott szó valamilyen nyelvtani esetbe kerül.
Egyes könyvekben magyarul, más könyvekben németül állnak az esetek elnevezései. A németben négy nyelvtani eset van. A német esetek a következők:

A főneveket ha mondatba tesszük, a németben tehát ebben a négy nyelvtani esetben használhatjuk. A négy esetben a német főnevek maguk legtöbbször nem, csak az előttük álló névelő vagy egyéb determináns tér el – a magyarral ellentétben, ahol a szó végére kerül valami végződés. (Pl. „a tanár” alanyesetben der Lehrer, tárgyesetben „a tanárt” den Lehrer, részes esetben „a tanárnak” dem Lehrer, birtokos esetben „a tanárnak a…” des Lehrers.) Bár létezik a német főneveknek egy kisebb csoportja, a gyenge főnevek, melyeknél a főnév is kap végződést (pl. „a fiú” alanyesetben der Junge, tárgyesetben „a fiút” den Jungen, részes esetben „a fiúnak” dem Jungen, birtokos esetben des Jungen). Ezeken kívül még néhány rendhagyó főnév (pl. „a szív” alanyesetben das Herz, részes esetben dem Herzen) is létezik.

Az alanyeset

Az alanyeset a legegyszerűbb, mert a főnevet úgy rakjuk be a mondatba, ahogy van, változtatások nélkül. Megnézzük most, mikor lesz a főnév a mondatban alanyesetben, azaz mikor van olyan helyzetben a mondatban, hogy változatlan alakban kell maradnia. (Leegyszerűsítve megfogalmazva.)
Az alanyeset a főnév alapalakja a megfelelő névelővel vagy anélkül.

Alanyeset, mint a mondat alanya

Az alanyeset leggyakrabban a mondat alanyát fejezi ki:

Der Junge kommt – Jön a fiú.
Ich kaufe eine Zeitung – (Én) veszek egy újságot.

Ilyenkor tehát, ha bekerül egy mondatba pl. a fenti der Junge vagy ich szó, nem változik az alakja, azaz alanyesetben van. (Más kérdés, hogy a magyarban nem muszáj kitenni, mert anélkül is tudni, hogy énrám vonatkozik a „veszek” szó. A németben viszont mindig kitesszük az alanyt.)

Alanyeset, mint nem a mondat alanya

Nem csak a mondat alanya lehet alanyesetben: egyes igék vonzataként az állítmány névszói része is alanyesetben van. A következő igék mellett az állítmánynak egy névszói része is van, tehát a nyelvtani alanyon kívül még egy bővítmény áll alanyesetben:

sein (lenni), werden (válni valamivé), bleiben (maradni), heißen (hívják valahogy, „hívatni”), scheinen (tűnni, látszani)

sein:

Ich bin Paul – Paul vagyok.
Ich bin der Lehrer – Én vagyok a tanár / A tanár vagyok.
Du bist ein guter Lehrer – Jó tanár vagy.

Ezekben a mondatokban két mondatrész is alanyesetben van. Az elsőben az ich és a Paul, a másodikban az ich és a der Lehrer, a harmadikban a du és az ein guter Lehrer. A Paul, a der Lehrer és az ein guter Lehrer ezekben a mondatokban nem alany, mégis alanyesetben van, mivel a sein ige alanyesetet vonz.

werden:

Ich werde Lehrer – Tanár leszek.
Ich werde der Lehrer – Én leszek a tanár.
Er wird ein guter Lehrer – Ő jó tanár lesz.

bleiben:

Ich bleibe Lehrer – Tanár maradok.
Ich bleibe der Lehrer – Én maradok a tanár.

Ezekben a mondatokban az ich és a (der) Lehrer is alanyesetben áll.

heißen:

Ich heiße Paul – Paulnak hívnak.
Dieser Berg heißt Großer Arber – Großer Arbernek hívják ezt a hegyet.

Az alanyesetre leginkább a heißen igénél kell figyelni: A magyar „hívnak valakinek” kifejezés német megfelelőjében a „valakinek” végéről a -nek elmarad.

scheinen:

Dieses Buch zu kaufen scheint eine gute Idee – Megvenni ezt a könyvet jó ötletnek tűnik.
Dieser merkwürdige Mann scheint sein Bruder – Ez a fura ember a testvérének tűnik.

Itt az eine gute Idee és a sein Bruder alanyesetben vannak, ezek az állítmány névszói részei. Ezeken kívül természetesen a mondat alanya (dieses Buch zu kaufen – megvenni ezt a könyvet, ill. dieser merkwürdige Mann – ez a fura ember) is alanyesetben van.

–

Link:

Deutsche Grammatik 2.0 – Verben mit Nominativ