Háziállatok viselkedése nyelvórák közben
Az első ehhez kapcsolódó felejthetetlen élményem még akkor volt, amikor magántanárhoz jártam olaszórára. Feladatokat oldottunk könyvből, ami eléggé le is kötött, így hosszú ideig fel se tűnt, mi folyik körülöttem. Egy nagydarab légy (bár ő nem tartozik a háziállatok közé) időnként elrepült mellettünk, ami a tanárnő kutyájának figyelmét nagyon felkeltette, mert ugatva utánaeredt. A légy gyorsan eltűnt, a kutya nem tudta megfogni. Később újra előkerült, a kutya megint kergetni kezdte ugatva, ismét sikertelenül. Meg is jegyezte a tanárom, hogy Buksiból hirtelen kitört a vadászösztön. Utána a légyvadász gazdája kiment telefonálni, akkor tudatosult bennem az egész fantasztikus eseménysor, hogy mennyire vicces. Így aztán úgy kinevettem magam, hogy a tankönyv majdnem lefordult az asztalról.
Másik emlékezetes alkalom jó tíz évvel később volt, amikor már én tanítottam olaszt. Elmentem a tanulóhoz és ott tartottuk az órát. Itt is volt kutya, és ez sem az a fajta volt, amelyik lekuporodik a sarokba és ott gubbaszt egész nap mozdulatlanul. Ő inkább érdeklődő típus volt, de nem a legyek érdekelték, hanem a nyelvtanulás. Egész egyszerűen fogta magát, és az asztalra ült, oda, ahol tanultunk. Ez azt jelentette, hogy a tanulást erre az időre fel kellett függesztenünk, mert a könyvekre, füzetekre is ráült. Ez új szintre emelte a nyelvtanítást — ‘a könyv az asztalon van’ példamondat helyett átváltottunk arra, hogy ‘a kutya az asztalon van’. Élő demonstrációval.
Előfordult olyan is, hogy egy kisebb fajta (beagle) kutya időnként ott sündörgött körülöttünk, amikor tanultunk. Néha odajött hozzám, felmászott rám. Még szerencse, hogy nem nagy kutya volt. Ez esetben a tanulás félbeszakadt volna, mert még feldöntött volna székkel együtt. Itt most angolóra volt, és ezért is lehetett a kutya visszafogottabb. Lehet, hogy a dinamikus hangzású olasz szavak a kutyákból is az olasz temperamentumosságot hozzák elő, míg a visszafogottabb hangzású angol szavak hatására a kutyák is kevésbé fanyalodnak extrémebb mutatványokra. Igaz, ezt nem tudom bizonyítani. Ehhez éveket átfogó kutyatómunkára lenne szükség. Csak így derülne ki, hogy hosszú távon mit vált ki egy kutyából az angol vagy az olasz beszéd.
Más háziállatok nem maradtak emlékezetesek. Érdekes, hogy kizárólag a kutyák kerültek képbe. (Ha a legyet nem soroljuk a háziállatok közé.) Ha kétszer ennyi tapasztalatom lenne a nyelvtanításban, valószínűleg más jószágokkal is lennének érdekes incidenseim. 2025 márciusában a fenti tapasztalatokkal rendelkezem az említett témával kapcsolatban.
Muszáj frissítenem most 2025 novemberében a bejegyzést, ugyanis lett egy olyan tanulóm, akinek kutyái és macskái is vannak. Első találkozáskor a kutyák csak köszöntöttek, utána nem nagyon érdekelte őket sem becses személyem, sem az angol nyelv. Óra alatt állítólag filmet néztek a másik szobában. Ellenben most új tapasztalatot szereztem a macskák viselkedéséről nyelvóra közben! Csak kisebb időre tudja magát elfoglalni a fekete színű macsek labdával és egyéb objektumokkal. Mindig felmegy az asztalra a tankönyv mellé, a mancsával a könyvet pofozgatja, belenyúlkál. A tanulómat írni sem hagyja mindig, mert a tollal játszani akar. Ellenben a cirmos macska jól elvan óra közben is, nem érdeklődik különösebben az idegen nyelvek iránt. Megdőlt tehát az eddigi elmélet, nem a kutyák, hanem a macskák a legaktívabban óra alatt. Nyilván minden egyed egyedi eset, de elképzelhető, hogy állatpszichológus még jobban alá tudná támasztani azt, amiről írtam, hogy hogyan viszonyulnak a kutyák és a macskák a nyelvtanuláshoz.
–
Veled is előfordult már, hogy a házi kedvencek beleugattak, belenyávogtak, esetleg más módon bekapcsolódtak a nyelvórába? Milyen vicces eseteid vannak? Írd meg kommentbe!
–
Állati érdekes videó: Ha nem is nyelvóra közben, de nagyon vicces helyzeteket tudnak teremteni az állatok. Ilyenről nézhetünk meg itt egy összeállítást.
Ha már állatságokról van szó, itt sok állat nevét megtalálhatjuk angolul, senkinek sem árthat megnézni.
