A kötőszó elhagyása feltételes mellékmondatokban. Kötőmód és feltételes mód
A feltételes mellékmondatokat az angolban az if, a németben a wenn kötőszó vezeti be:
If I had a lot of money, I would travel a lot.
Wenn ich viel Geld hätte, würde ich viel reisen.
(Ha sok pénzem lenne, sokat utaznék.)
Mindkét nyelvben van erre egy másik lehetőség: a kötőszót (if vagy wenn) elhagyhatjuk, és helyette fordított szórendet használhatunk:
Had I a lot of money, I would travel a lot.
Hätte ich viel Zeit, würde ich viel reisen.
Ezek a mondatok magyarra feltételes jelen idővel fordíthatók.
A feltételes jelent mellékmondatban az angolban egyszerű múlt idővel fejezzük ki, pontosabban ez a kötőmód (subjunctive) egyszerű múltja, ami a mai angol nyelvben teljesen megegyezik a kijelentő mód múlt idejével (Past simple), csak a létige a kivétel, ahol az I was és he/she/it was mellett az I were és a he/she/it were is elfogadható.
A feltételes jelen időt a németben is a kötőmód múlt idejével (Konjunktiv Präteritum) fejezzük ki, ami sok ige esetében (az angolhoz hasonlóan) megegyezik a kijelentő mód múlt idejével, de számos ige esetében (erős és vegyes igék) eltér.
–
A magyar feltételes múlt idő jelentésében használatos angol és német mellékmondatokban is elhagyható az if ill. wenn kötőszó és használható helyette fordított szórend:
If I had spoken to her I would be happy.
Wenn ich mit ihr gesprochen hätte, wäre ich froh.
(Ha beszéltem volna vele, boldog lennék.)
Had I spoken to her I would be happy.
Hätte ich mit ihr gesprochen, wäre ich froh.
A feltételes múlt időt mellékmondatban az angol a past perfect-tel fejezi ki. Eredetileg ez is a kötőmód past perfect-je lenne, de ez ma már teljesen megegyezik a kijelentő mód past perfect-jével. A németben is kötőmódot használunk ilyenkor, a kötőmód Plusquamperfekt-jét.
– –
Az angolban és a németben is csak akkor használható ez a szórend megfordításával járó kötőszóelhagyás, ha a magyar feltételes jelennel vagy feltételes múlttal azonos jelentésű a mondat. A német esetében ez azt jelenti, hogy a mellékmondatban Konjunktiv Präteritum vagy Konjunktiv Plusquamperfekt áll, az angolban pedig (kötőmód) past simple vagy past perfect. (Az angolban az ilyen mondatokat szokták lehetséges ill. lehetetlen feltétel, valamint 2nd conditional és 3rd conditional álnéven is emlegetni.) Ha nem ez a két igeidő egyike áll a mellékmondatban, akkor a “kötőszóelhagyásos szórendmegfordítás” nem alkalmazható, hanem ki kell tennünk az if ill. wenn kötőszót.
Az angolban a magyar feltételes jelen idővel megegyező jelentésben (tehát if + simple past) a kötőszóelhagyásos szórendmegfordítás csak a to have, to be igéknél és a módbeli segédigéknél alkalmazható. Más igéknél nem fordítható meg egyszerűen a szórend, hanem a mondat elejére a were kerül, utána jön az alany, majd utána jön to elöljárószós főnévi igenév alakban a főige. A németben ilyen bonyolítás nincs, bármely igénél megfordítható a szórend:
If he came he would be satisfied.
Wenn er käme, wäre er zufrieden.
(Ha jönne, elégedett lenne.)
Were he to come, he would be satisfied.
Käme er, wäre er zufrieden.
Megjegyzendő, hogy az angolban az if elhagyása és a szórend megfordítása jóval ritkább, mint a németben. Létezik a szerkezet, de angol anyanyelvű ismerősöm szerint a hétköznapi nyelvben nem használják, kissé költői, drámai.
–
Should … – Sollte …
Az angolban használható az if után a should, ami magyarra feltételes jelen idővel fordítható, és azt fejezi ki, hogy valaminek kicsi a valószínűsége, hogy megtörténjen:
If he should come, we will give him some food.
(Ha esetleg jönne, adunk neki valami harapnivalót.)
A should esetében is elhagyható az if és használható fordított szórend:
Should he come, we will give him some food.
Erre nagyjából emlékeztet az a német szerkezet, amikor kötőszó elhagyásával a sollte szót emeljük ki a mondat élére:
Sollte er kommen, geben wir ihm etwas zu essen.
(Amennyiben jönne, adunk neki valami harapnivalót.)
Jelentésben is nagyjából megfelel egymásnak a feltételes mellékmondatban az angol should és a német sollte. A különbség, hogy az should állhat if után is, míg a sollte csakis a mondat élén, wenn nélkül.
—
Érdekesség: kötőmód és feltételes mód
A fentiekből feltűnhetett az Olvasónak, hogy a feltételes mellékmondatokban az angol is és a német is kötőmódot használ, még ha ennek ma már nincs is sok nyoma az angolban. Az angol csak mellékmondatban (if után) használ kötőmódot (pl. if I worked…), míg a német főmondatban és mellékmondatban is (pl. ich arbeitete és wenn ich arbeitete…). Az is feltűnhetett, hogy az angolban és a németben is nagyon hasonló a kötőmód múlt idejének képzése a kijelentő mód múlt idejéhez. Tehát régen az angolban is, a némethez hasonlóan a kötőmód tölthette be a feltételes mód szerepét, majd idővel használata csak a mellékmondatokra korlátozódott (if után). A főmondatban már egy segédigével, a would-dal fejezik ki ugyanezt a jelentést (pl. I would work), amit régebben kötőmóddal. A németben is terjed a feltételes mód jelentéstartalmának kifejezése segédigével, ezt nevezik Würde-Form-nak (pl. ich würde arbeiten). Érdekes, hogy mindkét nyelvben létezik a feltételes jelentés kifejezésének egy egyszerű és egy összetett alakja. A németben is inkább a mellékmondatban fordul elő az egyszerű alak, a főmondatban az összetett alak, mint az angolban, de erre nincs ilyen szigorú szabály.
Más nyelvekben is megfigyelhető hasonló. A latinban is a kötőmód fejezte ki a magyar feltételes mód jelentéstartalmát, külön feltételes mód nem volt. Az újlatin nyelvekben kialakult külön feltételes mód, de a latin kötőmód is megmaradt a feltételes jelentés kifejezésére pl. az olaszban és a spanyolban, de csak mellékmondatban. De a franciában sem használható a szó szoros értelmében vett feltételes mód a feltételes mellékmondatokban, hanem helyette múlt időket kell használni, így a franciában a feltételes mellékmondatok nagyon hasonlóan viselkednek az angolhoz.
—————
Kapcsolódó bejegyzés:
Kötőmód a németben (der Konjunktiv)
Az “if” használata, és feltételes mondatok az angolban
