2018. ősz

Új tárhelyen a Webnyelv 2018. ősz óta! Egy kis technikatörténet

Úgy látszik, népszerű a Webnyelv, sokan látogatják. Örülök, hogy sokan találnak rajta hasznos információt, a kommentek is erre utalnak. Ez a látogatottság azzal is jár, hogy a szerver jobban igénybe van véve. Amikor a Webnyelv oldalt indítottam, minimális igénybevételre készültünk fel. Ez idővel változott. Talán másoknak is feltűnt tavasszal, nyáron, hogy az oldal néha belassul, nem nyílnak meg olykor a bejegyzések. Ezért új, gyorsabb szerverre költöztünk. Egy ismerősöm már régen tudtunkra adta, hogy kedvező feltételekkel tud tárhelyet biztosítani. Gondoltam, itt az ideje az új tárhelynek. Így szeptember eleje óta új helyen van a Webnyelv, számomra érezhetően gyorsabb. Reméljük, ez mindenkinek jobban tetszik majd. 2018. ősz tehát egy nagyobb változást jelent a Webnyelv történetében, 2011-től egészen mostanáig végig ugyanaz a tárhely szolgálta ki a forgalmat.

Egy kis kitérő! Külön története van, hogyan ismertem meg, akinél most van a tárhely. A mai világban már mindenkinek van számítógépe, sőt a számítógépet a mobiltelefonok, okoskütyük kezdik egyre inkább felváltani. De régen ez nem volt így. 20-30 éve nem volt megszokott, hogy valakinek az asztalán számítógép van, és nem is voltak még a mai gépekhez hasonló számítógépek hozzáférhetők. A PC-s korszakot a 8 bites gépek korszaka előzte meg. Akkortájt hazánkban a legelterjedtebb gépek a Commodore és a Spectrum különböző változatai voltak. Ezeket a legtöbben inkább csak játékra használták. A legismertebb talán a 48 kilobyte-os ZX Spectrum és a Commodore 64 volt, de létezett pl. ZX81, Spectrum 128, vagy Commodore 16, Commodore +4, és még sok más, kevésbé ismert változatuk is ezeknek a gépeknek. (Ezeken kívül más, talán kevésbé elterjedt gépek is léteztek, pl. a Magyarországon gyártott Primo, Videoton TVC, vagy a külföldi gyártású Enterprise 128 és Amstrad CPC.) Ezek virágkora leginkább az 1990-es évek előttre tehető. Az 90-es években nagyobb teljesítményű és képességű gépek kezdtek elterjedni, pl. az Amiga, Atari, majd a PC elődje, és elterjedt először a Windows korábbi verziója (pl. Windows 3.1), majd jött a Windows 95, majd Windows 98.

Régen nekem is volt egy 8 bites számítógépem, mégpedig Enterprise 128-as. Ezt kevesebben ismerik, mint a Spectrumot vagy a Commodore-t. Az Enterprise 128 a Spectrumhoz áll közelebb, mert ebben is Z80-as processzor működik (ahogy pl. a Primo-ban vagy a Videoton TVC-ben).
Akiknek volt régen ilyen 8 bites számítógépük, azokban általában mély nyomot hagy ez az időszak. Leginkább azért, mert ezek a gépek másmilyenek voltak, mint a mai PC-k. Bekapcsolás után eleve másmilyen kezelőfelület jelent meg, mint pl. a Windows-on, nem lehetett kattintani, egér sem volt, csak szöveget beírni lehetett és parancsokat kiadni a gépnek, vagy akár programozni, programot begépelni. Bennem is mély nyomot hagyott ez az időszak, sokat használtam Enterprise 128 gépemet, sok apró, néhány nagyobb programot írtam rá. Ezért a PC megjelenése után sem hagytam fel teljesen a használatával. Léteznek retro közösségek, ahol az emberek mind a mai napig ilyen számítógépekkel foglalkoznak, programokat írnak rájuk vagy akár hardvereket fejlesztenek. Én is egy ilyen retro közösségnek vagyok a tagja. Még 2006-ban csatlakoztam az internetes Enterprise Forever fórumhoz, ahol eleinte leginkább csak az emlékeimet osztottam meg, néha feltöltögettem régi programjaimat, ahogy mások is, idővel aztán újabb programok is születtek, komolyabb fejlesztések, melyeket én is figyelemmel kísértem. Volt olyan játékprogram, melynek fejlesztéséhez hozzájárultam, zenét, hangeffekteket írtam hozzá vagy pályákat terveztem. Nem olyan régen készített valaki egy programot, amivel PC segítségével lehet zenét írni midi formátumból (vagy akár meglévő zenét konvertálni) az Enterprise 128-ra. Az utóbbi időben ezt a programot használva írogatok és konvertálok zenéket a géphez, közben újabb és újabb lehetőségeit találom meg a hangchipnek, amivel olyan hangzásokat lehet kihozni a gépből, amiket eddig még nem nagyon használtak ki a programozók. Ehhez a fórumban is gyakran kapok tanácsokat, segítséget.
De miért is írom mindezt? Azért, mert az említett Enterprise-os retro internetes fórum gazdája (Mr. Prise) ma is foglalkozik számítástechnikával, annyira, hogy saját szervere van. (Az említett Enterpriseforever fórumon kívül másik weboldala az exolon.com, az Exolon című játékkal foglalkozik. Ez a játék igen ismert szinte mindenféle retro számítógépes körben.) Már korábban felajánlotta, hogy kedvező feltételekkel tud tárhelyet biztosítani annak, akinek erre szüksége van. Amikor láttam, hogy a Webnyelv oldal akadozik, mert sokan látogatják, eszembe jutott ez a lehetőség. Így Mr. Prise-hoz került a Webnyelv, ugyanarra a szerverre, ahol az Enterprise fórum is található. Mr. Prise sokat segített az új helyre költözéskor, megoldotta a költözéssel járó problémákat, azóta is segít, ha valami probléma lép fel. Már gondolkodtunk közösen néhány új dolgon, amit a Webnyelvre meg lehetne csinálni, felhasználva az Enterprise-on szerzett tapasztalataimat majd a php-s programozásban. Hogy mikre készülök, az egyelőre maradjon titok.
Ez volt hát a története az új helyre költözésnek és annak, hogy kinek is a szerverén van most a Webnyelv.

Milyen újdonságok kerültek fel az oldalra 2018. ősz folyamán?

A lépcsőházba belépve szembe jött egy felirat többször is, így ebből bejegyzés lett: Elmélkedés az angol igeidőkről. Szeptember 20-án lettem kész vele. A fénykép nem sikerült túl jól hozzá. Ha közelről fényképezem, csak a boríték látszik és nem látszik, hol van. Ha messzebbről, akkor a felirat nem lesz rajta jól olvasható. A fényviszonyok sem lettek túl jók. Így hát ez a kép olyan lett, amilyen, de egy ismerősöm szerint nincs vele gond. Aki a fényképezés terén képzettebb, több kivetnivalót is találhat a képen, pl. lent a postaláda kis nyílásainak csak a fele van benne a képben. Így nem szép dolog fényképezni, vagy az egész legyen benne valamiből, vagy semmi. Igaz, ezen a képen talán nem annyira zavaró ez valamiért. A feladó és címzett adatait gondosan kitakartam.

Kriseff elkészítette a Török határozatlan múlt időről szóló bejegyzést. Azt mondta, még folytatja, mert az igeidő használatáról is szeretne hosszabban írni.

Nem is olyan régen készítettem el egy bejegyzést, ahol a létige ragozását mutatom be sok nyelven. Ehhez Kriseff már korábban elküldte a török létige ragozásával kapcsolatos kiegészítéseit, és Latinoloquus az ősszel megörvendeztetett a görög létige alakjaival is. Az ógörög és újgörög nyelv is bekerült, sőt még az ún. Katharévusza ógörög nyelvváltozat is. Az összes eddigi nyelv közül csak az ógörög koinénál állt fent az a fura helyzet, hogy személyes névmások nélkül és személyes névmásokkal máshogy néz ki a létige ragozása, mivel a hangsúly a személyes névmásokra kerül az igealakokról, ha azok is ott vannak. Így a „névmásos” és a névmás nélküli igealakok is felkerültek. A török létige ragozását először én magam akartam feltenni, de hamar beletört a bicskám. Gondoltam, ott van a var igealak, ami magyarul is hasonló („van”). Hiába kerestem azonban a török létigére igeragozó oldalakon, sehogy sem találtam meg. Végül Kriseff elmagyarázta, hogy az is egy létige, de az névszóként viselkedik, nincs főnévi igeneve, amit én nagy lelkesen kerestem. Maga a létige valójában valami más, az az olmak.
Arra gondoltam, majd a „birtokolni” igét (pl. angol have, német haben) is fel kéne tenni sok nyelven.

–