Angol múlt idő: Az egyszerű múlt idő
(Past Simple)

Az angol múlt idő képzése:

A szabályos igék múlt idejét úgy képezzük, hogy az ige alapalakjához -ed ragot illesztünk (pl. work + ed = worked; start + ed = started). Ez az alak minden számban és személyben változatlan, ezért is feltétlen ki kell tenni elé az alanyt (személyes névmás vagy főnév formájában), pl. I worked; He started; The conference started.
Kérdő alakban a did segédige megelőzi az alanyt. Az alany után ilyenkor az ige alapalakja áll, semmilyen ragot nem kap (pl. did you work?).
Tagadó alakban a tagadószó az ige elé kerül, ezt még a did segédige is megelőzi (pl. he did not work = he didn’t work).

A to work (dolgozni) ige egyszerű múlt ideje:

                
A tagadó alakot összevontan is használhatjuk: did not → didn’t. I didn’t work.
Lehet egyszerre kérdezni és tagadni is: Did you not work? A not tagadószó ilyenkor máshol van, ha nem vonjuk össze: Didn’t you work?

Az -ed helyesírási sajátosságai:

• Néma e-re végződő igék nem kapnak múlt időben két e-t: love + ed = loved; like + ed = liked; hate + ed = hated
• Ha az ige végén egyetlen, nem dupla mássalhangzó áll, amit egyetlen betűvel írt rövid és hangsúlyos magánhangzó előz meg, akkor a szóvégi mássalhangzó megkettőződik: prefer + ed = preferred.
• Egyes egyéb igéknél a brit angolban megkettőződik az utolsó magánhangzó, az amerikai angolban nem: travel + ed = travelled

.

Az -ed kiejtése: Zöngés mássalhangzók után /d/ (pl. loved), magánhangzók után szintén /d/ (pl. tried), zöngétlen mássalhangzók után /t/ (pl. typed, liked, looked, watched), „d” és „t” után /id/ (pl. started, needed)

Az -ed helyesírási sajátosságairól és kiejtéséről bővebben itt lehet olvasni.

Rendhagyó igék:

A to be az egyetlen ige, melynek két alakja (was, were) is van múlt időben. Ez az ige a kérdő és tagadó alakjait kivételesen nem a did segédigével, hanem a szórend megfordításával ill. egyszerűen csak a not tagadószó betoldásával képzi:

Tagadó alakban összevont alakokat (wasn’t, weren’t) is használhatunk: I wasn’t; you weren’t.
Ha egyszerre kérdezünk és tagadunk: Were you not? Was he not? Összevonat alakkal: Weren’t you? Wasn’t he?

A többi rendhagyó igének ugyanaz az alakja van minden személyben. Ezek közül még a to have (had) képezheti did nélkül a kérdő és tagadó alakot (pl. Had you a book? You hadn’t a book), ez azonban egyre ritkább, inkább a did segédigét használják (pl. Did you have a book? You didn’t have a book). Ahogy jelen időben, úgy múlt időben is használható a birtoklás kifejezésekor a have ige mellett a got is, de múlt időben ez elég ritka: I have got a book. I had (got) a book.

Sok ige rendhagyó. A rendhagyóság csak állító alakban jön elő (pl. I went), hiszen a kérdő és tagadó alakokban az ige alapalakja szerepel a did mellett (pl.  I didn’t go; Did you go?).
Ha nyomatékosítani akarjuk az igét, akkor állító alakban is használható a did az ige alapalakja mellett, pl. I did understand what they said! – Igenis értettem, amit mondanak! He did read the book! – Igenis elolvasta a könyvet!

A 10 további legfontosabb rendhagyó ige: go – went; come – came; eat – ate; drink – drank; read – read; write – wrote; sit –  sat; stand – stood; take – took; see – saw.

Rendhagyó igék bővebb listáját lásd itt.

A rövid válasz:

Ha olyan kérdést tesznek fel egyszerű múlt időben, amire igennel vagy nemmel lehet válaszolni (eldöntendő kérdés), akkor a következőképpen válaszolhatunk: A yes vagy a no után kitesszük személyes névmás formájában az alanyt, utána igenlő válasz esetén a did, nemleges válasz esetén e didn’t áll. Ilyenkor a didn’t alakot kell használni, a did not (nem összevont alak) nem használható helyette:

Did you sleep a lot?
Yes, I did.

Did your brother eat all the sandwiches?
No, he didn’t.

A „Yes, I did” és a „No, he didn’t” magyarul egyszerűen „igen” és „nem”, a magyarban nem szokás úgy mondani, hogy „Igen, én tettem” vagy „nem, ő nem”, ez felesleges. Angolul viszont ez igen gyakori módja a válaszolásnak.

Az egyszerű múlt idő használata:

1. A múltban egy pillanat alatt megtörtént cselekvés: He entered and sat down – Belépett és leült. Illetve olyan cselekvés, amely akár hosszabb ideig is tartott, de nem a cselekvés folyamata fontos a számunkra, hanem csak megállapítjuk a cselekvés tényét: Shakespeare wrote Romeo and Juliet.
2. A múltban többször megtörtént, szokásos, ismétlődő cselekvés: In summer we swam every day – Nyáron minden nap úsztunk.
   I usually got up at 7 – Általában 7-kor keltem.
   
3. Az akarást (pl. want, wish), érzékelést (pl. see, hear), értelmi képességet (pl. remember, know), tetszést, nem tetszést (pl. like, love, hate) kifejező igéket múlt időben akkor is egyszerű múltban használjuk, ha nem egy pillanat alatt történt a cselekvés, hanem hosszabb ideig tartott.

A lényeg mindkét esetben, hogy a cselekvés már lezárult, a beszéd pillanatával (jelennel) nincs kapcsolata a cselekvésnek. (Vagy ha kapcsolatba is hozható a jelennel a cselekvés, pl. a több száz éve megírt Rómeó és Júlia most is olvasható, nem ezt hangsúlyozzuk ki éppen, hanem arról van szó, hogy megállapítjuk a régen megtörtént cselekvés tényét.)

——–

Felhasznált irodalom az angol múlt idő témakörhöz:

Báti László, Véges István: Angol nyelvkönyv. Tanfolyamok és magántanulók számára, I. rész, Tankönyvkiadó, Budapest, 1966.

Raymond Murphy: English Grammar in Use, second edition, Cambridge University Press.

Link az angol múlt idő témához:

Englishpage.com – Simple Past

British Council – English Grammar – Past Simple