A török megengedő igeképző
(-hat/het)

A magyarban a tud és -hat/het kifejezésének feleltethető meg a török megengedő igeképző. Érdekessége, hogy a “bilmek” (tud) igéből képzett toldalék olvad össze az igével. Azok, akik más nyelvet is tanulnak vagy tanultak, könnyebb megjegyezni úgy, hogy ez olyan, mint a “can” az angolban, vagy a “können” a németben, esetleg a “potere” olaszban vagy “poder” a spanyolban.

[zaman] – igeidő: szükséges egy időjelet illeszteni, ami kifejezi a cselekvés idejét. Az 5 egyszerű igeidő közül mindet használhatjuk. A személyragokat pedig az igeidőnek megfelelőeket kell hozzátenni. Azonban vannak igeidők, melyekben kicsit megváltozik a jelentése. Ezt lejjebb látjuk majd.

[kişi eki] – személyjel: az igei személyjel kifejezi a cselekvő személyét; fajtája függ az igeidőtől, hisz a határozott múlt kivételével mindben ugyanazt kell használni – illetve vannak még igemódok is, melyekben nem a  hagyományos személyragokat használjuk, de erről majd az adott nyelvtannál foglalkozunk.

Igeidők, amiben használhatjuk a -(y)A°bil-t:

Şimdiki zaman: (-yor)
Şimdiki zamanban általános közlést fejezünk ki vele, aminek a jelenben van érvénye. Ez az igeidő felcserélhető a Geniş zamannal.
Yüzebiliyorum. – Tudok úszni. / Úszhatok.

Geniş zaman: (-r)
Ebben az igeidőben ugyanazt fejezzük ki, mint folyamatos jelenben. (Nincs különösebb jelentősége, mikor melyiket használjuk, szinte mindegy, ám ezzel az igeidővel gyakoribb a használata.)
Yüzebilirim. – Tudok úszni. / Úszhatok

Şimdiki zamanın hikâyesi: (-yordu)
Összetett igeidő! Ebben az igeidőben ugyanazt fejezzük ki, mint folyamatos jelenben, annyi különbséggel, hogy a múltra vonatkozik (és a jelenben már nem érvényes a jelentése).
Yüzebiliyordum. – Tudtam úszni. / Úszhattam. – «De már nem vagyok képes a cselekvésre.»

Görülen geçmiş zaman: (-di)
Ez egy érdekesség, ugyanis nem azt fejezi ki, amit gondolnánk. Ez az előző igeidő ellentéte, hisz azt fejezi ki, hogy már a cselekvésre képesek vagyunk, de nem voltunk azok mindig életünk során. Jobban rámutat a jelentésére, ha itt “megtanult”-ként fordítjuk magyarra.
Yüzebildim. – Tudtam úszni. – «De még ma is tudok.» ≈ Megtanultam úszni.

Gelecek zaman: (-acak)
Ez magyarban is furcsán hangzik, és a törökök is ritkán használják. Ez a tudásnak vagy az engedélynek a jövőbeli megtörténésére utal. (Ezt sokszor helyettesítik jelen idővel.)
Yüzebileceğim. – Fogok tudni úszni. /  Lehet majd úsznom. / “Fogok úszhatni.” (???)

–

Rendhagyó igék:

A szokásos igék rendhagyóak, ha az előbbi nyelvtanokkal már találkoztunk. Nem fűznék különösebb mondandót sem ide, ugyanúgy változnak, mint eddig:

–

Használata: (főleg jelen időkben)

– engedélykérésre (E/1 ill. T/1-ben főleg)
Bir soru sorabilir miyim?
Kérdezhetek valamit?

– szívesség kérésére
Bana çantamı verebilir misin?
Odaadnád a táskám?

– lehetőség ajánlására
Eğer açsan, mağazaya yemek almağa gidebilirsin.
Ha éhes vagy, elmehetsz a boltba ennivalóért.

– képesség közlésére (TUD)
Fransızca konuşabiliyorum.
Tudok franciául beszélni.

Itt a jelen idők felcserélhetők, de kérdésnél megváltozik a kérdőszócska hangrendje, erre figyelni kell. (-bilir misin? /-biliyor musun?)

Ennek tagadása vagy tiltása kicsit érdekesen alakul, hisz több félét különböztet meg a török nyelv. Erre külön oldalt szánok.