Török-magyar hasonlóságok

A török-magyar nyelv közti hasonlóságok

Türkçe Macarca arasındaki benzerlikler

–

Ezen az oldalon a török és magyar nyelv közti hasonlóságokat mutatjuk be. Fellelhetők a két nyelvben nyelvtani, valamint szókincsbeli egyezések, hasonlóságok, melynek feltételezhetően 2 fő oka lehetett:

1. A honfoglalás előtt a népvándorlás idején a (finn)ugor népek találkoztak török népekkel, és hosszabb ideig együtt éltek.

2. A XVI-XVII. századi, csaknem másfél évszázadig tartó magyarországi török uralom szókincsbeli kölcsönhatása.

–

SZÓKINCS

Anyanyelvünk az előbb említett lehetséges okok miatt bővült török (vagy türk) eredetű szavakkal: a halászó, vadászó és gyűjtögető életmódot feladó ősmagyarok legelőször türk népekkel találkozhattak, mert míg a magyar nyelv legősibb szavai finnugor eredetűek, addig az összetettebb gazdálkodásra jellemző, állattenyésztéssel és földműveléssel kapcsolatos alapszavaink túlnyomó többsége türk eredetű. (Ezek nagy része a török nyelvben nem hasonló, de más türk nyelvek szavaihoz igen (pl.: tatár).)

A nyelvészek szerint a 150 éves magyarországi török uralom idején viszont csak 25-30 szót vehettünk át még tőlük.

Hasonló szavakról a két nyelvben: vannak szavak, melyeknek jelentése teljesen ugyanaz maradt a két nyelvben, valamint vannak olyan szavak, melyeknek jelentései között valamilyen átfedés van, és vannak olyan szavak, melyek már a törökben sem török eredetű (hanem pl.: perzsa, arab), de mi magyarok a törökből vettük át közvetlen – és így közvetetten a másik nyelvből. Csak olyan szavak vannak feltüntetve, melynek jelentésében is van valamilyen összefüggés a magyarral, és nem másik nyelvtől kölcsönzött modern, szinte nemzetközi szavak (pl.: energia – enerji).

*magyar eredetű (török vette át)!

Megjegyzés: a balina (bálna) latin eredetű, olasz közvetítéssel került a törökbe. A sapka szó orosz eredetű. A király szláv eredetű: Nagy Károly uralkodó nevéből alakult ki a szláv nyelvekben, többek között a horvátban a kralj szó, ami innen aztán a magyarba és törökbe is bekerült. A pazar (bazár) szó pedig iráni eredetű.
Érdekes, hogy a kendi – kend hasonlítanak, de egymástól függetlenül alakultak ki. A kegyelmed szó megrövidült, először kelmed, majd kend lett belőle. Mindkét nyelvben “magát” jelent, viszont a török nyelvben csak visszaható névmásként funkcionál, a magázó forma az a T/2-es igei személy (siniz), míg a magyarban viszont a kend nem használható visszaható névmásként, csak önöző forma.
A pazar a törökben vasárnapot is jelent, ami visszaadja a “vásárnap” jelentését a magyarra vonatkozóan (piac).

*

NYELVTAN

A nyelvészek szerint valószínűleg a magyar nyelv nem rokona semmilyen ágon a török nyelvnek, érdekes módon nyelvtanilag is fellelni benne hasonlóságokat – még többet, mint a finnel. A nyelvtani hasonlóságot nem a rokonítás adja, hanem a nyelv jellege (nyelvtipológia).

–

Szavak rendszere és magánhangzó-harmónia:

A magyarban és a törökben is egyaránt jellemző a hangharmónia elve, miszerint a szavakban fellelhető magánhangzók túlnyomó része vagy csak magas hangrendű, vagy csak mély hangrendű (összetett szavakat nem számítva). Ám mindkét nyelvben vannak vegyes hangrendű szavak is, de azok többnyire idegen eredetűek, vagy kölcsönhatással kerültek bele a nyelvbe.

A legalapvetőbb nyelvtani jelenség az agglutináló nyelveknél, hogy a toldalékok hangrend szerint illeszkednek a szótőhöz. Ez a magyarra és a törökre is egyaránt jellemző.

DE! Az már eltér. hogy a két nyelvben a toldalékok mi alapján illeszkednek a szóhoz. A magyar nyelvben az egész szó hangrendjét kell figyelembe venni, a törökben viszont minden csak az utolsó magánhangzóhoz alkalmazkodik (ennek főleg csak a vegyes hangrendű szavaknál van jelentősége). A szabály a következő:

A többalakú toldalékoknál bonyolultabb a helyzet, de az is azon a logikai elven alapszik, mint a magyarban a 3 alakú toldalékok: nem csak a hangrend szerinti illeszkedésre kell ügyelni, hanem ajakállás szerint is (ajakréses/-kerekítéses magánhangzók). Arra nem térnék most ki.

A török hangtanról bővebb információkat itt érhetsz el: Toldalékolás a török nyelvben

–

–

E/1-es igei személyrag:

A magyarban tárgyas ragozásnál az ige -m hangra végződik, és ugyanígy a törökben is, legfeljebb csak az előtte lévő magánhangzó különbözik. Példaként csak jelen és múlt időt használtam, de jövő időben, valamint más igemódokban is -m hangra végződnek az igék mindkét nyelvben. (A török igék nem megegyezőek a magyar jelentésűekkel, csak a toldalék minden alakját egy-egy példával szemléltetném. A török nyelvben nincs külön alanyi és tárgyas ragozás!)

–

–

E/3-ban igei személyrag hiányzik:

A magyar nyelvben – az “ik”-es igéket leszámítva – E/3-ban alanyi ragozásnál nincs személyrag (ill. zérómorfémával jelölt), és ez a törökben is ugyanígy van. (Időjel a törökben attól még van, például -yor-, -ıyor-, -üyor-)

Itt az igék megegyeznek jelentésükben:

–

–

Múlt idő jele:

Míg a magyarban a múlt idő jele a -t illetve -tt, a török nyelvben ez -dı/di/du/dü, azonban van egy olyan mássalhangzó törvényük, hogy ha zöngétlen mássalhangzó után D hang következne, az zöngésség szerint hasonul, és ezt írásban is jelölik, így az átvált -tı/ti/tu/tü toldalékokra, és hangzásban hasonlóvá válik a magyarhoz.

Itt az igék megegyeznek jelentésükben:

A múlt idő képzéséről bővebb információt itt érsz el: Határozott múlt idő a törökben

–

Számnevek és főnevek:

Szintén mindkét nyelvben érvényesül – és az indoeurópai nyelvekkel ellentétes -, hogy ha egy főnév egynél nagyobb számot jelölő számnévvel áll, NEM tesszük többesszámba a főnevet!

A főnevek többesszámáról itt szerezhetsz még több információt: Főnevek többesszáma

–

–

Birtokos személyjel E/1-ben:

Hasonlóan az E/1-es igei személyjelhez, ugyanúgy -m hangra végződik a birtokjel is, csak a kötőhang különbözik a két nyelvben.

A török szavak mindegyike megegyezik a magyar jelentésűekkel:

A török birtoklás kifejezéséről itt tudhatsz meg többet: Török birtoklás

–

–

Birtokló formula kifejezése:

A birtoklás szinte megegyezik: nincs, vagy nagyon ritka a használata a birtoklást kifejező igének (törökül a birtokol: -(y)A° sahip olmak). A klasszikus birtoklás kifejezésénél a birtokolandó főnév birtokjellel van ellátva (értelemszerűen olyannal, akinek a birtokában van az adott dolog), valamint ezután a mondat végére létigét teszünk. A személyes névmást nem kötelező kitenni, de birtokos esetbe kell tenni.

DE! Ami különbözik: A magyarban, ha önállóan áll a birtokos névmás a birtokkal, akkor az valamiért alanyesetű marad névelővel (lásd: sötétkék hátterű szöveg). De ezt a “hibát” is ki lehet küszöbölni egy kissé ritkábban használatos átfedéssel: nekem a …-m, neked a …-d, stb… így jobban vetül a török kifejezésre – habár ez egy kissé kevésbé használt kifejezés. Ez azért van, mert a török birtokos esetben használja a személyes névmást is, a magyarban az alanyesetű elterjedtebb.

A török birtoklás kifejezéséről itt tudhatsz meg többet: Török birtoklás

–

– A bejegyzés Kriseff munkája, köszönjük neki! –

–

Link a török-magyar hasonlóság témájához:

Nagyutazás.blog – Egy blogger gyűjteménye török-magyar hasonló szavakból

Nyest – Majdnem nyelvrokonaink: a török nyelvekről – Egy kis érdekesség

Güncel Türkçe Sözlük – Török egynyelvű szótár a TDK („török MTA”) oldalán. A szavak eredetét is kiírja.