Supinum tő

A supinum tő segítségével képezzük a supinum (-um, -ū), participium perfectum (-us, -a,-um), participium instans activi (ūrus, -ūra, -ūrum) igeneveket. Ez a három igenév adja alapját a belőlük képzett további igeneveknek, igeidőknek, igemódoknak, aspektusoknak.

A supinum tő alakjai a következők:

1. coniugatio

-āre, -āvī, -ātum

amāre, amāvī, amātum

Rövidülés az 1. conjugatióban:

dō → dătum
stō → stătum

Kivételek az 1. conjugatióban:

crepō, -āre, crepuī, crepitum
cubō, -āre, cubuī, cubitum
domō, -āre, domuī, domitum
fricō, -āre, fricuī, frictum
iuvō, -āre, iūvī, iūtum
lavō, āre, lāvī, lautum
plicō, -āre, plicuī, plicitum
pōtō, -āre, pōtāvī, pōtum
secō, -āre, secuī, sectum
sonō, -āre, sonuī, sonitum
tonō, -āre, tonuī, tonitum
vetō, -āre, vetuī, vetitum

2. coniugatio

-ēre, -ēvī, -ētum:

fleō, -ēre, flēvī, flētum

ēre, -uī, -itum:

monēre, monuī, monitum

Kivételek a 2. coniugatióban:

augeō, -ēre, auxī, auctum
doceō, -ēre, docuī, doctum
iubeō, -ēre, iussī, iussum
maneō, -ēre, mansī, mansum
for misceō, -ēre, miscuī, mixtum
moveō, -ēre, mōvī, mōtum
pendeō, -ēre, pependī, pēnsum
persuādeō -ēre, persuāsī, persuāsum
respondeō, -ēre, respondī, responsum
rīdeō, -ēre, rīsī, rīsum
sedeō, -ēre, sēdī, sessum
teneō, -ēre, tenuī, tentum
torqueō, -ēre, torsī, tortum
videō, -ēre, vīdī, vīsum

4. coniugatio

-īre, -īvī, -ītum:

scīre, scīvī, scītum

Kivételek a 4. coniugatióban:

aperio, -ire, aperui, apertum
sentio, -ire, sensi, sensum
venio, -ire, veni, ventum

3. coniugatio

a) –tum végűek

1) –tum

dīcō → dictum
iacere → iactum
capere → captum
rapere → raptum

2) -tum (zöngésség szerinti regresszív asszimiláció)

legō → lēctum
scrībō → scrīptum

3) –ūtum

minuō → minūtum
spuō → spūtum
statuō → statūtum
sternō → sternūtum
suō → sūtum
tribuō → tribūtum
solvere → solūtum

4) –itum

crēdō → crēditum
abscondō → absconditum

5) – ptum (mássalhangzó-betoldás)

sūmō → sūmptum
emō → emptum
dēmō → dēmptum
comō → comptum
promō → promptum

6) Rendhagyó igék

ferō → lātum
tollō → sublātum

b) –sum végű igék

1) Rendhagyó igék

maneō → mānsum
pellō → pulsum
vellō → vulsum

2) Rhotacizmus (Eredetileg –s-re végződő imperfectum töve –r-re változott.)

haereō (ólatin haeseō) → haesum
curro (ólatin cursō) → cursum

3) Zárhang fokváltozása

(A szótő d, t zárhangjának a –to supinum képzővel való találkozása során létrejött –tt-, -dt- hangcsoportok közbülső fokkal (-dst-, -tst-) –ss- -sé változtak.)

cendō → accēnsum
cūdō → cūsum
dēfendō → dēfēnsum
edō → ēsum
prehendō → prehēnsum
dīvidō → dīvīsum
claudō → clausum
lūdō → lūsum
laedō → laesum
cēdō → cessum
fundō → fūsum
cadō → cāsum
videō → vīsum
rideō → rīsum
vertō → versum
mittō → missum

stb.

Érdekesség:

A latin supinum tő további élete az olasz nyelvben

A supinum, mint olyan, a klasszikus latinban is egy ritka jelenség. Kikophatott már a vulgáris latinban, sőt a participium perfectumon kívül talán az összes ebből képzett igenév is. A participium perfectum él tovább az újlatin nyelvekben, így az olaszban is. A továbbélő alakokban sokszor figyelhető meg szabályos hangmegfelelés a latinhoz képest:

1. ct, pt → tt:

dictum → detto
factum → fatto
lectum → letto
coctum → cotto
tractum → tratto
scrīptum → scritto

2. ēns → es:

accēnsum → acceso
prehēnsum → preso
dēscēnsum → sceso

3. x → ss:

annexum → annesso

4. Fokváltozás t nélkül:

5. Fokváltozás + t

– –

A bejegyzés Latinoloquus munkája, köszönjük neki!

– –

Forrás:

Nagy Ilona – Tegyey Imre: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest.

Link:

Wikipédia: Supinum