Latin esettan.
Az alanyeset és a megszólító eset

A megszólító eset (vocativus)

A latin esettan a latin esetekkel foglalkozik. Az esetek között szintaktikailag érdekes helyet foglal el a megszólítás. Nem igazán tudjuk beazonosítani, hogy igazából milyen funkció ez egy adott mondaton belül. Többnyire a nyelvtanok a mondat extraklauzális, azaz mondaton kívüli részének tartják számon. A hagyományos nyelvtan a casus rectus elnevezéssel illette. Azért tárgyaljuk külön, mert ez egy olyan jelenség a mondatban, ami alanyesetben áll a nyelvek többségében, esetleg valami bevezető indulatszó (ó, oh, ὦ) kíséretében (bár ez inkább irodalmi művekre jellemző). Bizonyos nyelvekben, mint pl. latinban és a görögben, a megszólítás során megváltozik a névszó végződése. Ezt a módosulását megszólító esetnek (vocativus-nak) hívjuk.

Vegyünk egy példát! Caesar híres felkiáltása így hangzik:

Te is, fiam, Brutus?

Latinul:

Et tū, mī fīlī, Brūte?

Itt a fīlius (→fīlī), a vele egyeztetett meus, mea, meum birtokos névmás hímneme (→mī) és a Brūtus (→Brūte) személynév kerül megszólító esetbe. Ez a példa ki is meríti azt, milyen latin eredetű főneveknél használják ezt az esetet, nevezetesen a 2. deklináció hímnemű –us (→-e), -ius (→-ī) végű főneveiről van szó. A többi esetben ugyanúgy alanyesetet használ a latin megszólításra. Mindamellett vannak görögből latinba került szavak, amelyeknek van az alanyesettől eltérő megszólító esetük (Ænēās → Ænēā, Anchīsēs → Anchīsē, Orpheus → Orpheu, Sōcratēs → Sōcratē, Iēsus → Iēsū).

–

Alanyeset (Nominativus)

Az alany

Az alany áll az állítmánnyal együtt a mondattani funkciók hierarchiájának tetején. Az alany, ha névszó, akkor alanyesetben áll. Ez a legalapvetőbb funkciója az alanyesetnek, a mondat alanya mindig ebben az esetben áll.

Matthiās rēx rēgnat. – Mátyás király uralkodik.

Puer venit. – A fiú jön.

Sōl est rēx cælī. – A nap az ég királya.

Igei-névszói állítmány / Állítmánykiegészítő / Kopula (nominativus praedicativus)

Kopulának nevezzük azt, ha az ige nyelvtani jegyeit összekapcsoljuk az állítással. Magyarán, az igéhez tartozik egy névszói (melléknév/főnév/névmás/számnév, latinul nomen praedicativum) rész, ami alanyesetben áll, annak ellenére, hogy a mondat ezen része nem az alanyhoz, hanem az állítmányhoz tartozik; – régebbi terminológia emiatt nevezte állítmánykiegészítőnek.

Magyarban az a kopula, amit az indoeurópai nyelvek létigével fejeznek ki, puszta névszói állítmány összekapcsoló ige nélkül (ami egyébként közmondásoknál, szólásoknál a latinban is előfordulhat).

Cicōnia avis est. – A gólya madár.

Vīta brevis est. – Az élet rövid.

A latinban van néhány olyan ige, ami a létigéhez hasonlóan viselkedik, névszó egészíti ki az állítmányt. Ilyen a magyarban pl. a lesz/marad ige, de a többi igénél nem így viselkedik a névszó. Ezt a néhány igét azért is fontos magyar anyanyelvűeknek ismerni, mert az ilyen igék magyar megfelelőinél nem alanyesetben álló névszói állítmány áll, hanem állandó határozó, amit saját rag jelöl (pl. látszani valaminek, választani valamivé).

Aktív kopulatív igék a latinban:

1. sum, esse, fuī – van

Cicōnia avis est. – A gólya madár.

Vīta brevis est. – Az élet rövid.

Magister sum.- Tanár vagyok.

Bonus magister est. – Ő jó tanár

2. maneō, 2., mānsī, mānsum – marad

Scythæ perpetuō invictī mānsērunt. – A szkíták állandóan legyőzhetetlenek maradtak.

3. ēvādō, 3, ēvāsī, ēvāsum – lesz, válik valamivé

Frāter tuus vir māgnus numquam ēvādet. – A fivéred sosem válik nagy férfiúvá.

Rēx mox crudēlis ēvāsit. – A király majd kegyetlenné vált.

Patria nostra post bellum omnium gentium parva ēvāsit. – Hazánk az első világháború után kisebb lett.

4. exsistō, 3, exstitī – lesz, válik valamivé

Ex amīcīs inimīcī exsistunt. – Barátokból ellenségek lesznek.

5. appārēre, 2, appāruī, appāritum – mutatkozik

Mūcius vir fortis appāret. – Mucius bátor embernek mutatkozik.

Félig aktív, félig passzív kopulatív igék:

fīō, fierī, factus esse; lesz, válik valamivé

Nēmō fit cāsū bonus. – Senki nem válik véletlenül jóvá.

Nēmō fit īgnāviā immortālis. – Senki nem válik halhatatlanná.

Herculēs deus ex homine factus est. – Hercules emberből istenné vált.

Ex amīcō inimīcus mihi factus est. – Barátomból ellenségemmé vált.

Alcibiadēs ferōx et superbus factus est. – Alcibiades kegyetlenné és gőgössé vált.

Urbēs nostræ brevī māgnæ factæ sunt. – Városaink rövidesen nagyok lettek.

Passzív kopulatív igék (kettős nominativus):

1. vidērī – tűnik, látszik valaminek

Hīc discipulus bonus vidētur. – Ez a diák jónak látszik.

Māgnus vir fuit, quī sonōs vōcis, quī īnfīnītī vidēbantur, paucīs litterārum nōtīs termināvit. – Nagy ember volt, aki a hangokat, amelyek végtelennek tűntek, kevés írásjeggyel határolta el.

Āmēns mihi fuisse videor. – Úgy tűnik, hogy nem voltam magamnál.

2. ēligī/creārī – választani valamivé

Cæsar et Servilius cōnsulēs creantur. – Caesart és Serviliust konzulokká választották.

Matthiās rēx Hungariæ creātus est. – Mátyást Magyarország királyának választották.

Adversus Hannibalem dux ā Rōmānīs ēlectus est Q. Fabius. – Hannibál ellen a rómaiak vezérré választották Q. Fabiust.

3. appellārī/vocārī/nōminārī – hívni valakinek

Haec urbs ōlim Sabaria appellābātur. – Ezt a várost egykor Sabariának nevezték.

Hoc flūmen Danubius vocātur. – Ezt a folyót Dunának hívják.

Rōma caput Italiæ nōminātur. – Rómát Itália fővárosának nevezik.

4. invenīrī – találni valamilyennek

Persæpē amīcī in rēbus arduīs infīdī inveniuntur. – Igen gyakran a barátok a kemény dolgokban hűtlennek találtatnak.

5. putārī/ dūcī/exīstimārī/habērī/ – tartani valaminek

Dēmosthenēs ōrātōrum Græcōrum princeps exīstimātur. – Démoszthenészt a görög szónokok fejedelmének tartották.

Omnia ōlim nova habebantur. – Mindent egykor újnak tartottak.

Amīcus meus dīligēns habētur. – A barátomat szorgalmasnak tartják.

Cicerō pater patriæ habēbātur. – Cicerót a haza atyjának tartották.

Multī putantur doctī, quī nōn sunt. – Sokakat gondolnak bölcsnek, kik nem azok.

Cornelius homō exīstimābātur avarus et furāx, sed ēgregiē fortis et bonus imperātor. – Corneliust ugyan kapzsi és tolvaj embernek tartották, ám különösen erős és jó császárnak.

Græcī omnium ōpīniōne victōrēs ducēbantur. – A görögöket mindenki véleménye szerint győzteseknek tartottak.

6. dēclārārī – nyilvánítani valamivé

Cōnsulēs dēclārantur Tullius et Antōnius. – Tulliust és Antoniust konzulokká nyilvánították.

7. nāscī – születni valaminek

Nēmō doctus nāscitur. – Senki nem születik bölcsnek.

Állítmányi értelmező (appositio praedicativa)

Életkort, hivatalt, állapotot jelentő főnevek esetében állapothatározóként viselkednek egyes alanyesetben álló főnevek. Ha alany meg van adva külön, akkor könnyen felismerhető. Magyarra mint kötőszóval vagy –ként raggal fordítható.

Ovidius iam puer carmina scrīpsit. – Ovidius már gyermekként írt verseket.

Cicerō cōnsul coniūrātiōnem dētēxit. – Cicero mint consul leplezte le az összeesküvést.

Alexander adulēscēns patrī successit. – Alexandrosz kamaszként lépett apja örökébe.

Servus captīvus periit. – A szolga rabként halt meg.

Senex nōn eadem faciam, quæ nunc puer faciō. – Öregemberként nem ugyanazokat fogom tenni, amelyeket most gyerekként teszek.

Titus mīlēs abiit, imperātor rediit. – Titusz katonaként ment el, császárként tért vissza.

Iuvenis lēgātus hostium in castra nostra vēnit. – Az ifjú az ellenségek küldötteként érkezett táborunkba.

Állítmányi jelző (attributum praedicativum)

A latinban, főleg, egyes alanyestben álló, alannyal egyeztetett melléknév/sorszámnév/melléknévi igenév határozószóként is viselkedhet. Ez nem azt jelenti ugyanakkor, hogy nem létezik a latinban határozószó, csak azt, hogy ilyen formát is ölthet. Nehéz megkülönböztetni a sima jelzős szerkezetektől. Figyelem: Nem csak alanyesetben fordulhatnak elő. A következő típusú jelzőknél bukkanhatnak fel.

1. Testi-lelki állapotot kifejező melléknevek

Īrātus loqueris. – Haragosan beszélsz.

Parentēs vīvī et mortuī colendī sunt. – A szülőket éltükben és holtukban is tisztelni kell.

2. Sorszámnevek

Tū hoc mihi prīmus dīxistī. – Te nekem elsőként mondtad ezt.

3. Helyt, irányt kifejező melléknevek

Lupus superior stābat. – A farkas feljebb állt.

Mīlitēs nostrī dīversī pūgnābant. – Katonáink más-más irányba harcolnak.

4. A sōlus, sōla, sōlum (egyedüli) melléknév határozószóként:

Quōniam tū sōlus Sānctus, tū sōlus Dominus, tū sōlus Altissimus – Mert egyedül te vagy a szent, egyedül te vagy az Úr, egyedül te vagy a Leghatalmasabb.

5. Határozói igenévként fordítható melléknévi igenevek.

Poēta scrībēns mortuus est. – A költő írás közben halt meg

–

– A bejegyzés Latinoloquus munkája. –

–

Forrás a latin esettan témához:

Harm Pinkster: The Oxford Syntax, Volume 1, The simple clause, Oxford University Press, 2015

Karácsonyi Béla: Retroversio. Latin grammatika a gyakorlatban. Szerkesztette: Szegfű László, Szeged, 2000

Magyar László: Játszva Latinul, Korda Nyelvkönyvek, 1991

M. Nagy Ilona – Nagyillés János – Tar Ibolya: Cicerótól az élő latinig 1. JATEpress, 1997

M. Nagy Ilona – Tegyey Imre: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, 1992