Themen – Grammatik (Nyelvtan) – Német témakörök
die Grammatik – nyelvtan
das Verb (die Verben) – az ige
der Singular – egyes szám
der Plural – többes szám
die Person, -en – személy
dritte Person Singular / 3.Pers.Sg. – egyes szám harmadik személy
1.Pers.Pl. – T/1
die Konjugation – igeragozás
das Modalverb, -en – módbeli segédige
reflexives Verb – visszaható ige
der Modus, die Modi / die Aussageweise, -n – igemód
der Indikativ – kijelentő mód
der Imperativ – felszólító mód
der Konjunktiv – kötőmód
(der Konditional – feltételes mód – csak magyarban!)
das Tempus, die Tempora – igeidő
das Präsens, die Gegenwart – jelen idő
die Vergangenheit – múlt idő
das Futur, die Zukunft – jövő idő
Die infinite Verbform, -en – igenév
der Infinitiv – főnévi igenév
das Partizip – melléknévi igenév
das Partizip Präsens / Partizip I – folyamatos melléknévi igenév
das Partizip Perfekt / Partizip II – befejezett melléknévi igenév
das Partizip Futur – beálló melléknévi igenév (németre nem használják!)
Grammatik
Die Syntax – mondattan
der Satz, die Sätze – mondat
der Hauptsatz – főmondat
der Nebensatz – mellékmondat
der Kondizionalsatz – feltételes mondat
die Wortstellung – szórend
das Satzglied (die Satzglieder) – mondatrész
das Subjekt – alany
das Prädikat – állítmány
einteiliges Prädikat (finites Verb) – igei állítmány
mehrteiliges Prädikat – összetett állítmány (igei + névszói)
lexikalischer Prädikatsteil, grammatischer Prädikatsteil – kb. állítmány névszói része
das Prädikativ (Objektsprädikat, Subjektsprädikat) – kb. állítmány névszói része
das Objekt:
das Akkusativobjekt – tárgy
das Dativobjekt – részeshatározó
das Genitivobjekt – magyarban: birtokos jelző
das Präpositionalobjekt – elöljárószós bővítmény
die Adverbialbestimmung – határozó
die Lokalbestimmung – helyhatározó
die Temporalbestummung – időhatározó
die Modalbestimmung – módhatározó
Kausalbestimmung (Konditionalbestimmung, Konzessivbestimmung, Konsekutivbestimmung, Finalbestimmung)
das Attribut – jelző
die Apposition – értelmező jelző
Die Wortart, -en / die Wortklasse, -n – szófaj
der Artikel – névelő
. der unbestimmte Artikel – határozatlan névelő
. der bestimmte Artikel – határozott névelő
das Nomen, die Nomina – névszó
das Substantiv, -e – főnév
das Geschlecht – (nyelvtani) nem
männlich – hímnemű
weiblich – nőnemű
sächlich – semleges nemű
der Fall / der Kasus – eset
der Nominativ – alanyeset
der Akkusativ – tárgyeset
der Dativ – részes eset
der Genitiv – birtokos eset
das Adjektiv, -e (Eigenschaftswort) – melléknév
die Deklination – főnévragozás, melléknévragozás
schwache Deklination – gyenge ragozás
starke Deklination – erős ragozás
gemischte Deklination – vegyes ragozás
das Numerale, die Numeralien (Zahlwort) – számnév
das Grundzahlwort, Hauptzahlwort, (Grundzahl, Hauptzahl, Kardinale, tsz: Kardinalia – tőszámnév
das Ordnungszahl(wort), ordnendes Zahlwort, Ordinalzahl, Ordinale, tsz. Ordinalia – sorszámnév
das Pronomen, die Pronomina (Fürwort) – névmás
. Demonstrativpronomen – mutató névmás
. Personalpronomen – személyes névmás
. Possessivpronomen – birtokos névmás (mein, dein…)
. Reflexivpronomen – visszaható névmás (mich, dich, sich…)
. Relativpronomen – vonatkozó névmás
. Indefinitpronomen – határozatlan névmás (jemand, niemand, etwas, man…)
. Interrogativpronomen / das Fragewort – kérdőszó
das Adverb, -ien – határozószó
die Präposition, -en – elöljárószó
die Konjunktion, -en – kötőszó
die Interjektion, -en – indulatszó
Bővebben: Német Wikipédia – Wortart
Német Wikipédia – Pronomen
Satzzeichen – Írásjelek
der Punkt, -e – pont
das Komma, -s (vagy: die Kommata) – vessző
das Semikolon, die Semikolons / die Semikola – pontosvessző
der Doppelpunkt, -e – kettőspont
die Auslassungspunkte (többes szám) – három pont (…)
das Fragezeichen, – – kérdőjel
das Ausrufezeichen, – – felkiáltójel
das Anführungszeichen, – – idézőjel
der Apostroph, -e – aposztróf
Klammern (többes szám) – zárójel
Bővebben: Német Wikipédia – Satzzeichen
Német írásjelek – Nagyításhoz katt a képre!
(die) Phonetik – Fonetika
die Aussprache, -n – kiejtés
aussprechen (sprach aus, h. ausgesprochen) – kiejteni
der Akzent, -e, die Betonung – hangsúly
betonen (betonte, h. betont) – hangsúlyozni
der Konsonant, -en – mássalhangzó (gyenge főnév!)
stimmhaft – zöngés
stimmlos – zöngétlen
der Vokal, -e – magánhangzó
der Diphthong, -e / der Doppellaut, -e – diftongus, kettőshangzó
Sonstiges – Egyéb
der Text, -e – szöveg
das Wort, die Wörter / die Worte – szó
zusammengesetzte Wörter – összetett szavak
das Phonem, -e – fonéma
das Morphem, -e – morféma
die Muttersprache, -n – anyanyelv
der Dialekt, -e – nyelvjárás, dialektus
Sprachfamilie – nyelvcsalád
indogermanische Sprachen / indoeuropäische Sprachen – indoeurópai nyelvek
germanische Sprachen – germán nyelvek
skandinavische Sprachen – skandináv nyelvek
romanische Sprachen – újlatin / román nyelvek
slawische Sprachen – szláv nyelvek
Althochdeutsch, Ahd. – ófelnémet nyelv
Mittelhochdeutsch – középfelnémet nyelv
