Helyhatározó kifejezése a latinban (ablativus loci, accusativus loci, locativus)

A helyhatározót vagy határozószóval (hic, ibi, ubi) vagy főnévvel fejezzük ki.

Ha főnévvel fejezzük ki, akkor kétféle kifejezési módot kell elkülönítenünk egymástól.

Prepozícióval kifejezhető helyhatározók:

Ország, tartomány, közigazgatási egység esetében mindig elöljárószót használunk a helyhatározó kifejezésére. Várost, falut is ki lehet fejezni, ha előtte megemlítjük a település típusát.

Puszta esettel kifejezhető helyhatározók

A következő esetekben a latin nyelv puszta esetet (accusativus loci, locativus, ablativus loci) használ elöljárószó nélkül:

1) kisebb, városukkal azonos nevű szigetek (Dēlī, Corcyrae – Déloszon, Korkürán)

2) néhány köznév, állandó szókapcsolat: Ide tartozik néhány köznév és állandósult szókapcsolat, mint pl. rūrī vīvere (vidéken élni), domī bellīque (háborúban és békében), domī mīlitiaeque, hūmī iacēre (földön feküdni).

3) I-II deklinációs városnevek

Amennyiben városról van szó, egyes számban áll és van latinosított ókori, középkori, újkori alakja, akkor szinte kivétel nélkül a Hol? kérdésre az ún. puszta locativus-t kell használni, a Hová? kérdésre a puszta tárgyesetet, a Honnan? kérdésre pedig a puszta ablativust. Ha többes számban áll, akkor a Hol? és a Honnan? kérdésre adott alak megegyezik egymással, a Hová? kérdésre továbbra is a puszta tárgyeset ad választ. A locativus I. deklinációban –ae végződésű, II. deklinációban –ī végződésű. Többes számú I. és II. deklinációban, valamint egyes számú III. deklinációban a locativus alak megegyezik az ablativus végződésekkel.

Az újkorban kedvelték a locativus használatát: Budae (Budán), Cibinii (Nagyszebenben), Trajecti ad Rhenum (Utrechtben), Amstelodami (Amszterdamban)

Európai országok / városok latin nevei

A latin nyelv, mint erősen flektáló nyelv, – az angollal ellentétben – csak akkor tudja befogadni a nem-latin, idegen elnevezéseket, ha azokat valamelyik deklinációba be tudja sorolni. Ehhez az szükséges, hogy az országoknak és a városoknak olyan nevük legyen, amelynek a végződése alapján deklinálni lehet. Ez nem csak a földrajzi tulajdonneveknél van így egyébként, hanem a személyneveknél is. A földrajzi nevek háromféleképpen keletkezhetnek:

– átveszik az ókori elnevezést

– középkori / újkori latin elnevezést használ

– latin ragot kap az eredeti szó

Magyar megyeszékhelyek

A Magyar Királyságnak 1844-ig a hivatalos nyelve a latin volt. Ez azt eredményezte, hogy a középkortól fogva a fontosabb magyar településeknek latin neveket kellett adni. Néha megőrizte az ókori nevet (Sabaria – Szombathely), néha kitaláltak új nevet (Iaurinum – Győr), néha csak odabiggyesztettek egy latin végződést a magyar / német / szláv elnevezéshez (Debrecinum – Debrecen – Ginsium – Kőszeg/Güns; Nagyszombat/Trnava – Tyrnavia), néha a magyar végződéshez raktak latin ragokat (Buda, Tata), valamikor pedig ragozhatatlan formában maradt meg, és elé kellett rakni a település típusát (oppidum, civitas – város, pagus – falu) és azt ragozni (oppidum Nyíregyháza).

Vannak városok tehát, amelyeknek egyáltalán nincs latin megfelelőjük, van, amelyeknek van egyetlen egy, de vannak olyan városok, amelyeknek nagyon sokféle latinosított variációik vannak. Példák:

Nyíregyháza – nincs megfelelő

Szombathely – Sabaria

Veszprém – Vesprimum, Besprimiensis urbs, Bespremum, Veczapremensis, Vesprimensis, Vesprimia, Vesprimium, Vesprumensis, Vespriniensis, Veszprimium (Graesse: Orbis Latinus)

Az alábbi táblázatban azokat az egykori és jelen megyeszékhelyek latin megfelelőit lehet látni, amelyek 1844-ig léteztek és a mai Magyarország határain belül vannak.

Egyéb történelmi magyar városok latin névvel

Buda – Buda
Cassovia – Kassa
Claudiopolis / Colosvaria – Kolozsvár
Csanadinum – Csanád
Eperjesinum – Eperjes
Ginsium – Kőszeg
Gyöngyösinum – Gyöngyös
Kismartonium / Eisenstadium – Kismarton
Leutschovia – Lőcse
Munkacsinum – Munkács
Neosolium / Bistricia – Besztercebánya
Nitria – Nyitra
Pesthinum – Pest
Posonium – Pozsony
Solna – Zsolna
Syrmium – Szávaszentdemeter
Szakolcium – Szakolca
Szatmarinum – Szatmár
Tata – Tata
Tokainum – Tokaj
Trencsinium  – Trencsén
Tyrnavia – Nagyszombat
Varadinum – Várad
Visegradum – Visegrád

–

A bejegyzés Latinoloquus tollából származik.

–

Források:

Samuel Timonet – Gregorius Hidi: Celebriorum Hungariae urbium & oppidum topographia, pars I-II, Tyrnaviae, 1702

Michael Bombardi, Johann Baptist Piker, Imre Csáky, Paul Moroni: Topographia Magni Regni Hungariae, 1750

Johann Gustav Theodor Graesse – Friedrich Benedict: Orbis Latinus, oder Verzeichnis der wichtigsten lateinischen Orts- u. Ländernamen. Editio anastatica. Berlin: Transpress, 1983.

Nagy Ilona – Tegyey Imre: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest

Latin Wikipédia – Index comitatuum Regni Hungariae