Olasz igerendszer – rövid áttekintés

Olasz igerendszer – rövid áttekintés

Az olasz igerendszer eléggé összetett. Aránylag sok igeidő és igeragozás létezik. Az igealakok két fő csoportja az igenevek és az igeidők. Az igenevek nem fejeznek ki számot és személyt (számot azonban a két melléknévi igenév is kifejezhet), míg az igeidők alakjai egyértelműen utalnak az alany számára és személyére. Az olasz igének a magyarhoz hasonlóan egyes (singolare) és többes száma (plurale) lehet, ezen belül 3-3 személye.

Igenevek:

Infinito – főnévi igenév: -are, -ere, -ire végződésű lehet (pl. parlare – beszélni; prendere – fogni, venni; partire – elutazni). A három végződés alapján különböztetjük meg a három igecsoportot. A három igecsoport igéinek ragozása többé-kevésbé eltér. Akad néhány kivételes ige, melynek főnévi igeneve -rre végű (pl. condurre – vezetni). Eredetileg ezek -ere végűek voltak (régies conducere), és így is ragozódnak, több-kevesebb rendhagyósággal.

Infinito perfetto – befejezett főnévi igenév (a magyarban nincs). A segédige (avere vagy essere) főnévi igenév alakban áll, melyet a befejezett melléknévi igenév (participio passato) követ.

Participio presente – folyamatos melléknévi igenév: -ante, -ente végződésű, pl. parlante – beszélő

Participio passato – befejezett melléknévi igenév: -ato, -uto, -ito végződésű (pl. parlato, venduto, partito), de sok a rendhagyó. Nagyon fontos igealak, sok igeidő alkotórésze.

Gerundio – határozói igenév: -ando, -endo végű, pl. parlando – beszélve. Ezt gerundio semplice néven is említik.

A gerundio composto a befejezett határozói igenév, a segédige gerundio alakban áll, ezt követi a participio passato.

Beálló melléknévi igenév a magyarral ellentétben az olaszban nincs. Körül lehet azonban írni: un libro da leggere egy elolvasandó könyv.

Igemódok és igeidők:

4 igemódot célszerű megkülönböztetni: Indicativo (kijelentő), imperativo (felszólító), congiuntivo (kötőmód), condizionale (feltételes mód). Kötőmód a magyarban az olaszhoz hasonló formában nem létezik, ez jelentős nehézség nyelvtanulásnál. A másik nehézség a kijelentő mód múlt időinek, azon belül is az imperfettónak a használata.

A kijelentő mód igeidői: A kijelentő módban összesen 8 igeidő létezik:

Presente (jelen idő)

Passato prossimo („közelmúlt”) – Azt fejezzük ki vele, hogy a cselekvés a múltban lezárult, nem feltétlen csak a közeli múltban.
Imperfetto (folyamatos múlt) – Azt fejezzük ki vele, hogy a cselekvés, történés a múltban folyamatban volt.
Trapassato (másik neve: Trapassato imperfetto vagy Trapassato prossimo) – Azt fejezi ki, hogy a cselekvés/történés lezárult egy másik múltbeli esemény előtt.
Passato remoto (régmúlt) – ritkán használatos. Azt fejezi ki, hogy a cselekvés a távoli (történelmi) múltban lezárult.
Trapassato remoto (történeti régmúlt) – Azt fejezi ki, hogy a távoli múltban egy cselekvés közvetlen megelőzött egy másik cselekvést.

Futuro semplice – egyszerű jövő: Jövő időt fejez ki, vagy jelen idejű valószínűséget
Futuro anteriore, másik nevén Futuro composto – befejezett jövő – Kifejezi, hogy egy jövő idejű cselekvés vagy esemény előbb fog megtörténni, mint egy másik. Kifejez még múltra vonatkozó valószínűséget.

A feltételes mód:

Condizionale presente (feltételes jelen idő)
Condizionale passato (feltételes múlt idő) – Múlthoz viszonyított jövő időt is kifejezhet.

A kötőmód:

Congiuntivo presente – kötőmód jelen idő
Congiuntivo passato – kötőmód múlt idő
Congiuntivo imperfetto – kötőmód „imperfetto”, azaz egy másik múlt idő. Múltbeli egyidejűséget fejez ki.
Congiuntivo trapassato – kötőmód „befejezett múlt” – Múltbeli előidejűséget fejez ki.

A kötőmód elsősorban mellékmondatokban fordul elő. Főmondatban ritkább. Akkor is használjuk, amikor a magyarban a mellékmondatban felszólító mód áll (pl. Azt akarja, hogy menjek), de sok más esetben is használják. (Lásd: A kötőmód használata)

A felszólító mód (imperativo) – csak jelen ideje létezik.

Szenvedő igeragozás:

Mindegyik igeidőnek létezik szenvedő alakja, minden igemódban. A felszólító mód szenvedő alakja ritka. Az igenevek közül a participio presente alapból cselekvő alakú, szenvedő alakja nincs. A participio passato szenvedő jelentést fejez ki, nincs cselekvő alakja. A főnévi igenév mindkét alakjának (infinito és infinito perfetto), valamint a gerundio mindkét alakjának (gerundio semplice, gerundio composto) is van szenvedő alakja.

Visszaható igék:

Ha a cselekvés alanya és tárgya megegyezik, visszaható igét kapunk (pl. mosni – mosakodni), az olaszban ilyenkor visszaható névmás áll az ige mellett (pl. lavare – lavarsi). Sok olyan ige is visszahatóként viselkedik, mely nem fejezi ki visszaható jelentést (pl. occuparsi di – foglalkozni valamivel).

Az igeidők egyeztetése:

Ahogy például az angolban, az olaszban is létezik egy szabályrendszer, mely nekünk elsőre bonyolultnak tűnhet. Az a lényege, hogy ha a főmondat igéje múlt időben áll, akkor a mellékmondat igéje általában nem állhat jelen időben, hiszen igazából sem jelen időt, hanem múlt időt fejez ki ilyen esetben. (Pl. az „Azt mondta, hogy jól van” mondatban a van ugyan jelen időben áll, de múlt időt fejez ki, ezért az olasz ténylegesen múlt időbe is teszi.) Ha a múlt idejű főmondattal kifejezett cselekvéshez képest valami korábban vagy később történt, akkor is külön igeidőket kell használni, míg a magyarban csak a jelen, múlt és jövő idő fejezi ki ezeket a funkciókat. Ha a főmondat igéje kötőmódot vonz maga után a mellékmondatban, akkor is érvényesek az időegyeztetés szabályai, ezért van a kötőmódnak is négy ideje.

Megjegyzés: Ez a bejegyzés nyelvtanulóknak íródott, ezért több nyelvészeti fogalomra (pl. igefaj, igenem, aspektus) nem tér ki részletesen.

Link:

Olasz Wikipédia: Modo

.

 

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


5 + = 9

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>