Az olasz-francia igeidők használata – összehasonlítás

Az olasz francia igeidők használata – összehasonlítás

olasz francia igeidők France Italy

Olasz francia igeidők – Térképen már nehezebb lenne szemléltetni

Ez az írás nem ismerteti az olasz francia igeidők összes használatát, csak a nyelvtanulóknak kíván útmutató lenni. Aki beszéli az olaszt vagy a franciát, és érdekli, hogy a másik nyelvvel mennyire állíthatók párhuzamba az igeidők, és mennyire hasonlít a használatuk, az képet kaphat erről.

Az olaszban és a franciában a kijelentő módban hagyományosan 8 igeidőt különböztetünk meg mindkét nyelvben, melyek használat szempontjából (és képzés szempontjából is) elég jól megfeleltethetők egymásnak. (A 8 igeidőn kívül egyéb körülírásos szerkezetek is léteznek, amiket legtöbbször nem tekintenek külön igeidőnek.)

Az igeidők magyar elnevezése nem egységes, ezért is tettem a következő táblázatban idézőjelbe néhány elnevezést. Az olasz és francia elnevezésekből már egyértelmű lesz, mely igeidőkről van szó.

Kijelentő mód
Indicativo
/ Indicatif

Jelen idő
Presente
Présent
„Összetett múlt”
Passato prossimo
Passé composé
Folyamatos múlt
Imperfetto
Imparfait
Befejezett múlt
Trapassato
Plus-que-parfait
„Régmúlt”, irodalmi múlt
Passato remoto
Passé simple
„Befejezett régmúlt”
Trapassato remoto
Passé antérieur
Jövő idő
Futuro
Futur
Befejezett jövő
Futuro anteriore/composto
Futur antérieur

A táblázat bal oldalán található igeidők egyszerű igealakok, azaz egyetlen igealakból állnak. A jobb oldalon lévő igealakokat úgy képezzük, hogy a segédigét (ami az olaszban az essere vagy avere, a franciában az être vagy avoir) a párhuzamos bal oldalon lévő igeidőben ragozzuk, amit a befejezett melléknévi igenév (olasz: participio passato, francia participe passé) követ, amit bizonyos esetekben egyeztetni is kell az alannyal vagy a tárggyal mindkét nyelvben. Az egyeztetés módja, mikéntje lényegében teljesen megegyezik a két nyelvben, a két segédige használata is jelentős hasonlóságokat mutat.

A jelen idő (olasz: presente, francia: présent) használata:

Jelenbeli szokás kifejezése:

Mi alzo alle 6.
Je me lève à six heures.
(Hatkor kelek.)

Általános igazságok kifejezése:

La Terra gira intorno al Sole.
La Terre tourne autour du Soleil.
(A Föld kering a Nap körül.)

A jelenben folyamatban lévő cselekvés:

Adesso leggo.
Je lis maintenant.
(Most olvasok.)

A jelenben folyamatban lévő cselekvés kifejezésére létezik külön szerkezet is mindkét nyelvben: Sto leggendo – Je suis en train de lire (Most olvasok). A szerkezet felépítése a két nyelvben eltér.

Az összetett múlt (olasz: passato prossimo, francia: passé composé) használata:

Olyan cselekvés, ami egyszer történt meg a múltban, akár régen, akár éppen a beszéd pillanata előtt, és a beszéd pillanatára lezárult. A cselekvés ténye, nem a folyamata számít:

Ho letto molti libri.
J’ai lit beaucoup de livres.
(Sok könyvet elolvastam.)

Sono andato a casa.
Je suis allé à la maison.
(Hazamentem – most, tegnap, vagy a múlt héten, ez nem számít.)

A folyamatos múlt (olasz: imperfetto, francia: imparfait) használata:

Olyan cselekvés, ami a múlt egy adott pillanatában folyamatban volt, és nem tartjuk fontosnak vagy nem tudjuk, hogy lezárult-e:

Leggevo alle due.
Je lisais à deux heures.
(Két órakor (éppen) olvastam.)

Andavo a casa.
J’allais à la maison.
(Mentem hazafele – hogy megérkeztem-e végül, és hogy meddig tartott a cselekvés, nem tudjuk, nem is lényeges.)

Olyan cselekvés, mely folyamatban volt, amikor egy másik cselekvés megtörtént és félbeszakította:

Mia madre cucinava quando è squillato il telefono.
Ma mère faisait la cuisine quand le téléphone a sonné.
(Édesanyám főzött, amikor megcsörrent a telefon.)

Két cselekvés, melyek párhuzamosan folytak a múltban:

Mentre io leggevo, tu scrivevi.
Pendant que je lisais, tu écrivais.
(Mialatt én olvastam, te írtál.)

Események háttérkörülményeinek leírása:

Sono entrato nella camera. Sulle parete c’erano quadri, sulla tavola c’era un libro.
Je suis entré dans la chambre. Il y avait des images sur le mur, il y avait un livre sur le tableau.
(Beléptem a szobába. A falon képek voltak, az asztalon volt egy könyv.)

Sono uscito per giocare. Faceva il sole.
Je suis sorti pour jouer. Il faisait du soleil.
(Kimentem játszani. Sütött a Nap.)

Módbeli segédigék mellett az olasz kifejezi, hogy nem tudjuk, hogy a cselekvés végül megtörtént-e: Voleva andare. (Menni akart – de nem tudjuk, ment-e vagy nem végül.)

Múltbeli szokásos, ismétlődő cselekvés, ami többször is megtörtént:

Il mese scorso ti telefonavo molte volte.
Le mois dernier je te téléphonais plusieurs fois.
(A múlt hónapban sokszor felhívtalak.)

D’estate nuotavamo ogni giorno.
En été nous nagions chaque jour.
(A nyáron minden nap úsztunk.)

A francia feltételes mellékmondatokban is használja ezt az igeidőt a si („ha”) kötőszó után, a magyar feltételes jelen idővel azonos jelentésben. Az olasz ebben az esetben más igealakot használ.

A „befejezett múlt” (olasz: trapassato, francia: plus-que-parfait) használata:

Mindkét nyelvben úgy képezzük, hogy folyamatos múlt időben ragozzuk a segédigét, amit a főige befejezett melléknévi igeneve követ. Olyan cselekvést fejez ki a múltban, amely megelőzött egy másik múltbeli cselekvést:

Quando sono arrivata, lui era già partito.
Quand je suis arrivée, il était déjà parti.
(Amikor(ra) megérkeztem, ő már elment.)

A francia feltételes mellékmondatokban is használja ezt az igeidőt a „ha” kötőszó után, a magyar feltételes múlt idővel azonos jelentésben. Az olasz ebben az esetben más igealakot használ.

A „régmúlt” ill. irodalmi múlt (olasz: passato remoto, francia: passé simple), ill. a „befejezett régmúlt” (olasz: trapassato remoto, francia: passé antérieur) használata:

Annyi közös mindkét nyelvben, hogy ezek az igeidők jóval ritkábbak, mint a többi. Használatuk viszont némiképp eltér: a francia beszédben ezek az igeidők egyáltalán nem fordulnak elő, csak az írott nyelvben, szépirodalmi művekben, esetleg a sajtóban, míg az olaszban ritkábban a beszédben is előfordulnak.

A passato remoto történelmi események kifejezésére használatos (pl. Dante Alighieri nacque nel 1265 – ‘Dante 1265-ben született’), míg a passé simple funkciója teljesen megegyezik a passé composé funkciójával (csak beszédben nem használják).

A trapassato remoto és a passé antérieur egyaránt előidejűséget fejeznek ki a passato remotóhoz ill. a passé simple-hez képest.  A különbség viszont, hogy a trapassato remoto olyan cselekvés kifejezésére való, ami KÖZVETLENÜL megelőzött egy másik múltbeli cselekvést, tehát leginkább az „éppen hogy”, „éppen hogy csak”, „mihelyt” (appena che, non appena che) kötőszók mellett fordul elő. A franciában nem kifejezetten a közvetlen megelőző cselekvést fejezi ki a passé antérieur, funkciója megegyezik a plus-que-parfait-val, de csak írásban fordul elő.

Középszintű francia nyelvtudáshoz ezeket az igealakokat nem is kell tudni aktívan használni, képezni, de szövegekben fel kell tudni ismerni.

A jövő idő (olasz: futuro (semplice), francia: futur (simple)) használata:

Értelemszerűen jövő idejű cselekvés kifejezésére használják:

Partirà domani.
Il partira demain.
(Holnap el fog utazni.)

A jövő idejű cselekvést az olaszban kifejezheti a jelen idő is, ez a franciában ritkább.
A franciában külön szerkezet van a közeli, szinte biztosan bekövetkező, eltervezett jövőbeli esemény/cselekvés kifejezésére, az aller + infinitif szerkezet (használata lényegében azonos az angol to be going to használatával). Egyesek ezt külön igeidőnek tartják. Nem tartják külön igeidőnek az olaszban, de használható ilyen funkcióban az andare + a + infinito szerkezet („megy megtenni valamit”).
Létezik még az olaszban az essere sul punto di („azon a ponton lenni”, „készülni megtenni”) szerkezet, a franciában a hasonló jelentésű être sur le point de szerkezet.

Az olasz jövő idő kifejezhet jelenre vonatkozó valószínűséget még:

Saranno le due.
(Két óra lehet / Bizonyára két óra van.)

A francia jövő idő is kifejezhet jelenre vonatkozó valószínűséget, de csak akkor, ha az être vagy az avoir az ige:

Il sera deux heures.

A befejezett jövő idő (olasz: futuro anteriore vagy futuro composto, francia: futur antérieur) használata:

Mindkét nyelvben úgy képezzük, hogy a segédigét jövő időben ragozzuk, amit a főige befejezett melléknévi igeneve követ. Használata is megegyezik mindkét nyelvben, olyan jövő idejű cselekvést fejezhetünk ki vele, ami megelőz egy másik jövő idejű cselekvést:

Appena avrete finito il vostro compito di casa, potrete guardare la tivù.
Lorsque vous aurez fini votre devoir, vous pourrez regarder la télé.

(Mihelyt befejeztétek a házi feladatotokat, nézhettek majd tévét.
vagy: Amikor majd befejeztétek a házi feladatotokat, tévézhettek (majd).)

Quando avrò ricevuto questo posto di lavoro, guadagnerò tanti soldi.
Quand j’aurai reçu ce poste, je gagnerai beaucoup d’argent.

(Ha már elnyertem ezt az állást, sok pénzt fogok keresni.
vagy: Ha majd elnyer(t)em az állást, sok pénzt fogok keresni.)

Az olasz és francia befejezett jövő is kifejezhet múltra vonatkozó valószínűséget:

Saranno state le tre.
Il aura été trois heures.

(Három óra lehetett / Bizonyára három óra volt.)

Lui sarà partito.
Il sera parti.
(Bizonyára elutazott.)

Talán ennyi így elsőre. Itt most csak a kijelentő mód igeidőit hasonlítottuk össze nagyjából, és nem volt még szó az igeidők egyeztetésének (francia: concordance des temps, olasz: concordanza dei tempi) szabályairól és a feltételes mellékmondatokról sem.
Különösebb meglepetést a kötőmód igeidői sem rejtegetnek. A kötőmód használatának összehasonlítása a két nyelvben külön cikk témája lesz majd, ha Isten is úgy akarja és élünk.

Link:

Wikiversityé – La conjugaison italienne: Emploi des modes et des temps – Részletesebben bemutatja a különbségeket az olasz francia igeidők használata között. A kötőmóddal és az igenevekkel is foglalkozik.

Lingolia – I tempi – Bemutatja a francia igeidőket az olasz nyelv szemszögéből. Sajnos párhuzamos példákat a két nyelvben nem hoz.

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


5 − = 4

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>