Német ige – rövid áttekintés

Német igerendszer – rövid áttekintés

Főnévi igenév és igető, a német igerendszer alapja:

német igerendszer

A német igerendszer kezdők számára ijesztő lehet. Nyelvvizsgára készülőknek viszont hasznos áttekinteni.

A német ige alapalakja a főnévi igenév (Infinitiv). Ha a szótárban megnézünk egy igét, főnévi igenév alakban fogjuk megtalálni. A magyarban a főnévi igenév -ni, a németben pedig -en végű (pl. menni – gehen; jönni – kommen; olvasni – lesen). Kevés német ige főnévi igenevének végződése nem -en, csak -n (pl. gyűjteni – sammeln; megcsodálni – bewundern). A német igerendszer további alakjai a főnévi igenév alakjából képezhetők.

Az igék további alakjainak képzéséhez el kell hagyni a főnévi igenév -en (-n) végződését (pl. geh-, komm-, les-). Így megkapjuk az ige tövét. Az igetőhöz különböző végződéseket illesztve más igealakokat kaphatunk, pl. ich gehe – megyek; du kommst – jössz; lesend – olvasó.

A lesend egy igenév. A német igerendszer igealakjaiak tehát két fő csoportja a ragozott igealakok (igeidők egyes alakjai, melyek számot és személyt is kifejeznek) és az igenevek.

Igenevek

Háromféle igenév létezik a németben:

1. Folyamatos melléknévi igenév (Partizip Präsens / Partizip I): lesend, schreibend – olvasó, író
2. Befejezett melléknévi igenév (Partizip Perfekt / Partizip II): gelesen, geschrieben – elolvasott, megírt

3. Főnévi igenév (Infinitiv): lesen, schreiben – olvasni, írni

Befejezett főnévi igenév (Infinitiv Perfekt): gelesen haben, geschrieben haben, gekommen sein

Szenvedő alakú főnévi igenév: gelesen werden, geschrieben werden „olvasva lenni”, „megírva lenni”

Szenvedő alakú befejezett főnévi igenév: gelesen worden sein, geschrieben worden sein

Fontos megemlíteni, hogy a főnévi igenév elé sok esetben kerül zu elöljárószó. Ezt zu + Infinitiv szerkezetnek nevezik. Használatát bővebben lásd: Zu + Infinitiv a németben. A főnévi igenévnek mind a négy típusa állhat zu-val: zu lesen; gelesen zu haben; gelesen zu werden; gelesen worden zu sein.

Beálló melléknévi igenevet ilyen néven a német nyelvtanban nem tartanak számon. Jelentését ettől még kifejezhetjük úgy, hogy a zu elöljárószó után a folyamatos melléknévi igenevet tesszük, pl. zu lesend – elolvasandó, zu schreibend – megírandó. De ezt nem tekintik külön igenévnek a németben.

Igemódok és igeidők

Három igemód létezik a németben. A magyarhoz hasonló a kijelentő és felszólító mód, de a magyartól eltérően nem feltételes, hanem kötőmódot tartanak számon. A kötőmód funkciója részben egybeesik a magyar feltételes módéval, részben eltér attól. A magyartól eltérő funkcióját Konjunktiv I, a magyarhoz hasonló feltételes használatát Konjunktiv II néven nevezik.

Kijelentő mód (Indikativ)

Jelen idő (Präsens)

Egyszerű múlt idő (Präteritum, ritkább nevén Imperfekt)
Összetett múlt idő (Perfekt)
Befejezett múlt idő (Plusquamperfekt)

A múlt idők magyar elnevezéseit ritkán használják.

Jövő idő (Futur)
Befejezett jövő idő (Futur II)

A Futur II magyar elnevezését nem használják. Alakja alapján befejezett jövőnek lehetne nevezni, de ebben a szerepben ritkán fordul elő. Inkább múltra vonatkozó valószínűséget fejez ki.

Kötőmód (Konjunktiv)

Konjunktiv I (a magyartól eltérő használati körben):

Kötőmód jelen idő (Konjunktiv Präsens)
Konjunktiv Perfekt
Konjunktiv Futur
Konjunktiv Futur II

A Konjunktiv I igeidőivel függő beszédet fejezhetünk ki. Ebbe az igemódba tesszük a másoktól idézett szavakat, ha azokat nem szó szerint idézzük. A kötőmód jelen ideje továbbá felszólítást is kifejezhet.

Konjunktiv II (a magyar feltételes mód kifejezésére)

Konunktiv Präteritum (a magyar feltételes jelen időt fejezi ki)
Konjunktiv Plusquamperfekt (magyar feltételes múlt idő)

Kétféleképpen is képezhetjük a Konjunktiv II alakjait. Egyszerű igealakkal és összetett igealakkal is. Az utóbbi elnevezése Würde-Form.

Magyar elnevezéseit nem nagyon használják a kötőmód igeidőinek.

Felszólító mód (Imperativ)

Ritkábban parancsoló módnak is nevezik. Nincs a német felszólító módnak E/1 (a magyarban pl. „menjek”), E/3 („menjen ő”), T/3 („menjenek ők”) alakja. Ezeket az alakokat vagy a kötőmóddal fejezik ki, vagy módbeli segédigékkel. Van azonban magázó alakja.

E/2: Geh! Menj! Lies! Olvass
T/1: Gehen wir! Menjünk!
T/2: Geht! Menjetek!
magázás: Gehen Sie! Menjen (ön)! / Menjenek (önök)!

Egyéb igealakok

Segédigék

Az összetett múlt idők és összetett jövő idők képzéséhez (kijelentő- és kötőmódban is), valamint a főnévi igenév befejezett alakjához is időbeli segédigét használnak. Ez a segédige egyes igék mellett a haben, más igék mellett a sein. Fontos rész a német nyelvtanban a segéidgehasználat, hogy mely esetben melyik segédigét kell használni. Bővebben lásd: Haben vagy sein? A werden a jövő idő és az egyik szenvedő szerkezet segédigéje, valamint a Konjunktiv Würde-form alakjában a würde is ennek az alakja.

Az időbeli segédigék mellett módbeli segédigék is léteznek. (Még pedig: können ‘-hat, -het’, müssen ‘kell’, wollen ‘akarni’, sollen ‘kb. kell’, mögen ‘szeretni’, dürfen ‘szabad’.) Ezekhez hasonlóan viselkedik a mondatban a lassen, mely a műveltető szerkezet segédigéje.

A segédigékben az a közös, hogy egy másik igével együtt állnak a mondatban. A másik ige jelentését módosítják, kiegészítik.

Szenvedő igealak

Kétféle szenvedő szerkezet létezik a németben:

Handlungspassiv / Vorgangspassiv (folyamatot kifejező szenvedő szerkezet), pl. Der Brief wird geschrieben – Írják a levelet, a levél íratik; Der Brief wurde geschrieben – Írták a levelet / Megírták a levelet, a levél íratott

Zustandspassiv (állapotot kifejező szenvedő szerkezet), pl. Der Brief ist geschrieben – A levél meg van írva; Der Brief war geschrieben – A levél meg volt írva.

(Létezik még az Adressatenpassiv, ezt középfokon nem kell tudni.)

Visszaható igék (Verben mit sich)

A visszaható ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés tárgya és alanya megegyezik, azaz önmagára visszahat. Pl. a „mosakszik” fogalmát a német úgy fejezi ki, hogy mossa saját magát. A „saját magát” névmás kerül tehát az ige mellé, így lesz visszaható: waschen – mosni; sich waschen – mosakodni, azaz magát mosni. A „mosakszom” németül „mosom magam” (ich wasche mich), „mosakszol” németül „mosod magad” (du wäschst dich), és így tovább.

Sok olyan visszaható ige van a németben, melynek jelentésében nincs visszahatás, mégis visszaható névmással kell használni (pl. sich beschäftigen – foglalkozni valamivel; sich beeilen – sietni).

Részes esetbe kerül a visszaható névmás, ha a mondatban külön egy tárgy is van. Pl. „megmosom a kezem” németül „megmosom magamnak a kezet” (Ich wasche mir die Hände.)

Igekötős igék

Egyes igék elejére igekötő kerülhet. Az igekötő az alapige jelentését olykor teljesen megváltoztathatja. (Például kommen – ‘jönni’, bekommen – ‘kapni’, ankommen ‘megérkezni’.) Egyes igekötők mindig az ige elejéhez tapadnak, onnan nem választhatók el (pl. Ich bekomme ein Geschenk – ‘Kapok egy ajándékot’). Más igekötők a mondatban az igéről leválnak, és a mondat végére kerülnek (pl. Ich komme an – ‘Megérkezem’).

Az ige szótári alakja

Egyes igék alakjait nem tudjuk a szokásos szabályokkal levezetni a főnévi igenévből. Ezek a német rendhagyó igék. Ilyen, nagyjából kikövetkeztethetetlen rendhagyó alakjai az igének a következők lehetnek:

– A tőhangváltás kijelentő mód jelen időben
– A Präteritum alakja
– A befejezett melléknévi igenév (Partizip Perfekt) alakja
– Sokszor okoz még nehézséget a segédige (haben vagy sein) kiválasztása.

Az ige szótári alakja arra szolgál, hogy egy adott ige összes alakját képezni tudjuk. Ezért a szótári alak sorban a következőkből áll: 1. főnévi igenév, melyet zárójelben a megváltozott tőhangot jelölő betű követi, de csak akkor, ha az ige tőhangváltós. 2. A Präteritum E/1 alakja, ez megegyezik az E/3 alakkal. 3. Az időbeli segédige, ill. annak kezdőbetűje (h=haben, i=ist, azaz sein). 4. A Partizip Perfekt.

Példa szabályos ige szótári alakjára:

kaufen, kaufte, hat gekauft

rövidítve írva: kaufen, -te, h. ge -t

Példa rendhagyó ige szótári alakjára

gehen, ging, ist gegangen

Példa tőhangváltós ige szótári alakjára:

geben (gibt), gab, hat gegeben

rövidítve írva: geben (i), gab, h. gegeben

Van, amikor a rendhagyó igéket sem írják ki teljesen, hanem csak a rendhagyóságaikra utalnak a megváltozott betűkkel. Ezekből is már tudhatjuk, hogy Präteritumban nincs -e végződés, és a Partizip Perfekt -en végű. (A vegyes igék ettől eltérnek, ezeket az igéket teljesen ki szokták írni.)

geben (i), a, e

Ez a fajta rövidítése a rendhagyó igék szótári alakjának kezdők számára nem ajánlott.

– – –

Felhasznált irodalom a német igerendszer témához:

Karácsony Lajos, dr. Tálasi Istvánné: Német nyelvtan a középiskolák számára, Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.

Link a német igerendszer témához:

The German Professor – German verb tenses – A német igeidőkről angolul

 

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


7 − = 4

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>