Magyar nyelvlecke magyaroknak – ly vagy j?

Magyar nyelvlecke magyaroknak – ly vagy j?

Gergely Kristóf (Facebook) barátomnak köszönhetően lehullt a lepel egy olyan szabályrendszerről, amiről nem is gondoltuk volna. Azt tanítják az iskolákban, hogy nincs szabály arra, milyen szavakban kell ly-t, milyen szavakban j-t írni, mert ennek nyelvtörténeti oka van.

Mint kiderült, 9-9 pontban összefoglalható, mely szavak esetében írunk j-t, mely szavak esetében ly-t. Igaz, minimális előismeretet feltételez a szabályrendszer megfelelő alkalmazása, így tudnunk kell, melyek az idegen eredetű szavak, és mely idegen szavakban volt eredetileg l betű, ill. melyek az ősi tövek.
Íme a szabály:

Mikor írunk j betűt?

  1. Igei tövekben: ajánl, ajz, ájul, bújik, elfajul, fáj, fej, fúj, hajol, ijed, jár, játszik, jön, jut, sajog, sajnál, tojik, váj. Kivétel két vízzel kapcsolatos ige: folyik, süllyed.
  2. Az ősi tövekben, s így minden igei személyragban és a birtokos személyjelekben is: ajak, ajándék, baj, báj, buja, díj, éj, faj, fej, fejsze, haj, hajnal, hajó, háj, héj, íj, jég, jel, jó, jog, juh, kéj, lajhár, (lebuj,) máj, nyáj, pajkos, pej, raj, rajz, saját, száj, szíj, táj, tej, új, ujj, vaj, zaj; alj, eleje, éljen, híja, mondja, széjjel
  3. Idegen eredetű szavakban: bejgli, csaj, jojó, kaja, kajak, konvoj, kopja, lakáj, majom, muszáj, olaj, pajtás, pajzs, papagáj, szója, tajga, tuja, stb. (Az idegen eredetű szavakat illetően lásd még a következő bekezdés 3. pontját!)
  4. “L” előtt és után mindig: bajlódik, fejlődik, hajlik, kajla, morajlik, rejlik, zajlik; aljas, baljós, teljes, stb. + vajon
  5. “T” előtt szótövön belül (gyakran ősi -t képző): ajtó, bojt, böjt, bujt, ejt, fejt, felejt, fojt, gyújt, gyűjt, hajt, kajtat, kujtorog, lejt, nyújt, óhajt, pajtás, rajt, rejt, sajt, sejt, selejt, sóhajt, sújt, tajték, verejték; + -tat/-tet igék
  6. “R” után (általában ősi tőszavak része): borjú, burjánzik, cserje, erjed, férj, fürj, gerjed, kurjant, sarjad, tarja, terjed, varjú
  7. Minden hangutánzó szó tövében: pl. ejnye, hajrá, hajszol, jaj(ong), juhé!, majszol, totojázik, ujjong, vajúdik, vijjog
  8. Az ősi -aj/-éj, -ej képzőben (általában hangutánzó tőből): (bicaj,) csevej, dévaj, dörej, duhaj, ganaj/-éj, hepaj, kacaj, karaj, karéj, óhaj, ricsaj, robaj, röhej, sóhaj, szilaj, talaj, taraj/-éj, tulaj, tolvaj, tutaj, (zaj,) zörej, zsivaj
  9. A madárneveket ly-nal írjuk, ezek alól 6 madárnév kivétel: papagáj, fajd, fürj, héja, szajkó, varjú; szó elején mindig J áll: jérce.
    A fürj és varjú valójában szabályos, hiszen R után J áll, l. a 6. pontot.

 

Mikor írunk ly-t?

  1. Melléknevekben és névmásokban, ill. a belőlük képzett szavakban: csekély, dölyfös, hülye, ily(en), kevély, komoly, mely(ik), mély, mily(en), mulya, oly(an), pulya, sekély, selype, székely
  2. Amikor az eredeti tő „L” hangja van LY alakváltozatban: lyuggat/luggat, lyuk/luk; boly (vö. bél), Erdély (erdő + elve), folyik (vö. fúl), golyó (vö. gyalog), gulya (vö. gyűlik), hályog (vö. halvány), hely (vö. hol), hólyag (vö. holt), hüvely, hüvelyk, pehely/pelyhe, súly (vö. silány), süllyed (vö. züllik), tavaly (vö. távol), vályú (vö. válik), stb.
  3. Jövevényszavakban LY gyökerezett meg az L helyén: pl. bivaly, derelye, erkély, furulya, gally, gerely, ibolya, kelyhe/kehely, király, kristály, (moly,) Nápoly, pálya, pólya, pisztoly, skatulya, tengely
  4. V vagy H előtt nem hangutánzó vagy hangfestő magyar szavakban: bolyhos, golyhó, kályha, (kelyhe,) mályva, (ölyv,) pelyhes, pelyva
  5. Az -olyog/-alyog, -elyeg, -ölyög igeképzőben (azonos az -alog, -eleg, -ölög képzővel), ill. más igei végződéssel (-d, -z) vagy nélkül: csermely, émelyeg, gomolyog, hömpölyög, imbolyog, kiszipolyoz, kóvályog, mosoly(og), nyavalyog, összegabalyodik, sikoly, somolyog, sompolyog, támolyog, tévelyeg, viszolyog
  6. B és G vagy K után (általában jövevényszavak): (baglya,) boglya, csuklya, fáklya, (foglya,) gereblye, szablya, stb.
  7. Hangutánzó tőből -olya/-alya, -ölye végződéssel képzett szavak: csigolya, gödölye, korcsolya, nyavalya, pocsolya, rigolya
  8. Az -ály, -ély (-oly, -ely) főnévképzőben: pl. akadály, (ár)apály, aszály, dagály, erélyes, esély, fogoly, kétely (vö. kétell), osztály, rejtély, szabály, személy, szenvedély, tartály, tekintély, tökély, veszély, vetélytárs, viszály, stb.
  9. A repülő állatok (főként madarak) neveiben (szó elején nem!): bagoly, bögöly, gólya, harkály, karvaly, keselyű, moly, ölyv, pulyka, seregély, sirály, sólyom (6 madárnév kivétel, lást fent)

 

Amikor nincs jelölve a “j” hang:

  1. Az -i-s toldalékoknak nem része semmi más: pl. eleji = elejei, elseji = elsejei, fiaiéi, hawaii /havaji/, idei, kezei, mai, mieink
  2. I + más magánhangzó (jelöletlen „j” hang): pl. dió, fiók, fiú, hiány, hiedelem, kiüt, miliő, Sion, szia(sztok), tiéd; -ia, -ii /-j/, -ió
  3. Idegen eredetű é/e + magánhangzó kapcsolatokban: pl. Bea, Dareiosz, Einstein /ejnstejn/, Madeira, Noé, riviéra, szieszta, tea; + BÚÉK! /bu(j)ék/

Megjegyzés: A /…/ között csak a kiejtés szerepel.

 

A webnyelv.hu kiegészítése: Könnyen megérthetjük, miért nem áll ly l előtt és után, t előtt, r után, ha az ly eredetét figyelembe vesszük. Nyelvtörténeti oka van, hogy a magyarban a /j/ hangot ma két betű (“j” és “ly”) jelölheti. Régen a “ly” hangértéke nem volt azonos a “j” hangértékével, hanem “lj”-szerű hanggal ejtették. Ha ezt figyelembe vesszük, régen kiejthetetlenek, ill. nehezen kiejthetőek lettek volna pl. az “ljl”, “ljt”, “ljr”, “rlj” hangcsoportok, írásban ezért nem fordult elő ezek mellett a betűk mellett “ly”.

Példák a magyarok számára nagyobb problémát okozó szavakra:

(meg)fojt – igei tövön belül J-t használunk; (le)folyt – vízzel kapcsolatos kivétel
folyjon – az első LY, mert az ige vízzel kapcsolatos kivétel. A második J, mert igerag, ami sosem lehet LY.
(meg)ijed, (meg)ijeszt – igei tövön belül J-t használunk
muszáj – idegen eredetű szó (német: müssen), nincs benne eredetileg L hang, ami LY változatban élhetne tovább
tavaly – a “táv” szóból ősi -L képzővel képzett szó, az L pedig LY változatban él tovább, vö. távol.
tolvaj  – a mára homályos felépítésű ősi főnév végződése párhuzamban áll a tutaj-éval és az összes hangutánzást megőrző állapotéval, pl. zsivaj
sikoly – ez esetben a LY-t tartalmazó képző által vált főnévvé a sik- hangutánzó tő, melyet az L-képzős alakokkal társíthatunk: rikolt(oz), sikolt, sípol, süvölt)
papagáj – idegen eredetű szó, eredetileg nem tartalmazott L hangot, ami LY változatban élhetne tovább. (Egyébként az olasz pappagallo szó tartalmaz L hangot, de a magyar nem ezt vette át, hanem a német der Papagei szót, amiben nincsen L.)

——–

Kérdésed, észrevételed van?
Írj kommentet!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


9 − = 3

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>